Régóta dédelgetett tervem vált valóra csütörtök este. Újabb tetoválással bővült a hátam, egész pontosan a régi mintám kapott egy keretet. Egy nagyon durva nonfiguratív önarcképet varrattam fel, amelynek eredetijét 2004 februárjában terveztem. Azóta többször átterveztem szinte az egészet, még közvetlenül a felvarrás előtt is módosítottam egy apró részletet.
Egyik kollégám, PiZso nyaktól combközépig tele van varrva és mikor tavaly említettem neki, hogy bővíteni akarom a hátamon lévő mintát, egyből beajánlotta nekem egyik jó barátját, Balázst, aki amúgy Zürichben futtat egy saját tetoválószalont. (Ez itt a honlapja, amelyet egy ex-kollégám, Kamen rakott össze.) A mester havonta hazajár egy hétre családot, barátnőt és barátokat látogatni, így nem kellett kiutaznom Svájcba :-) Volt egy próbálkozásom nála tavaly, de különböző okok miatt akkor elmaradt a találkozás. Idén már nem nagyon akartam halogatni, bár főleg a munka miatt kevés időm jutott az új tetoválásra gondolni, de szerencsére PiZso emlékeztetett rá.
Március végén találkoztunk Balázzsal, vittem magammal a mintát, beszélgettünk róla sokat, majd abban maradtunk, hogy várunk egy hónapot és Balázs kicsit "tetkósabbá" rajzolja. Végül mégis az eredeti minta mellett tettük le közösen a voksunkat. Maga a mester sem volt elégedett az áttervezett változatokkal, azt mondta, hogy a hátamon lévő régi mintáról és az újról lejön, hogy ugyanaz a kézírás, amit ő nem tudott utánozni. Erre a kijelentésre azért büszke voltam.
Csütörtök hatkor elviharzottam az OG-ből (bár lett volna mit csinálni), leparkoltam a bringát a Gödörnél és BKV-ztem Pesterzsébetre. Basszus, megint kellett bérletet vennem... Annak ellenére, hogy nem egy profin felszerelt stúdióban voltunk, hanem a mester lakásán, minden a legsterilebb körülmények között zajlott le, és minden részletre kiterjedő alapossággal és szakértelemmel vettük szemügyre az esetet (a hátam), mielőtt nekilátott dolgozni a tűvel. Ekkor derült ki, hogy az első mintám nem pontosan a hátam közepén van, amire eddig egyikünk sem gondolt... Egy kis tervezgetés és a tetoválás utáni lépések megbeszélése után nekilátott a munkának, addig én magazinokat olvastam.
Még az elején megérkezett Szilárd, Balázs egy jó haverja, akinek szintén van egy tattoo & piercing szalonja az EuroParkban és szintén nagyon jó arc és amúgy testékszereket helyez emberekbe. (Ő is ott volt a márciusi találkozásunkkor. A legtöbben Elvis néven ismerik, akik még emlékeznek a VV1-re.) Szóval Szilárd és Balázs barátnője helyet foglaltak a kanapén, majd lájtos jammelgetésbe kezdtek akusztikus gitáron. Talán el sem kell mondanom, mennyire jó fílingje volt az egésznek. Tetoválás élőzenés aláfestéssel. This is tha real shit!
Vélehtően felmerül bennetek pár kérdés, ezekre az alábbiak a válaszaim:
- A procedúra majdnem 3 órán keresztül tartott, közben persze tartottunk 2×5 perces szünet.
- Igen, fájt. Hol jobban, hol kevésbé. Gerinc mentén, lapockánál és anyajegyek körül nagyon.
- A fájdalom ellen úgy védekeztem, hogy nagyon kapaszkodtam a tetoválószékbe, vagy a saját kezembe és erősen becsuktam a szememet, majd tetovált nyulakkal és őzekkel teli rétre gondoltam, amelyek boldogan legelésznek és ugrálnak szertelenül:-)
- Nem lettem rosszul egyszer sem, nem vinnyogtam, nem sírtam, amikor szünetet tartottunk, alig vártam, hogy folytassuk. Próbatételnek tekintettem a procedúrát, aminek meg akartam felelni.
Nos, képet azért nem teszek most közzé, mert a mű még nincs kész. Egyrészt ki kell találnom, hogy az első tetoválás félrecsúszásából fakadó bonyodalom a hátam közepén hogyan legyen kijavítva, továbbá a régi mintát is újra kell varrni, mert 7 év alatt nagyon kifakult. Kb 1 hónap múlva, ha kész lesz a mű teszek ki képet is. Addig aki látni akarja, az jöjjön oda hozzám személyesen. Utcán leszólítani nem ér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése