hétfő, március 09, 2009

Jelek

Ahogy végignéztem az alábbi videót, beléptem a Bloggerre és elkedtem írni ezt a bejegyzést. Ritka eset, de egy olyan alkotásba botlottam, ami egybôl felkerült a kedvenceim listájára. Egy 12 perces majdnem beszédmentes rövidfilm a kommunikációról, szájbarágás nélkül, aranyos sztorival, ráadásul sikerült elérzékenyülnöm!



Alkotók: Publicis Mojo and @RadicalMedia

3 megjegyzés:

  1. Névtelen8:29 de.

    Nagyon tetszett a video!!! Ha ma még nem sírtam volna, biztos ennél tört volna ki rajtam. Köszi!
    egy távoli olvasó :)

    VálaszTörlés
  2. Szerencsére nem sokan olvassák a blogot a világ túlsó végéből, így rájöttem ki vagy és honnan :) Remélem minden okés nálad, a sírástól függetlenül.

    VálaszTörlés
  3. Névtelen2:14 du.

    jaj, hát tudod mi nők, sírunk ha kell, ha nem, akár örömünkben is, szóval ja, jól vagyok :)

    VálaszTörlés