Krush megint

Tegnap este a hosszúra nyúlt munkanap végén eltekertem a ZP-be, ahol Krush játszott este 9-től, mindezt egy Zöldért (Zöld = kétszázas). Mint megtudtam, a ZP-ből kitiltották a fizetésképtelen 18 éven aluliakat, így meglehetősen korrekt társaság gyülekezett össze. A februári Krush buli a hajón elég mély nyomot hagyott bennem, itt is vártam a megváltást, ami végül elmaradt...

Nem tudom mi okozta: a hosszúra nyúlt munkanap, ami közben rendesen felbaszták az idegrendszerem, vagy hogy szabadtéren volt a buli és az emberek jobban szét voltak szóródva, vagy mert ezúttal józan voltam, esetleg mert a szett csalódást okozott, vagy mindez együtt. Nem jött át a dolog. Ellötyögtem, de ezúttal elmaradt a katarzis.

Szinte tök ugyanazt kaptuk, mint a hajón. Volt (legalább) egy 10 perces rész, amikor ugyanazokat számokat ugyanabban a sorrendben tette fel, mint 5 hónappal ezelőtt. Még a scratch-elés is takkra ugyanaz volt! Okés, hogy faszán szól, meg jó nézni az öreg japánt, de azért szerintem ciki egy szettet ilyen időintervallumban újra lenyomni a nagyérdeműnek. Inkább várok megint pár évet.

Scooter

A mai napon egyik kollegám elkezdte bömböltetni a Scooter egyik régi klasszikusát, a Hyper- hypert, hogy kicsit feldobja a hangulatot az irodában. Nem mindenkinek volt ínyére, de bennem kapásból elôtörtek régi tini emlékeim, amikor a vidéki haverjaimmal jártunk rave bulikra vísítani, meg ugrálni. Akkor még nem ittam alkoholt, olyan fiatal voltam! Emlékszem amikor megvettem az elsô és mindmáig egyetlen Scooter kazettámat, amit rongyosra hallgattam. Egyszerûen imádtam! Mai fejjel egyébként ezek a számok annyira egyszerûek és bugyutának tûnnek, hogy majdnem fájdalmat okoz, de elviselem a sok kellemes emlék miatt. Néha a legbutább zenék hatnak a legjobban az emberre, viszont a Scooter mostanra annyira megváltozott és szar lett, hogy egyáltalán nem izgatja a fantáziám.

A következô videókat küldöm minden nosztalgiázni vágyó huszon-harmincévesnek!

Hyper hyper


Move your ass!


I´m raving


Rebell Yell


Endless Summer


Back in the UK

Last.fm - 10.000 meghallgatott szám

Valójában nem olyan nagy cucc, hogy a Last.fm-en elértem a bűvös 10.000-es számot. Ha azt vesszük, hogy tavaly volt egy 8 hónapos internetmentes időszakom, amikoris nem küldtem infókat zenehallgatási szokásaimról, de ugyanúgy hallgattam zenét, ezt a határt már régen átléptem. Hivatalosan mégis most történt meg.

Ami valójában letaglózott, az maga a tízezredik zeneszám volt, ami véletlenszerűen jött valakinek a Last.fm rádiójából:

Lamb - Gabriel

Ez az a szám, ami erős érzelmi szálakkal köt Ágihoz. Mindketten imádjuk és többször mondta, hogy erről a számról mindig én jutok az eszébe és ez valószínűleg így is fog maradni mindörökké. Nekem sokáig csak egy nagy kedvenc volt a sok közül, de jó ideje már én is hasonlóan gondolok rá. Mindig Ő fog eszembe jutni róla, ez már csak így megy.

Nem hiszek a véletlenekben, de ezt a jelzést - mert másnak nem foghatom fel - nem tudom hova tenni magamban. Mindenesetre elraktározom...

Egyszer már postoltam a klipjét, most megteszem újra, tudd miről beszélek.

A hét videója: Weightless

Hetente több tucat videót nézek meg a neten, a legtöbbjüket max 1-2-szer nézem meg, ugyanakkor vannak, amelyeket naponta akár többször is hajlandó vagyok megtekinteni.

A soron következő rövidfilmet egy svéd származású hölgy, Erika Janunger készítette. Vizsgafilmje a mozgás, belső építészet és zene találkozását boncolgatja, miközben újradefiniálja a gravitáció fogalmát. Egyszerűen lenyűgöző! A rendezés mellett a zene is a hölgy kezét dícséri. Oda meg vissza vagyok tőle! Érdemes meglátogatni a honlapját, ahol kiderül, hogy a film és zene mellett bel- és kültéri architektúrával is foglalkozik, érdekes elképzelésekkel. Egyértelműen kiderült számomra, hogy SZERET alkotni és AKAR is alkotni! Ezt támasztja alá az oldalon leírt ars poeticája:

"Creating architecture and design, is like making music. By using three dimensions - three notes, you make a chord. By using many chords, shapes and spaces - you can create an entire world… I want to understand how all that works, I want to create surroundings and objects based upon peoples lives and feelings. I want to create worlds, I want to play God.”

Mielőtt elindítanád a filmet, erősen ajánlom, hogy a Youtube-on nézd meg fullscreen-en! Csak kattints a videó felületére és voilá!

STOMP

Tegnap este végre láthattam azt a zenei formációt, ami már azóta birizgálta a fantáziámat mióta először láttam a jó emlékű Friderikusz Show-ban, kispöcsös koromban: STOMP!!! Így, három darab felkiáltójellel! Mert bazi na... nade ne szaladjunk előre:)

Hogy is kerültem ide? Bicajon. Amúgy meg a Kultblog fotós küldötteként erősítettem a médiakülönítményt:) Jó érzés volt fotósként valahol backstage-ben lenni és nem mint szervezőként, ahogy fősuli alatt volt. JA és először jártam az Aréna belsejében! Annyira nem vágott hanyatt.

Szóval kiosztották a badge-eket, elmagyarázták a pár egyszerű szabályt (pl. no vaku) és betereltek az arénába, ahol a szállingózó tömeg és a felszerelt színpad várt, persze némán. Oszt egyszercsak elkezdődött. Nos, a para az volt, hogy kölcsöngép volt nálam - ezúton szeretnék köszönetet mondani Katinak:) - egy Nikon D70-es, de csak alapobjektívvel (gy. k.: kis távolságra jó), állvány nélkül érkeztem (mert nem tudtam volna a 3 lábút egész nap cipelni a bicajon), a színpad kb 30 méterre volt, mindenféle színű fények, az autofokusz megmakacsolta magát és nem fókuszált, de találtam egy helyet a kordonnál, ahol megtámaszthattam a kezem! Beállítottam a gépet és csináltam a képeket. Viszonylag jól kitartottam a fél másodperces expozíciót, de a képek 95%-a szar lett, a maradék 5% meg falura elmegy. Ez van.

Két műsorszám erejéig kattintgathattunk, utána kitereltek, mint a birkákat az arénából. Aki akart, az maradhatott megnézni a műsort, miután lepakolta a táskáját, mert fényképezőgépet ugye nem lehetett bevinni a nézőtérre. NANÁ, HOGY MARADTAM! Cucc le, nasit vesz, irány horány! Nem bántam meg. Hatalmas műsor volt, másfél órán keresztül! Egyrészt maga a koreográfia nagyon ott volt, a zenéről/zajokról ne is beszéljünk, bevonták a közönséget és minden műsorszámban volt valami jó poén, sokat röhögtem:) Kurvajó volt!

A végén vissza a cuccokért, ki a bicajhoz, irány a Vár! Ma kb 20 km-t bicajoztam, el is fáradtam, lezuhanyoztam, de vacsit még nem ettem és hajnali fél 2-kor még itt írom ezt a blogot.

Kimegyek és nasizok egy kis házi szalonnát Dijon-i mustárral, paprikával meg kenyérrel:)




















Update: kihagytam az este sztoriját. Vakut tilos volt használni, amúgy értelme sem lett volna és amúgy is utálom, de a Nikonon van segédfény, aminek az a célja, hogy megvilágítsa a közeli fotótémát, hogy az autofókusz könnyebben megtalálja. Ezt nem lehet kikapcsolni! Egyszercsak odajött egy hatalmas kopasz szekus "Tilos FÉNYT használni" jelszóval! Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez mi és nem lehet kikapcsolni, erre azt a választ kaptam, hogy vagy letakarom, vagy elpakolom! Számba vettem a lehetôségeket: az egyik kezemmel a gépet tartottam és a kattintós jobb ujjam mellett van a fény, azzal a kezemmel nem tudtam eltakarni. A másik kezemmel az objektívet buzeráltam és tartottam a gépet, néha meg tudtam úgy nyújtani az ujjam, hogy valamennyire eltakarta a fényt, de igazából ez sem volt hatékony. A farkam nem elég hosszú ehhez a mûvelethez, tehát egy idô után hagytam a dolgot. Egy idô után megint jött a szekus. Megint próbáltam elmagyarázni, hogy csak 2 db kezem van és nincs más, amivel leragaszthatnám. Erre az elôzôhöz hasonló megértô választ kaptam én meg magamban megértôen elküldtem a kurvaannyába, hogy ezt nem bírja felfogni! Az egy dolog, hogy valaki technikai analfabéta, de hogy ráadásul seggfej is, az már kuriózum!

Élet a webkettôn: Last.fm

Szeretem a zenét. Ha a Netvibes a legfontosabb webkettes oldalam, akkor a Last.fm a kedvencem, ami egy zenehallgatási szokásokon alapuló közösségi hálózat. Hogy ez mit takar egész pontosan, rögvest megtudjátok, mert most jól megmondom!

Az utóbbi 10 évben meglehetôsen elterjedt az mp3, azt hiszem ezt a formátumot senkinek nem kell bemutatni. Mindenki elkezdte illegálisan letölteni és cserélni a zenéket, a kiadók legnagyobb bosszúságára. Talán nincs mindenki tisztában azzal a ténnyel, hogy a mp3 fájlokban úgynevezett ID3 Tag-ekben lehet tárolni információt: elôadót, szám címet, album nevét, megjelenés évét, stílust és még pár dolgot. A Last.fm ezeket az adatokat használja fel, amikor te zenét hallgatsz. Ez úgy történik, hogy az oldalon való regisztráció után le kell töltened az Audioscrobbler plugint, amelyet telepítened kell a gépedre. Telepítéskor kiválaszthatod, hogy mely zenelejátszó programokból szedje az adatokat: Windows Media Player, Winamp, iTunes, Songbird stb. Többet is kijelölhetsz természetesen. Telepítés után pedig nincs más dolgod, mint hallgatni a zenéidet a számítógépen. A progi elküldi a zenék adatait, a profilodban pedig megjelennek ezek az adatok. Ide kattintva megtekintheted a profilomat, csak hogy képbe kerülj. Aki lusta klikkelni, annak itt egy screenshot.


Miért is jó ez tulajdonképpen? Elôször is, a meghallgatott zenék alapján rengeteg statisztikát nézhetsz meg a zenehallgatási szokásaidról: legutóbb hallgatott számok listája, a legutóbbi hét legtöbbet hallgatott elôadói, az általában legtöbbet hallgatott elôadók, az általában legtöbbet hallgatott számok stb. Megnézheted heti vagy akár havi bontásban, hogy adott idôszakban mely zenéket hallgattad, kik voltak a "top artist"-ok, "top album"-ok, "top tracks". A meghallgatott zenéid alapján készíthetsz saját rádiót, saját playlist-et, ajánlhatsz zenét másoknak, bejelölheted a kedvenceidet és megcímkézheted ôket, elôadó, album illetve számcím szerint. Az elôbb felsorolt listákat beágyazhatod a blogodba vagy honlapodba is! Talán feltűnt már, de itt a blog jobb oldalán is van egy lejátszó widget, ami egy általam összeállított playlistet indít el, ha a rányomsz arra a nagy PLAY gombra a tetején.


Közösség. Ha belegondolsz, a zene és a zenei ízlés nagyon masszív összetartó erô. Megkeresheted a haverjaidat, akik szintén beregisztráltak, összehasonlíthatod, hogy mennyire egyezik az ízlésetek. Természetesen azokkal is megteheted, akik nem tartoznak a kapcsolati hálódba. Bárkinek küldhetsz üzenetet a profiloldalára, kommentálhatsz ´journal´-okat, zenét, videót, bármit. A saját barátaid mellett olyan emberek avatarjait is láthatod az oldaladon, akiknek hasonló a zenei ízlésük, mint neked: ôk a szomszédaid. Ehhez kapcsolódik az a fícsör, hogy a Last.fm-en kersztül kapsz olyan zeneajánlókat, amik érdekelhetnek téged is! A számokba belehallgathatsz, de vannak teljes hosszúságú, ingyenesen letölthetô zenék is. Továbbá rengeteg egyéb kisseb közösséghez csatlakozhatsz, ország, város, kedvenc zenei stílus, előadó stb. alapján: ezek a 'Group'-ok.


Ha már zene, természetesen nem maradhat ki a koncert és buliajánló sem! Bárki, bármit beküldhet, tehát az információáramlás meglehetôsen gyors és nehéz lemaradni bármirôl, ami érdekelhet, továbbá azt is közzé teheted egy klikkeléssel, hogy elmész-e, nem mész el, vagy még nem tudod. A bulira reagálhatsz, elmondhatod a véleményed róla, tehetsz fel videót, linkelhetsz képeket.

Említettem a cikk elején, hogy le kell töltened az Audioscrobbler nevû plugint, ami egyben feltelepít egy klienst is a gépedre, ami automatikusan elindul, amikor elindítod az általad preferált médialejátszó szoftvert. Itt nagyjából nyomon követheted szinte mindazt, amit a honlapon is. Zenehallgatás közben információt kapsz az épp aktuálisan hallgatott albumról és elôadóról. Megoszthatod, ajánlhatod, címkézheted, szeretheted, letilthatod az épp hallgatott számot de ha változatosságra vágysz, hallgathatod a barátaid vagy szomszédaid rádióállomását is.


A honlapon természetesen vannak reklámok, de ha elôfizetsz pár euróért, ezek eltûnnek és emellett még számos más fícsört használhatsz ki, amit sima mezei felhasználóként nem tehetsz meg. Magyar verzió még nincs, de rajta vagyok az ügyön:)

A Last.fm-et három úriember - Felix Miller, Martin Stiksel és Richard Jones - alapította, a fôhadiszállásuk Londonban van és egy olyan zenemegszállott csapat veszi ôket körül, akiket a világ minden tájáról toboroztak össze. Köztük van egy magyar jóbarátom Atis, aki tavaly novemberben került a céghez és webfejlesztôként tologatja a biteket. Szar helyen dolgozik mi?

Ajánlom a Last.fm-et mindenkinek, aki szereti a zenét! Let´s rock!

DJ Krush

Nem sok zenei élményemről írtam eddig, mert őszintén szólva kevés olyan zenei performansszal találkozom mostanság, amit érdemes lenne feljegyezni. Örömmel konstatálom, hogy a tegnap esti A38-as Krush buli megérdemli ezt a pár sort!

Kb 6 éve vártam erre a bulira. Ez a japán csávó nem sokszor jön ebbe a kis porfészekbe, de eddig egyszer sem sikerült megnéznem a produkcióját, most viszont úgy alakítottam a programjaimat, hogy et volt a prioritás és minden más utána. Másképp nem ment.

Másfél órás szettet kaptunk orrba-szájba és én kénytelen voltam a buli felét a 2. sorból végignézni, miután Mózes orvul otthagyott a tömegben. Na nem paráztam be, feltaláltam magam és elkezdtem fotókat készíteni a Kultblog számára. Elsősorban nekik, másodsorban pedig a saját szórakoztatásomra. A buli és koncertfotózás számomra még rengeteg ismeretlen dolgot rejt, de majd szeretnék vele egy picit komolyabban is foglalkozni.

Hol is tartottam? Ja igen, a buli, meg a 2. sor! Krush iszonyat pontos mixeket küldött, nem volt unalmas másodperc a szettjében, amit csak alátámaszt az a mérhetetlen elszántság, amely végig kiült az arcára mixelés közben! Komolyan gondolja amit csinál, de ez nekünk - halandó hallgatóságnak - csak jó! Profizmus a maximumon! Nemtom hogyan nyalhatnék még tovább, de asszem értitek mi a stájsz:)

Másfél óra mintha 5 perc lett volna, úgy elszállt, de egy komoly zenei élménnyel voltam gazdagabb. Írás közben épp az egyik videót nézem, amit készítettem (többet kellett volna kettőnél...)

Mihelyst levonult a színpadról, a tömeg is kb harmadára csökkent, ami sokkal könnyebbé tette a mozgást a tánctéren. Eztuán valamikor később Cadiknak kellett felvennie a törülközőt, aki kb 20 percnyi próbálkozás után ráérzett, hogy mit akar a tömeg: DUBSTEPET! Cadiktól aznap este megkaptam a 2. "nagyon komoly" zenei élményt. 25000-szer láttam/hallottam már Cadikot mixelni, de most először írom le valahol, hogy őt tartom az egyik legjobb magyar DJ-nek! Tűéles mixek, nagyon érzi, hogy mi kell a tömegnek, eddig egyszer sem csalódtam abban, amit a lemezjátszókkal csinált. Itt pedig csinált egy komoly DUBSTEP bulit!
Jelentem sikerült a legcsúnyábbik arcomat felmutatnom tegnap este, ami már nagyon kellett, valljuk be őszintén!

Íme néhány kép, mindenféle fotosop és a teljesség igénye nélkül, egyenesen a gyárból, másnap délután bepostolva (reggel):







Szóval én nem vagyok egy nagy zenemegmondó guru (azt rábízom a Kultblogra:), csak arra tudok támaszkodni, amit láttam/hallottam és ez KURVAJÓ volt!
A vizuálért meg külön RESPECT a Kiégő Izzóknak!

Update: videók a buliról.

Van kapcsolat!

Nyolc hónapig nem volt internetem egyik albérletemben sem, amióta elköltöztem a Bánkiból. Egészen a mai napig. A Magenták bekötötték végre a szélessávot, több mint egy hónapnyi várakozás után. Előre félek a T-pukszitól meg az ügyfélszolgálatától, mert az köztudott, hogy a szolgáltatás amit végeznek, az nagyjából semmit sem ér. Na mindegy, ez most nem téma, a lényeg az, hogy VAN KAPCSOLAT! Vettünk wireless routert és WLAN USB adaptereket, az eredmény: kifogástalan!

Első dolgom volt letölteni a Heroes 2. évadjának 10. részét:) Tudom-tudom, sorozatfüggő vagyok, dehát ez van, kell az inger! Aztán beállítottam a Firefox-om ahogy kell, letöltöttem mindenféle extra frissítést meg kiegészítést, és amúgy álló helyzetű monitoron nézem a böngészőmet, ahogy írom e sorokat:) Király feeling! Annyi mindent kell bepótolnom... Elsőként kibővítettem a blogom oldalsávját egy Last.fm-es zenelejátszóval, amelyen a kedvenc zenéimet hallgathatod meg olvasás közben. A playlist nem végleges, még sok zene fog felkerülni a listámra. Enjoy!

Benne vagyunk az éterbe! E!

Coldplay - Clocks

Lights go out and I can't be saved
Tides that I tried to swim against
You've put me down upon my knees
Oh I beg, I beg and plead (singing)
Come out of things unsaid, shoot an apple of my head (and a)
Trouble that can't be named, tigers waiting to be tamed (singing)
You are, you are

Confusion never stops, closing walls and ticking clocks (gonna)
Come back and take you home, I could not stop, that you now know (singing)
Come out upon my seas, curse missed opportunities (am I)
A part of the cure, or am I part of the disease (singing)

You are [x6]
And nothing else compares
Oh no nothing else compares
And nothing else compares

You are [continues in background]
Home, home, where I wanted to go [x4]

Ez jó szám. Szeretem. És ti?

Vazze, már egy hete 2007 van!

Már megint vége egy évnek. Hurrá! Nem a legjobb év volt, de az a helyzet, volt már ennél rosszabb is. Bár ha jobban belegondolok, a 2005-ös év sem volt jobb, tehát 2006-tal fej-fej mellett haladnak. Csapjunk a lecsóba!
...
Basszus, mondanám a tutit, erre nem jut eszembe semmi értelmes. Akkor jöjjön az, ami magától jön:

Megyek Londonba! Juhé, alig várom már! Diusnál fogunk lakni, aki most - mondjuk így - szerencsét próbál az angolszászoknál. Itt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy kurvaannyát a Wizzair-nek, mert nem tette zökkenőmentessé a jegyrendelést, de erről most ennyit.
Mindenesetre most elkezdtem gyűjteni mindenfélét, amit meg akarok nézni 7 nap alatt, meg amit venni is akarok. Előre félek, hogy rengeteg pénzt fogok elszórni, de most van itt a lehetőség, nyár közepéig valószínű sehova nem fogok utazni és szabadságra sem nagyon fogok menni. Nem érdekel, tavaly szilveszter óta nem voltam külföldön. (Azt az esetet már akkor postolni akartam itt a blogon, csak egyszerűen képtelen voltam leírni az egész sztorit, annyira megviselt, de talán majd egyszer.)

Divat;) Most London nélkül is szórom a pénzt idehaza. A szórás itt nem a meggondolatlan pénzköltést jelenti, bár néha az is beficcen. Kb két éve nem tudtam magamnak normális ruhaneműt vásárolni és a régi darabok kissé már kopottasak meg több lyuk van rajtuk, mint azt a gyártó gondolta. November óta vettem magamnak 4 nadrágot, 1 pulcsit, 1 pólót, 1 nagyon fasza öltönyt és újra felfedeztem két olyan pulcsimat, amit tavaly vettem, de valamiért nem hordtam és most rájöttem, hogy igen nagy hülye voltam, mert kurva jók és elegánsak! Ezentúl csak olyan pólóm lesz, amire én tervezem a mintát, bár ha valami nagyon megtetszik, akkor teszek majd kivételt. Ja és hugomtól kaptam egy nagyon király pulcsit meg nyakkendőt (nem röhög) karácsonyra, amit itt is szeretnék neki nagyon megköszönni.

Fotó. Az is pénzbe kerül és mivel eddig nem volt, nem vittem túlzásba 2006-ban a fotózást. Na de most! Vettem egy 5.6/400-as telét a Zenithez, fantasztikusan szép képeket készít! Újra elkezdek panorámákat készíteni, már voltam a Kerepesiben kétszer, ahol olyan helyeket fedeztem fel, hogy szinte sírtam az örömtől! Tervezem, hogy olyan helyekre megyek fényképezni, amelyek el vannak zárva a kukkolók elől, ezért ha elkapnak számíthatok büntetésre (mit lehet kapni birtokháborításért?) Nem érdekel, tudom hogy ha sikerül, akkor olyan képeket fogok készíteni, amilyet eddig senki, vagy legalábbis nem tudok ilyenről.
A fotózáshoz kapcsolódik, hogy más hardware-be is beruházok. Már megrendeltem egy Canon 4400F szkennert és egy DVD-írót, mivel az még nincs. Veszek majd egy új monitort is, valószínűleg ezt itt, mert a mostani CRT egyszerűen szétbassza a szemeimet! Vibrál a kép, fáj tőle a fejem is, le kell váltanom. (Ajánlom a "3D Flash view" feliratra való kattintást a kép alatt!)
De itt nem állok meg, összerakok egy durva gépet és ha ez megvan, akkor idén elkezdek 3D-t tanulni! Ezt nagyon elhatároztam és végig is viszem! Tudom, hogy több évig fog tartani, mire eljutok egy valóban profi szintre, de azt is tudom, hogy akkor majd nekem nagyon jó lesz emiatt!
Ez nem egy újévi fogadalom, ilyeneket nem teszek, mert úgysem tartom be egyiket sem. Ez elhatározás kérdése. Nem kell ahhoz új év, hogy az ember elhatározzon és véghezvigyen dolgokat. Szerintem ezek az újévi fogadalmak a "legnagyobb önámítás" kategóriába tartoznak.

Net-life. Már több ismerősömnek is mondtam, hogy az életem egyik fele a neten zajlik. Ezzel igazából az elmúlt pár hétben szembesültem, amikor elhatároztam, hogy rendbe szedem a virtuális zsuttikat. Olyan sok helyen vagyok beregisztrálva, több néven, többféle jelszóval, hogy már nehéz követni. Nem beszélve arról, hogy meg akarom szüntetni a régi vipmail-es fiókomat (mindkettőt) és mostantól csak a Gmail-t használom. Minden regisztrációt, amit vipmail-es accounttal csináltam át kell írnom Gmail-re, leveleket exportálni stb. Aztán Gmail-en belül is rendszerezni kell a leveleket, mindegyiket megcímkézni, címkéket gyártani, igazi idegtépő pepecs-munka.
Aztán ott van a Netvibes-om, ahol konstans 660 olvasatlan feed körül járok. Oké, szelektíven olvasom őket, meg biztos van köztük még mindig rengeteg fölösleges, pedig azt is nemrég szedtem ráncba és szinte teljesen újrastrukturáltam.
De a legnagyobb falat a del.icio.us accountom rendbeszedése volt. 650 link fölött jártam, mikor elkezdtem az elejéről végignézni az elmentett kedvenceket, az esetek 70-80%-ban adtam rövid angol leírást az oldalról, rendszereztem a tag-eket, újakat találtam ki, a haszontalanokat kitöröltem, újra felfedeztem régi kedvenc oldalakat, a YouTube-os videókat átmentettem a YouTube-os accountomra stb. Nagyjából két hetembe tellett, mire végeztem a 650 linkkel, ami lecsökkent 590-re, de most van egy rendbeszedett del.icio.us-öm, amit szerintem sokan irigyelnének!
Jó meg szép dolog a webkettő, de kurvasok macerával jár, ha valaki igazán komolyan benne is van a tutiban!

Zene. Mindig is egy sarkallatos pont volt az életemben, amióta elkezdtem Jacko-t hallgatni 8-9 évesen. Volt már mindenféle korszakom: Jacko-s, diszkós, tuc-tuc-os, gimiben volt egy kis hip-hop-os, metálos, a fősulin meg jött az elektronika kőkeményen, amikor szinte csak és kizárólag drum and bass-t hallgattam 4 éven keresztül!
Most meg? Olyan zenéket hallgatok, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá. Most például egy John Lennon Collection-t hallgatok, miközben ezt a bejegyzést írom. Rákaptam a nyugis zenékre, a jazz-re, újra elkezdtem klasszikus zenét hallgatni, felfedeztem olyan albumokat a gépemen, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek! Mondjuk az elektronikus zenét még mindig szeretem, de új stílusok felé kacsingatok és nagyon megválogatom mit hallgatok! Azt hiszem, ez tök pozitív dolog.

Család. Nincs sok pozitívum. Apám rokkantosítva, anyám még dolgozik, de ki tudja meddig + el kell viselnie apám hülyeségeit is, akinek ez a helyzet, hogy hirtelen rengeteg szabadideje lett, elég fura és néha úgy is reagálja le a dolgokat. Öcsém 16 éves, rapper akar lenni, ami a szüleim számára szintén nem okoz túl sok örömöt, de legalább idén nem fog megbukni a suliban. Próbálok hatni rá, de mivel csak 2 hetente látom másfél napra, nem hiszem hogy sok vizet zavarok nála. Hugom tanul, mint állat, ő is összeveszett a pasijával, úgymond mosolyszünetelnek. Ki tudja meddig. Ez a karácsony sem múlt el veszekedés nélkül, de én nem is emlékszem olyanra, amikor minden nyugis volt. Falun lassan mennek az események.

Magánélet. Nos, annyira nincs. Tényleg, az elmúlt pár hónapban annyira lefoglalt, hogy rendberakjam a körülöttem lévő dolgokat, hogy ezzel nem volt időm foglalkozni. Okés, voltam bulizni 1-2-szer, ami az utóbbi 2 évben szintén nem fordult elő túl gyakran, csak mikor vizuálozni mentünk valahova, de az nem buli elsősorban!
Miről szólt eddig az életem? Munka az Ogilvyben, fotózás, net-life, munka privátban, minimális szórakozás, az albérlet fenntartása, a jövő tervezése. Találkozgattam 1-2 lánnyal az utóbbi időben, de semmi komoly. Nem is igazán tervezek most semmi komolyat, inkább csak sodródom az árral és meglátom mi lesz. (Lehet nem lesz semmi...)
Egyikük volt gimis osztálytársam, kicsit rokonlélek. Ő is mindig kívülálló volt, mint én is némely közösségben. A másik lányt máshonnan ismerem és kiderült, hogy több közös vonásunk is van - szerintem. Hasonlóképp gondolkodunk bizonyos dolgokról. És ott van még a harmadik lány, akivel nem tudok mit kezdeni sokszor. Néha odamennék hozzá és mondanám, hogy "mi lenne ha...?" néha viszont nem tudom hova rakni a fejemben.
És ott van még Ági. Akinek kapcsolata van, néha jó neki, néha nem, megvannak a saját problémái, tervei stb. Mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy ne készüljek ki fizikailag, mikor beszélgetünk és szóba hozza a barátját, talán lassan túlteszem magam az egészen így másfél év távlatában, de azt nem állítom, hogy 100%-ig sikerült. Ahhoz én kevés vagyok egyedül.
Szóval nincs olyan magánéletem, amire vágyom és szerintem pár hónapig még nem is lesz, hacsak nem talál rám valaki.

Köszönöm annak a maréknyi embernek, aki olvassa a blogom, azoknak is akikről nem tudok! Legyen ez az év jobb, mint az előző volt, harcoljunk a hangos smiley-k és az emberi butaság ellen, Szaddám meghalt, most már csak Bush-t kell eltenni láb alól! JA, egyvalamit nagyon jegyezz meg! Bármekkorár szopsz is az életben, mindig tartsd észben a következő mondatot:

Success means sometimes to suffer!

Ez és a barátaim tartottak életben az elmúlt hónapokban, amikor szarul mentek a dolgaim. Let it be!