Balatonsound harmadjára is

No, megvolt az erre a nyárra tervezett bulizással egybekötött nyaralásom Zamárdiban és mivel én még soha nem csináltam olyat, hogy egy konkrét rendezvényre három egymást követő évben is ellátogassak, ezt már nevezhetjük hagyománynak. A Szigetet örökre elfelejtem, bár az idei Prodigy koncert miatt nagyon fáj a szívem.

A Sound zenei felhozatalától nem voltam amúgy hanyatt esve, ráadásul sok olyan fellépőről maradtam le, akit megnéztem volna színpadon, de vagy az eső, vagy a piálás miatt ezeket lekéstem. A legjobban a Kraftwerk-et és az Röyksopp-ot sajnálom. Ez van. Amúgy meg annyi electro-house-techno bulin visítottam, hogy annyira egy egész évben nem jutok el. Köszönhető ez javarészt a Londonba szakadt barátaimnak: Mózesnek, Dainnek és Attisnak.

Nem voltam sok koncerten, de azért volt pár emlékezetes:
Orbital - nagyon fasza elektromos ütemek indusztriális színpadképpel megspékelve.
Extrawelt - kőkemény német techno, nagyon odabaszott, de ez szerintem annak is köszönhető, hogy azon a bulin már igencsak kivoltam.
Erik Sumo Band - kb két éve ismertem meg a zenéjüket, de még csak most sikerült egy koncertjükre eljutnom. Nagyon fasza volt, igazi hiánypótló csemege és mivel ez a koncert utolsó este volt, az addigi hajtós-prüntyögős bulikhoz képest igazi felüdülést jelentett a magyar formáció zenéje.

Szerintem fontos megemlíteni a fesztiválon látott fénytechnikát és vizuált, mivel szinte minden helyszínen érdekes és jó vetítést nyomtak a vj-k. RESPECT! Nem tudnék egyes helyszíneket kiamelni, ahol én voltam ott tök jó volt:)

A tavalyival ellentétben idén nem restelltem magammal vinni a fesztivál területére a Nikont, ezért még a Sound előtt 5 nappal rendeltem egy kis fotóstáskát (KATA Format Q Waist Pack), amibe belefért a váz, 2 objektív, meg mindenféle apróság. Szerintem csúnya a design-ja, ellenben nagyon strapabíró, nem valami szar anyagból készítették, de arra tökéletesen megfelelt, hogy elhordozgassam benne a cuccaimat és védve legyen portól-víztől-sörtől-mojitotól. Mondjuk még a táska sem akadályozott meg abban, hogy elveszítsem az 50-es objektívem sapkáját.

Készült rengeteg kép, azokból nagyon-nagyon sok nem publikus, ami viszont igen és jól is sikerült, abból kevés van. Ha eljutok addig, hogy kiszelektáljam a jókat, kiteszem Flikkerre meg ide is párat.

Kis zenei intermezzo

Elmentem Balatonsoundra. A mobilom le fog merülni.

Re: Balatonsound

Másfél héttel ezelőtt meglehetősen kiborultam a nyári szabadnapjaim alakulását illetően, de végül mégis jóra fordultak a dolgok. Miután megírtam a postot, dühömben és dacból elkezdtem telefonálgatni és röpke másfél óra leforgása alatt sikerült egy viszonylag olcsó szállást szereznem Zamárdiban, 10 perc sétára a Sound bejáratától, valamint egy VIP jegyet az eredeti áron. Szinte el sem hittem, hogy ez megtörténhetett. Valamiért eddig minden évben mázlim volt a Sounddal, akármennyire rezgett a léc. A legjobb az egész dologban, hogy hazajöttek a barátaim Londonból (Mózes, Dain, Attis) és bár nem egy helyen fogunk lakni, biztos vagyok benne, hogy végig visítjuk ezt a 4 napot. Már alig várom, hogy lent legyek. Elkezdtem összeírni valami listafélét, ami inkább egy iránymutató arra nézve, hogy mely bulik érdekelnek. Azt azért nekem is el kell ismernem, hogy az idei lineup elég gyengus lett. Tök mindegy, elsősorban azért megyek le, hogy a Balatonparton süttessem a hasam miközben a háttérben Jazz/Break/Dubstep szól.

Fasza lesz. Nagyon fasza.

KURVAANNYÁT...

...a cégnek, ahol dolgozom. Június elején megtiltják, hogy júliusban szabit vegyünk ki, ennek megfelelően, mint a kisangyal lemondtam a nyaralásomról, meg a BalatonSoundról a haverokkal, erre tegnap este harmadkézből tudtam meg, hogy ami miatt a júliusi szabadságról le kellett mondanunk, eltolódik több héttel, de ezt rohadtul nem kommunikálják a szerencsétlen robotok felé - akik mi volnánk, akik dolgoznak és feláldoznak -, de mivel nyakunkon a július, meg a Sound így már lemondtam a szállásomról, amit közben befoglalt valaki más, bérletet sem vettem, mert minek, erre az irodában 25-35.000-ért árulnak 4 napos bérletet a Soundra, de nem találok szállást és most KURVÁRA FEL VAN BASZVA AZ AGYAM ÉS SZARJON SÜNT ÉS HÁNYJON FOST AKI EZT AZ EGÉSZET KITALÁLTA, sajnálom, de ezt gondolom, még akkor is, ha ez a blogpost eljut a cégvezetéshez és ezért kirúgnak. Nem szeretem, ha szivatnak és elbasszák a nyaram.

Számadás 2008

Kicsit megkésve, a hónap közepén írok a tavalyi évemrôl, de jobb késôn, mint soha. Referenciaként belinkelem itt a 2007-es évrôl szóló postomat, szerintem érdekes lesz összehasonlítani. Hosszú post lesz ez is, hadd szóljon:

Blog: Tavaly összesen 106 postot írtam, a 2007-es 61-el szemben, szerintem ez jelentôs fejlôdés. Idén megpróbálok még többet blogolni, bár nem tagadom, hogy néha egyszerûen nem visz rá a lélek, még akkor sem, ha valamirôl tényleg írnom kellene. Ez van srácok... Kicsit alakítgattam a jobb oldalon található részt, bekerült egy csomó link, slideshow a flikkeres képeimrôl, last.fm lejátszó, átstrukturáltam a blogrollt, meg betettem egy dobozt az RSS alá, hogy aki olvassa a blogot, az ott bejelentkezhessen, vagy mi... Ôszintén szólva fingom nincs mit csinál az a cucc ott, adok neki még pár hetet, ha senki nem veszi igénybe, akkor letörlöm.

Munka: Brutális év volt. Az év elején még viszonylag békében elvoltunk a Kékekkel, de fôleg külföldi OG-s fejesek közremûködése miatt (magyarul beleköptek a levesünkbe) kiírtak egy tendert a nyár közepén. Természetesen nagyon örült az egész csapat, mivel épp nyár volt, a brigád fele szabin, és a több körös tendernek hála elôfordult az is, hogy egészen október közepéig zsinórban több hétvégét töltöttünk az irodában. A 7 napos munkahetek majdnem megszokottá váltak, az éjszakáig illetve hajnalig tartó túlórázás pedig idegronccsá tette az embereket. Végül vért izzadva, de megnyertük a tendert, velünk együtt az egész OG megmenekült. Egy darabig. Beütött a válság, (bár ez már 2009-ben történt, de szorosan kapcsolódik 2008-hoz) mire az új évet leépítésekkel kezdte a cég. Én maradtam, más kollégáim nem voltak ilyen szerencsések.

Materiális javak: Azt sem tudom hol kezdjem. Vettem egy Nikon D80-at egy kollegámtól, 2 objektívval, amit decemberben lecseréltem egy D90-es vázra. Mindkét vétel megérte és szerencsére semmit nem buktam az ügyleteken. Februárban elkezdtem eBay-ezni, ami nagyon addiktív, tehát csak óvatosan! Így tettem szert 4 db nagyon régi szovjet Zenit fényképezôgépre, konverterekre az M42-es obikhoz, hogy tudjam a Nikonnal használni, távkioldóra a D80-hoz (ami most eladó), egy új Manfrotto állványra, amihez a Digitcamben vettem fejet. Vettem egy Epson nyomtatót is novemberben, errôl kivételesen nem emlékeztem meg külön postban. Aztán vettem még egy tonnányi könyvet, fôleg Asimovokat meg Vonnegutokat. A bringára viszonylag sokat költöttem, mert volt pár baleset, borulás stb, meg kellettek szerszámok is, de a legkomolyabb bringás beruházásom a Bagaboo táskám volt!

Immateriális javak: Emberi kapcsolatok. Nálam nehéz ügy. Nehezen szakadok ki a gubómból, de idén történtek dolgok, amik rákényszerítettek. Például amikor Mózes elment Argentínába a Celeb vagyok forgatására. Másfél hónapig voltam egyedül az albiban, ha nem mozdulok ki, megkattanok. Akkor pár emberrel kialakult egy normálisnak mondható kapcsolat, akikkel addig csak felületesen érintkeztem, vagy kevesebbet a kelleténél.
Azt feltétlen meg kell említenem, hogy a Flickr jóvoltából egy nagyon jó kis közösségnek lettem tagja, és sajnos csak ritkán jutok el itt Bp-n flikkeres találkozókra, de rengeteg jófej embert ismertem meg és sokat tanultam tôlük. BIG UP!
Szakmailag aránylag kevesebbet fejlôdtem, mint 2007-ben, de év végére már tisztán láttam a gyengeségeimet és azt, hogy mit kell fejlesztenem. Nem akarom azért elveszteni a munkám, mert szarul dolgozom, tehát idén újra tanulni fogok. Újra meg kell tanulnom rajzolni szabad kézzel! Azt még nem döntöttem el, hogy autodidakta módszerrel, mint eddig, vagy magántanártól.
A családommal idén kevesebbet tudtam foglalkozni, már olyan szinten, hogy kevesebbszer jutottam haza vidékre. Ennek nem örülök, de ugyanakkor úgy érzem, hogy kicsit konszolidáltabb lett a viszonyunk a szüleimmel. Talán én is érettebb lettem és a szüleim is észreveszik ezt. Nem tudom igazából, csak spekulálok...

Életkörülmények: Ugyanúgy a Várban lakom, a kilátás még mindig nagyon fasza, bár így télen elég gyászos néha. A szüleimnek hála májusban elkezdtem lakást keresni, decemberben találtam is és ha minden jól megy, akkor másfél hónapon belül lakástulajdonos leszek! Valahogy még mindig nem tudom elhinni...

Magánélet: Márciusban szakítottunk Ágival. Immáron ezredjére. Ez a szakítás viszont teljesen különbözött a többitôl. Egyetértésben tettük, láttuk, hogy már annyira eltávolodtak egymástól útjaink, hogy nem megy tovább. Jól tettük én azt mondom. Nem volt jó érzés, ugyanakkor felszabadultnak érztem magam, nem éreztem újra azt a leküzdhetetlennek tûnô kötôdést, mint azelôtt.
Azután nem lett senkim. Talán lehetett volna, ha nagyon akarom, vagy észre akarom venni, vagy nem ábrándulok ki, vagy nem egy kib. másik városban/országban/kontinensen él a csaj, vagy egy picit érettebb... mocskosul válogatós vagyok! Egy bizonyos szinten jó volt az egyedüllét, mert így tudtam a hülye kitalációimmal foglalkozni, mint a 365 Budapest, vagy szupertitkos rajzprojektemen dolgozni hosszú éjjeleket heteken keresztül stb. Most már viszont kezd elég lenni az egyedüllétbôl, szép lassan, ahogy mászunk ki a télbôl.

Szórakozás: Nem járok sûrûn bulizni, már Külker óta. A havi 1 vizuál adott, de ott nem szoktam lerészegedni. Mózes rángatott el ide-oda, OG-s kollegákkal volt valami nagy ritkán, de az év nagy elferdülése a BalatonSound-on volt! Jövôre is megyek, az tuti, szarok a Szigetre! Ja és a februári Krush buli az A38-on nagyon odabaszott!

Utazás: Kétségkívül az év legnagyobb eresztése a New Yorkban töltött 1 hét volt. Nem tudom elégszer megköszönni Áginak! (Igen, az az Ági, akivel 7 hónappal elôtte szakítottunk.) Vissza akarok menni, egyszerûen muszáj! Képek itt, élmények itt, csak klikkolj!


Legnagyobb sikerélmények: Májusban eladtam 2 panorámafotómat (egy igazi embernek:)! Novemberben kiállították az egyik fotómat a National Geographic fotópályázatának keretében a Westendben. New York, mert kijutottunk és mert hazatértünk.

Tervek: Újra megtanulni rajzolni, elintézni a lakás ügyes-bajos dolgait, újragondolni a költéseimet és mivel idén is szeretnék utazni, de egy NYC kaliberû kiruccanásra nem lesz pénzem, idén újra el akarok jutni Prágába. (Ki tart velem?) Továbbá kitaláltam új fotós projektet, szintén melós lesz, de nem hajt a tatár.

BalatonSound 2

A tavalyi Soundon felbuzdulva idén sem hagyhattam ki ezt a fesztivált és már most ki merem jelenteni, hogy jövőre sem fogom! KHÁCCIJÓVOLT! Régen visítottam ennyit, ami mondjuk annak is köszönhető volt, hogy Atis és Dain hazajöttek Londonból másfél hétre, Zamárdiban velük pusztítottuk azokat a rohadt agysejteket! Külön szeretném megköszönni Deen-nek, Dain húgának, hogy 4 napig képes volt minket elviselni és transzportálni, mivel ő volt a sofőr! Nem lehetett könnyű, tudom, szörnyű egy banda vagyunk, mikor össze vagyunk zárva!

Csütörtök este 9-kor indultunk el, tehát elég későn érkeztünk a szállásunkra (jacuzzi, medence, szauna:), amit rövid idő után otthagytunk, hogy még aznap este megízleljük a balatoni éjszakát. Mint kiderült, a szállás nem 10 perc sétára volt a fesztivál helyszínétől, hanem 40 percnyire. Ez volt a bemelegítő. A bejutás simán ment, onnan buláj! Azt hiszem aznap nem rúgtam be nagyon, csak annyira amennyire kellett. Egyébként egy ismerősöm fogalmazta meg jól a Balatonsound mottóját: Nem emlékszem semmire, de soha nem felejtem el! Na, kb én is így vagyok ezzel. Nem vagyok benne biztos, hogy mikor mi történt úgy, ahogy megmaradt... Remélem érthetően fejeztem ki magam.

A tavalyi feszttel ellentétben idén nem nagyon hallgattam végig egy koncertet sem - egyet kivéve - inkább csak ide-oda járkáltam, mindenbe belekóstoltam, ami épp az utamba akadt. Persze volt néhány általam preferált előadó, de lehetetlen küldetés volt mindre eljutni. Amit nem akartam kihagyni, az a Bukem & MC Conrad buli volt. Életem első Bukem partija elég jól sült el, leszámítva azt a 45 percet, amikor a többszáz fős tömegben álltam "sorba", hogy bejussak a limitált befogadóképességű helyszínre. (Az a tömeg túltett eddigi legdurvább BKV-s élményeimen is, de nyomába sem ér annak, amikor 6 éve a Szigeten az InKalos szekusok velem tolták vissza a Dillinjára bejutni próbáló tömeget...)

A sok ömlengés meg felesleges szócséplés helyett álljon itt egy rövid összegzés a zenei élményekről:

A legkellemesebb csalódás: QUIMBY. Nem vagyok egy Quimby rajongó, szerintem még egy albumukat sem hallgattam végig, de kurvajó bulit csináltak a nagyszínpadon, bejött. Lehet ezentúl hallgatni is fogom rendszeresen.

Nem jött be: James Holden. Folyton próbálok másfajta zenei stílusokba is jobban belefolyni és ez is egy ilyen kísérlet volt részemről, de az a prüntyögős minimal house amit a srác nyomott, nem igazán nyerte el a tetszésemet. "Szakértők" szerint kurva jó bulit csinált. Tény, hogy az emberek visítottak, tehát nálam van a hiba.

A legjobb lájti zene: Ezt a díjat a Nicola Conte Jazz Combo kapja. Egyszerűen kurvajó jazzt játszanak! Riszpekt!

A legjobb buli: FATBOY SLIM. Öt előadó gyakorolt rám jelentős hatást, már ami a zenei ízlésem fejlődését illeti: Michael Jackson, The Prodigy, Eminem, Goldie és Fatboy Slim. Ezt a bulit élveztem a legjobban az egész Sound alatt. A csávó nem komplett, az fix. Azt a vagdalkozást meg ugrálást, amit lenyomott a színpadon nem sűrűn látni egy 45 évestől. Najó, lehet elfogult vagyok egy picit, nem tudtam mire kell számítanom, de így volt jó, nem csalódtam!

Új felfedezett: SATOSHI TOMIIE. Volt ott egy kis japán csávó a pult mögött és fapofával gecijó zenét nyomott 5000 embernek. Elképesztő volt! Ez a kis kalandozás a prog house területére igazán jót tett, azt hiszem vágom már, mivel kell bővítenem a zenei repertoárom.
Ami a Sound többi részét illeti, azaz a mit-mivel-kivel-hogyan kérdésekre vonatkozó részeket, nem taglalnám részletesen, legyen elég annyi, hogy: mindent-mindennel-mindenkivel-mindenhogy:)

Azaz, mégis van egy durva sztori, amit meg kell osztanom veletek, mivel egy jóbarátommal történt meg, aki egy kisebb társasággal volt lenn a fesztiválon. Utolsó éjjel, amikor viharkészültség volt, lementek négyen a partra illegális tevékenységet folytatni, köztük a nevét nyilvánosságra hozni nem akaró jóbarátom és barátnője. Miközben az illegális tevékenység elkövetéséhez készülődnek, hirtelen megáll előttük két huszonévesnek kinéző "civil rendőr", mutatták a laminált InKalos igazolványt. Az egyikük kijelentette, hogy vége a bulinak, mert hogy elkapták őket, miközben illegális anyagból illegális cigit tekernek. Míg az egyik srác az ismerősömet basztatta, addig a másik leült a barátnője mellé és elkezdett neki magyarázni, amiről a többieknek fogalma sem volt először. Miután a bűnösök belátták vétküket és úgy határoztak, hogy akkor elmennek a fesztivál területéről, a fő szónok visszaültette őket és lenyomott valami monológot, miközben idegesen fel-alá járkált. Aztán egyszercsak kijelentette, hogy menjenek a picsába és ne is lássa őket! Ez után tudták meg, hogy a másik mivel oltotta a haverom csaját: ha nem akarja, hogy a barátja bajba kerüljön, akkor "másképp" is meg lehet oldani a problémát! Nem pénzre gondolt...

Két lehetőség van: 2 inkalos szekuriti munkaidőn kívül így szórakozik, vagy adott két fesztiválozó, akik találnak 2 inkalos igazolványt és azzal szórakoznak, hogy szekusoknak adják ki magukat. Kéééészbazmeg! Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy mi van a biztonsággal az ilyen fesztiválokon. Nem lettem volna a haverom helyében...

A hazaérkezésem annyira kalandos volt, hogy megérne egy külön blogpostot, de erre már nem lesz időm, 6 óra múlva kelés és munka egész nap, nem tudtam még egy szabadnapot kivenni. Nem hiszem, hogy használható leszek, de ezt dobta a gép, az élet nem fenékig PANDA!

Szabin vagyok!!! Wááá!

Végre kivettem pár nap szabit, ami mostantól számolva 4 napra megszabadít a hivatalos munkahelyemtől, a fusimelótól, a bicajomtól :(, az ámítógépemtől és remélhetőleg pár milliárd agysejtemtől is! Megyek le a Balcsisoundra! MUHAHAHA!

Aggasztóak egyébként a hírek, hogy tegnap elfogytak a 4 napos bérletek és a péntek-szombati jegyek. Sehol se kapni semmit! Számítok a nagy tömegre, de attól tartok, akár számítok rá, akár nem, kicsit romlani fog a tavalyi Soundhoz képest az egy főre eső négyzetméter átlag. Sebaj, ez az össz nyaralásom a magyar tengerparton, egy jobb fesztiválon, mint a Sziget (már 4 éve be nem teszem oda a lábam)! Lesz ott rengeteg kolléga, barát, ismerős, fasza lesz!

Ági nem lesz, mert épp Korfun barnul és azt kell mondjam ez így van jól. Kevésbé éreztem volna magam lelkileg biztonságban, ha ott van valahol a közelben, főleg ha a tavalyi Soundból indulok ki, de akkor még sok dologhoz - így hozzá is - másképp viszonyultam. Amit viszont sajnálok, hogy pont az a személy nem lesz ott, aki mostanság a legjobban birizgálja a fantáziámat... Kár érte, de talán nem is baj, ha nem látja milyen mélyre fogok én ott süllyedni:) Talán idén is bevállalom a bungee-t, ha lesz rá elég pénzmag. Tyűha, lassan azt is ki kéne fundálnom, hogy milyen koncertekre akarok elmenni! Hozzá is látok izibe!

BalatonSound

Lent voltam én is. Kezdjük ott, hogy először is nem ecsetelném részletesen, hogy miként sikerült eldönteni, hogy 3 napra megyek le, mert az egy külön sztori lenne. A lényeg, hogy így alakultak a dolgok, de én eredetileg másként készültem – csak 1-2 napra – de a sors közbeszólt. Volt egy hetijegyem, 2 napijegyem, egy hátizsákom benne a cuccaimmal de nem volt szállásom. Úgy álltam hozzá, hogy lemegyek egyedül és lesz ami lesz. Sikerült elpattintanom a fölösleges napijegyeimet, a szombatit 2 nappal a fesztivál előtt, a péntekit meg a bejárat előtt egy kis tinédzser kiscsajnak. Először megijedt tőlem, azt hitte biztos valami rosszat akarok neki eladni. Pedig jól járt, csak fel kellett fognia.
Szokás szerint fájt a fejem, mint általában amikor buliznék. Ez ilyen bazdmeg, fáj és kész. Nem is ittam túl sokat, pár sör meg 1 pálesz. A szervezés szerintem összességében rendben volt. A fellépők felhozatala is teljesen rendben volt, kár hogy alig láttam belőlük párat, de sebaj. Amire alapvetően kíváncsi voltam – Nouvelle Vague – azt meghallgattam és nagyot buliztam rá! Életemben először hallottam Freeland-et, zsír volt! Tigából 20 percet hallottam, de az is nagyon bejött, pedig nem kifejezetten az én stílusom az a zene! De ezentúl talán egyre inkább... Beastie Boysról lemaradtam. Pont. Kibaszottul idegesít. Nem is akarok hallani róla!
Péntek estére szereztem szállást. Egy régi külkeres barátom, Dodó és barátai béreltek egy házat Zamárdiban. Aznap estére befértem, a többi estét nem tudták garantálni. A sors mégis úgy hozta, hogy maradhattam mindhárom nap. Megismertem pár új embert, jókat bulizgattunk meg másnapoztunk. Ezúttal is köszi Zsuzsinak és Dodónak! :x
A sors úgy hozta, hogy Ági is odajött bulizni és lakni szombattól. Valamikor hajnalban érkezett meg. Sokat beszélgettünk a régi dolgokról a 3 napban. Finoman szólva felzavarta a hormonháztartásomat ezalatt...
Jól éreztem magam, kivettem 2 nap szabit péntekre és hétfőre. Ez volt a nyaralás erre a nyárra. Kihasználtam rendesen, ropira sültem a napon, úsztam a Balcsiban, tobzódtam mindenféle élvezetben, nem sajnáltam magamtól semmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy több mint 6 éves vágyamnak tettem eleget és kipróbáltam a BUNGEE JUMPING-ot! Hatalmas élmény volt! Próbáltam ordítani zuhanás közben, de egy hang nem jött ki a torkomon. Kicsit letaglózott a látvány és csak az elsô visszarántás után tudtam sikítozni mint a kislányok. Najó, néha gurgulázó üvöltés hagyta el a torkomat, de ez ilyenkor tökmindegy, nem? Legközelebb ha utamba áll egy ilyen, akkor megint ki kell majd próbálnom :) Elvileg készült rólam videófelvétel egy mobiltelefonnal, de valószínûnek tartom, hogy az esti ugrásomból semmi sem látszik a felvételen, tehát kénytelenek vagytok elhinni amit írok!
Hétfőn 10-re értem haza Pestre. Most is fáj a fejem, amikor e sorokat írom, mintegy lezárva e történéseket. Hát nem olyan szép kerek minden?

Nouvelle Vague (legalábbis egy része)

Zagar ( kitakar a képbôl)