Számadás 2007

Tavaly kaptam szülinapomra egy sms-t, amiben az állt, hogy az előttem álló év az én évem lesz. Most, azaz 4 órával 2008 előtt kijelenthetem, hogy valóban így volt, az illetőnek igaza lett. Nincs okom panaszra.Persze soha nem 100%-os minden, de a dolgokon lehet alakítani, javítani. Kezdjük:

Blog: Idén 61 bejegyzés került fel a blogra ezzel együtt, ami átlagosan havi 5 post-ot jelent. Ez elég jó, ahhoz képest, hogy 2000-2006-ig összesen 51 bejegyzést írtam! Egyik kedvenc német kifejezésemmel élve: Tendenz steigend.

Munka: 15 hónapja dolgozom az Ogilvy & Mather Bp. reklámügynökségen, 2 hónapja előléptettek mint junior AD. Ez önmagában kurvajó!

Materiális javak: Idén rengeteg cuccot beújítottam! Vettem szkennert, széles monitort, kis digi fényképezőt, asztalt és rengeteg egyéb kis kütyüt, ami jobbá, szebbé és egyszerűbbé teszi az életem:)

Immateriális javak: Itt elsősorban arra gondolok, hogy mi mindent tanulhat az ember az által, hogy más emberekkel kerül kapcsolatba. Valójában ez egy folyamatában tekintendő dolog. 11 éve élek külön az otthonomtól távol, gimnáziumban Veszprémben majd albérletben Pesten. Érdekes visszatekinteni és megállapítani, hogy ki hogyan hatott rám az életemben. Az a durva, hogy nagyon sok "rossz" emberrel találkoztam, nagyon sok "jó"-val is, és nem mindig onnan kaptam az inputokat, ahonnan kellett volna, hogy egy hagyományos értelmben vett "normális" életem legyen. Szerintem ami "normális", az nem normális! Ezért is tettem mindig az ellenkezőjét annak, amit a többség elvárt volna tőlem. Rengeteget tanultam az emberekről és jobb lenne, ha pár dolgot soha nem tudtam volna meg... De a konklúzió végül mindig ugyanaz marad: .... nemtom, erre még nem jöttem rá.
Szakmailag rengeteget fejlődtem az elmúlt időszakban, ez is az immateriális javak szerves része. Néha egyébként nemtom mi a fasznak csinálom, mert a világ pár évtized múlva a vesztébe rohan és kitör a negyedik világháború. Ezt nem a végtelen pesszimizmus mondatja velem, hanem sajnos errefelé mutatnak az események.
Szóval szakmailag minden fain, amiről eddig nem írtam, hogy idén tavasszal megkért egy kollegám, aki egy PRAE nevezetű irodalmi folyóirat egyik szerkesztője, hogy tervezzek a következő számnak borítót. Megtettem és azóta még háromszor. Borítót tervezek egy irodalmi folyóiratnak, ez tetszik:) Valamint különféle munkákkal besegítek a Pólómániának, amit két régi barátom csinál, Matyi és Laci.

Életkörülmények: Idén kétszer költöztem új albérletbe, végül a Várban kötöttem ki Mózessel. Eddigi legjobb kéróm! A panoráma még mindig megmosolyogtat:)


View from the balcony from zsutti on Vimeo.


Magánélet: Ez az a téma, amit át kell gondoljak, mind családi mind baráti szinten. Azt hiszem pár dolgot nem vettem észre a nagy hajtásban, vagy csak túlságosan el voltam foglalva a saját gondjaimmal és nem vettem észre mások baját. Jobban oda kell figyelnem és át kell gondolnom pár dolgot. Erről ennyit.

Kívánok mindenkinek egy szebb, jobb, parasztlázadásoktól és rendőrrohamoktól mentes 2008-as évet! És bár szerintem már túl késő és éjfél előtt senki nem olvasa már el ezt a post-ot, azért még belinkelek ide egy vicces videót, arról hogy ha igazán májerok akarunk lenni, akkor hogyan nyissuk ki a pezsgős üveget egy karddal!


VideoJug: How To Open A Bottle Of Champagne With A Sword

Hogyan tovább?

Egy ideje foglalkoztat a gondolat, hogy a blogom tartalmát elviszem a Blogger-ről a Wordpress-re, magyarul más blogmotort használnék a jövőben. Igazából ez még nem biztos, de ha át is viszem, lényegében nem változik semmi, legfeljebb a design.
Csakhogy azon is elgondolkoztam már, hogy a jövőben nem magyarul, hanem angol nyelven osztanám tovább az észt. Ez egy olyan döntés, amit nem akarok "csak úgy" meghozni, ezért annak a maroknyi olvasómnak a véleményét szeretném kikérni egy szerény közvéleménykutatás keretében, hogy akkor most mi legyen?
Szavazni január 10-én, délig lehet. A voksolás anonim és nem igényel semmiféle regisztrációt, csak klikkelj!

Leszarom

Említettem már, hogy nem kedvelem a Karácsonyt? Rengeteg oka van: hamis ünnep, amit az ókeresztény egyház talált ki más pogány ünnepek eltörlése végett (lásd még Húsvét, Pünkösd); az ajándékozás parája, amikor az emberek egyszerűen megőrülnek a "BÉKE JEGYÉBEN" kiborító, mert mindenki nagyobbat-drágábbat-csillogóbbat-hangosabbat akar a másiknak, de itt már rég eltűnik az egész ünnep szellemisége; aztán meg jön maga az ajándékozás, amikor jópofát kell vágni akkor is, ha valami használhatatlan szart kapsz valamelyik szerettedtől, különben megsérted és aztán oda a karácsonyi - békebeli - hangulat; az emberek hiperérzékenyek lesznek minden kis hülyeségre, mert annyira akarják a boldogságot, meg szeretetet - vagy legalábbis a látszatát - fenntartani pár napig, hogy a legkisebb baklövés vagy beszólás lavinát indíthat el...
Vígan meglennék ajándékozás nélkül, de mai gondolataimat nem valamilyen félresikerült és jópofizásra kényszerítő ajándék ihlette - mert nem volt rá okom, hogy megjátsszam magam - hanem az, hogy megint sikeresen elbasztam az itthoni karácsonyi hangulatot. Igen, megint, mert ezt már nem először játszottam el. Nekem ehhez érzékem van.
Már hatodik napja nem vagyok rendben egészségügyileg, valamint megvilágosodott előttem, hogy az elmúlt hat évben egész jól elsajátítottam néhány bunkó városi attitűdöt, ehhez társul még az örökölt makacsságom, aminek az lett az eredménye, hogy kiborult a bili. Megkaptam, hogy bunkó, nemtörődöm és önző vagyok, leszarom a családomat, mert nem kommunikálok velük! Kurvára nem érzem, hogy így lenne, egyszerűen szar passzban vagyok. Látszólag minden nagyon fasza körülötem, de még így is vannak problémák, amik szüntelenül foglalkoztatanak és próbálom megtalálni a megoldást rájuk. Ezek dolgok, amikhez igazából senkinek semmi köze, vagy legalábbis még nem jött el az ideje, hogy megosszam bárkivel. Sőt, vannak problémák, amik valójában nem is az enyémek, de szeretnék azokon segíteni, akik küzdenek velük - csak épp sikertelenül.
Semmi többet nem akartam, csak néhány nyugodt napot itthon, karácsony ide vagy oda. De az a rohadt hiperérzékenység, megint sikeresen teljesített a Molnár famíliában...

Boldogságosat + békességeset

Az egyik kedvenc filmemből - Love actually - kivágott jelenettel szeretnék mindenkinek kellemes ünnepeket és békés Karácsonyt kívánni!



Egyúttal szeretném idézni kedvenc mondatomat a filmből, amit Bill Nighy, az fenti dal előadója ejtett ki a száján:
"Gyerekek, ne vegyetek drogot! Legyetek rocksztárok és megkapjátok ingyen!:)"

Munkaállomás

Sok-sok hónapnyi tervezgetés után végre eljutottam odáig, hogy vegyek magamnak szép nagy, masszív asztalt, amiben elfér a gépem, a lapján van elegendő hely a monitoromnak, szkenneremnek és a rengeteg szir-szarnak, ami folyamatosan alakítja asztalom arculatát. Most újra boldog vagyok:) Nézzétek milyen szép:


Végre kihasználhatom a Dell monitor elforgatás funkcióját. Elképesztő mennyire más élményt nyújt így a böngészés! Dolgozni nem a legkényelmesebb így - ez mondjuk nyilvánvaló - de rövidebb távon még elviselhető. (Videót nem vágnék ebben a módban.)


Ha már videóról van szó, nemrég regeltem a Vimeo-n és mostantól oda is fel fogom tölteni a videóimat. Nem láttam be sokáig, hogy miért érdemes több videó-feltöltő oldalra beregelni, de a Jutyúb kiborító használati felülete és egyéb rugalmatlan megoldások arra késztettek, hogy kipróbáljak valami mást. Nos, a Vimeo teljesen más élményt nyújt! Sokkal letisztultabb, szebb a dizájn, olyan békés hangulatot áraszt az egész. A kezelőfelület egyszerű és logikus, semmi fölösleges lépés, minden információ előtted. Fel is töltöttem 2 videót izibe'! Az egyik a már korábban bepost-olt szüreti videó, illetve annak az angol feliratos változata; a másik egy újabb alkotás, ami eredetileg vizuálnak készült, de raktam alá zenét meg 1-2 feliratot és picit emészthetőbb lett:



Vintage 2007 from zsutti on Vimeo.


View from the balcony from zsutti on Vimeo.

BKV bérlet

Ma reggel megvettem második felnôtt BKV bérletemet. Több, mint egy évnyi bliccelés után (azért néha vettem jegyet is) eljutottam odáig, hogy nekem már nem hiányzik az állandó reggeli stressz, kapok abból eleget munka közben is. Mondjuk hozzátartozik a képhez, hogy az utóbbi idôben kissé megfingatott a kedves BKV, mert már bírósági ügyet csináltak régi, ki nem fizetett pótdíjcsekkjeimbôl, meg mindig olyankor kaptak el, amikor rohadtul a havi büdzsém végét jártam és egyszerûen nem jött jól a pénzveszteség. Mert én nem tartoztam azok közé, akik szándékosan bliccelnek és ha elkapják, akkor minden lehetséges eszközzel - szép szó, erôszak, kurvaanyázás - meg próbálják akadályozni a büntetésüket. Szerintem ha az ember szánt szándékkal nem tartja be a szabályokat, akkor viselje annak következményeit! Nem volt kellemes egyszer sem, de viseltem és elviseltem!

Mindennek vége. Az Ogilvy kifizeti a havi bérletem díját, így újra nyugodt szívvel szállok metróra, nem sasolom a 6-os villamoson a gyanús alakokat, nem morfondírozom azon, hogy a buszmegállóban melyik háziasszonynak kinézô ellenôr fogja rajtam bevasalni a helyszíni bírságot, nem kapok szívrohamot, ha a mellettem álló csávó elôveszi zsebébôl a karszalagot, nem kezdek el izzadni, amikor hirtelen több jegykezelô automata hangját hallom stb.

Komolyan mondom, érzem a pozitív változást! Kurvajó! Vegyetek bérletet! (Ez itt a reklám helye.)