A legszarabb dolgok a világon - 10. rész

A tizedik legszarabb dolog: FÉLELEM A BETEGSÉGEKTŐL.
Az a szitu, mikor hirtelen olyan betegséggel vagy testi rendellenességgel állsz szemben, amivel ezidáig életedben még nem találkoztál, az elég ilyesztő!
Képzeld el azt, hogy kb négy hete megjelent a popsid és derekad találkozásánál - ahol farpofáid elválnak egymástól - bal oldalon egy kis dudor, minimális fájdalommal kísérve. Mivel már többször is előfordult és mindig hamar elmúlt, nem törődsz vele különösebben. De nem múlik el. Sőt, egyre növekszik, míg már nem csak kitapinthatóvá, de láthatóvá is válik! A fájdalom egyre rosszabb, nem tudsz ülni, emiatt nem tudsz dolgozni sem, egy idő után már állnod is nehezedre esik.
És most itt ülsz a szobádban a géped előtt és bevettél egy csomó gyógyszert, hogy ne érezd a fájdalmat a seggeden, és nagyjából működik is...De mi lesz ennek az egésznek a vége?Szike?

Piros

Érdekes dolgot fedeztem fel most hajnali kettőkor. Feltűnt, hogy tudat alatt vonzódom a vörös színhez. Lehet nem tűnt volna fel, ha Mózes nem jegyzi meg a ruházatomat: tetőtől talpig pirosba voltam öltözve. Hirtelen megálltam és elkezdtem számolni hány piros/vörös dolog van a közvetlen környezetemben:
1) A számítógép fölött kapásból egy kék szem néz velem szembe, melyet vörös arc vesz körül
2) Előttem van Mózes zseblámpája, amit félig-meddig kleptomán módon lenyúltam tőle - piros műanyagborítás van a fején.
3) A szekrényajtóra akasztva lóg a piros NoFear pulcsim, amely kimoshatatlanul bemocskolódott egy Jail-es bulin
4) Az ágyam mellé leszórva a piros Tisza nacim
5) A hozzá illő piros Tisza felsőm a szekrényben
6) A szekrény alsó polcán egy hatalmas vörös posztó hever a ruhák alatt, fotókellék
7) Van egy Stella Artois fém sörös palackom, vörös-ezüst színű design-nal
8) Az adidas sporttáskám kék-vörös-fehér színekben virít a sarokban
9) A szekrényben lóg még vagy 2-3 vörös mintázatú nyakkendő, nincs hozzájuk illő öltönyöm, ingem
10) Tényleg!Van még egy piros pólóm, a számkódos!
11) Van egy piros MÉTA melegítőm!Naggyon old school!
12) És persze ott van az ágyam piros, durva posztóval behúzva.Amelyben nem tudok elaludni.Amely olyan üres.

+1)A kis vörös hokedli, amin a mobil asztalom és a billentyűzet hever.
14) Tesóm felhívta rá a figyelmem: a Naplóm, mely szintén vörös színű
15) A fotóim közt három olyat találtam, amelynek a piros a fő színe.

Hát nem fura az ilyen?Vagy csak én vagyok teljesen hülye?

RED

Fuck life

Valamiért úgy érzem elbasztam az életem. Kőkeményen. Nekem nem sikerül semmi. Tényleg, ez nem vicc!
Miért van az, hogy akárhova jelentkezek egy állás betöltésére, sehova nem vesznek fel. Lassan egy éve. Sehova nem vagyok elég jó. Ha magamat adom egy interjún az a baj, ha pedig mást próbálok mutatni, akkor az a baj. Nem vagyok elég jó, mert nem értek elég dologhoz, akármennyire jó vagyok bennük; nem vagyok elég jó, mert túlkvalifikált vagyok. Nem vagyok elég jó, mert pályakezdő vagyok és nincs elég tapasztalat mögöttem. Könyörgöm: hogy legyen tapasztalatom, ha senki nem adja meg az esélyt?
Mindenki azt mondja, nyelni kell, át kell vészelni ezt az időszakot. Oké, én nyelek. Sokat. De nem lehet örökké csak tűrni, előbb-utóbb megfullad az ember és akkor annyi!
Sok ember nem érti meg, hogy ez nekem nem csak arról szól, hogy LEGYEN MUNKÁM. Sokkal több dolog áll mindezek mögött.
Az alapvető az, hogy meg akarom mutatni annak a két embernek - apámnak és anyámnak - hogy nem hiába feccölték belém meg a taníttatásomba annyi éven keresztül azt a sok millió forintot (suli, koli, albérlet, stb.), hogy igenis ÉREK VALAMIT. Lassan ott tartok, hogy nem merek a szemükbe nézni és senki máséba sem.
Hogy lehet az például, hogy egy olyan munkára nem alkalmaznak, ahol a német nyelvtudás számít, márpedig aki ismer, az tudja, hogy perfekt vagyok németből! Megírtam a nyamvadt kis tesztet, ami olyan egyszerű volt, hogy majd elröhögtem magam, erre visszahívnak és közlik velem, hogy "sajnos nem sikerült". Mi van???????????????????
Egyre jobban kezdek kiábrándulni a világból és a világba vetett hitemből, miszerint aki nem hülye és teli van kreativitással és tudással, az NEM ROHADHAT MEG OTTHON !!! Márpedig velem ez történik. Itt rohadok! A gép előtt. Szedem le az állásajánlatokat és egyre jobban elkeseredek, amint olvasom, hogy senki nem kíváncsi rám.
Egyesek piramisjátékokba akarnak belerángatni és próbálnak meggyőzni, hogy milyen jó úgy dolgozni és főleg sok pénzt keresni, hogy nincs egy főnököm, aki állandóan a sarkamban van. Én speciel akarok egy főnököt, aki folyton baszogat, hogy csináljam meg ezt vagy azt határidőre, a kész munkán módosítsak utólag, de siessek, mert az ügyfél dühöng, olyan főnököt akarok, akitől sokat tanulhatok, de emellett utálhatom a búráját és szabadidőmben azon ábrándoznék, hogy milyen válogatott kínzásokkal venném rá arra, hogy adjon fizetésemelést!
Szóval szerintem valamit nagyon elcsesztem valahol az életemben. Azt nem tudom, hogy mit és mikor. Miért vagyok most ebben a szituációban, hogy itt siránkozom az interneten?

Az a legrosszabb, mikor ismerőseim, barátaim megkérdezik, hogy van e már munkám és azt kell mondjam, hogy nem, de dolgozom rajta. Ott van az arcukban az a megmagyarázhatatlan tekintet, a sajnálat és az értetlenség furcsa keveréke. Nem tudom mit gondolhatnak olyankor, de a tekintet sok mindent elárul.

Egyedül kell mostanában ezekkel a dolgokkal szembenéznem. Valaki adjon erőt, hogy kibírjam...

Furcsa álmok

Mostanában nagyon furcsákat álmodom. Már-már ijesztő.
Ma reggel például azt álmodtam, hogy megöltem egy nőt. Nem tudom mi volt az oka, de megtettem. Ledobtam a földre, rátérdeltem a csigolyáira és magam felé húztam a karjait, mígnem roppant egy nagyot és nem mozdult többet. Elég fura így megölni valakit, de hát álmunkban nem mindig döntünk racionálisan.
Pár nappal ezelőtt pedig azt álmodtam, hogy van munkahelyem, normális állásom, aminek fejében levonnak a béremből egy csomó adót, de nem éreztem jól magam az új helyen. Valamiért mindenki úgy viszonyult hozzám, mint egy lepráshoz. Nemigen közeledtek hozzám, néha odavetettek egy szót, de csak mert muszáj volt.

A legrosszabb az, hogy semmi nem történt, amitől hirtelen felriadtam volna.Megöltem a nőt és utána folytattam életem az álmomban, nem szóltam róla senkinek semmit. Ledolgoztam az első szörnyű napomat annál a cégnél és ennyi. Amikor végre felébredtem, mindkét alkalommal úsztam az izzadtságban. Nem tudom mi lehet ennek az oka.
Abban biztos vagyok, hogy a biológiai órám teljesen felborult a rendszertelen éjszakázásoktól. Jó dolog a vizuálozás, de hosszú távon kivagyok tőle. Nem bírok hajnali négy előtt elaludni és ha lefekszem négykor, akkor sem egyből. Nem bírok emberi időben felkelni. Folyamatosan rosszul érzem magam, álmos vagyok, éhes vagyok, de nem bírok normálisan, rendszeresen táplálkozni, mert a szervezetem nem képes befogadni. Úgy érzem tönkre megyek.

Mit tegyek?

Rég jártam erre

Amint a cím is mutatja, rég jártam erre. Ennek oka, hogy a fotós blogomat frissítem folyamatosan. De semmi baj! Még megvagyok, élek. Igen, tengetem nyomorúságos napjaim, amelyekbe néha beszűrődik a bizakodás kis fénysugara, amikor is én úgy gondolom, hogy talán a legutóbbi cég, ahol állásinterjún voltam, felvesz soraiba, amellyel vége szakad a végtelen semmittevésbe fulladó napjaim áradata.
Bár ez így nem helytálló, mert olyan nincs, hogy egy nap tényleg nem csinálok SEMMIT. Állást keresek, itt-ott próbálok tenni valami apróságot magamért, ami talán csak a jövőben hozza meg a kívánt hatást. Mindegy. Most bizakodóan nézek előre, bármennyire is nehéz néha!
Ahogy az általam kevésbé preferált italmárka szlogenje mondja:
"KEEP WALKING." A többi nem fontos...

Valaminek történnie kell

Elhagyott. Fáj. Az én hibám.
Az ember alapvetően nem érzékeli, ahogy az ereiben folyik a vér. Én mégis érzem most, ahogy a véredényeimben lassul az áramlás. Szinte érzem, ahogy elveszti vörös színét és átváltozik valami fémes-szürkés színű masszává, ami lassan vánszorog a testemben, majd végül megáll és az egykor sebesen áramló folyadékból élettelen por lesz. Én csak állok és érzem. Nem tudok ellene mit tenni. Arcom és végtagjaim elvesztik emberi színüket és a bőröm hamuszürke színéből senki nem állapítaná meg, hogy ÉLŐ ember vagyok.
Tudatomnál vagyok, de nem érzem, hogy élek. Érzem, hogy belül szétmállok, mígnem térdeim már nem bírják a terhelést, és mint egy pusztító háborút átélt katedrális, melyben hatalmas ágyú lőtte lyukak tátonganak és csak a szentlélek tartja össze a végső pillanatig - testem meginog, majd megadja megát a gyűlöletes gravitációnak. Kő térdem darabokra törik, combjaim rázuhannak lábfejeimre. Kő testem lassan darabjaira hullik. Végezetül ami deréktól fölfelé megmaradt belőlem, altestem darabjai fölött arccal előrebukik és pozdorjává válik.
Kő fejem odébbgurul. Hiányzik néhány darabka belőle. Bal orcám, jobb szemöldököm, tarkóm egy része és az állam szilánkjai valahol ott hevernek körülötte.
Megsemmisültem.

Csaknem 10 napja...

Csaknem TÍZ napja nem kommunikálunk már semmilyen formában. Nem könnyű.
Mit jelent az, ha naponta az ébren töltött óráim legalább 70%-ában a fejemben vagy? Rád kell gondolnom. Nehéz felejteni? Akarok?
És te? Te hogy állsz ezzel a kérdéssel? Eszedbe jutok néha? Mert Te nekem többször, mint gyakran.

Valószínüleg a legszarabb dolog a világon

A PÉNZ.
Gyűlölöm, utálom. Mert nincs. Nem pénzsóvár vagy pénzéhes vagyok, csak most tapasztalom meg igazán, hogy manapság minden a pénzen múlik. Tudsz e például szakmailag fejődni, mert néha egy komolyabb beruházás kell ahhoz, hogy esélyt teremthess magadnak és fejleszd tudásodat egy olyan területen, ami érdekel téged. Vagy meg tudod e lepni a párodat valamivel. Nem csak aprósággal, hanem mondjuk egy komoly vacsival a Hilton éttermében, ami geci drága!
Sajnos nálam mostanában minden a pénz körül forog. Utálom ezt. Jobban, mint Te sweetheart.
Pénz nélkül meg vagy lőve. Vagy lopsz. Az a rosszabbik.
Ha nem gyűlölném, IMÁDNÁM. Ha imádnám, valószínű egy zsírgazdag faszkalap lennék. Az sem akarok lenni. Csak annyit akarok, hogy ne érezzem ÁLLANDÓ jelenlétét leégettségemnek, hogy ne kelljen gondolkodnom, hogy most mennyit költhetek kajára vagy bármire ami saját szórakozásomat szolgálja. Enélkül még csak rendes társadalmi életet sem lehet élni, mert tapasztalataim szerint a pénztelen embert leírják. Akár ő tehet róla hogy nincs. akár nem.
Minden a pénzre vezethető vissza. Szakadjon meg aki kitalálta.

Miért nem írok a jó dolgokról?

A 8. legszarabb dolog egyik kommentjében Zsu azt írta, hogy írjak az élet jó dolgairól is. Igazából nem egy hülye ötlet, sőt, ha már a rosszakról írok, akkor a JÓKról miért nem?
Nagyon gyorsan végiggondoltam a dolgot. A JÓ és ROSSZ dolgok közt van egy fő különbség: a hatás időtartama. Gondoljuk csak végig! Ha történik velünk valami jó, annak örülünk, meg oda-vissza vagyunk, kicsit eltakarja a rosszakat, és ez így van jól. Megosztjuk pár emberrel aki számít stbstb.

De én miért nem írok a jó dolgokról?

Lehet, hogy én vagyok rosszul bekötve, de nálam ez a dolog a következőképp működik:
Ha velem történik valami jó, kb. ugyanúgy reagálok, mint ahogy pár sorral feljebb írtam. De én elfojtom egy bizonyos szintem ezeket az érzéseimet és gondolataimat illetve igyekszem nem túlzottan kimutatni, mert már túl sok negatív tapasztalatom volt azzal, ha túságosan megnyíltam mások előtt. Ez szinte reflexszerű védekezőmechanizmus nálam. Tudom, hogy ez így nem jó és már kaptam is emiatt a fejemre párszor.
A rosszakat úgy élem meg, hogy azok nagyon mély nyomot hagynak bennem és folyamatosan ott lebeg a tudatom felső szintjén, napjában többször eszembe jut, akár hetekig. Kikívánkozik. Sajnos a rossz dolgok rám nagyobb hatással vannak, mint a jók. Jobban megérzem őket, nem is tudom igazán kifejezni.
Másrészt az ember könnyen hozzászokik a jóhoz. Teszem azt, van hol laknod, mit enned, egészségesek a szüleid/tesóid/kutyáid/macskáid/pókod - kinek mi jutott - de ezek a dolgok triviálisnak tűnnek. Egy bizonyos idő elteltével már szinte az is triviálisnak tűnik, ha van egy párod akit szeretsz és viszont, holott ez kurvára nem egy triviális dolog! Csakhát szerintem az emberek nem képesek önmagukat mondjuk percenként emlékeztetni arra, hogy most mi mindennek is kéne örülni (család,háziállat, lakhely, kaja, suli, párkapcsolat) és ha valami baj történik ezekkel a triviális dolgokkal, csak akkor fogjuk fel igazán, hogy addig milyen szerencsések voltunk, és ilyenkor azt a bizonyos NEGATÍV hatást hatványozottan éljük át. Aki nem így érez, az mindenképp szóljon, mert órát vennék tőle!

Tehát a jó dolgokról valószínüleg ezután sem fogok írni, sorry Zsu! Mire a blogíráshoz eljutnék, addigra valószínűleg elhalványulna bennem az érzés. Talán nem is tudnék róla írni és talán nem is merném a neten közzétenni, ha én jól érzem magam. Inkább a fotóimmal fejezném ezt ki.

A legszarabb dolgok a világon - 8. rész

A 8. legszarabb dolog: A MUNKANÉLKÜLISÉG. ÁLLÁSTALANSÁG. A kilátástalanság. Mikor azt érzed már, hogy nem kellesz senkinek, pedig próbálkozol, szüntelenül és nem, nem, bassza meg akkor sem jön össze semmi!!
Ha nincs meló, nincs pénz. Nem tudsz tervezni. Nem tudsz mire építeni és más sem tud rád számítani. Geci szar egy érzés. Most per pillanat, mikor ezt írom, kb 10-15 állásjelentkezés után vagyok és rámszakadt az a fene nagy letargia. Nem tudok magammal mit kezdeni. Mióta Ágival vége, úgy érzem félig meghaltam. Néha nem bánnám ha teljesen az lennék már. Egy lúzerrel kevesebb a világon. Kit érdekel. Biztos van pár ember és csak miattuk nem lépek a tettek mezejére.
Gyűlölöm a kilátástalanságot. Lehervaszt. Elsorvaszt. És így még nehezebb ellene tenni bármit is. Egy kibaszott ördögi körben vagyok. Az egyikből jövök kifelé, de közben a másik egyre mélyebbre ránt.
Csomóan baszogatnak, hogy miért nincs még állásom. HÁ HONNAN A FASZOMBÓL TUDJAM? Talán én tehetek róla, hogy egyszerűen még csak vissza sem jeleznek? Mindenki azt hiszi jobban tudja, hogy mit kéne csinálnom, de ők már könnyen beszélnek! Most komolyan megfordult a fejemben, hogy talán ha kisgyerekként nem vagyok az a kis okostojás könyvmoly, aki mindig többet akart és kíváncsi volt, hanem szépen otthon maradok vidéken a seggemen, elmegyek a pápai MÜM-be, oszt lett volna belőlem is egy bunkó paraszt, mint lett egynémely volt osztálytársamból. Otthon maradok, földet művelek, minden este átmegyek a kocsmába meginni pár sört, vagy otthon beboroznék. Fölszednék valami jó kis parasztlányt, aztán csá! Lenne 2-3 gyerekem, minimál keresetem, majd pár év múlva jönnék fel Pestre traktorral a Parlament elé tüntetni. Nesze bazdmeg te ÉLET, kibasztam veled!
Jézusom, néha annyira gyűlölöm magamat azért amilyen vagyok. Valaki mentsen meg magamtól.
Mindjárt sírok.

FUCK FRIENDSHIP

Írásban könnyebben ki tudom fejezni magam és nehéz mindenkit összecsődíteni, ezért egy mindenki által elérhető helyre teszem azt amit gondolok. Az internetre vazzeg.
Nos, van illetve volt egy dolog, amiben tényleg hittem. Ez volt az ECLIPSE. Azt hittem ez a barátságról is szól, meg a kompromisszumokról. Itt ez a gecis flyertervezés, amiből azt hittem kivehetem a részem egy picit, vagy valamiből, aminek köze van az Eclipse-hez. Emlékszem még valamikor régen, mikor kezdett körvonalazódni ez az egész, valaki a csapatból aszonta (nem én voltam), hogy kurvajó, mer mindenkinek meg lesz a saját kis dolga, ki mihez ért: Attis:webdesign és szerkesztés, Móz:marketing, Karesz:bocs de már nem emlékszem mit mondott akkor az illető, Zsutti:flyertervezés, grafikuskodás-bizbaszolás. Én ennek kurvára örültem, mert úgy láttam mindenkinek meg lesz a saját kis dolga, amivel szeret elbíbelődni, amihez talán picit ért.
Úgy indult ez az egész, hogy MI összehozunk valami király dolgot önerőből, saját kútfőből, amihez mindenki hozzáteszi a maga kis részét. A hangsúly "MI"-n van, hogy az Eclipse-es csapattagok hozzák össze ezt a "szart"! Lehet hogy én vagyok túl szentimentális és egyszerűen túldimenzionálom ezt a "haverok, buli, eclipse" dolgot és túl sokat vártam el tőle, de ehhez képest én most azt látom, hogy ami eredendően a feladatom lett volna, ahhoz kb semmit nem tettem hozzá, mert bármi amit pl tegnap este felhoztam, bármilyen ötlet, terv, hogy álló vagy fekvő legyen az a kurva papírdarab, az nem volt jó, nem tetszett. Pedig a kompromisszumot is megpróbáltam kieszközölni, de neeeeem! (Ehhez képest a honlap pl nem áll sehol tudtommal, mindig csak az a válasz, hogy "készül". Immár több, mint fél éve? - ez most kritika volt) Okés, tudok ezzel élni, nem dőlt össze a világ. Egy dolognak örültem volna. Ha legalább az a kurva logo egy olyan embertől származik, aki tagja ennek az Eclipse Krew-nak. Vágesz? Nem tőlem, egy ECLIPSE TAGtól. Az más tészta, hogy történetesen az enyém volt az egyetlen ilyen lehtőség. De azzal nem tudok egyetérteni, már csak azért sem, mert még régen arról volt szó, hogy mi közösen hozzunk össze valamit, szóval hogy egy Skeam nevezetű valaki - akinek lassan mindenki fényesre szopja a faszát,és akinek annyi köze van az Eclipse-hez, mint nekem a hársfateához, szóval valaki, akinek nem fogunk egyhamar dizájnolás terén a nyomába érni, ez tény - csinálja meg az alap dizájnt. Ez nem rinya, ez nem irigység, csak arról van szó, hogy MI próbáljuk összehozni. Lehet, hogy nem vagyok olyan jó, meglehetősen eltérő a stílusunk, csak úgy tűnik túlságosan beleéltem magam abba, hogy csinálhatok valamit a közös ügy érdekében. Most szépen összemixelődik az Attis és a Skeam dizájn. Hányás, már bocs. Szerintem vagy ez, vagy az. Itt pont az eredetiség a lényeg. Ami eltérő a többitől, egyedi. És most bocsásson meg mindenki, de nekem ez egy ... Inkább le se írom, mert félek a pontok helyére írandó szó következményeitől. Ennyit szerettem volna. De nem tehettem hozzá semmit. Egy kurva pixelt nem tettem hozzá az egészhez! Egy kurva pixelt sem... (És itt senki ne jöjjön azzal, hogy lesz még buli, lesz még flyer, mert ez az első buli, az első flyer stb.)
Na, most végre elmondhattam azt amit akartam mindenkinek, mert ma hajnalban senki nem kérdezte, hogy "Zsutti, neked mi a véleményed?" Kb senkinek nem tűnt fel, hogy egyáltalán ott vagyok. Miután leírtam Karesznak MSN-en, a másik két delikvens, akit elvileg érdekelt a véleményem, baszta elolvasni amit odaírtam! Én megmondtam, hogy nem fogom elmondani úgy, hogy senkinek nem jutott elsőre eszébe magától, és olvassátok el! Ehhez képest valamiért nem kaptam mindenkitől visszajelzést (Attis, rád gondolok, tehát te tuti nem olvastad el, mert az hétszentség, hogy nem hagytad volna szó nélkül, amit odaírtam!)
Most pedig lehet rám haragudni, berágni, anyázni, lófaszt mutogatni, mert leszarom! Én kérek elnézést, amiért hamis illúziókba ringattam magam! Most így érzek, lehet hogy holnap már kevésbé, de most úgy igazán komolyan elgondolkoztam azon, hogy hagyom a faszba az egészet!

(Akartam még felrakni egy geci képet, de erre várni kell.Majd)

Mit akarok?

Nem akarok sokat az élettől, csak azt, mint mindenki más:

Valakit, aki szeret
Valakit, akit tudok (viszont)szeretni
Igaz barátokat
Hitet (magamban)
Egzisztenciát
Alkalmat és esélyt az önkifejezésre
Megbecsülést
Családot
Belső békét egy pohár Villányi roséval a kezemben

Ez ugye nem sok? Egy jós egyszer azt mondta, hogy hatvan évig biztos elélek, utána már "nem látott semmit". Remélem lesz időm ezeket a dolgokat beteljesíteni.

Profile

Asszem ez az egyik legjobb fotó, ami valaha készült rólam! BiG Up Garay Zsoltinak, aki a képet lőtte, 2005. február 25-én az Olofban a Logistics bulin. Tudom, hogy ez már a harmadik fotó rólam a saját blogomon. Ez nem megalománia, csak éppen így jön ki. De ez tényleg nagyon tetszik!
Egyébként itt épp a vizuálra koncentrálok nagyon keményen LoL

Valószínűleg a leges-legszarabb dolog a világon

A CSALÓDÁS.
Nagyon rossz érzés, ha csalódunk valakiben. Még rosszabb, ha ez sorozatosan fordul elő. Az is szar, ha magunkban kell csalódnunk újra és újra. De talán az összes közül a legrosszabb és legelviselhetetlenebb érzés, ha valaki bennünk csalódik, főleg ha ezt olyan ember teszi, akit szeretünk vagy ne adj isten Ő is szeret téged. Tovább lehet fokozni a dolgot úgy, hogy tudjuk, hogy jogosan csalódott bennünk, tehát még csak esély sincs a védekezésre. De minek védekezzen az, aki tudja, hogy nincs értelme? Mit mondhat? Ígérgethet fűt-fát, hogy megváltozik, hogy jobb lesz ezután, oda fog figyelni? Fölösleges, úgysem hinnének neki. Szavahihetetlenné vált.
Az ember utólag könnyen okoskodik és könnyelműen tesz olyan kijelentéseket/frázisokat, hogy "ha meg tudnám tenni, másképp csinálnék pár/sok dolgot a múltban". Késő bánat, eb gondolat. Ez olyan, mint a sajnálkozás, szánalmas, de ha az ember nem sajnálja, még azt is felhozzák hibájaként.
Tényleg, hogy szerezhetjük vissza valaki bizalmát, ha arra már csekély esély sincs?Az előbb felsorolt feltételek mellett? (Erre valószínűleg senki nem tudja a választ, de ha igen, az itt üzenhet nekem, szívesen látok minden segítséget!)
Márpedig vissza szeretném szerezni azt a bizalmat, amit túl könnyelműen elkótyavetyéltem! Fura dolog, ha belegondol az ember. Egy olyan valamit tékozoltam el, ami nem is az enyém, nem létezik fizikai valójában és mégis elillant.
...
...
...
Baz, én ezt nem akartam, hogy így történjen, hogy ez történjen. Nem gondoltam végig a dolgok következményeit és tetteim súlyát. Valószínű nem vagyok elég érett és tapasztalt ahhoz, hogy valakihez szorosan kötődjem, vagy ahhoz, hogy megálljam a helyem az életben. Néha gyengének érzem magam a tömegben. Én soha nem akartam csak egyvalaki lenni a sokaságból, mindig is mutatni akartam magamból valamit, amióta igazán elkezdtem élni az életem, és ez nem a főiskola kezdete volt! De mikor kimegyek az albimból és lejutok az állandóan nyüzsgő, zenétől hangos Őrs aluljáróba, akkor néha rádöbbenek, hogy "Bazmeg Zsutti, te itt nem vagy senki! Hiába vagy valaki, vagy leszel egyszer a jövőben, senki le se szarja!" Próbálok néha embertársaimra nem úgy tekinteni, mint egy nagy adag vér, hús, csont és bőr, hanem meglátni az ember mögött a "történetet"! Minden ember, élőlény egy történet. Vajon hány ilyen ember létezik a világon, aki néha próbál így tekinteni az őt körülvevőkre? Nemtom, de biztos vagyok benne, hogy nekik sem egyszerű az életük lelki része.
Ahogy mondtad, mindig az volt, hogy valamire várni kellett. Most a melóra, aztán már csak az egzisztenciára, aztán már csak a saját kéróra kell várni. Nem akarlak tovább várakoztatni. Elhiszem, hogy belefáradtál. Annyi mindent nem láttam és nem gondoltam a dolgok mögé. Tényleg nagy balfasz vagyok, mert pont annak az embernek a történetét nem vettem észre, aki a legközelebb áll hozzám! Vakságomért bocsáss meg! Nem értem hogy történhetett meg...Miért hanyagolják az emberek egy idő után azt, ami már megvan? Ez az a rohadt megszokás? Nem értem miért felejtünk el törődni valamivel/valakivel, ami/aki fontos. Ez is rejtély marad számomra.
...
...
...
Miért tetszik meg egymásnak két ember?A külső vonzalom egy dolog, de mi van a láthatatlan dolgokkal? Mi van, ha egy férfit és egy nőt ugyanazok a dolgok érdeklik? És mi van ha nem? Az baj? Vagyaz is csak egy sokat ismételt frázis, hogy az ellentétek vonzzák egymást? Mi van, ha különböző dolgok iránt érdeklődnek, de valamiért mégis megtalálják a közös hangot? Nem így volt? Valamiért valamilyen szinten közös hullámhosszon voltunk. Te megnevettettél, és néha nekem is sikerült (Most ugye utálsz?). Talán nincs bennünk olyan közös dolog, amit konkrétumként lehetne felhozni, leszámítva a csokiimádatot, de vannak olyan dolgok, amik csak kettőnké. Tudom, hogy szeretsz hozzám bújni és én ugyanúgy. Mikor előbb aludtáll el, mint én vagy én keltem korábban (mert ilyen is előfordult:), sokszor bámultalak, mert annyira megnyugtatott az a látvány, ahogy mellettem feküdtél, hogy az valami hihetetlen! Tudtam, hogy...Nem tudom mit tudtam. Egyszerűen boldog voltam, úgy éreztem magam, mint aki a sós tenger felszínén lebeg és nem lát mást maga fölött, csak az ég végtelen kékjét, vagy mint aki egy tiszta, meleg nyári éjszakán kifekszik a rétre és felette milliónyi aprócska fénypont pislákol. Csináltál már ilyet? Tudod mit érez ilyenkor az ember? Békét. Annyira tisztán emlékszem erre az érzésre. Nem tudom mi a közös bennünk, én csak azt tudom, hogy ha rád nézek, békét érzek. Fura, hogy épp miattam van a békétlenség.
...
Tudom mi a közös bennünk. Nagyon régen beszélgettünk róla. A bennünk lévő közös dolog: a CÉL ami ÉLTET minket! Emlékszel, te mondta egyszer, hogy te nem tudsz olyannal együtt lenni, aki nem képes tovább lépni egy bizonyos pontnál. Bár céljaink sem közösek (egy része), de úgy érzem ezekben mindig támogattuk egymást, még ha néha nehéz is volt. Életem nagy célja a boldogság. Jó, kinek nem, de hányan gondolnak bele? Félek a boldogtalanságtól. Félek a jövőmtől is. Félek az egyedülléttől, bár látszólag jól megvagyok egyedül, ilyenkor vagyok a legönpusztítóbb - lelki értelemben. Félek elveszíteni téged.

Félelmetes

Ezt a címet adtam ennek a fotómnak. Azért tettem ide, mert tudom, hogy tetszik neked. Fura, hogy pont ez. Engem egyszerre taszít és vonz ez a fotó és maga a szobor is. Olyan ez az alak, mintha a benső gondolataimba látna. Mintha ismerne...

A szombati veszekedés után feltettem magamnak a kérdést, hogy érdekel e még kettőnk dolga? Miután nem akartam egy egyszerű "igennel" vagy "nemmel" elintézni, kivártam. Miután feltűnt, hogy órákon keresztül kb minden percben eszembe jutottál, a buliban sem tudta a dübörgő zene és a cuccok elterelni rólad a gondolataimat és vasárnap egész délután a hétfői állásinterjúig bezárólag állandóan ott lebegett valami a közös múltunkból lelki szemeim előtt, a válaszom saját magamnak egyértelmű igen volt. Hiába próbáltam másra koncentrálni, sehogy sem sikerült. IGEN, érdekel még a kapcsolatunk és Te is érdekelsz engem! Talán ha nem tartott volna két óra hosszat kitalálnom, hogy mit érzek és gondolok, tegnap este ezt mondtam volna el...Még mindig SZERETLEK! ÉS amit december 21-én írtam, arról azóta sem változott a véleményem!

A legszarabb dolgok a világon - 7. rész

A 7. legszarabb dolog: Az amikor valaki felajánlja neked a segítségét, te szívesen elfogadod és megy minden frankón.Vagy éppenséggel nem megy, te megkérded, hogy miért, próbálsz kideríteni valamit, esetleg hozzátenni, de csak kitérő választ kapsz és az az érzésed támad, hogy az illető talán nem is tud annyira segíteni, mint ő azt mondta neked. És mindennek tetejébe még azt mondja: "Egyelőre én teszek neked szívességet!"
Kösszép! Nekem ezért nem kell "segítség", hogy aztán azt hallgassam ki tudja meddig, hogy "Nélkülem te most nem lennél itt" vagy valami hasonló szöveget. Főleg nem egy baráttól, vagy valakitől aki közel áll hozzám. Rühellem az ilyet. Akkor inkább már szenvedek hússzor annyit, csak ne kelljen ezt egyszere se hallanom. Szerintem ez köcsög dolog, ha valaki ilyesmit felhánytorgat a másiknak.

A legszarabb dolgok - 6. rész

A 6. legszarabb dolog: A BETEGSÉG. Ki vagy mint a picsa, eleged van belőle, nem akar elmúlni, utálom. Minden reggel krehácsolás egy fél óra hosszat, este nem tudok elaludni a folytonos köhögéstől. Utálok beteg lenni.

Cím nélkül

Tyűha, ahogy nézem nincs sok kedvem írni mostanában, inkább a képeimmel fejezem ki magam.Elég sok szar dolog ért mostanában, családilag és kibogozhatatlan párkapcsolat-ügyileg egyaránt. Ja és persze a sulit, a diplomát már meg se említsük.
Eszméletlenül szarul éreztem magam friss diplomások buliján, mikor mindenki jött oda hozzám, hogy, "Na milyen közgaszdásznak lenni?" Amire én azt válaszoltam, hogy "Én nem államvizsgáztam." Erre bárgyú pofát vágtak és értetlenül megkérdezték, miért? Az emberi kíváncsiság természetes dolog, de amikor már a sokadik olyan ember kérdezi, akinek tudnia kellene, hogy nem adtam le a szakdolgozatom - mert ez az oka közgazdátlanságomnak - akkor már megfogalmazódott bennem a kérdés, hogy ezek az emberek érdekelnek engem? Én érdeklem őket? Mert ha valakire így figyelnek, akivel elvileg egy baráti társaságban vannak, akkor nem hiszem, hogy különösebben érdekli őket ez az ember. Lehet, hogy csak túlkombinálom a dolgot?
....

Áhh, iszok még egy kis bort és szarok az egészbe!

Kriszti

Hugom

Otthonom

Ugod sziluett

Self portrait

R.E.S.P.E.C.T.

Respect to all the DJ's & VJ's!!!




ECLIPSE KRU {(<:=--

Fura dolog

Van egy dolog, amit már kisgyerek korom óta elő-előbukkan lelkem mély bugyraiból. Azt képzelgem - hozzáteszem teljesen éber állapotban - , hogy elveszem magamtól az életet. Erre már a legkülönfélébb dolgok jutottak eszembe, de a leggyakrabban visszatérő, hogy levetem magam a mélybe egy épületről vagy repülőről. Volt már fejlövés és agyonveretés is a repertoáromban, de már olyat is elképzeltem, milyen lehet halálra drogozni magam úgy, hogy sokféle szert beveszek. Ez mit jelenthet, hogy ébren erről képzelgek? Az utóbbi időben ráadásul egyre többet. Talán suicid hajlamokkal rendelkezem? Nem mintha eszembe jutott volna, hogy bármelyiket is kipróbáljam, de ez van.
Egyszer elképzeltem, milyen lenne a temetésem, ha fiatalon halnék meg. Ott lenne a családom, mindenki sírna nagyon. Ott lennének a barátaim, ugodiak és pestiek egyaránt, Ági, s mindenki bőgne eszeveszettül. Azt sem bánnám, ha valaki mosolyogna a temetésemen, mert ő akkor ott azt gondolná, hogy minek sírni, a Zsutti most egy jobb helyen van és már semmi gondja nem lesz soha senkivel és semmivel az életben. Nemes gesztus. Szép gondolat.
Miután elföldeltek, otthon nálunk lenne a halotti tor, ahol ezek a számomra fontos emberek egybegyűlnének és egy nagy kajálás közepette megismerkednének egymással. Én ezt szeretném. Ha mindenki jóllakna. (Meg egyébként azt, hogy hamvasszanak el, de az nem olyan romantikus)
...
MIÉRT NEM TUDOK SZÉP DOLGOKRA GONDOLNI? MI IRTOTTA KI BELŐLEM A ROMANTIKÁT, GYENGÉDSÉGET, ODAFIGYELÉST ÉS MÉG SOROLHATNÁM. MIÉRT VÁLTOZTAM MEG BELÜL ENNYIRE. ÉN NEM ILYEN VOLTAM. EZ NEM ÉN VAGYOK.
ki vagyok?

A legszarabb dolgok - 5. rész

Az ötödik legszarabb dolog: A VESZEKEDÉS. Az amikor összeveszel valakivel, akit kedvelsz vagy éppen szeretsz (az még rosszabb). És olyankor kiabálsz és magadon kívül vagy, megint jön az önmarcangolás, hogy miért vagyok ilyen fasz, és felteszed magadnak a kérdést, hogy ő miért nem érti azt amit magyarázol neki. Aztán persze egyre rosszabbul érzed magad, holott te nem is akartad ezt, csak őszintén elmondtad a gondolataidat és érzéseidet és ez lesz belőle. Aztán valamikor elváltok egymástól és akkor nem tudod, hogy most végülis mi a túró van???? Talán nem is a veszekedés a legszarabb benne, hanem az utána következő BIZONYTALANSÁG.

A legszarabb dolgok - 4. rész

A negyedik legszarabb dolog: A LELKI VÁLSÁG. Szerintem amikor az ember lelki válságban szenved, akkor igen sebezhetővé válik, dekoncentrálttá, viaskodik magával vagy a körülötte lévő világgal.Könnyű célpont. Mikor önmagammal küzdök néma csatákat, mélyen, magamban, az a legszarabb dolog a világon.

A legszarabb dolgok a világon - 3. rész

A 3. legszarabb dolog: A PETÁRDÁZÁS. Na most kövezhet meg mindenki, akinek nem tetszik. Gyűlölöm a petárdázást.Hangos.Hirtelen jön.Vagy tudom, hogy jön de akkor is:hangos!Egyszóval, ez engem rohadtul irritál.Még Szilveszterkor is.