Boldog vagyok

Mint azt elôzô postomban írtam a két ünnep között megrendeltem egy szkennert. Tegnapelôtt felhívtak a boltból, hogy megérkezett, a DVD-írómmal együtt, ezért tegnap már alig vártam, hogy vége legyen a munkaidônek és elhozzam tôlük. Szépen elhatároztam, hogy 10 perccel hat elôtt lelépek és kényelmesen beslattyogok a Damjanich utcai boltba. Erre 17:25-kor Szandra, a kollégám megkért, hogy segítsek be neki egy munkában. Szegényre rádobtak egy rakás gányolnivaló cuccot én meg persze nem mondtam nemet, bíztam a gyors munkavégzô képességemben. El is kezdtem tologatni a pixeleket ezerrel, végül 18:20 körül tudtam elindulni az Ogilvybôl. Rohanás!
Sikerült a legoptimálisabb útvonalon eljutnom a boltba és 25-30 perc alatt elértem a Flórián térrôl a Damjanich utcáig! Az üzletben kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni, ezért még keresnem kellett egy automatát, vissza futólépésben, garancialevél, fizetés, mosoly, köszi, viszlát, még jövök vásárolni! Mikor kiértem az utcára, örömömben elkezdtem ugrálni:) de csak picit.
Egybôl mentem át Dainhez, aki szintén tegnap vette meg a Canonjához az új zoom-objektívét, úgyhogy ketten örültünk a fejünknek:)) Én nem bírtam ki hazáig és ott kipakoltam, mert minél elôbb látni akartam! Hát, majd elolvadtam a gyönyörtôl!
No, nem sokkal késôbb elindultam haza. Az albiban úgy gondoltam, hogy megadom a módját és letakarítottam az asztalomat, kidobáltam a szemeteket, elôkészítettem a terepet, átrendeztem a kábelrengeteget, még mosogattam is, hogy levezessem a feszültséget. Majd bevittem a szobába, kicsomagoltam, összeeszkábáltam egy kisasztalféleséget egy polcból és egy hûtôtáskából (nem vicc!), leterítettem selyem hatású, királykék posztóval és ráhelyeztem az ESZKÖZT. Csodálatos volt.
Az már kevésbé volt csodálatos, amikor kiderült, hogy az USB-kábelét Dainnél felejtettem és nem tudom összekötni a számítógépemmel. Szerinted mennyire voltam kiborulva? Elszívtam egy cigit és már készültem elindulni az elsô éjszakai járattal, amikor Zolinak (új lakótárs, róla egy késôbbi postban lesz még szó) eszébe jutott, hogy a nyomtató kábele alkalmas lehet erre a feladatra. És igaza volt! Hopp, életkedvem visszajött:)) ki a kábel, be a kábel, nyomjad vazze!
Az új DVd-íróm is remekül szuperált, a szoftvereket már azzal telepítettem. Kb 3 órán keresztül csináltam az elsô tesztkört, próbálgattam a programokat, kipróbáltam a különféle beállítási lehetôségeket. Az elsô körben csak papírképeket szkenneltem, a következôben már a negatív szkennelést fogom kôkeményen tesztelni! Elsô benyomásaim teljesen pozitívak. A Canon saját szkennelô szoftvere hibátlan, rengeteg beállítási lehetôség és apró, ámde annál hasznosabb fícsör teszi igazán szerethetôvé! Itt meg kell jegyeznem, hogy a Canon által gyártott szoftverekkel eddig csak jó tapasztalataim voltak!
Valamikor hajnali három után feküdtem le, miután beszkenneltem 22 képet. Ennek megfelelôen ma többet késtem a szokásosnál, de ennyi belefér!
Tehát most boldog vagyok:)