Sziget '09 videó

Ígértem egy hónapja és végre meg is csináltam a Sziget alatt felvett anyagokból ezt a kis szösszenetet. Buliztunk rendesen :)

Eclips3 Visual on Sziget Festival 2009 from zsutti on Vimeo.

Goldie a ZP-ben

Már el is felejtettem, hogy múlt héten voltam a ZP-ben a 300 Ft-os Goldie bulin. Ennek megfelelôen teli volt az egész placc, régi ismerôsökkel és kollégákkal futottam össze, söröztünk, ugráltunk, fasza volt, szokásos téma. Ja igen, interjút is készített velem az Antropos, amibôl kb 2 jól sikerült mondatot vágtak bele a buliról készült videójukba. Csekk it:

Shortlist

Addig írom le, amíg friss az élmény, tehát:

1. Tök részeg vagyok.
2. Izé, mindegy.
3. Elloptam egy poharat.

Sajnos a harmadikra nem vagyok annyira büszke, d kezembe maradt egy pohár benne roséval, amikor eljöttem a fogadásról. Történt ugyanis, hogy az egyik munkám shortlistes lett a Ringier-Népszabadság reklámversenyén, ahol a tavalyi mobilinternetes kampány sajtóhirdetése bekerült a legjobb 3 hirdets közé, "Az év sajtóhirdetése 2008" kategóriában. Teljesen őszinte leszek, én utáltam azt a kampányt, mert csak a lemondást és a kompromisszumot láttam benne, ahhoz képest, amit én elképzeltem, de most, hogy legalább jelölték, kurva büszke vagyok rá. Egy ilyen dolog nagyon sok dolgot képes megváltoztatni az emberben. Tegyük hozzá, hogy amióta a reklámiparban dolgozom (2006 október), ez volt az első jelölésem. Sajnos nem nyertünk semmit, de legalább hülyét csináltam magamból a színpadon valamilyen dobolós performansz keretében, és mivel ingeyn volt a pia és kaja, egy kicsit nmegvacsiztam és nagyon berúgtam, de szerencsére nem annyira, mint az első céges bulimon, amikor telibehánytam a bejáératot...
Ráadásul talákoztam Dettkével, régi külkeres ismerős, KHE-s, jóbarát, mittomén, jót beszélgettünk és jó volt látni őt. Ja, amúgy a zsűriben 2 régi külkeres tanárom is aktívan közreműködött, Fazekas Ildikó (ő jó fej) és Sas István (ő annyira nem volt jó fej, maradjunk ennyiben).

Na, ez a post a jelenlegi állapotomhoz mérten eléggé ziláltra sikerült, úgyhogy mielőtt tovább józanodnék és elkezdenék értelnmes dolgokról írni, abbahagyom. Jóéjt!

A jövőbeni nyertesek (Attila és én)

A zanyag, amit jelöltek

Számadás 2008

Kicsit megkésve, a hónap közepén írok a tavalyi évemrôl, de jobb késôn, mint soha. Referenciaként belinkelem itt a 2007-es évrôl szóló postomat, szerintem érdekes lesz összehasonlítani. Hosszú post lesz ez is, hadd szóljon:

Blog: Tavaly összesen 106 postot írtam, a 2007-es 61-el szemben, szerintem ez jelentôs fejlôdés. Idén megpróbálok még többet blogolni, bár nem tagadom, hogy néha egyszerûen nem visz rá a lélek, még akkor sem, ha valamirôl tényleg írnom kellene. Ez van srácok... Kicsit alakítgattam a jobb oldalon található részt, bekerült egy csomó link, slideshow a flikkeres képeimrôl, last.fm lejátszó, átstrukturáltam a blogrollt, meg betettem egy dobozt az RSS alá, hogy aki olvassa a blogot, az ott bejelentkezhessen, vagy mi... Ôszintén szólva fingom nincs mit csinál az a cucc ott, adok neki még pár hetet, ha senki nem veszi igénybe, akkor letörlöm.

Munka: Brutális év volt. Az év elején még viszonylag békében elvoltunk a Kékekkel, de fôleg külföldi OG-s fejesek közremûködése miatt (magyarul beleköptek a levesünkbe) kiírtak egy tendert a nyár közepén. Természetesen nagyon örült az egész csapat, mivel épp nyár volt, a brigád fele szabin, és a több körös tendernek hála elôfordult az is, hogy egészen október közepéig zsinórban több hétvégét töltöttünk az irodában. A 7 napos munkahetek majdnem megszokottá váltak, az éjszakáig illetve hajnalig tartó túlórázás pedig idegronccsá tette az embereket. Végül vért izzadva, de megnyertük a tendert, velünk együtt az egész OG megmenekült. Egy darabig. Beütött a válság, (bár ez már 2009-ben történt, de szorosan kapcsolódik 2008-hoz) mire az új évet leépítésekkel kezdte a cég. Én maradtam, más kollégáim nem voltak ilyen szerencsések.

Materiális javak: Azt sem tudom hol kezdjem. Vettem egy Nikon D80-at egy kollegámtól, 2 objektívval, amit decemberben lecseréltem egy D90-es vázra. Mindkét vétel megérte és szerencsére semmit nem buktam az ügyleteken. Februárban elkezdtem eBay-ezni, ami nagyon addiktív, tehát csak óvatosan! Így tettem szert 4 db nagyon régi szovjet Zenit fényképezôgépre, konverterekre az M42-es obikhoz, hogy tudjam a Nikonnal használni, távkioldóra a D80-hoz (ami most eladó), egy új Manfrotto állványra, amihez a Digitcamben vettem fejet. Vettem egy Epson nyomtatót is novemberben, errôl kivételesen nem emlékeztem meg külön postban. Aztán vettem még egy tonnányi könyvet, fôleg Asimovokat meg Vonnegutokat. A bringára viszonylag sokat költöttem, mert volt pár baleset, borulás stb, meg kellettek szerszámok is, de a legkomolyabb bringás beruházásom a Bagaboo táskám volt!

Immateriális javak: Emberi kapcsolatok. Nálam nehéz ügy. Nehezen szakadok ki a gubómból, de idén történtek dolgok, amik rákényszerítettek. Például amikor Mózes elment Argentínába a Celeb vagyok forgatására. Másfél hónapig voltam egyedül az albiban, ha nem mozdulok ki, megkattanok. Akkor pár emberrel kialakult egy normálisnak mondható kapcsolat, akikkel addig csak felületesen érintkeztem, vagy kevesebbet a kelleténél.
Azt feltétlen meg kell említenem, hogy a Flickr jóvoltából egy nagyon jó kis közösségnek lettem tagja, és sajnos csak ritkán jutok el itt Bp-n flikkeres találkozókra, de rengeteg jófej embert ismertem meg és sokat tanultam tôlük. BIG UP!
Szakmailag aránylag kevesebbet fejlôdtem, mint 2007-ben, de év végére már tisztán láttam a gyengeségeimet és azt, hogy mit kell fejlesztenem. Nem akarom azért elveszteni a munkám, mert szarul dolgozom, tehát idén újra tanulni fogok. Újra meg kell tanulnom rajzolni szabad kézzel! Azt még nem döntöttem el, hogy autodidakta módszerrel, mint eddig, vagy magántanártól.
A családommal idén kevesebbet tudtam foglalkozni, már olyan szinten, hogy kevesebbszer jutottam haza vidékre. Ennek nem örülök, de ugyanakkor úgy érzem, hogy kicsit konszolidáltabb lett a viszonyunk a szüleimmel. Talán én is érettebb lettem és a szüleim is észreveszik ezt. Nem tudom igazából, csak spekulálok...

Életkörülmények: Ugyanúgy a Várban lakom, a kilátás még mindig nagyon fasza, bár így télen elég gyászos néha. A szüleimnek hála májusban elkezdtem lakást keresni, decemberben találtam is és ha minden jól megy, akkor másfél hónapon belül lakástulajdonos leszek! Valahogy még mindig nem tudom elhinni...

Magánélet: Márciusban szakítottunk Ágival. Immáron ezredjére. Ez a szakítás viszont teljesen különbözött a többitôl. Egyetértésben tettük, láttuk, hogy már annyira eltávolodtak egymástól útjaink, hogy nem megy tovább. Jól tettük én azt mondom. Nem volt jó érzés, ugyanakkor felszabadultnak érztem magam, nem éreztem újra azt a leküzdhetetlennek tûnô kötôdést, mint azelôtt.
Azután nem lett senkim. Talán lehetett volna, ha nagyon akarom, vagy észre akarom venni, vagy nem ábrándulok ki, vagy nem egy kib. másik városban/országban/kontinensen él a csaj, vagy egy picit érettebb... mocskosul válogatós vagyok! Egy bizonyos szinten jó volt az egyedüllét, mert így tudtam a hülye kitalációimmal foglalkozni, mint a 365 Budapest, vagy szupertitkos rajzprojektemen dolgozni hosszú éjjeleket heteken keresztül stb. Most már viszont kezd elég lenni az egyedüllétbôl, szép lassan, ahogy mászunk ki a télbôl.

Szórakozás: Nem járok sûrûn bulizni, már Külker óta. A havi 1 vizuál adott, de ott nem szoktam lerészegedni. Mózes rángatott el ide-oda, OG-s kollegákkal volt valami nagy ritkán, de az év nagy elferdülése a BalatonSound-on volt! Jövôre is megyek, az tuti, szarok a Szigetre! Ja és a februári Krush buli az A38-on nagyon odabaszott!

Utazás: Kétségkívül az év legnagyobb eresztése a New Yorkban töltött 1 hét volt. Nem tudom elégszer megköszönni Áginak! (Igen, az az Ági, akivel 7 hónappal elôtte szakítottunk.) Vissza akarok menni, egyszerûen muszáj! Képek itt, élmények itt, csak klikkolj!


Legnagyobb sikerélmények: Májusban eladtam 2 panorámafotómat (egy igazi embernek:)! Novemberben kiállították az egyik fotómat a National Geographic fotópályázatának keretében a Westendben. New York, mert kijutottunk és mert hazatértünk.

Tervek: Újra megtanulni rajzolni, elintézni a lakás ügyes-bajos dolgait, újragondolni a költéseimet és mivel idén is szeretnék utazni, de egy NYC kaliberû kiruccanásra nem lesz pénzem, idén újra el akarok jutni Prágába. (Ki tart velem?) Továbbá kitaláltam új fotós projektet, szintén melós lesz, de nem hajt a tatár.

Afterparty után

Alig hiszem el, hogy ma hajnali fél 6-tól délután 1-ig lenyomtunk egy afterparty vizuált az A38-on! Az 7,5 óra! Kivagyok mint a szemét... Aludni kéne, de ehelyett leültem megírni ezt a hülye blogot, meg közben chaten lógok egy tök ismeretlen lánnyal... WTF?

Krush megint

Tegnap este a hosszúra nyúlt munkanap végén eltekertem a ZP-be, ahol Krush játszott este 9-től, mindezt egy Zöldért (Zöld = kétszázas). Mint megtudtam, a ZP-ből kitiltották a fizetésképtelen 18 éven aluliakat, így meglehetősen korrekt társaság gyülekezett össze. A februári Krush buli a hajón elég mély nyomot hagyott bennem, itt is vártam a megváltást, ami végül elmaradt...

Nem tudom mi okozta: a hosszúra nyúlt munkanap, ami közben rendesen felbaszták az idegrendszerem, vagy hogy szabadtéren volt a buli és az emberek jobban szét voltak szóródva, vagy mert ezúttal józan voltam, esetleg mert a szett csalódást okozott, vagy mindez együtt. Nem jött át a dolog. Ellötyögtem, de ezúttal elmaradt a katarzis.

Szinte tök ugyanazt kaptuk, mint a hajón. Volt (legalább) egy 10 perces rész, amikor ugyanazokat számokat ugyanabban a sorrendben tette fel, mint 5 hónappal ezelőtt. Még a scratch-elés is takkra ugyanaz volt! Okés, hogy faszán szól, meg jó nézni az öreg japánt, de azért szerintem ciki egy szettet ilyen időintervallumban újra lenyomni a nagyérdeműnek. Inkább várok megint pár évet.

BalatonSound 2

A tavalyi Soundon felbuzdulva idén sem hagyhattam ki ezt a fesztivált és már most ki merem jelenteni, hogy jövőre sem fogom! KHÁCCIJÓVOLT! Régen visítottam ennyit, ami mondjuk annak is köszönhető volt, hogy Atis és Dain hazajöttek Londonból másfél hétre, Zamárdiban velük pusztítottuk azokat a rohadt agysejteket! Külön szeretném megköszönni Deen-nek, Dain húgának, hogy 4 napig képes volt minket elviselni és transzportálni, mivel ő volt a sofőr! Nem lehetett könnyű, tudom, szörnyű egy banda vagyunk, mikor össze vagyunk zárva!

Csütörtök este 9-kor indultunk el, tehát elég későn érkeztünk a szállásunkra (jacuzzi, medence, szauna:), amit rövid idő után otthagytunk, hogy még aznap este megízleljük a balatoni éjszakát. Mint kiderült, a szállás nem 10 perc sétára volt a fesztivál helyszínétől, hanem 40 percnyire. Ez volt a bemelegítő. A bejutás simán ment, onnan buláj! Azt hiszem aznap nem rúgtam be nagyon, csak annyira amennyire kellett. Egyébként egy ismerősöm fogalmazta meg jól a Balatonsound mottóját: Nem emlékszem semmire, de soha nem felejtem el! Na, kb én is így vagyok ezzel. Nem vagyok benne biztos, hogy mikor mi történt úgy, ahogy megmaradt... Remélem érthetően fejeztem ki magam.

A tavalyi feszttel ellentétben idén nem nagyon hallgattam végig egy koncertet sem - egyet kivéve - inkább csak ide-oda járkáltam, mindenbe belekóstoltam, ami épp az utamba akadt. Persze volt néhány általam preferált előadó, de lehetetlen küldetés volt mindre eljutni. Amit nem akartam kihagyni, az a Bukem & MC Conrad buli volt. Életem első Bukem partija elég jól sült el, leszámítva azt a 45 percet, amikor a többszáz fős tömegben álltam "sorba", hogy bejussak a limitált befogadóképességű helyszínre. (Az a tömeg túltett eddigi legdurvább BKV-s élményeimen is, de nyomába sem ér annak, amikor 6 éve a Szigeten az InKalos szekusok velem tolták vissza a Dillinjára bejutni próbáló tömeget...)

A sok ömlengés meg felesleges szócséplés helyett álljon itt egy rövid összegzés a zenei élményekről:

A legkellemesebb csalódás: QUIMBY. Nem vagyok egy Quimby rajongó, szerintem még egy albumukat sem hallgattam végig, de kurvajó bulit csináltak a nagyszínpadon, bejött. Lehet ezentúl hallgatni is fogom rendszeresen.

Nem jött be: James Holden. Folyton próbálok másfajta zenei stílusokba is jobban belefolyni és ez is egy ilyen kísérlet volt részemről, de az a prüntyögős minimal house amit a srác nyomott, nem igazán nyerte el a tetszésemet. "Szakértők" szerint kurva jó bulit csinált. Tény, hogy az emberek visítottak, tehát nálam van a hiba.

A legjobb lájti zene: Ezt a díjat a Nicola Conte Jazz Combo kapja. Egyszerűen kurvajó jazzt játszanak! Riszpekt!

A legjobb buli: FATBOY SLIM. Öt előadó gyakorolt rám jelentős hatást, már ami a zenei ízlésem fejlődését illeti: Michael Jackson, The Prodigy, Eminem, Goldie és Fatboy Slim. Ezt a bulit élveztem a legjobban az egész Sound alatt. A csávó nem komplett, az fix. Azt a vagdalkozást meg ugrálást, amit lenyomott a színpadon nem sűrűn látni egy 45 évestől. Najó, lehet elfogult vagyok egy picit, nem tudtam mire kell számítanom, de így volt jó, nem csalódtam!

Új felfedezett: SATOSHI TOMIIE. Volt ott egy kis japán csávó a pult mögött és fapofával gecijó zenét nyomott 5000 embernek. Elképesztő volt! Ez a kis kalandozás a prog house területére igazán jót tett, azt hiszem vágom már, mivel kell bővítenem a zenei repertoárom.
Ami a Sound többi részét illeti, azaz a mit-mivel-kivel-hogyan kérdésekre vonatkozó részeket, nem taglalnám részletesen, legyen elég annyi, hogy: mindent-mindennel-mindenkivel-mindenhogy:)

Azaz, mégis van egy durva sztori, amit meg kell osztanom veletek, mivel egy jóbarátommal történt meg, aki egy kisebb társasággal volt lenn a fesztiválon. Utolsó éjjel, amikor viharkészültség volt, lementek négyen a partra illegális tevékenységet folytatni, köztük a nevét nyilvánosságra hozni nem akaró jóbarátom és barátnője. Miközben az illegális tevékenység elkövetéséhez készülődnek, hirtelen megáll előttük két huszonévesnek kinéző "civil rendőr", mutatták a laminált InKalos igazolványt. Az egyikük kijelentette, hogy vége a bulinak, mert hogy elkapták őket, miközben illegális anyagból illegális cigit tekernek. Míg az egyik srác az ismerősömet basztatta, addig a másik leült a barátnője mellé és elkezdett neki magyarázni, amiről a többieknek fogalma sem volt először. Miután a bűnösök belátták vétküket és úgy határoztak, hogy akkor elmennek a fesztivál területéről, a fő szónok visszaültette őket és lenyomott valami monológot, miközben idegesen fel-alá járkált. Aztán egyszercsak kijelentette, hogy menjenek a picsába és ne is lássa őket! Ez után tudták meg, hogy a másik mivel oltotta a haverom csaját: ha nem akarja, hogy a barátja bajba kerüljön, akkor "másképp" is meg lehet oldani a problémát! Nem pénzre gondolt...

Két lehetőség van: 2 inkalos szekuriti munkaidőn kívül így szórakozik, vagy adott két fesztiválozó, akik találnak 2 inkalos igazolványt és azzal szórakoznak, hogy szekusoknak adják ki magukat. Kéééészbazmeg! Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy mi van a biztonsággal az ilyen fesztiválokon. Nem lettem volna a haverom helyében...

A hazaérkezésem annyira kalandos volt, hogy megérne egy külön blogpostot, de erre már nem lesz időm, 6 óra múlva kelés és munka egész nap, nem tudtam még egy szabadnapot kivenni. Nem hiszem, hogy használható leszek, de ezt dobta a gép, az élet nem fenékig PANDA!

Szabin vagyok!!! Wááá!

Végre kivettem pár nap szabit, ami mostantól számolva 4 napra megszabadít a hivatalos munkahelyemtől, a fusimelótól, a bicajomtól :(, az ámítógépemtől és remélhetőleg pár milliárd agysejtemtől is! Megyek le a Balcsisoundra! MUHAHAHA!

Aggasztóak egyébként a hírek, hogy tegnap elfogytak a 4 napos bérletek és a péntek-szombati jegyek. Sehol se kapni semmit! Számítok a nagy tömegre, de attól tartok, akár számítok rá, akár nem, kicsit romlani fog a tavalyi Soundhoz képest az egy főre eső négyzetméter átlag. Sebaj, ez az össz nyaralásom a magyar tengerparton, egy jobb fesztiválon, mint a Sziget (már 4 éve be nem teszem oda a lábam)! Lesz ott rengeteg kolléga, barát, ismerős, fasza lesz!

Ági nem lesz, mert épp Korfun barnul és azt kell mondjam ez így van jól. Kevésbé éreztem volna magam lelkileg biztonságban, ha ott van valahol a közelben, főleg ha a tavalyi Soundból indulok ki, de akkor még sok dologhoz - így hozzá is - másképp viszonyultam. Amit viszont sajnálok, hogy pont az a személy nem lesz ott, aki mostanság a legjobban birizgálja a fantáziámat... Kár érte, de talán nem is baj, ha nem látja milyen mélyre fogok én ott süllyedni:) Talán idén is bevállalom a bungee-t, ha lesz rá elég pénzmag. Tyűha, lassan azt is ki kéne fundálnom, hogy milyen koncertekre akarok elmenni! Hozzá is látok izibe!

Szilveszter

Életem egyik leg ambivalensebb szilveszter éjszakája volt 7 nappal ezelôtt. Nem untatnék senkit azokkal a részletekkel, hogy végül miért töltöttem egyedül azt az éjszakát, amikor "kötelezô bulizni". Az albérletben voltam egészen 23:45-ig, mivel fél órával elôtte rájöttem, hogy mindjárt éjfél és kéne valamit kezdeni magammal. Gyorsan összerántottam a fotós cuccomat, felöltöztem jó melegen (dupla alsónadrág, dupla póló-pulcsi stb.) és elindultam a Várba megörökíteni az éjfélt.
A Várban rengeteg ember volt, alig találtam helyet a fotózáshoz. Végül valahol csak sikerült lepakolnom és pár perc alatt ellôttem jó sok kockát a füstfelhôbe burkolózó Pestre. Eredetileg egy panorámát akartam készíteni, de a képek viszonylag szarok lettek, mert tüzijáték nem nagyon látszik. Közben Mózes hívogatott folyton, ô már viszonylag jól volt akkor szerintem. Aszonta menjek fel a Citadellához, ahol ôk buliztak és mindenki engem hiányolt. Éreztem, hogy ez annyira nem fog bejönni nekem, de azért elindultam. Nem siettem el, útközben többször leálltam fotózni, közben eltévedtem a Várban, felfedeztem szép helyeket, be akartam törni egy lezárt területre, de nagyon fostam attól, mi lesz ha elkapnak a kutyák, ezért inkább nem tettem meg.
Szilveszter legnagyobb poénja: negyed egykor, amikor megpróbáltam válaszolni a sok BÚÉK üzenetre, rájöttem, hogy 1 Ft van a kártyámon és senkinek nem tudok visszaírni, hívásra meg nem is gondolhattam. Gondoltam fel kéne tölteni a kártyám, és feltett szándékomban állt egy automatát találni. Miután eltévedtem és újra kikecmeregtem a Várból, rá kellett jönnöm, hogy a Clark Ádám tértôl a Gellért térig nincs egy darab OTP bankautomata sem, így kénytelen voltam legyalogolni az elôbb említett térig. Közben megint hívott Mózes, hogy elfogyott a pénze tudnék e neki kölcsönadni, ha már úgyis felmegyek. Mivel kurva jó fej vagyok, azt mondtam "IGEN". A Gellért téren a tranzakció után simán volt nálam annyi zsé, hogy a csóringer bûnözôknek simán megérte volna leütni engem, ez szerencsére nem történt meg.
Felgyalogoltam a Gellért hegyre. Esett a hó. Gyönyörû volt! Kb így tudnám elképzelni a mennyországot (ha létezne), csak mondjuk 30 fokkal melegebb éghajlaton. Tényleg, miért nem találják már fel a 30ºC-on megmaradó havat? Tuti lenne rá vevô!
Szóval ott álltam a hóesésben, készítettem pár képet, Mózes türelmetlenül hívogatott, azt hitte elvittek a Gellért hegyi farkasok. Felhívott Ági is és azt mondtam neki, hogy most nem tudunk találkozni. Ez a mondatom késôbb rengeteg - még most is zajló - negatív esemény elindítója volt. Errôl ennyit.
Felmásztam a Citadellára, kb hajnali 3-kor bementem a buliba, ahol a többiek voltak, cuccokat betettem ruhatárba, befizettem a beugrót és minden elhatározásom ellenére végül mégiscsak egy több ezer fôs szilveszteri buliban találtam magam, ami maga volt a POKOL! Igen, tényleg úgy éreztem, hogy a POKOL-ba jutottam! Rég láttam ennyi drogos arcot egy halomba, dübörgött a drámenbész, a gnómoknak, törpöknek, orkoknak és mindenféle furcsa szôrôs-színes kreatúrának tûnô emberek ugráltak és tomboltak, vicsorogtak vagy csak üresen bámultak ki a fejükbôl, miközben reflexbôl bólogattak ütemre. Tegyük hozzá, hogy rekkenô hôség volt odabenn, én meg kicsit túl voltam öltözve hozzá.
Megtaláltam a többieket, vettem egy sört, megittam és kb fél óra után leléptem, mert nekem az ott sok volt. Kurvára szarul éreztem magam, nem sokkal azelôtt még a hófehér fák közt sétáltam hóesésben, a hirtelen megváltozott környezet kiborított, csömöröm volt tôle!
Mondtam Mózesnek, hogy lelépek, mert ez szar, ô meg végül velem jött a hidegbe.
Innentôl már nem érdekes a sztori, legyalogoltunk a hegyrôl, felgyalogoltunk a Várba és kb. hajnal 6-kor hazaértünk.
Jónak indult a Szilveszter, de az utána történtek után már nem érzem azt, hogy tényleg jó lett volna... 2008 a változások éve lesz, már megint!

(Ide majd teszek fel pár képet.)

Rage against time

Mózes szülinapi bulijára terveztem meghívót tegnap este. Gondolkodtunk, fotóztunk, boroztunk, majd ez lett belôle:


Az eredetin rajta van a helyszín meg a dátum is meg a többi infó, ez csak maga a "kreatív".

Szar a hetem, de kit érdekel?

Tényleg, az utóbbi 1 hétben már annyi szar történt velem, hogy egyszerûen már nem tud érdekelni. Egy dolog zavar, hogy még nincs itt a jövô hét.
Nem is tudom hol kezdjem. Haladok visszafelé az idôben, az jó lesz. Ma reggel 10 után értem be a munkahelyemre, ami végülis nem akkora probléma, de engem zavar. A késésem oka - a késôn kelésen túl - az volt, hogy tapasztalati úton megtudtam, hogy már jó ideje 5000 Ft a helyszíni bírság, ha megbüntet a BKV-s ellenôr. Nem próbáltam meg elmenekülni, pedig lett volna rá alkalmam, nem visszakoztam, nem küldtem el az anyjába és egyéb helyekre, hanem fizettem mint a kisangyal. Ha belegondolok, hogy kb. 7-8 hónapja nincs semmiféle bérletem, és jegyet is csak ritkán vettem, egész olcsón utazom a BKV-n. De ígérem, szeptemberben már veszek egy havijegyet, jó kisfiú leszek, egyre jobb! Ha az a surmó geci, akirôl az elôzô postomban írtam nem ver át a hétvégén, még kevésbé érdekelt volna a dolog.
Amúgy egy lesújtó afférnak voltam szem és fültanúja, mikor bírságolásom folymatban volt. A buszon elkaptak egy idôs hölgyet, aki a Várból tartott a Moszkvára. A hölgy szemmel láthatóan elég jól el volt eresztve, arany nyaklánc, aranykeretes szemüveg, jóltáplált, frankón belôtt frizura, kisunoka, jó nagy retikül. Na, ô viszont elküldte szegény ellenôrt az anyjába, a picsába és még sok olyan helyre, amit már nem tudtam megjegyezni, közben hôzöngött, hogy ôt hogy merik megbüntetni, amikor akart lyukasztani, csak épp leállt az ismerôs buszsofôrrel beszélgetni és hogy ô ezt mibôl fizesse ki stbstb. Mindezt úgy, hogy közben már a rendôrök kérték tôle az igazolványát! Komolyan megsajnáltam az ellenôrt! Azért az sem egy egyszerû meló! Sokszor nyafogunk itt a nagy reklámszakmában, hogy mennyi stressz, meg hülye ügyfél, meg túlóra, de az emberi butaságot elviselni napi 8 órában az nagyon kemény lehet, tehát mától picit jobban megbecsülöm az ellenôröket. Amúgy tök szívesen beszóltam volna a PN-nek (gy.k.: Primitív Nagymama), de sietôs dolgom miatt ezt inkább elhalasztottam. Ja, és az milyen dolog, hogy a nagyi ilyen példát mutat a kisunokának? Abból is ilyen kis elkényeztetett köcsög lesz tutira...
Lépjünk egy napot vissza. Tegnap letörött ez egyik fogamnak a fele. Régi rossz fog volt, de beletörött a melegszendvicsbe. Asszem fel kell hívnom a Steinhof-ot (volt gimis padtárs, most fogszakorvos), hogy hozza rendbe a fogsoromat, mert ez már nem állapot...
Tegnap este olyat csináltam, amit még soha életemben: kénytelen voltam - pénz és mosoda hiányában - kézzel kimosni pár boxeremet meg zoknimat, mert elfogytak a tiszták! Elhiszitek ezt? ÉN KÉZZEL MOSTAM A SZENNYESEMET! Közben megtapasztaltam, hogy a kézzel mosás igenis kemény fizikai munka, tehát minden kézzel mosó háziasszonynak max RESPECT, és mindenki másnak is, akik ilyet valaha csináltak! Úgy érzem, léptem egy szintet felfelé az önálló élet útján...
Az Ogilvyben is kész vagyok szinte minden nap. Mivel egy olyan házban van az iroda, ahova most költöznek be az emberek, körülöttünk mindenhol javítanak, szerelnek, fúrnak, faragnak, köszörülnek, kalapálnak! Képtelenség gondolkodni, lehetetlen kreatív alkotómunkát végezni, persze mégis kénytelenek vagyunk megtenni! Ez megy hetek óta. A munkakörülményeink egyenlôek a nullával! Rettentô kiborító! Azt ígérik, hogy jövô héttôl már nem lesznek ilyen nagy zajjal járó munkálatok, de én már nem hiszek el semmit!

Vannak még más paráim is ami a munkával és a karrierrel kapcsolatosak, de az egy másik bejegyzés témája lesz.

Durva hétvége

Kész beszarás, hogy mennyire kikészültem tegnap estére és egyáltalán nem is csoda. Sok ember, meg sok alkohol segített, hogy roncs legyek.
Az egész pénteken kezdôdött. Lementünk Egerbe, ahová egy 3 napos fesztivál keretében meghívták az Eclips3 Inzanes-t vizuálozni az nyitó esten az egyik partihelyszínre. Mivel az egyik szervezô sráccal már volt negatív tapasztalatunk kb 5 hónappal ezelôtt, én nem nagyon hajlottam a dologra, de végül rábeszéltek. Volt pár kikötésünk: oldják meg az oda-vissza utunkat és fizessenek elôre. Kisbusszal jöttek a lakás elé, bepakoltunk, indultunk. Az egész Eclips3 bagázs ott szorongott (dj-k és vj-k), de levittek. Megérkeztünk, kipakoltunk, összaraktuk a masinériát, megoldottuk a szokásos technikai parákat és ezért csak az egri Teskó-ba kellett elmennünk és vennünk egy fogót. Csodák csodájára tényleg kifizették elôre a vizuált, alig hittem el! Nagyon fasza volt az este, végre vizuáloztunk egy rendeset (iszonyatos volt ez a nyári uborkaszezon), ittunk, buliztunk...
Egészen addig, amíg hajnalban kiderült, hogy a szervezô srácot nem találják, azt, aki minket is meghívott. Nevezzük nevén azt a mocsadékot: eredetileg Szabó Zoltán néven anyakönyvezték, de Bushed vagy Firehemp néven futtatja magát. Ez itt az iwiw-je. Csak azért linkelem be, hogy ha esetleg látjátok, akkor tudjátok azonosítani és ha ez megvan, akkor hívjatok fel! Valószínûleg Budapest vagy Százhalombatta bármely pontján felbukkanhat, de most állítólag Egerben lakik. Ne nyúlj hozzá, csak hívj fel engem! Én akarom betolni az orrát az agya helyére!
Szóval ez a geci lelépett úgy, hogy nem fizetett se a helynek, se a dj-knek (akik azért jó sokan voltak, köztük Palotai, Cadik, Jade, Matt-U stb.), se a portaszolgálatnak (hatalmas, kétméteres, kopasz szekrényajtónyi emberek), se a sofôrnek, akinek haza kellett volna minket vinnie. Ne tudjátok meg mi folyt ott! Mindenki tombolt, rázta az öklét, anyázott... A sofôrünk nagyon kivolt. Azzal fenyegetett, hogy kidobja a cuccainkat a kocsiból, aminek nem igazán örültem volna, mivel egy kész vagyonba került a gép meg az új monitorom. A helyzet egyre fokozódott, nagyon úgy tûnt, hogy ottragadunk Egerben 30 kilónyi cuccal és senki sem volt olyan állapotban, hogy akár csak 5 métert cipelje bárhová. Szóval összedobtuk a sofôrnek a fuvardíjat... Egy bankautomatánál leszedtük a pénzt, nekem 10 rongyom bánta a dolgot. Hazajutottunk.
Ennek a köcsögnek nem ez volt az elsô rossz húzása, de most kihúzta a gyufát. Túl sok embert baszott át, egyszer fel fog bukkanni és akkor elkapom. Nem bízom benne, hogy a pénzt ami minket illet valaha is újra látom, de úgy szétverem a pofáját, hogy az anyja sem ismer majd rá. Utána pedig felhívom sorba a sofôrt, a dj-ket, az egri szekusokat.
Egy dolog bánt nagyon: tudtam, hogy a Bushed-ben nem lehet megbízni, féltem az újabb húzásától, de hagytam magam rábeszélni és megkaptam a magamét... Kurvaélet.

Szombaton valamikor délután felébredtem leégve, kifáradva, rezignáltan. Elkezdtem összerámolni a holmijaimat, mert új albérletbe költöztem. Igen-igen, már megint. Ez a 10. albérletem, mióta a Nagy Faluban élek. De most aztán valaki nagyon felvitte a dolgomat, mert a Várban lakom! Érted? V-Á-R!
Este jött Mózes és kocsival átcuccoltunk pár doboznyi holmit. A péntek estét megelôzôen azt terveztem, hogy szombaton kimegyek bulizni a Mokkába a Hajógyárira, Noisia buli volt. A nagy "átbaszás" után már nem volt mibôl, de Mózes megint rádumált. Így hát hozzányúltam maradék kis pénzecskémhez, hogy egy szar este után végre jöjjön egy jó is. Sikerült. Nagyon berúgtam, nagyot buliztam, találkoztam mindenféle rég nem látott emberekkel sôt,még az egyik recis csajszival is az Ogilvy-bôl!
Hajnalban hatan elindultunk vissza a Várba afterezni. Ott folytatódott a piálás, mint kiderült túl hangosak is voltunk, a csajok persze visítoztak, meg kb mindenki más, csak Mózes meg én nem, mert mi nem szeretünk visítani. Aztán Mó kidôlt, aztán még egy ember. Történtek az események, ami odáig fajult, hogy majdnem orgia lett a vége. Az orgia érdeklôdés hiányában elmaradt, ehelyett volt egy "hármas páros", amivel csak egy gond volt, hogy én nem voltam benne. Más arcáról SUGÁRzott reggel a vigyor. Nemtom...én valahogy mindig kimaradok ezekbôl...nem kellek én a kutyának se...vagy miért van ez? Rám van írva valami? Vagy csak randa a pofám? Eh...leszarom! Kis kurvák nem érdekelnek.
Reggel 10-kor úgy döntöttem, hogy hagyom a még talpon, illetve akkor már inkább háton, meg hason meg mindenféle más testrészen lévô embereket és lefekszem aludni. Nekem még teljesítenem kellett aznap. Kb délután 1-kor másztam ki az ágyból, nem tudtam eldönteni, hogy részeg vagyok-e vagy másnapos. Kieresztettem a lányokat, felébresztettem a tetszhalottakat, kicsit összepakoltunk és Mózessel mentünk vissza Danihoz a maradék cuccaimért. Mózes kiakasztott, folyamatosan böfögött, amitôl durva hányingerem lett. És Mózes, ezt nem fogom kitörölni a blogomról! Faszkorbácsot neked!
Daninál erôltetett menetben öszapakoltam, amit tudtunk belepasszíroztuk a kocsiba és indultunk vissza a Várba. Fél hatkor jöttek Matyiék, a Pólómániához kellett nekik termékfotókat készítenem. Ja igen, egész nap nem ettem szinte semmit, csak ittam. Mindössze 3 barackkal tartottam magam életben. A végén már haluztam meg szédültem rendesen...
Nem sokkal miután Matyiék leléptek, megjött Mó a bevásárlásból, jó sok kajával, úgyhogy gyors ütemben betermeltem pár kaviáros kenyeret :) Ezután visszamentem Danihoz, hogy elhozzam a bicajom. Közben újra megéheztem, úgyhogy még ott is ettem egy levest. Aztán visszatekertem a Várba. A Széna tértôl van egy emelkedô, ami a Vár felé visz és nem bírtam felmenni rajta, le kellett szállnom a bicómról! Szégyen, de annyira hulla voltam már, hogy nemigaz. Végül hazajutottam, ahol gyorsan befaltam egy nagy adag spagettit. Kb 2 óra alatt abszolváltam a reggelit, ebédet és a vacsorát :/ Ezek után hajnali egykor lefeküdtem, majd kb másfél órát forgolódtam.
Ez volt a brutális hétvége, nem szeretnék még egy ilyet egyhamar! Mára ennyi, na jóéjt!

BalatonSound

Lent voltam én is. Kezdjük ott, hogy először is nem ecsetelném részletesen, hogy miként sikerült eldönteni, hogy 3 napra megyek le, mert az egy külön sztori lenne. A lényeg, hogy így alakultak a dolgok, de én eredetileg másként készültem – csak 1-2 napra – de a sors közbeszólt. Volt egy hetijegyem, 2 napijegyem, egy hátizsákom benne a cuccaimmal de nem volt szállásom. Úgy álltam hozzá, hogy lemegyek egyedül és lesz ami lesz. Sikerült elpattintanom a fölösleges napijegyeimet, a szombatit 2 nappal a fesztivál előtt, a péntekit meg a bejárat előtt egy kis tinédzser kiscsajnak. Először megijedt tőlem, azt hitte biztos valami rosszat akarok neki eladni. Pedig jól járt, csak fel kellett fognia.
Szokás szerint fájt a fejem, mint általában amikor buliznék. Ez ilyen bazdmeg, fáj és kész. Nem is ittam túl sokat, pár sör meg 1 pálesz. A szervezés szerintem összességében rendben volt. A fellépők felhozatala is teljesen rendben volt, kár hogy alig láttam belőlük párat, de sebaj. Amire alapvetően kíváncsi voltam – Nouvelle Vague – azt meghallgattam és nagyot buliztam rá! Életemben először hallottam Freeland-et, zsír volt! Tigából 20 percet hallottam, de az is nagyon bejött, pedig nem kifejezetten az én stílusom az a zene! De ezentúl talán egyre inkább... Beastie Boysról lemaradtam. Pont. Kibaszottul idegesít. Nem is akarok hallani róla!
Péntek estére szereztem szállást. Egy régi külkeres barátom, Dodó és barátai béreltek egy házat Zamárdiban. Aznap estére befértem, a többi estét nem tudták garantálni. A sors mégis úgy hozta, hogy maradhattam mindhárom nap. Megismertem pár új embert, jókat bulizgattunk meg másnapoztunk. Ezúttal is köszi Zsuzsinak és Dodónak! :x
A sors úgy hozta, hogy Ági is odajött bulizni és lakni szombattól. Valamikor hajnalban érkezett meg. Sokat beszélgettünk a régi dolgokról a 3 napban. Finoman szólva felzavarta a hormonháztartásomat ezalatt...
Jól éreztem magam, kivettem 2 nap szabit péntekre és hétfőre. Ez volt a nyaralás erre a nyárra. Kihasználtam rendesen, ropira sültem a napon, úsztam a Balcsiban, tobzódtam mindenféle élvezetben, nem sajnáltam magamtól semmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy több mint 6 éves vágyamnak tettem eleget és kipróbáltam a BUNGEE JUMPING-ot! Hatalmas élmény volt! Próbáltam ordítani zuhanás közben, de egy hang nem jött ki a torkomon. Kicsit letaglózott a látvány és csak az elsô visszarántás után tudtam sikítozni mint a kislányok. Najó, néha gurgulázó üvöltés hagyta el a torkomat, de ez ilyenkor tökmindegy, nem? Legközelebb ha utamba áll egy ilyen, akkor megint ki kell majd próbálnom :) Elvileg készült rólam videófelvétel egy mobiltelefonnal, de valószínûnek tartom, hogy az esti ugrásomból semmi sem látszik a felvételen, tehát kénytelenek vagytok elhinni amit írok!
Hétfőn 10-re értem haza Pestre. Most is fáj a fejem, amikor e sorokat írom, mintegy lezárva e történéseket. Hát nem olyan szép kerek minden?

Nouvelle Vague (legalábbis egy része)

Zagar ( kitakar a képbôl)

Nesze vazze vizuál - 2.

Tegnap este az A38-on vizuáloztunk, Parádé After volt. Nem vagyok otthon a brékben, ezért nem vágtam mire képes ez a Krafty Kacc (gy.k.: Krafty Kuts) csávó. Naggyon zsír buli volt, olyan számokat tolt, amiket buliban talán még soha nem hallottam: egy rakár Prodigyt (amitől megőrültem:), Daft Punk - Around The World, Fatboy remixek, giga számok tömkelegét zúdította a népre!
Időm javarészét a vizuálpultban töltöttem (hol máshol) és 1-2 incidenstől eltekintve nagyon élveztem az egész banzájt. Teljesen rákattantam a vizuálra...
Engem mindig is érdekelt, hogy az emberek mit gondolnak arról, amit a vásznon látnak, de igazából azt a 15-20 ismerőst leszámítva akiktől kapjuk a visszajelzéseket, máshonnan nem kapunk infót. Néha valaki megjegyzi a buli fórumán, hogy bejött a "mozgóképi világ", de ez sem valami sok. Ezért végeztem ad hoc jelleggel egy nem reprezentatív kutatómunkát, ott a buliban!
Kiírtam az egyik text-flashel, hogy "SIKÍTS HA JÓ A VIZUÁL!!!" - és az emberek sikítottak!! Viszont rosszkor időzítettem a kutatásomat, mert a Krafty épp valami dropot dobott egy kiállás végére és az emberek amúgy is megőrültek, tehát nem voltam biztos benne, hogy a vizuál váltotta ki ezt a hatást, lehet hogy épp a drop... Ezért vártam 1-2 percet, amikor már csak sima 4/4-ed szólt és újra bevillantottam a feliratot, az éppen futó animáció fölé - és az emberek SIKÍTOTTAAAK!!! Meg integettek a pult felé, kaptam a RESPECT-eket, azt se tudtam hova dagadjon a májam! Azt hiszem fülig ért a szám, meg ugráltam, mint a hülyegyerek:)
Nem nagyképűségből mondom, de ebből a nem reprezentatív kutatásból nekem az jött le, hogy megint zsír vizuált toltam, nem kegyelmeztem, adtam az emberek arcába a tutit! Mindenesetre ez nagyon jól esett, egy picit visszarántott a kétségeim közül, hogy van-e értelme ezt csinálni, mikor annyi vesződéssel jár és annyira kevéssé becsülik meg a munkánkat, de ez kifejezetten jót tett a lelkivilágomnak!

Úgyhogy köszönöm minden partyarcnak, akinek bejön az amit buliról bulira a vászonra kreálunk és fogunk is kreálni remélem még jó sokáig! RESPECT!

Az összeolvadás éjsz...KURVANYÁD SZÚNYOG!!!!

A cím kb hűen tükrözi a tegnap este történéseit, Keszthelyen. Úgy esett a rémeset, hogy régi vizuálos ismerősöm f.a.d.e. Balázs rámcsörgött péntek délután, hogy szüksége van 2 VJ-re szombat estére Keszthelyen, jó pénzért. Nagyon megforogtam az ajánlaton, mert pont szombat este egy nagyon fontos találkozóm lett volna VELE, de végül úgy okoskodtam, hogy inkább megkeresem az albim havi díját egy esti munkával, találkozni lehet később is, nem dől össze a világ.
Szóval felhívtam Bassbin-t, hogy van e kedve és volt:) Tehát szombat délután felültünk az IC-re és irány a Balaton! Valószínű ez volt az első és utolsó alkalom ezen a nyáron, hogy eljutottam a Balaton közelébe.
Mivel nyár van meg sunshine, happiness (kevésbé), úgy gondoltam, hogy egy laza nyári viselet megfelelő lesz bőröm részleges elfedésére, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést: rövidnadrág, ing oszt csá! A helyszínen szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a part gyakorlatilag szúnyoginvázió alatt van, ami azt eredményezte, hogy ott töltött időm kb. 30-40%-át hadonászással és szúnyogok csapkodásával töltöttem el. Még egy doboz cigit is vettem és elkezdtem bőszen dohányozni, hogy távoltartsam őket, megjegyzem minimális sikerrel!
A vizuál amt csináltunk, teljesen rendhagyó volt: mivel ez egy promociós rendezvény volt (BACARDI-COLA: Az összeolvadás éjszakája) meglehetősen be volt határolva, hogy mit nyomhattunk a jónépnek, valamint voltak kötelező promóciós anyagok, amelyeknek túlsúlyban KELLETT lennie a saját vizuáljaink kárára, de azért okosba megoldottuk a dolgot:) Ja, és volt egy kamera, amivel élőkamerás vetítést is kellett csinálni, talán annak volt a legnagyobb sikere, főleg mikor Bogár (Bassbin) folyamatosan alulról vette a lengén öltözött és meglehetősen izgató táncoslányokat. Komolyan, néha már annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy azt vártam mikor dugja bele a kamerát a csajszi nacijába:)) Ott állt a színpad előtt, tátott szájjal, nyálcsorgatva, na jó én meg a VJ pultban... Hozzáteszem, volt a jónépben néhány emberke aki még rajtunk is túltett nyálcsorgatásban, nekünk azért közben kellett csinálni a vizuált is.
A legnagyobb flash egyébként az volt, hogy gömb (!) felületekre vetítettünk, speciálisan arra készített Vj anyagokat. Balázsnak RESPECT, aki ezeket készíti és kitalálta, azt hiszem.
Szóval sok jót és érdekeset tapasztaltunk és tanultunk aznap este, megérte a sok utazást, de a szúnyogokat akkor SEM! Igazából nem lehet azt a szenvedést leírni, az egész stáb anyázott, csapkodott, elrohant (hiába).
Hála a gondviselésnek, a buli kettőkor lezárult és kezdhettünk pakolni. A fényhídra fel volt aggatva egy bazi nagy projektor kb 7-8 méter magasban, amit nekünk kellett volna leszedni. Gondoltam bevállalom, úgyis nagy gyakorlatom van már létramászásban és magaslati akrobatikában, csak arra nem számítottam, hogy a lámpák közelében lévő összes szúnyog nem fog örülni érkezésemnek és közös erővel akadályoznak majd meg a proji leakasztásában. Kb fél percet voltam képes eltölteni a létra tetején, miközben a szám, orrom és füleim megteltek a rohadékokkal, attól féltem, hogy a nagy hadonászás közben le találok esni, ráadásul Bogár is küzdött alattam, miközben tartotta a létrát. Végül sikerült rábeszélnünk az egyik technikus srácot, hogy "ugyan szenvedjé má helyettünk és szedd le nekünk azt a projit, amit amúgy nekünk kéne, de nem vállaljuk be tovább". Megtörtént a dolog, gyorsan összerámoltunk, még gyorsabban kerítettünk valakit, aki kivitt minket a vasútállomásra, miközben poggyászunk is gyarapodott egy laptoppal meg egy kamerával.
Az állomáson kiderült, hogy a következő vonat 6 óra után indul Pest falura, tehát több mint 3 és fél óra várakozásnak néztünk elébe!!! Cigink is már csak 4 szál volt, szúnyogok száma konstans magasan állt, a Mac (a főnökömé) lemerülőben, tehát zenénk se volt, minden ellenünk volt.
Szerencsére csórtam egy guriga fekete tépet (gy.k.: textilbázisú ragasztószalag), amivel elkezdtük betekerni a MIDI kontroller dobozát, úgy mint a számítógépem dobozát is. Közben lett társaságunk is, néhány tizenéves Balaton környéki csávó személyében. Az ő hatásukra
úgy döntöttem, hogy felhasználom az egyetlen rendelkezésünkre álló áramforrást, hogy feltöltsem a Mac-et, ezért kihúztam a kólaautomatát a konnektorból és bedugtam a helyére a Mac töltőjét:))) Hirtelen lett zenénk!! Már csak a wireless internet hiányzott, hogy csekkolhassam az emailjeimet:) Szóval elszórakoztunk, a helyzet majdnem idilli volt, leszámítva a szúnyogokat és a várakozást.
Valaki azonban szerethet minket, mert egyszercsak megjelent a színen egy kaller, akitől megtudtuk, hogy a következő vonattal eljutunk valahova, ahol átszállhatunk a Pesti gyorsra. JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Azonnal összeszedtük magunkat, az automatát visszadugtam a konnektorba, hadd örüljön a pórnép annak ami belülről rohasztja szét... A srácok jófejek voltak, segítettek cipekedni is, BIG UP!
A gyorsvonaton húszmillió csomaggal a vállunkon meg a kezünkben, lopott Bacardi-Colás poharakkal a táskámban (Atesz lopta, én csak cipeltem:) Bogár kerszetülráncigált az egész vonaton, mígnem megtaláltuk a fülkés kocsit, ahol végül letelepedtünk. Kivettük a gépből a vinyóm meg a gigás RAM-omat, majd folytattuk a ragasztást. Végül magunkra zártuk a fülkét és elaludtunk. Csak néhány prosztó köcsög zavarta néha az álmainkat, mikor a folyosón hangos nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy mi aludni merészelünk, miközben ők kénytelenek kint állni. (Üzenet az ismeretleneknek, akik nem tudják mi a jómodor és prosztó köcsögök maradnak mindörökké: Az élet szar, nem mindig az van amit te szeretnél és amúgy is ki nem szarja le, hogy neked állnod kell a folyosón? Én megdolgoztam azért a kis pihenésért!)
A Déliben ébresztettek a sárga ruhás emberkék, kissé gyűrött ábrázattal lemásztunk a vonatról, hazataxiztunk Ateszhoz, ahol bőszen folytattuk az alvást délután egyig.

Nagy flash volt!!

Csorog, csorog, csorog

Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái 2. avagy Kozmikus Energiák

Ha nem vagyok ott, el sem hiszem, hogy ez megtörtént!

Kedves olvasó, szerinted mi történhet akkor, ha 7 jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyik dokk lépcsőjének tetejére, hogy egyszerűen csak kiszabaduljanak a szűk kis lakásukból és ne otthon tespedjenek a kalviatúra vagy a lemezjátszó gombjait nyomogatva? (Felmerül a kérdés, hogy miért nem a TV távirányítóját írtam az imént. Nos azért, mert egyikünk sem néz TV-t!)
Hozzá kell tenni, hogy mind a hét delikvens kész csődtömeg a maga nemében, de legalábbis az utóbbi időben kapja a szópót a szájába, ki a közelgő államvizsga miatt, ki azért, mert aznap reggel jól elrongyolták, ki azért, mert az állásáért küzd, ki azért, mert lenyúlták a telefonját, ki azért, mert szimplán egy lúzer és semmi nem sikerül neki, amihez hozzáfog és egyéb lelki válságai vannak és még sorolhatnám...
Nos, a válasz egyszerű: ilyenkor semmi más nem történhet, csak még nagyobb szopók ostromolják a társaságot! Ehhez hozzásegít a sok sör, a meleg Hubertus és ezáltal a józanság és a józan ítélőképesség drasztikus redukálódása a kb nulla szintre a társaságban. Sajnos mivel menetközben elkezdett fájni a fejem és egyre elviselhetetlenebb lett, én inkább szemlélője és csak kisebb részben voltam résztvevője az eseményeknek.
Esküszöm, egy brazil szappanopera hozzánk képest lófaszt se ér! Ilyen rövid időn belül ennyi összeveszés, kibékülés, anyázás, seggrészegen bölcsmondás, dolgok elvesztése (fontos napszemüveg) majd megtalálása és más dolgok (pénztárca) meg nem találása egy TV sorozatban valószínűleg több részt is felölelne, nekünk ez sikerült röpke 3-4 órán belül lerendeznünk.
Nos igen, megvannak a saját hibáink. Van akinek nincs empatikus készsége, van akiben túlteng, van aki erőszakos és nehezen vaszi rá magát az illemre, van aki ennek az ellenkezője, de ha kell be tud köcsög módon szólni. Van, aki úgy viselkedik, mintha leszarná a másik barátja baját, és megint van olyan, aki nem szarja le a barátja baját, de mégis ellenkezőleg viselkedik. Mindenki sáros, mindenki kavar, vagy csak simán balfasz. Ezt nem azért írom, mert ezt gondolom erről a társaságról, mert nem így van. Ez a szituáció kihozta belőlünk az aljanépet, szerintem. Egyikünk bölcsen megjegyezte, hogy külön-külön mindenki ász, de ha együtt vagyünk, akkor minden és mindenki becsődöl!
Tehát felteszem mégegyszer a kérdést: Mi történik, ha 7 darab, ilyen kaliberű jóbarát kiül a Margit-szigeten az egyikk dokk lépcsőjének tetejére lazítani?
A válasz: kozmikus energiák szabadulnak fel (amiben eddig nem hittem, de most már igen) és ennek a pár embernek a negatív energiái egy pontba sűrüsödnek össze, majd kirobban, tönkretéve egy nagyon faszának és tökéletesnek induló estét!

Ja igen, majd elfelejtettem! A konzekvenciák. Mindössze 3 darabot sikerült levonnom az egészből:
1. A seggrészeg ember a bokorba hány.
2. Akit a legnagyobb veszteség éri, az csinálja a végén a legnagyobb hülyeséget: fejreáll egy biciklivel!!!
3. Soha többé nem mozdulok ki ezzel a társasággal a szabad ég alá, max egy részével, de így heten soha többé! Ez káros az egészségre...

Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái

Minden amit most itt leírok az spontán jön és mégsem. Egy elbaszott éjszaka emlékei. Amelyből az elmúlt percekben tértem haza. Bocsánatot kérek előre is a helyesírási hibákért, de nem könnyű úgy figyelni ezekre a dolgokra, hogy nem aludtam egész éjjel, sőt, kisebbfajta önpusztítást végeztem magamon.
Szar dolog, mikor az ember két napig ül a gép előtt és töltögeti az Excel táblát. Ezek után semmi másra nem vágytam, csak egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy ne legyek itthon, ne poshadjak a számítógép előtt. Megkaptam.
ALAPvetően más ajzószer nem volt, csak sör, így éjfél után már csak ezt ittam. Elmentünk egy buliba ami nem is volt, onnan egy másikba, ahol ott voltak azok az enberek, akiknek a nem létező buliban kellett volna lenniük:)
Összefolynak a dolgok. Hálistennek volt annyi eszem, hogy az est legnagyobb megállapításait rögzítsem az örökkévalóságnak. Carlos, szavaid nem vesznek az örök feledés homályába!

1.) Az intelligencia legnagyobb kihívása az intelligencia NEM HASZNÁLATA!
2.) A szerelem: a másik fél feltétel nélküli elfogadása. (A hit definíciója: valaminek a feltétel nélküli elfogadása.)

Iszonyatosan érzem magam. Nem csak az átalvatlan éjszaka és a sok alkesz miatt. Mások miatt. Más emberek bajai miatt. Amikhez nem sok közöm, de mégis foglalkoztat, mert ezek az emberek a barátaim. Még akkor is, ha erre sem ők, sem én nem emlékszem mindig.
Mindenkinek a környezetemben megvannak a problémái. Csak nem veszem észre, vagy csak későn szerzek róluk tudomást. Szar dolog látni egy barátomat úgy, ahogy egy éve még nem gondoltam volna, hogy ki fog nézni egyszer. Leverve, lehajtott fejjel, szomorúan, csalódottan, kétségek között. Mindenki osztja az észt, miközben neki meg kell találnia a helyes utat. A sajátját. Nem azt, amit elvárnak tőle, nem azt, amit a józan paraszti ész diktálna, hanem a sajátját! Karesz, most valamiért úgy érzem átélem a problémáid súlyát (lehet rosszul gondolom), neked időre van szükséged, ami nem áll rendelkezésedre, de meg fogod hozni a helyes döntést, annyira már ismerlek.

Ja, amúgy nagyon csúnya vagyok reggel fél hétkor a metró ablakának visszatüröződésében. Szerintem ilyen nyomorultul nem mostanában néztem ki. Én sem vagyok a toppon, de ez egy következő topic témája lesz.