péntek, november 18, 2011

9 jótanács a közlekedésben résztvevőknek

Lassan négy éve bringázom itt Budapesten, ezen idő alatt felszabadítottam magam az itteni tömegközlekedés nyűgjei alól, és csak akkor szállok BKV-ra, ha tényleg rá vagyok kényszerülve, azaz ha olyan baja van a bringámnak, amit nem lehet hipp-hopp megjavítani. Hardcore bringásnak tartom magam, nekem nem számít, hogy tél vagy nyár van, tűző napsütés, hó, jégeső vagy zivatar, tekerem a Fecském, mert így érzem jól magam. Szögezzük le itt az elején: Budapesten rohadtul nem egyszerű veszélymentesen közlekedni. Sajnos eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a közlekedésben résztvevők toleranciaszintje a többi résztvevővel szemben eléggé alacsonyan van. Erre egy tipikus és jó példa az, amikor a gyalogos rálép a zebrára és a felé jövő autós nem hogy lassítana, de még inkább rálép a gázpedálra, mert ő annyira kurvára siet, hogy a gyalogos takarodjon az útból. Tőlünk nyugatabbra, civilizáltabb társadalmakban ilyen nincs.

Nem akarom én itt megváltani a világot, de adnék minden közlekedésben résztvevőnek 3-3 jótanácsot, amelyek régóta fogalmazódnak bennem és most már nem bírom tovább magamban tartani. Ez a kilenc kérés, amiket alább leírok, nagyon egyszerű és betartható dolgok. Nem igényel különösebb extra erőfeszítést, viszont hiszem, hogy ha ezeket megfogadjátok, akkor itt Budapesten, de akár másutt is, sokkal biztonságosabbá válhat a közlekedés, kevesebb baleset történne és az egymás iránti toleranciánk is sokat javulna. Ezek a konzekvenciák saját tapasztalatokon alapulnak.



3 egyszerű kérés a bringásokhoz:

1) Vegyél lámpát! A saját érdeked és másoké is, hogy látszódj a sötétben. Ha már van lámpád, akkor NE tedd előre a pirosat, mert kurvára zavaró, bringásnak, autósnak egyaránt! Ha a lámpádnak brutális fényereje van, akkor ne villogtasd, mert aki szembe jön veled káprázni fog tőle és jó eséllyel tér le az útról vagy megy neki valamilyen tereptárgynak.

2) Ha arra kényszerülsz, hogy gyalogosjárdán közlekedj, akkor lassíts, mert a járda a gyalogosoké. Benne van a nevében is: JÁRda. Tiszteld a gyalogost, ne várd el tőle, hogy kitérjen az utadból, ne siettesd, inkább állj meg és várd meg míg tiszta lesz a szakasz.

3) Tiszteld az autóban ülő sofőrt! Ha előzékeny veled szemben, köszönd meg egy biccentéssel vagy intéssel. Ha te voltál szabálytalan és TE ezt tudod, akkor kérj tőle elnézést egy kézmozdulattal. Hidd el, sokat számít és a bringások megítélésén is javít.


3 egyszerű kérés a gépkocsivezetőkhöz:

1) Kérlek használd az indexet! Nem, nem a hírportálra gondoltam, hanem a narancssárgán villogó lámpákra a kocsid 6 pontján. Nem dísznek van ott. Elvileg jogsit is csak úgy kaphattál, ha bebizonyítod, hogy tudod használni. (Tudom, mert nekem is volt jogsim. Lejárt, nem hosszabbítottam meg.) Ha használod, ne az utolsó pillanatban, bár az is jobb mint a semmi.

2) Ha leparkolsz az út szélén és kiszállnál a kocsiból, nagyon kérlek, hogy előtte nézz bele a visszapillantóba, de akár a fejedet is megfordíthatod, hogy biztos légy abban, nem jön a parkoló autók mellett bringás, aki belészállhatna az ajtódba. Te a szervízt spórolod meg, a bringás meg a kórházat.

3) Nem jó poén, ha 10 centire húzol el a bringás mellett 60-80-al. Azon túl, hogy a kevésbé rutinos kerékpárosok összefossák magukat, az ijedtség miatt akár padkára mehetnek, felbukhatnak, a mögöttük érkező kocsi elé eshetnek, ami garantált hullaházat jelent. Téged véd egy fémkasztni, minket csak a gondviselés. Szóval kérlek szépen: ne légy fasz és ne ijesztgesd a védteleneket!


3 egyszerű kérés a gyalogosokhoz:

1) Mielőtt lelépnél az úttestre egy nagyobb kocsi vagy furgon mögül, nézz körül, hogy nem jön-e senki. Még akkor is, ha épp olyan fontos dolgokat intézel, mint a telefonod buzerálása, ivászat, bámészkodás. Gyalogosok számára az egyes számú túlélési szabály!

2) Ha a járdán a veled szembe jövő bringás félreáll, hogy utat adjon neked, akkor ne próbáld meg még ezek után fellökni!

3) A saját érdekedben kérlek, hogy sötétedés után, ne kódorogj sötét ruhában kivilágítatlanul egy kivilágítatlan bringaúton (sajnos sok ilyen van). Kutyát se sétáltass ott és akkor! Biztos nem örülnél, ha húsz-harminccal beleszállnék a te vagy a házi kedvenced bordái közé és én sem szeretnék emiatt oltári nagyot zakózni, valamint háziállatot lemészárolni.

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg kritikát fogok kapni emiatt a blogposzt miatt, illetve főleg a bringás létem miatt, mert divatos dolog minket savazni, de az az igazság, hogy tényleg megérdemlem. Én sem vagyok szent, én is megszegek bizonyos szabályokat - mint ahogy sok autós és gyalogos-, ha úgy látom, hogy az a saját testi épségem megőrzése érdekében történik. Igen, képzeld, tényleg van olyan, amikor kénytelen vagyok szabályt szegni, bár te aki az autóban ül, vagy megy a járdán, nem látja az okokat, csak azt látja, hogy a "köcsögbringás leszarja a világot". Nem így van, az életemet féltem. Szeretek élni, de az az igazság, hogy minden nap küzdök az életemért, hol jobban, hol kevésbé. Én csak egy dolgot szeretnék: ne kelljen minden nap azt éreznem, hogy a túlélésért kell küzdenem!


vasárnap, szeptember 18, 2011

4. Fotomarathon, ami nekem az első volt

Tegnap részt vettem életem első Fotomaratonján, de nem sokon múlt, hogy ezt is kihagyjam. Történt ugyanis, hogy előző este hirtelen felindulásból elkövetett ivásban+bulizásban vettem részt, hajnal fél 4-kor feküdtem le és reggel épphogy kiértem a regisztráció végére Budára az Allee-hoz.

A verseny rövid leírása: 12 óra alatt 24+1 témához kellett fotót készíteni, este 10-ig bezárólag. A képeket ma reggel 10-ig kellett feltölteni a verseny oldalára. Eredetileg szomabt 10 órától indult volna a verseny, de mivel volt egy kis csúszás , kb fél óra késéssel tudtak a versenyzők a feldatoknak nekilátni. Az uccsó képemet 4 perccel 22:00-után sikerült elkészítenem, remélem ezt még elnézik a szervezők, elvégre az még belefért a 12 órás időintervallumba. Ha mégsem, akkor óvást nyújtok be, az tuti.

Amúgy a verseny nem volt egyszerű. Eleve másnapos voltam és úgy terveztem bringával járom a várost, témákat keresve. Volt egy pont, amikor azt gondoltam feladom, még ki is mondtam hangosan, de hála Mózesnek, aki később becsatlakozott segíteni, sikerült a hiányzó képeket is elkészítenem. egyrészt lelket öntött belém, másrészt meg projektmenedzselte az utolsó képek elkészülését, ezúton is köszönöm neki! Nem gyengén nyomtuk, ugyanis elképesztő időket tekertünk a városból helyszínről-helyszínre gurulva, mindezt a szombat esti kaotikus budapesti forgalomban. Mire meglett az összes kép, kész fizikai roncs voltam, amin nem segített, hogy az fotókat még az éjjel meg kellett szerkesztenem és fel kellett töltenem. Feltöltéskor még ráadául volt egy gikszer is, mivel túlterhelődtek a szerverek és képtelenség volt bármit is feltölteni hajnalban. Írtam egy levelet a szervezőknek, hogy "para van", de szerencsére jól álltak hozzá a dologhoz és a megadott határidőn túl is fel lehetett tölteni a munkákat, miután helyrehozták a hibát.

Született néhány középszerű és elmeroggyant fotó is, léptem be tiltott területre, megkértem néhány utca emberét, hogy hadd készítsek róluk fényképet, legnagyobb meglepetésemre mindenki készségesen segített. Nekik is nagy köszönet jár!

Ezek pedig a képek a témák sorrendjében:

0. A rajtszámom és én


1. Allee hopp - jó reggelt


2. Mosoly


3. Mi van a mélygarázsban?


4. Vicces


5. Terek és lakóik


6. Szemüvegen át


7. Mozgásban a világ


8. Ez állati


9. Jelbeszéd


10. Történet egy képben


11. Múlt a jelenben


12. Arc


13. A hídon


14. Más szemszögből


15. Ahol a pénz az úr


16. Mi kell a nőnek?


17. Zene nélkül mi érek én...


18. Fénytörés


19. Egy kis romantika


20. Ablak a világra


21. Várusunk "máskép"


22. Kell egy kis áramszünet


23. Ha nincs ló, jó a ........ is


24. Már csak ez hiányzott (a végén)

péntek, június 03, 2011

A légy és a szélvédő esete

Ismeritek azt a viccet, hogy "mi villan át a légy fején, amikor nekicsapódik a kocsi szélvédőjének? - A segge." Nyilván a helyes biológiai meghatározás a "potroha" lett volna, de azt nem mindenki fogja fel, legalábbis eddigi tapasztalataim szerint. Ebből azt akarom kihozni, hogy ma majdnem én voltam a légy, de kezdjük az elején.

Óbudán dolgozom a Graphisoft Parkban, bő 25 perc, amíg a lakásomtól kitekerek odáig. Kb 400 méterrel a Park bejárata előtt van egy kereszteződés, ahol az Óbudai rakparti út és az Auchan illetve a Szentendrei út felé vezető bekötőút. Van itt bringaút is, gyalogos átkelőhely, szóval egy rossz pillanatban minden összejöhet. Ma egy kicsit késve indultam útnak, úgyhogy nagyon tekertem, hogy mielőbb beérjek. Ez nem egy túl telített szakasz, legalábbis ami a gyalogosokat és a bringásokat illeti.

Ma reggel viszont egy címeres ökörnek majdnem sikerült gondoskodnia róla, hogy ez legyen az utolsó utam. A Park irányából jött, átváltott a lekanyarodó sávba és én úgy gondoltam, hogy bőven lesz ideje lefordulni az Auchan felé és nekem nem kell se a sebességemen, se az irányon változtatnom, csak lazán megyek tovább. De ehelyett egy huszárvágással keresztülhajtott a bringasávon, aztán hosszába rá a zebrára, és konkrétan behajtott a járdaszigetre, oda ahol autósnak kurvára semmi keresnivalója nincsen! Na, pont itt találkoztunk, a járdaszigeten. Ahol mindkét oldalon 15 centis padka van, csak hogy ne legyen könnyű menekülni. Az autósok gyöngye meg nemhogy lassított volna, de még bele is taposott a gázba, hogy minél előbb kikerüljön onnan, miközben lengette a kezét, hogy "bocs-bocs". Félrerántottam a kormányt, kb 30 cenire ment el tőlem, szerencsére nem padkáztam megint egy olyat mint pár hete. Ja és amúgy ezt a manővert azért tette meg, mert a brinagúttal párhuzamosan futó bekötőútra szeretett volna behajtani. Azt amúgy szabályosan csak az Auchan irányából lehet, ami neki kb 30 másodpercébe lett volna, mivel ott van egy körforgalom és faszán meg lehet fordulni. De nem bazmeg, meg kell szegni fél tucat szabályt, életveszélybe kell sodorni másokat! Az eset egyébként kb 2-3 másodperc alatt lezajlott.

A legszomorúbb az egészben, hogy ezt a fószert ezen a héten másodjára láttam ezt a manővert végrehajtani, csak előző alkalommal 20-30 méterrel hátrébb voltam és nem voltam közvetlen életveszélyben.

A napom alaphangulata fenomenális. Lehet szidni a bringásokat, de a jó kurva anyját az ilyen sofőröknek! Aztán majd ha egyszer valakit tényleg felken a szélvédőjére, akkor majd nézhet ki a fejéből ostobán.

Csatoltam egy Google maps képet a szakaszról. Klikkelj, nagyobb lesz.


szerda, március 16, 2011

Tüntetés a Sajtószabadságért

Tegnap kint voltam Mózessel+bátyjával+még néhány ismerősükkel a címben megjelölt eseményen, ami mellesleg a Fészbukon szerveződött. Azt mondják az okosak, hogy kb. 30.000-en voltunka Szabad Sajtó útján, ami azért nem rossz eredmény, de a milliótól még messze van.


hétfő, február 14, 2011

Bukó kell

Tegnapelőtt jártam egy volt kollégámnál, akinek pár hete volt egy elég komoly bringás balesete komolynak semmiképp sem mondható sebesség mellett. Konkrétan széttört az arcának a bal oldala, műteni kellett, varrni, foltozni stb. A látogatás után rádöbbentem, hogy akár én is lehetnék vagy lehettem volna a helyében. Amióta fixizem, nem hordom a régi bukómat, mert már annyira szétment a belső keret 2 év használat során, hogy idegesített bringázás közben, folyton állítgatni kellett. Meg már átélt pár esést, és már nem bízom meg benne maradéktalanul. Szóval leszoktam róla elég hamar és nem is vettem újat. Azóta már engem is elsodortak egyszer, 10-20 centin múlt, hogy nem kaptak el jobban oldalról, akkor lehet, hogy nem úsztam volna meg pár zúzódással meg horzsolással és voltak egyéb meredek szituációim is.
Most újult erővel vetettem bele magam a zinternet erdejébe, hogy megtaláljam "A" bukósisakot. Miután átnéztem kb egy tucat bringás oldalt, megnéztem több száz terméket és elolvastam 10-20 véleményt a potenciális jelöltekről, nagyon úgy tűnik, hogy megvan a nyertes:

Giro Ionos (egy review itt: http://www.bicycling.com/gear/detail/0,7989,s1-18-125-704-0,00.html)

Egyetlen pici aprócska probléma van csak: az ára. A legolcsóbb amit találtam 50.000 HUF itt Mo-n, de amúgy jellemzően 60.000 körül árulják a legtöbb helyen. Namármost, ennyi pénzem nincs egy sisakra, bár tudom, hogy a biztonságra nem szabad sajnálni a pénzt. Ebay-en találtam 30k környékén, megfelelő méreteben és színben, de tekintve, hogy most annyira nem vagyok eleresztve anyagilag, ezt is meg kell gondolnom. Egyelőre kivárom a márciust és vásárlás előtt mindenképp felpróbálom egy bringaboltban. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem is veszek Ionost, mindenképp Giro sisakra fogok beruházni, mert elég jó cuccaik vannak.

Unatkoztam és éhes voltam

...és lett belőle egy kis rövid stop motion szösszenet.



video

vasárnap, február 06, 2011

Megraktuk a bányát fixivel JÓL!

Fúúú, több mint fél éve nem írtam posztot, faszkorbácsot érdemelnék emiatt! Sajnos (vagy nem sajnos) a Twitter+Fészbuk+Tumblr kombó eltérített a régi blogomtól, pedig bőven akadt volna miről írni. (Ja és sokat is dolgoztam, de tényleg!) Mindegy, 2011 első posztja legalább valami olyasmiről szól, ami számomra meglehetősen nagy élmény volt. Ma abszolváltam életem első bringaversenyét, ráadául egy bányában!

Szóval az úgy történt, hogy valamikor a hét elején @peet_78, akit kb 2 hónapja követek twitteren és ezelőtt soha nem találkoztunk, dobott egy twittet, hogy keres még egy jelentkezőt a Vakond Futam nevű bringaversenyre a csapatába. Gyorsan utánanéztem miről is szól ez és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy ezt a versenyt a kőbányai bányában tartják, 20 méter mélyen a föld alatt. Azonnal válaszoltam, hogy én vagyok az embere. "Rögzített Kerékagyak" lett a csapatnevünk, tudtommal mi voltunk az egyetlen bagázs, akik fixivel vállalkoztak a feladatra.

Harci smink feltétele, sisak bérlés, rajtszám és karszalag feltétele után legurultunk a bányába. A helyszínre érkező látogatók száma egyébként limitálva volt, minden versenyző egy vendéget vihetett magával, illetve a többi vendégnek előzetesen kellett regisztrálni. Én Mózesnek szóltam, hogy jöjjön és hozzon kamerát is. Majd ha elkészül a videó amit készített, tuti felteszem ide!

A bánya lenyűgöző volt, a verseny részére viszont csak egy "kis" részét engedték át. A pálya így is kb 1,5 km hosszúságú volt, teli hosszú gyorsítókkal, éles kanyarokkal, sötét részekkel, buckákkal, akadályokkal és rohadtul csúszós betonpadlóval! Váltóban mentünk, minden versenyzőnek 3-szor kellett végigmennie a pályán. Én voltam a második, az első kanyarban kapásból taknyoltam egy hatalmasat, aztán az első körben még legalább kétszer, a második-harmadik körben már nem számoltam, próbáltam túlélni. Őszintén szólva, nem volt egy fixibarát pálya. A síkos talajon a legváratlanabb helyeken csúszott ki az első vagy hátsó kerék, szinte tök mindegy volt, hogy épp skidelek vagy sem. Párszor zakóztam egyenesben is, mondjuk ott a buckák is segítettek a borulásban. Örültem, hogy komolyabb sérülés nélkül megúsztam, így most csak kb egy tucat zúzódással meg horzsolással lettem gazdagabb, bár láttam egy csávót, akinek ömlött a szájából a vér. A bicajom már nem volt ennyire szerencsés, bár ha azt veszem, hogy csak a jobb oldali klipsz tört ketté meg lett pár horzsolás a vázon, akkor még egész jól jártam. A végeredménnyel maximálisan elégedettek voltunk, utolsó előttiek lettünk :)


Védelem, mindenek előtt!

Vasparipák :)

Rögzített Kerékagyak FTW! (jobbra Tamás és Peti)

Egy kis trackstand

Peet egyetlen esése a bányában :)