kedd, július 31, 2007

Sok para semmiért

Tegnap este bejelentettem Daninak, hogy elköltözöm tôle. Elég könnyedén lereagálta a dolgot, csak annyit kérdezett, hogy hova és kivel. Én meg az elmúlt 1 hétben ezen izgultam mint állat, hogy miképpen fogom ezt neki beadni... Igazából nem attól féltem, hogy bejelentem a távozásom, hanem az ilyenkor általában szokásos "MIÉRT?" kérdésre féltem válaszolni. Szerintem felbasztam volna az idegrendszerét az okok felsorolásával, ami a fejemben egy meglehetôsen hosszú listában manifesztálódott. De nem tette fel a kérdést én pedig nem erôsködtem. Pedig lehet tanulsággal szolgált volna neki és szerintem igazam lett volna sok dologban. Mindegy, talán majd egyszer eszébe jut megkérdezni.

péntek, július 20, 2007

El tudod engedni akit szeretsz?

Ez itt a nagy kérdés, nem a "lenni vagy nem lenni"!
Soha nem vártam azt a pillanatot, amikor ezt meg kellett tennem! Ráadásul másodjára! Beletörôdni, várni vagy mittudomén... Kéne folytatni az életet, kapcsolatba lépni emberekkel, új kapcsolatot kiépíteni egy nekem szimpatikus lánnyal, bulizni sokat, tervezni a jövôt meg ilyenek. Rohadt nehéz úgy tervezni, ha nem érzed azt, hogy van kiért... Ez is egy rohadt ördögi kör, immáron a sokadik, amibe belekerülök és próbálok kimászni.
Miért van az, hogy az életem egy bizonyos része mindig a béka segge alatt van? Soha nem lehet egyszerre minden jó? Olyan sokra vágyom talán? Rendben van, hogy a ROSSZ elôbb-utóbb elnyeri méltó büntetését - és én sokáig nagyon ROSSZ voltam, sok bánatot okoztam olyanoknak, akik a legkevésbé sem érdemelték meg - de ennyire ne büntessen már a SORS! kérlek...

Nem akarok elhanyagolt lenni, nem akarok zombivá vagy géppé válni, ÉRZÔ LÉNY vagyok, szükségem van a szeretetre, az övére!
Ha ennek az az ára, hogy el kell engednem azt akit szeretek, ám legyen. Egy dolog van, ami zavar: nincs garancia arra, hogy vissza is jön. Csak remélhetek. Remélhetem, hogy ugyanúgy hiányzom majd neki mint ô nekem... És mint tudjuk, a remény hal meg utoljára...

kedd, július 17, 2007

BalatonSound

Lent voltam én is. Kezdjük ott, hogy először is nem ecsetelném részletesen, hogy miként sikerült eldönteni, hogy 3 napra megyek le, mert az egy külön sztori lenne. A lényeg, hogy így alakultak a dolgok, de én eredetileg másként készültem – csak 1-2 napra – de a sors közbeszólt. Volt egy hetijegyem, 2 napijegyem, egy hátizsákom benne a cuccaimmal de nem volt szállásom. Úgy álltam hozzá, hogy lemegyek egyedül és lesz ami lesz. Sikerült elpattintanom a fölösleges napijegyeimet, a szombatit 2 nappal a fesztivál előtt, a péntekit meg a bejárat előtt egy kis tinédzser kiscsajnak. Először megijedt tőlem, azt hitte biztos valami rosszat akarok neki eladni. Pedig jól járt, csak fel kellett fognia.
Szokás szerint fájt a fejem, mint általában amikor buliznék. Ez ilyen bazdmeg, fáj és kész. Nem is ittam túl sokat, pár sör meg 1 pálesz. A szervezés szerintem összességében rendben volt. A fellépők felhozatala is teljesen rendben volt, kár hogy alig láttam belőlük párat, de sebaj. Amire alapvetően kíváncsi voltam – Nouvelle Vague – azt meghallgattam és nagyot buliztam rá! Életemben először hallottam Freeland-et, zsír volt! Tigából 20 percet hallottam, de az is nagyon bejött, pedig nem kifejezetten az én stílusom az a zene! De ezentúl talán egyre inkább... Beastie Boysról lemaradtam. Pont. Kibaszottul idegesít. Nem is akarok hallani róla!
Péntek estére szereztem szállást. Egy régi külkeres barátom, Dodó és barátai béreltek egy házat Zamárdiban. Aznap estére befértem, a többi estét nem tudták garantálni. A sors mégis úgy hozta, hogy maradhattam mindhárom nap. Megismertem pár új embert, jókat bulizgattunk meg másnapoztunk. Ezúttal is köszi Zsuzsinak és Dodónak! :x
A sors úgy hozta, hogy Ági is odajött bulizni és lakni szombattól. Valamikor hajnalban érkezett meg. Sokat beszélgettünk a régi dolgokról a 3 napban. Finoman szólva felzavarta a hormonháztartásomat ezalatt...
Jól éreztem magam, kivettem 2 nap szabit péntekre és hétfőre. Ez volt a nyaralás erre a nyárra. Kihasználtam rendesen, ropira sültem a napon, úsztam a Balcsiban, tobzódtam mindenféle élvezetben, nem sajnáltam magamtól semmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy több mint 6 éves vágyamnak tettem eleget és kipróbáltam a BUNGEE JUMPING-ot! Hatalmas élmény volt! Próbáltam ordítani zuhanás közben, de egy hang nem jött ki a torkomon. Kicsit letaglózott a látvány és csak az elsô visszarántás után tudtam sikítozni mint a kislányok. Najó, néha gurgulázó üvöltés hagyta el a torkomat, de ez ilyenkor tökmindegy, nem? Legközelebb ha utamba áll egy ilyen, akkor megint ki kell majd próbálnom :) Elvileg készült rólam videófelvétel egy mobiltelefonnal, de valószínûnek tartom, hogy az esti ugrásomból semmi sem látszik a felvételen, tehát kénytelenek vagytok elhinni amit írok!
Hétfőn 10-re értem haza Pestre. Most is fáj a fejem, amikor e sorokat írom, mintegy lezárva e történéseket. Hát nem olyan szép kerek minden?

Nouvelle Vague (legalábbis egy része)

Zagar ( kitakar a képbôl)

Bőrös virsli főtt tojással

Akinek gyenge az idegzete vagy nem kíváncsi intim titkaimra, az most ne olvasson tovább! A húgom legyen szíves ne olvasson tovább! Köszi!

...

Tehát mégis úgy döntöttél, hogy kíváncsi vagy intim dolgaimra. Ám legyen! De előtte tudtodra kell adnom valamit, kedves olvasóm! Az előítélet rossz dolog! Bármiről legyen is szó. Régen rengeteg előítéletem volt, amelyek szinte kivétel nélkül a félelemből és a szokatlan dolgoktól való viszolygásomból fakadtak. Azóta sok előítéletem megdőlt, ezek közül nem mind volt teljesen pozitív hatással rám, de ez most offtopic.
Valamikor tavaly kialakult bennem egy attitűd, hogy ne ítélkezzek olyasmi fölött, amit addig nem próbáltam ki és tapasztaltam meg a saját bőrömön! Most nem sorolnék itt példákat, csak ezt az egyet, ami jelen írásnak a tárgyát képezi. Szóval régen undorítónak és visszataszítónak találtam, ha egy férfinak le van borotválva a farka körül és a heréiről a szőr, én ezt konkrétan férfiatlannak tartottam! A többi testszőrzetről nem is beszélve, kivétel a haj...
Társadalmunkban most már alapelvárás a nőktől, hogy borotválják hónaljukat és a fanszőrzetüket, lábukat, stb. 15-20 éve ez még nem így volt, legalábbis itt hazánkban nem. Ellenben egy férfitől ez nem alapvetően elvárt dolog, ez is csak azt támasztja alá, hogy egy hímsovoniszta társadalomban élünk. Bocs lányok, nem tehetek róla. A vallások tehetnek! Ennek ellenére terjed az epilálás számos formája a férfiak körében is.
A lényeg, hogy végére akartam járni ennek a dolognak. Mitől jobb, vagy rosszabb? Érdemes e váltani a bozontosról a kopasz kutyára? Hozzátenném, hogy nagyon paráztam tőle, mert egyrészt az arcomon kívül még semmimet nem borotváltam egész eddigi életemben és hát itt mégiscsak a farkamról van szó, ha rosszul vágok bele akár el is vérezhetek! És akkor úgy talált volna meg a Dani, vagy a mentő, vagy akárki...
Ki kellett találnom a technikát. Semmilyen szakirodalomra nem támaszkodhattam, ezért kísérleteznem kellett. Tapasztalataim:

  1. Legközelebb valami normálisabb borotvát használok. Most csak egy sima eldobható kéziborotva volt nálam, az arcomról is egy hasonlóval szedem le a szőrt.
  2. Borotválás előtt ritkítani kell a szőrállományt, ha már elburjánzott. Én nem tettem meg.
  3. A borotva a feszes bőrön siklik a legjobban, úgyhogy amikor erre rájöttem, tettem róla! A feszességet egyfolytában fenn kell tartani a leghatékonyabb borotválás érdekében, ehhez nagy önuralom szüséges!
  4. A heréimet féltettem a legjobban, de legnagyobb meglepetésemre ott siklott a legkönnyebben a borotva. Nem is lett semmi bajuk :) Ehhez persze kellett a feszes bőr!
  5. Amikor úgy gondolod végeztél, még egyszer menj körbe!
  6. Ne használj arcszeszt, főleg akkor ne, ha valahol belevágtál! (Nem használtam arcszeszt, de belevágtam egy picit a tövében.)

Hozzá kell tennem, hogy a művelet nem sikerült tökéletesre. Konkrétan az akadályozott meg, hogy a bojlerből elfogyott a melegvíz és hideg víz alatt elég nehéz a bőrt egyfolytában feszesen tartani... Úgyhogy a fennmaradt sörtéket nemsokára eltüntetem és tényleg sima lesz minden!
Miután megtörtént a művelet valós élethelyzetekben is le kellett tesztelnem. Ez persze elkerülhetetlen, ha él az ember. Tapasztalataim:

  1. Optikailag nagyobbnak tűnik a pélóm! Ez tök jó! Önbizalomnövelő hatása van! Vágod, ez olyan mint az optikai tuning a kocsiknál. Ugyanaz van a kaszni alatt, de jobban néz ki :)
  2. Az első nap nem volt jó. Szúrt, de ezt betudom egyelőre a tökéletlen mű átkának meg annak, hogy vonattal utaztam le a Balcsira, gatyarohasztó melegben és utána egész nap mászkáltam. Kis idővel csökkent az irritáló érzés.
  3. A szőr nem akadt bele semmibe és nem ragadt bele semmi, mivel nem volt szőr :)
  4. Szex közben is bejött.

Azt hiszem ennyi, de ha valami még eszembe jut, azt update-elem. Szerintem megtartom ilyennek. Ha pedig megunom, visszanő. Ez ilyen egyszerű.

Update: Borotválás után érdemes Neogranormonnal bekenni, 2-3 napig ismételni. Köszi a tippet Zsunak!

Transformers

Múlt hét csütörtökön hirtelen felindulásból elkövetett mozibamenést követtünk el Danival meg Bogárral és a Corvinban megnéztük a Transformers filmet. Nos, egy picit elfogult vagyok és ugyanezen ok miatt kritikus is, ugyanis én régen gyűjtöttem a Transformers képregényeket és imádtam a robotokról szóló történeteket. Racsni volt az egyik kedvenc Autobotom...
Szóval nagyon izgultam a film előtt, láttam már az összes előzetest és számítottam arra, hogy a látvány durva lesz. Nem is csalódtam :) Michael Bay hozta a formáját, szerintem a képregényhez méltó filmet rendezett! Igaz, voltak benne fura dolgok, pl hogy némelyik robot elég fura „emberszerű” attitűdökkel rendelkezett (pici Álca robot megropogtatja az ujjait, mielőtt munkához lát stb.) – a rapper robot például kifejezetten idegesítő volt, annak ellenére, hogy nagyon „képregény szagú” volt! Azok is „humanoid attitűddel rendelkező robotok” voltak, Autobotok és Álcák egyaránt.
Ahogy a robotok átváltoztak, az zsírul nézett ki és külön jó volt hallani az régi rajzfilm „transzformáció” hangjait! A legdurvább egyébként az volt, hogy böhöm nagy méretük ellenére nagyon gyorsan mozogtak a fémkasznik! Ezt is sokan megszólták, pedig az eredeti rajzolója is így képzelhette el! Szerintem RESPECT! Néhol azért sok volt az akció, nagyon erősen kellett koncentrálnom ahoz, hogy feldolgozhassam a látottakat, ezért lehet még egyszer meg kell néznem a filmet :)
Amúgy megint faszkivan a kritikusokkal... „nem szeretem a robotokat, ezért már előre tudtam mit fogok róla gondolni” „engem nem izgatnak fel e robotok” „megint egy képregényadaptáció” stb. Aztán meg elkezdenek vartyogni arról, hogy gyenge a sztori meg ilyenek. Basszus, épp ez a lényege vazze! Nagyon kevés képregény alapul valami irtózatosan jó alapsztorin, mert ezeket alapvetően nem filmvászonra találták ki! A rajongók az eredeti sztorit akarják látni, ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni a filmkészítőknek! Különben szar van a levesben! Vagy légy? Tökmindegy, utána már tudod, hogy nem kóstolod meg újra. Itt arról van szó, hogy bazi nagy fémrobotok jönnek a földre leigázni minket és eleinte elég jól aprítják az amcsi katonákat. Aztán jönnek a jó robotok és lenyomják őket! Mi ebben a szar? Milyen kritikus az olyan, aki nem ismeri egy jelenség minde hátterét? (gy.k.: Transformers képregények, történetek, rajzfilm, UNIVERZUM) Elvenném a kritikára való jogát az ilyen jöttmentnek!
Szerintem 8/10 az ÉN skálámon, mert király volt a látvány, a készítők tartották magukat az eredeti sztorihoz és figurákhoz – kisebb módosításokkal ugyan, de ez még belefért - az alaptörténet kielégítette a képregényrajongói igényeimet (de már megint a hülye amcsik a májerek) és folyamatosan történt valami, ami lekötötte a figyelmemet, tehát nem lankadt a figyelmem a film nézése közben!
Ja, egy dolgot még meg kell jegyeznem! A film végén azt mondja a narrátor, hogy a halott robotokat egy tengeri árok mélyére dobták, és az ügyet eltussolta az amerikai kormány. Az senkinek nem tűnt fel, hogy „elviekben” valószínűleg több százan meghaltak és több ezren megsebesültek az összecsapások közepette és leromboltak egy fél várost? A rengeteg kis szir-szar felvevő eszközről nem is beszélve, ami manapság már szinte mindenkinél van valamilyen formában! Hogy tussolták el? Kivillantották az agyukból mint a Men In Back-ben? Nanemááá, fiúk! Azért ekkora baromságot nem kellett volna a végére odabiggyeszteni... Tudod mit? Ezért csak 7/10-et adok! Kapják be a hülye forgatókönyvírók vagy az az okos, aki beleszólt és elbaszta a végét!

Optimus Prime

Megatron

hétfő, július 09, 2007

Diplomaosztó

A családunk újabb diplomással bôvült. Húgomnak szombaton volt a diplomaosztója, az ami nekem anno elmaradt a Külkeren, mert a TO-n kezembe nyomták a diplomámat, hogy nesze vazzeg, örülhetsz. Azért egy dipiosztónak én is örültem volna. Na mindegy, fátylat rá...
Szóval a tesóm megkapta, rögtön kettôt is, mivel szakpárt végzett. Volt vacsora étteremben, szabad ég alatt, zsír volt minden. Lehet állása is lesz hamarosan, ha minden jól megy és nem kell hónapokig-évekig szívnia, mint nekem kellett.
Szóval, GRATULÁLOK TESÓ!

csütörtök, július 05, 2007

25 év együttlét

A hétvégén ünnepeltük a szüleim 25. házassági évfordulóját. Nem semmi idô... Max riszpekt a szüleimnek!
Készítettem nekik egy hatalmas fotómontázst, kb 60-70 képbôl. Otthonról elloptam az elmúlt 25 év fotóit, kiválogattam kb 90-et, abból beszkenneltem kb 80-at, párat kiszórtam és a maradékot beillesztettem a képbe. Nem volt egyszerû téma, próbáltam senkit sem kihagyni, aki számít vagy számított. Rajmi hazavitt szombaton kocsival és Tominál rejtettem el a képet, amit persze még Pesten bekereteztettem. A fél szombatom arra ment rá, hogy valahogyan hazacsempésszem a szobámba az ajándékot úgy, hogy a szülôk ne vegyék észre! Sikerült:)
A vasárnapi ebéd elôtt adtuk át az ajeszt, ami mellé a hugom írt egy szép levelet. Anyám sírt, apám is odavolt. Ritkán láttom ôket ilyennek.
Olyan ritkán van együtt az egész család és ezek után csak egyre ritkábban leszünk... A madarak kirepülnek lassan...