9 jótanács a közlekedésben résztvevőknek

Lassan négy éve bringázom itt Budapesten, ezen idő alatt felszabadítottam magam az itteni tömegközlekedés nyűgjei alól, és csak akkor szállok BKV-ra, ha tényleg rá vagyok kényszerülve, azaz ha olyan baja van a bringámnak, amit nem lehet hipp-hopp megjavítani. Hardcore bringásnak tartom magam, nekem nem számít, hogy tél vagy nyár van, tűző napsütés, hó, jégeső vagy zivatar, tekerem a Fecském, mert így érzem jól magam. Szögezzük le itt az elején: Budapesten rohadtul nem egyszerű veszélymentesen közlekedni. Sajnos eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy a közlekedésben résztvevők toleranciaszintje a többi résztvevővel szemben eléggé alacsonyan van. Erre egy tipikus és jó példa az, amikor a gyalogos rálép a zebrára és a felé jövő autós nem hogy lassítana, de még inkább rálép a gázpedálra, mert ő annyira kurvára siet, hogy a gyalogos takarodjon az útból. Tőlünk nyugatabbra, civilizáltabb társadalmakban ilyen nincs.

Nem akarom én itt megváltani a világot, de adnék minden közlekedésben résztvevőnek 3-3 jótanácsot, amelyek régóta fogalmazódnak bennem és most már nem bírom tovább magamban tartani. Ez a kilenc kérés, amiket alább leírok, nagyon egyszerű és betartható dolgok. Nem igényel különösebb extra erőfeszítést, viszont hiszem, hogy ha ezeket megfogadjátok, akkor itt Budapesten, de akár másutt is, sokkal biztonságosabbá válhat a közlekedés, kevesebb baleset történne és az egymás iránti toleranciánk is sokat javulna. Ezek a konzekvenciák saját tapasztalatokon alapulnak.



3 egyszerű kérés a bringásokhoz:

1) Vegyél lámpát! A saját érdeked és másoké is, hogy látszódj a sötétben. Ha már van lámpád, akkor NE tedd előre a pirosat, mert kurvára zavaró, bringásnak, autósnak egyaránt! Ha a lámpádnak brutális fényereje van, akkor ne villogtasd, mert aki szembe jön veled káprázni fog tőle és jó eséllyel tér le az útról vagy megy neki valamilyen tereptárgynak.

2) Ha arra kényszerülsz, hogy gyalogosjárdán közlekedj, akkor lassíts, mert a járda a gyalogosoké. Benne van a nevében is: JÁRda. Tiszteld a gyalogost, ne várd el tőle, hogy kitérjen az utadból, ne siettesd, inkább állj meg és várd meg míg tiszta lesz a szakasz.

3) Tiszteld az autóban ülő sofőrt! Ha előzékeny veled szemben, köszönd meg egy biccentéssel vagy intéssel. Ha te voltál szabálytalan és TE ezt tudod, akkor kérj tőle elnézést egy kézmozdulattal. Hidd el, sokat számít és a bringások megítélésén is javít.


3 egyszerű kérés a gépkocsivezetőkhöz:

1) Kérlek használd az indexet! Nem, nem a hírportálra gondoltam, hanem a narancssárgán villogó lámpákra a kocsid 6 pontján. Nem dísznek van ott. Elvileg jogsit is csak úgy kaphattál, ha bebizonyítod, hogy tudod használni. (Tudom, mert nekem is volt jogsim. Lejárt, nem hosszabbítottam meg.) Ha használod, ne az utolsó pillanatban, bár az is jobb mint a semmi.

2) Ha leparkolsz az út szélén és kiszállnál a kocsiból, nagyon kérlek, hogy előtte nézz bele a visszapillantóba, de akár a fejedet is megfordíthatod, hogy biztos légy abban, nem jön a parkoló autók mellett bringás, aki belészállhatna az ajtódba. Te a szervízt spórolod meg, a bringás meg a kórházat.

3) Nem jó poén, ha 10 centire húzol el a bringás mellett 60-80-al. Azon túl, hogy a kevésbé rutinos kerékpárosok összefossák magukat, az ijedtség miatt akár padkára mehetnek, felbukhatnak, a mögöttük érkező kocsi elé eshetnek, ami garantált hullaházat jelent. Téged véd egy fémkasztni, minket csak a gondviselés. Szóval kérlek szépen: ne légy fasz és ne ijesztgesd a védteleneket!


3 egyszerű kérés a gyalogosokhoz:

1) Mielőtt lelépnél az úttestre egy nagyobb kocsi vagy furgon mögül, nézz körül, hogy nem jön-e senki. Még akkor is, ha épp olyan fontos dolgokat intézel, mint a telefonod buzerálása, ivászat, bámészkodás. Gyalogosok számára az egyes számú túlélési szabály!

2) Ha a járdán a veled szembe jövő bringás félreáll, hogy utat adjon neked, akkor ne próbáld meg még ezek után fellökni!

3) A saját érdekedben kérlek, hogy sötétedés után, ne kódorogj sötét ruhában kivilágítatlanul egy kivilágítatlan bringaúton (sajnos sok ilyen van). Kutyát se sétáltass ott és akkor! Biztos nem örülnél, ha húsz-harminccal beleszállnék a te vagy a házi kedvenced bordái közé és én sem szeretnék emiatt oltári nagyot zakózni, valamint háziállatot lemészárolni.

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg kritikát fogok kapni emiatt a blogposzt miatt, illetve főleg a bringás létem miatt, mert divatos dolog minket savazni, de az az igazság, hogy tényleg megérdemlem. Én sem vagyok szent, én is megszegek bizonyos szabályokat - mint ahogy sok autós és gyalogos-, ha úgy látom, hogy az a saját testi épségem megőrzése érdekében történik. Igen, képzeld, tényleg van olyan, amikor kénytelen vagyok szabályt szegni, bár te aki az autóban ül, vagy megy a járdán, nem látja az okokat, csak azt látja, hogy a "köcsögbringás leszarja a világot". Nem így van, az életemet féltem. Szeretek élni, de az az igazság, hogy minden nap küzdök az életemért, hol jobban, hol kevésbé. Én csak egy dolgot szeretnék: ne kelljen minden nap azt éreznem, hogy a túlélésért kell küzdenem!

Bukó kell

Tegnapelőtt jártam egy volt kollégámnál, akinek pár hete volt egy elég komoly bringás balesete komolynak semmiképp sem mondható sebesség mellett. Konkrétan széttört az arcának a bal oldala, műteni kellett, varrni, foltozni stb. A látogatás után rádöbbentem, hogy akár én is lehetnék vagy lehettem volna a helyében. Amióta fixizem, nem hordom a régi bukómat, mert már annyira szétment a belső keret 2 év használat során, hogy idegesített bringázás közben, folyton állítgatni kellett. Meg már átélt pár esést, és már nem bízom meg benne maradéktalanul. Szóval leszoktam róla elég hamar és nem is vettem újat. Azóta már engem is elsodortak egyszer, 10-20 centin múlt, hogy nem kaptak el jobban oldalról, akkor lehet, hogy nem úsztam volna meg pár zúzódással meg horzsolással és voltak egyéb meredek szituációim is.

Most újult erővel vetettem bele magam a zinternet erdejébe, hogy megtaláljam "A" bukósisakot. Miután átnéztem kb egy tucat bringás oldalt, megnéztem több száz terméket és elolvastam 10-20 véleményt a potenciális jelöltekről, nagyon úgy tűnik, hogy megvan a nyertes:

Giro Ionos (egy review itt: http://www.bicycling.com/gear/detail/0,7989,s1-18-125-704-0,00.html)

Egyetlen pici aprócska probléma van csak: az ára. A legolcsóbb amit találtam 50.000 HUF itt Mo-n, de amúgy jellemzően 60.000 körül árulják a legtöbb helyen. Namármost, ennyi pénzem nincs egy sisakra, bár tudom, hogy a biztonságra nem szabad sajnálni a pénzt. Ebay-en találtam 30k környékén, megfelelő méreteben és színben, de tekintve, hogy most annyira nem vagyok eleresztve anyagilag, ezt is meg kell gondolnom. Egyelőre kivárom a márciust és vásárlás előtt mindenképp felpróbálom egy bringaboltban. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem is veszek Ionost, mindenképp Giro sisakra fogok beruházni, mert elég jó cuccaik vannak.

Kliburnből Richmondba

Tegnap és tegnapelőtt nemvolt bejelentkezés Londonba, mivel csöppet elfáradtam és nem volt kedvem blogolni. Röviden a tegnapelőtti nap történései:

Tower: a londoni vár. Ide is ingyen mentem be a London Pass-szal, részt vettem a Beefeater Guide-on, ami nagyon tetszett, mivel az egyenruhás vezető érdekes sztorikkal és igazi angolos stílusban szórakoztatta a népet. A Towerben tekinthetők meg az angol koronázási ékszerek, azaz rengeteg arany cucc rengeteg drágakővel, köztük a Cullinan I. és II., valamint a Koh-I-Noor gyémántok és volt ott egy színarany bóléstál is, ami inkább kád volt, mivel simán belefértem volna ülve. Az angol nemesség tud szórakozni, na! Ami még érdekes volt, azok az angol királyok harci páncélzatainak kiállítása. Ez utóbbi kettőt fotózni és videózni tilos volt és én többnyire be is tartottam a szabályt, mert egyrészt jobb a békesség, másrészt félhomály volt, harmadrészt meg semmi értelmét nem láttam, mivel annyi minden van ott, hogy azt tényleg saját szemmel kell látni.

Utána felmentem a Tower Bridge-be, de az ottani tárlat volt eddig a leggyengébb eresztés, amihez szerencsém volt itt Londiban, bár kétségkívül voltak érdekes részei. Aznap fájt a fejem és nem volt sok kedvem újabb kilométereket sétálni, ezért időben hazamentem Zsuval és utoljára pihentem Kilburnben.

Tegnap áttettem székhelyemet Richmondba, Tct-hez. Most kicsit messzebb vagyok mindentől, de ez a távolság sem áthidalhatatlan a jól működő TFL-nek köszönhetően. Tegnap végre elmentem a Design Museumba, ahol 3 éve csak a shop-ig jutottam el. Ezúttal előbb megnéztem a kiállítást, aztán mentem le a boltba, de nem vettem semmit, mert brutális áraik vannak, így sok érdekes kis dolgot hagytam ott fájó szívvel (Pl egy "Good Design = Happy World" feliratú bögrét, ami £10-ot kóstált). Utána összefutotunk Tct-vel és kiültünk a London Eye melletti füves részre ciderezni, dumálni, meg lesifotózni.

Kb ennyi mára, most rohanok be a városba elkölteni a maradék pénzem jelentős részét. Vagy nem, majd kiderül.

Ipolytarnóc

Az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt hetekben történt: nemrég kaptam egy mailt, hogy kiállítánák néhány munkámat a Bükki Nemzeti Park Ipolytarnóci Ősmaradványok nevû létesítményében. Egész pontosan egy állandó és egy idôszakos kiállításról van szó az épület különbözô helyiségeiben. Az állandó lenne a 365BP-nek egy részlete, az idôszakos, amelyre júniusban kerül sor a természetfotóimból állna. Hétvégén voltam megnézni a helyszínt, ami természetesen nem a klasszikus kiállítóterem, de elsô önálló kiállításnak úgy gondolom tökéletesen megfelel, sôt, el sem tudom mondani mennyire örülök ennek a lehetôségnek! Jelenleg a kiállítás részletein dolgozunk, a 365BP-t már Húsvétra szeretnék kitenni, tehát az idô szorít. Ami teheti, az menjen el Ipolytarnócra, a kiállítás és az ôsmaradványok mellett remek túrázási lehetôségek vannak a környéken.

Ha már ott voltam, kipróbáltam a 4D mozit, amely kb. 10 percig tartott, de úgy visítottam közben mint egy kisgyerek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy levetítenek egy sima 3D-s filmet, természetesen adnak hozzá szemüveget és egy hidraulikus szerkezet által mozgatott székbe ültetnek. Bár a szék maga csak néhány centimétert mozog, a 3D-nek köszönhetôen az élmény olyan, mintha valóban ott lennél és veled történne. Pl amikor több ezer méteres magsságból elkezdesz "zuhanni" és hirtelen egy Ötödik elem által ihletett városrészben találod magad, ahol iszonyatos sebességgel cikázol jobbra-balra, az nagyon o-da-basz. Minden korosztálynak ajánlott, de szívbajosok, tériszonyosok, epilepsziások lehetôleg kerüljék.

Equilibrium

Már harmadik napja fekszem itthon betegen 38-39°-os lázzal, amiből egyébként kurvára elegem van, és mivel ilyenkor nem sok szórakozási lehetőség akad, filmeket töltök le és nézek meg. Tök véletlenül bukkantam rá az Equilibrium című filmre, amelyről az első infóm az volt, hogy Christian Bale alakítja a főszerepet. Gyorsan rákerestem az IMDB-n, ahol 7.8-as átlaga van, ami, valljuk be, nem szar. Csak azt nem értem, hogy ez a film, hogy kerülhette el a figyelmem az elmúlt 8 évben? Merthogy kurvajó!

A történet a nem túl távoli jövőben játszódik, valamikor a III. Világháború után. Az emberiséget egy újfajta "vallási" szekta vezeti, élén az Atyával. Betiltottak mindennemű művészeti alkotást: könyveket, festményeket, zenét és az emberi érzéseket is, mert a csoport szerint ez vezet a háborúkhoz, így az emberiség pusztulásához is. Ezt úgy érik el, hogy az embereknek egy Prozium nevű szert kell beadni maguknak napi szinten. Természetesen vannak ellenállók, akik megtagadják a szer használatát, így ők érzésbűnözőkké válnak, a társadalom ellenségeivé. Az érzésbűnözők felkutatását és elpusztítását végzi a Grammaton Papság, amelynek vezetője John Preston (C. Bale). Ezek a papok tökéletes gyilkológépek, nem szaroznak, nem kérdeznek, csak lőnek. Egyik reggel Preston elmulasztja bevenni a Prozium adagját és szép lassan rájön arra, hogy vannak érzései. Na, itt kezdenek el bonyolódni a dolgok, ugyanis Prestonnak nem könnyű azt a munkát folytatni, amiben egész életében hitt, de egyre inkább megkérdőjelezi az ésszerűségét.

A színészi alakítások közül egyértelműen Bale-é emelkedik ki toronymagasan, de nem tudnék felidézni olyan karaktert, aki nem tűnt hitelesnek. A sztori teli van csavarokkal, amelyek a legváratlanabb pillanatokban csapnak le a gyanútlan nézőre, ez kifejezetten jó pont a filmnek. Aztán ott vannak még az elképesztően jól megkoreografált harcjelenetek. Egyszerűen lenyűgözőek. Ha ugyanúgy lelassították volna néhányszor, mint a Mátrixban, akkor valószínűleg azt mondanám, hogy gyönyörűek, de így csak majdnem. Azért nincs miért szégyenkezni így sem.

Erősen ajánlott film. Verdikt: 9/10

A hazugság feltalálása

Vasárnap este átgurultam Danielsanhoz dumálgatni, aztán megmutatta a címben szereplô filmnek az elejét. Annyira tetszett, hogy azon mód megnéztük és nem bántam meg.

Képzelj el egy olyan világot, ahol az emberek természetükbôl fakadóan igazat mondanak. Nincsenek kegyes hazugságok, csalók, kamuzós reklámok, aljas fônökök, sokszereplôs filmek, mindig mindenki megkapja az arcába a kôkemény valóságot. Nem tudod elképzelni milyen lehet, ugye? Na, már csak ezért meg kell nézned a filmet!

A film fôhôse Mark Bellison, aki egy hatalmas lúzer, Ricky Gervais alakításában. Mark forgatókönyvíróként dolgozik (legalábbis a film elején), szerelmi élete nincs, randijától meglázó kosarat kap, anyja az öregek otthonának a "Ki hal meg legközelebb?" klubjának a vezetôje, aztán kirúgják a munkahelyérôl és a fôbérlôje is ki akarja dobni a lakásából, mert nincs elég pénze. Szóval elég szarul áll a szénája. Élete legrosszabb napján véletlenül feltalálja a hazugságot, ami egy elképesztô lavinát indít el az életében, aztán kicsit késôbb az egész emberiségében. Újra talpra áll, de túl késôn jön rá az örök igazságra, hogy a nagy felfedezések nagy felelôsséggel járnak. Nem akarom lelôni a film legnagyobb poénjait, ezért a történet mesélésében itt meg is állok, a többit látni kell.

Csak a film megnézése utáni napon esett le, hogy valójában egy kôkemény társadalomkritikát néztem végig, csak a röhögéstôl nem vettem észre. Minden és mindenki megkapja a magáét: a filmgyártók, a reklámipar, a vallások, a szépek, gazdagok, csúnyák és a szegények. (Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a mi világunk a hazugságok miatt ilyen izgalmas?)

Verdikt: erôs 7-es. Ajánlom minden korosztálynak.

The Imaginarium of doctor Parnassus

Tegnap megnéztük _Nec-cel és Mazsival a magyar fordításban "Doktor Parnasszus és a képzelet birodalma" címû új Terry Gilliam filmet a Corvinban. Én nem tudom mit szed Gilliam, de meglehetôsen elborult alkotás lett ez is, hasonlóan korábbi nagysikerû illetve kultikus filmjeihez, mint a Brazil, 12 Majom, Félelem és reszketés Las Vegasban. A sztorit kicsit visszafogottabbnak éreztem az elôbb felsorolt mûvekhez képest, de kerek volt az egész és ezt illetôen nem volt hiányérzetem a film végén. A Doktor Parnassus gyakorlatilag a fausti történet újrafeldolgozása, csak más körítéssel. A film készítését beárnyékolta a fôszereplô, Heath Ledger halála, aki a forgatás ideje alatt távozott az élôk sorából. A forgatókönyv átírásával és új arcok bevonásával sikerült a Heath-el fel nem vett jeleneteket leforgatni, így a film bizonyos részeiben Johnny Depp, Jude Law és Colin Farrel veszik át a szerepét.

Valamiért most nem érzek elég ingert magamban, hogy jól kivesézzem a filmet, mert belekötni nem nagyon tudnék, a szereplôk közül meg csak a Valentinát alakító Lily Cole-t említeném, mert dögös csaj, az ördögöt alakító Tom Waits-et, akinek a fizimiskája tökéletesen illett ehhez a szerephez és Verne Troyer-t emelném ki, aki tökéletesen alakította a törpét, de talán ez volt az elsô olyan film, amiben éreztem, hogy a fickó színészkedni is tud. A látványt illetôen nincs okom panaszra, egy hatalmas mese az egész film, ennek megfelelô díszletekkel és karakterekkel, kellemes volt a szemnek, na!

Verdikt: 8/10. Jó film, többször nézhetô.

Blog-buhera

Már egy ideje untam a jobb oldalon lévő sávot, ami sokkal inkább valami tömény információhalmaznak tűnt, ami ráadásul nem is volt vonzó önmagában. Akartam egy külön widgetet a videóknak, fotóknak, twitteknek, hogy több legyen a vizuális inger a blogon és hogy haladjak má' a korral. Mivel a Blogger widgetjei nem nyerték el tetszésemet mert nincs sok szerkesztési lehetőség, kicsi guglizás után rábukkantam a Widgetbox-ra, ahol akár regelés nélkül is elkészíthetünk magunknak mindenféle típusú, színű, méretű widgeteket. Persze ha nem regeltél az oldalon, akkor ott maradnak a kis reklámok a doboz alján, de Pro acc-al eltüntetheted (30$). Az elkészített widgetet már egyszerűen lehet embeddelni a Bloggerre. Elég jó alkalmazás ez a Widgetbox, könnyű használni, szinte minden részlet testre szabható a boxokon. Szerintem idővel még készítek többet is, de kezdetnek megteszi ez a három. Vélemény?

Avatar

Megint hirtelen felindulásból mozibamenést követtem el, mivel szerencsére szerdán rövid nap volt bent a cégnél, így délután 1-kor egy ex-kollégámmal összebeszélve jegyet foglaltunk az Avatar-ra az IMAX 3D-ben az Arénában. Volt kb másfél órám, hogy odaérjek, csak előtte haza kellett békávéznom 1-2 dologért és kénytelen voltam a kezdődő esőben elindulni, ha oda akartam érni. Nos, nekem sikerült, a havernak nem, kicsit nagy volt ma a dugó a városban. Mázlimra a kanyargó sorban messze elöl megláttam régi főiskolás ismerősömet Bellát és pasiját, akik odahívtak magukhoz és én pofátlanul kikerülve kb 200 embert odaálltam melléjük. Pont ők kerültek sorra:) Oké, majd akkor bazmegelj, ha Te nem ezt tetted volna a helyemben. Na látod! Ami még szebbé teszi a szituációt, az a tény, hogy mivel a lefoglalt jegyeket nem tudták időben átvenni az eredeti tulajdonosaik, akik valószínűleg mögöttem álltak a sorban, rengeteg hely felszabadult és konkrétan a legfaszább pontról nézhettem végig a mozit 3D-ben! HA! HA-HA!

Hogy is volt az a markeingbullshit? James Cameron az évszázad filmjét csinálta meg? Lehet, hogy annyira nem volt bullshit, de szerintem az évszázad filmje egy olyan film lehet csak, amibe nem lehet belekötni. Essünk túl a negatív részen, nem lesz sok. A sztorit már a trailerből ki lehetett találni, aztán jöttek az infómorzsák a filmről, ami rendjén is van, de én speciel szeretem, ha egy film dramaturgiája rejteget meglepetéseket. Az Avatar annyira nem felelt meg ennek az elvárásnak, a legtöbb fordulatot előre kitaláltam és be is jött. Nehéz szabadulni a hálivúdi kliséktől, ugye James? Már a karakterek önmagukban elővetítettek bizonyos történéseket, fejlődésük viszonylag egysíkúnak mondható, főleg a főszereplőtől vártam valami mélyebb belső küzdelmet, de ezt nem érzékeltem. Kb ennyi negatívumot tudok a filmmel kapcsolatban felhozni.

A pozitívumot egyértelműen a látvány és néhány szereplő testesíti meg. Az emberek oldaláról ott van Giovanni Ribisi, aki tökéletesen testesíti meg a könyörtelen Vállalatot. Tudja, hogy rosszat cselekszik, ezzel egy cseppet sem törődik. Stephen Lang, aki a könyörtelen ezredest alakítja, az egyik kedvenc figurám. Olyan, mintha egy öreg Schwarzeneggert gyúrtak volna össze a Hivatali Patkányok "főnökével". Ahogy ott ál katonás eleganciával a fedélzeten, kezében egy bögre kávéval, miközben alatta szarrá zúzzák az emberek a környéket és tök elégedett, mert szerinte ez így van rendjén, mert ez a parancs. Tökéletes. Sigourney Weaver, mint a főtudós, szintén tökéletes választás. A karaktere egy picit az Asimov könyvek Susan Calvinját jutattja eszembe. Azt megemlíteném, hogy Cameron és Weaver az Aliens óta nem dolgozott együtt. A főszereplőről, Sam Worthington-ról nem tudok se jót se rosszat mondani, nem nyújtott kiemelkedőt, de állta a sarat. Zoe Saldana, aki a Naavik vezetőjének a lányát, Neytiri-t alakította viszont nagyon jó volt a szerepében, mondom ezt mindazok ellenére, hogy a vásznon végig egy 4 méteres kék macskaként láttuk. És itt jön képbe a látvány. Az egy dolog, hogy a Cameron által elképzelt idegen világ - a Pandora bolygó - az egyik leggyönyörűbb, amit valaha filmre megálmodtak és meg is valósítottak (kedvencem az éjszaka UV-fényárban tündöklő dzsungel, BE-SZA-RÁS), de ahogy a Naavikat megcsinálták, az egyszerűen bámulatos. Az elmúlt 10 évben sorra jöttek ki az durvábbnál-durvább CG animációval készült filmek, de ennyire tökéletes mimikával rendelkező antropomorf földönkívüli élőlényeket még nem pipáltam. Amúgy az Avatar ötlete '95-ben került a fiókba, mivel akkor még nem állt olyan szinten a technológia, hogy megcsinálhassák azt, amit Cameron megálmodott. Ő azt akarta, hogy a lények arcán felismerhetőek legyenek az érzelmek és igazinak tűnjenek. Sikerült neki és szerintem megérte ennyit várni, mert igen sokat rontana a film élvezhetőségén, ha mondjuk Final Fantasy szintű mimikára lennének képesek a Naavik. Van egy nagyon jó making of videó, ami mélyebb betekintést nyújt a munkafolyamatba és elmondja azt, amit én nem tudok, érdemes megnézni.

Szóval a látvány odatett rendesen, főleg 3D-ben! A film végén lévő kb 20 perces csatajelenet pedig valami elképesztő volt, főleg azért, mert fel lehetett fogni az eseményeket! A Transformers filmeket pl azért kedvelem egyre kevésbé, mert a csatajeleneteket képtelenség ésszel felfogni, annyira rángatózik a kamera. Volt néhány nagyon megható jelenet, továbbá nem elhanyagolható az a burkolt üzenet sem, hogy addig változtassunk a viselkedésünkön, addig mentsük meg a Földet, amíg nem késő. (Divatba jöttek mostanában ezek az öko-filmek, nem?) Komolyan elgondolkodtam azon, hogy még egyszer meg kéne nézni moziban, ami nálam elég ritkán fordul elő.

Verdikt: 9,5/10. Erősen ajánlott moziban megnézni! (Most vissza kéne mennem a korábbi filmes posztjaimhoz és le kéne pontoznom a Transformerst, de nem teszem meg, mert az akkori véleményemet tükrözi. Ez van, fejlődik az ember.)

Pólómánia reloaded

Talán egyszer régen írtam itt a blogon arról, hogy hébe-hóba bedolgozok régi haverjaimnak, Matyinak és Lacinak, akik a Pólómániát futtatják. Így volt ez novemberben is, amikor ipari mennyiségû pólót retusáltam nekik a kb 2 hete elindult az új oldalukhoz, ami elég komoly ráncfelvarráson esett át.

Sokkal szebb lett, mint az elôzô verzió, ami három évig húzta az igát, másrészt a pólószerkesztôn nagyon sokat javítottak és fejlesztettek a fiúk, harmadrészt pedig egy teljesen új szolgáltatást indítottak el Partner Program néven. Ennek lényege, hogy regisztráció után bárki létrehozhat magának egy személyes pólóboltot, feltölthet saját mintákat vektoros ill. pixeles formátumban és a Pólómánia által forgalmazott termékekkel létrehozhat saját termékeket, amelyeket aztán a boltjában árulhat. Nyilván nem ôk találták fel a spanyolviaszt, külföldi oldalakon már találkozhattunk ilyennel, de magyar viszonylatban szerintem ôk viszik a prímet. Külön jó pont, hogy nem kell semmilyen programozói tudás a boltunk kinézetének kialakításához, egy tök átlátható és pofonegyszerû kezelôi felületen állíthatjuk be minden egyes oldalelem színét, saját fejlécet és háttérképet is beállíthatunk. Van külön kezelôfelülete a mintáinknak és az általunk létrhozott termékeknek. A termékeink kezelésén még lenne mit javítani (pl csoportos beállítások hiányoznak, lehetne drag-n-droppal rendezgetni ôket), de egyelôre az sem szar ami most van és amint lezajlik a karácsonyi ôrület, további fejlesztések várhatóak. Minden egyes terméknél be lehet állítani, hogy mennyi jutalékot kapjunk az eladott darabok után. Nyilván semmi értelme ingyen dolgozni, de minél magasabb jutalékot állapítasz meg magadnak, annál drágább lesz a terméked ára, ami nem biztos, hogy vonzó ajánlat lesz a potenciális rendelôknek, tehát ezt jól ki kell sakkozni.

Hogy jobban el tudd képzelni, mirôl is van szó, az alábbi képekre kattintva két boltot szeretnék bemutatni, ahol az általam készített mintákkal megdizájnolt pólókat, pulcsikat, bugyikat stb. lehet rendelni. Igen, ez itt a reklám helye, kattints és böngéssz, küldd tovább ismerôseidnek, tedd ki a Fészbukra, iwiw-re, twitterre, delicious-re, mindenhova.

Itt nonfigurítív stílusban készített mintákat találhattok. Sajnos a legjobb mintáimat nem tölthettem fel az oldalra, mert NSFW és 18-as karika, de talán a többi sem annyira rossz.

Itt elsôsorban szöveges mintákkal elkészített termékeket láthattok. Többnyire a randomszerûen az eszembe jutó elvont, értelmetlen, oda nem illô gondolataimból és szavakból áll a gyûjtemény, de van köztük olyan is, aminek tetszik a hangzása. Tervezem, hogy néhány szöveg mellé majd készítek mintát is, de az tuti csak 2010-ben fog megvalósulni.

Nagyon régóta szerettem volna egy ilyen helyet, ahol a saját agymenéseimet tudom pólóra nyomva árulni. Meggazdagodni nem ebbôl fogok, a jutalékomat is viszonylag alacsonyra állítottam be, leginkább hobbiból csinálom. Egyelôre még nincs túl sok termékem a kirakatban, mivel csak múlt héten kezdtem el a dologgal komolyabban foglalkozni, de folyamatosan töltök fel újakat és a minták is szaporodni fognak. Aki esetleg szeretne rendelni, de más pólóra, színben stb akarja, mint ahogy most az oldalon látható, az bátran írjon egy mailt és megteszem, amit lehet.

ANDROID in da house

Többnyire márkahû ember vagyok és csak nyomós okok árán állok el egy már általam megszokott és jól mûködô márkáról. 10 évig használtam Nokia mobiltelefonokat (3310 majd 3120) és mindig vigyáztam rájuk, soha nem hagytam el, törtem ezer darabra, áztattam el stb. Illetve az elsôt ellopták, de akkor már megvolt a következô. A Nokiával mindig elégedett voltam, de eljött az a pont, amikor már többre vágytam és a többet nyújtó Nokiák nagyon drágák.

Kellett egy teló, aminek gyors az oprendszere, testreszabható, nem korlátoz le 25 oldalról, tudok vele netezni meg még pár haszontalan dolgot csinálni, és van rajta minimum egy fullos GPS, ami tudja azt, ami nekem kell. Ja és NYILVÁN nézzen ki jól és ne kerüljön egy vagyonba. (Nem, ájFón nem kellett, az Apple gonosz cég, Steve Jobs is az, és könyörgöm: 3 generációt kellett ahhoz várni, hogy megjelenjen a copy-paste és a videófelvétel? WTF? Bezzeg az Android!)

Tavaly szemet vetettem a Xperia X1-re, és hajlandó lettem volna nagyon sok pénzt áldozni rá, de amikor idén elôször kézbe fogtam és a Windows Mobile oprendszer fogadott, ami már harmadik érintésre akadozni kezdett, akkor keserû szájízzel visszatettem a helyére és angolosan távoztam a márkaboltból.

Közben jött a Google, pár év alatt kifejlesztették az Android platform-ot és már az elsô demovideók nézésekor éreztem, hogy ez majdnem akkora durranás lesz, mint az ájFón. (Ne feledjük azért a GONOSZ érdemeit, az iPhone-nal felrázták a langyos mobilpiacot, amire már nagyon ráfért a innováció.)

KICSOMAGOLÁS
Nagyon sokat vártam, mire a T-nél megjelent a kínálatban a Huawei U8220, ismertebb nevén a T-Mobile Pulse. Fô erôssége, hogy nem drága, persze csak azon túl, hogy Android fut rajta. Aláírtam két éves hûséget, megtartottam a régi számomat, fizettem 50.000 Ft-ot és máris egy új mobil büszke tulajdonosa voltam :) Nem bírtam ki hazáig, már a munkahelyemen kibontottam a csomagot, ahol az elsô kis meglepetések értek. A készülék mellé kapunk egy kis tokot, aminek az anyagát nem tudtam beazonosítani, de leginkább a bársonyra emlékeztet. A belseje neoprén, és mûbôr szegéllyel van ellátva. Ennek elôször nagyon örültem, nem gondoltam volna, hogy még egy tokkal is megajándékoznak, ami védi a készüléket. Egyetlen probléma van vele: ha ki akarom venni a zsebembôl a telót (ami a tokban van), akkor az csak a zseb kifordításával, adott esetben a zseb tartalmának a kiborításával jár, mivel a szövetek közt egyáltalán nincs súrlódás és a tok gyakorlatilag beragad. Ez mondjuk rossz hír a zsebtolvajoknak, usability szempontból már kevésbé. Vagy bővebb nadrágot veszek... Van még a dobozban egy 2,5"/3,5" jack dugó átalakító - a Pulse tetején 2,5"-os dugóaljzat található -, egy headset, egy CD, amivel a PC Suite-ot lehet installálni adatok szinkronizálásához és egy töltô. A töltô érdekessége, hogy USB-microUSB kábellel lehet a mobillal összekötni és így lehet közvetlenül az elektromos hálózatról tölteni, illetve ha az USB-vel gépünkre csatlakoztatjuk, szintén tölt a készülék. Ez a megoldás kifejezetten tetszett. Van még a dobozban egy rövidke használati útmutató a kezdeti lépésekhez, a teljes dokumentum pdf-ként letölthetô innen. A készülék műanyag borítása egész korrekt, nem a 10 Ft-os kínai szar, hanem a 200 Ft-os. Ugye érzed a különbséget? (Valószínû az elôállítási költsége ennél kevesebb, csak a minôségét akartam érzékeltetni.) Összességében egész csinos a Pulse, csak a gombok környékén enyhén felengedő fóliaborítás piszkít bele a képbe és az, hogy nagyon maszatolódik a kijelző. Bár ez lenne a legnagyobb baj vele!

A doboz tartalma

NÉHÁNY ALAPVETŐ TECHNIKAI INFÓ
A Pulse-on az Android 1.5-ös verziója a Cupcake fut, frissítési lehetőségről egyelőre nem tudok, de bízom benne, hogy lesz. Mérete 135×62,5×13,5 mm, 528Mhz-es Qualcomm processzor hajtja meg 512 MB ROM-mal. Az elforgatható kijelző felbontása 320x480 px, 3,5" azaz 89 mm átmérőjű, 65.000 szín megjelenítésére képes és kapacitív érintőfelülete van, ami azt jelenti, hogy a test által kibocsátott elektromos jelekre reagál, tehát nem lehet kesztyűben vagy cerkával nyomkodni. 3,2 MP-s autofókuszos kamerája van, tud videót felvenni, van benne copy/paste (!), kihangosítható, "rengeteg" videó és audió formátumot lejátszik, 16 GB-ig bővíthető micro SD kártyával, van benne Bluetooth, WiFi és GPS. Aki a teljes specifikációra kíváncsi, kattintson ide vagy még több adatért ide.

ELSÔ TAPASZTALATOK
Nem az a típus vagyok, aki tövirôl-hegyire átolvassa a felhasználói kézikönyvet, szeretem empirikus módon megismerni a dolgokat, de rögtön az elsô nap olyan problémába ütköztem, amire szerettem volna megoldást találni és mégsem volt leírva sehol abban a sok oldalas útmutatóban. A dolog úgy kezdôdött, hogy próbálgattam a biztonsági beállításokat (PIN kód módosítás, egyedi billentyûzár-minta stb.), majd egy kecsesnek nem mondható mozdulattal lesodortam kb 80 cm magasról a padlóra, így elvégeztem az elsô töréstesztet. Jelentem az eredmény pozitív: a Pulse 3 darabra szétpattant, majd összerakás után újra mûködött. A para itt kezdôdött, ugyanis háromszor rosszul írtam be a frissen módosított PIN-kódomat és a SIM kártya zárolta magát. A képernyôn egy üzenet várt, hogy olvassam el a kézikönyvet, mi is ilyenkor a teendô, vagy lépjek kapcsolatba a szolgáltatómmal. Egyéb opcióként megnyomhattam még az "Emergency Call" gombot is. A fura az volt, hogy sehol nem találtam egy beviteli mezôt, hogy a PUK-kódot beüssem. Egyszerûen képtelenség volt elôvarázsolni, kezdett gyanússá válni, hogy nincs is! A kézikönyv nem adott több támpontot, az Emergeny Call-ra kattintva se a T-ügyfélszolgálatot nem tudtam hívni, se más számot. (This is not an emergency number) Ezt nevezem segítségnek! Alig két órája nyomogattam a telót és erre ez jön. Nem bírtam volna ki másnap reggelig, hogy bemenjek egy T-pontba, úgyhogy lázas keresésbe kezdtem a neten. Kb fél óra böngészés után egy német Android-fórumon megtaláltam a megoldást: végy egy nem Android készüléket, tedd bele a zárolt SIM-kártyát, üsd be a PUK-kódot, majd tedd vissza az Androidba. Voilá! Ez volt az első igazán negatív meglepetés.

KEZELŐFELÜLET
Nekem ez az első érintőképernyős telóm, és a 9 éves gombnyomós múltam után viszonylag hamar hozzászoktam. Nagyon jó érzés, hogy végre egy normális méretű kijelzőn látom a kontentot. Az ikonjainkat kétféle módban böngészhetjük: a Canvas az alap, itt rendszerezhetjük az applikációk ikonjait és a widgeteket. A másik opció a "listanézet", ahol ömlesztve látjuk az összes app ikonját. A kijelző alatt 4 nyomógomb és egy görgő található, ami főleg böngészés és szövegszerkesztés közben lenne hasznos, ha nem kéne annyit görgetni vele. Ha aktív Canvasnál hosszan nyomva tartjuk a görgőt, kizoom-ol a kép és az egész rendelkezésünkre álló felületet látjuk, illetve amit felhasználunk belőle. A zöld és piros gombok szerepe azt hiszem egyértelmű, a Home/Back gombbal egyet visszalépünk az épp használt menüben vagy app-ban. A Menü gomb megnyomásával a készülék, illetve az aktuálisan futó app beállításait érhetjük el. Ha hosszan tartjuk nyomva, feljön a QWERTY virtuális billentyűzet, illetve ugyanezt érjük el bármely szövegbeviteli mező érintésével. Alapbeállítás szerint az angol ABC karaktereit használhatjuk, de a következő módszerrel előhozhatjuk az ékezetes betűket: nyomd meg hosszan bármelyik szövegmezőt, a felugró ablakban válaszd ki az "Input Method" pontot és állítsd át Androidra. Gépeléskor ha hosszan nyomva tartod bármelyik karaktert, feldobja a hozzá tartozó variációkat. Nekem nem volt elsőre egyértelmű, ezért leírom: ha bármilyen ikonra, szövegre, kontaktra nyomsz hosszan, akkor feljön egy menü, amivel szerkesztheted, törölheted, satöbbizheted a kiválasztott akármit. A kijelzőt nem kell erősen nyomkodni, finom érintésekre is reagál, bár a kijelző szélén gyakran erősebben kell nyomnom, hogy érzékelje az ujjam. Alapvetően baromi egyszerű a kezelés, nagyon intuitív, csak rá kell jönni arra, hogy nincsenek túlbonyolítva a dolgok és előzetes érintőképernyős tapasztalat nélkül is könnyen elboldogul az ember.

Android tokkal-vonóval

MULTIMÉDIA
Kezdjük ott, hogy képet, videót illetve zenét csak microSD kártyára lehet menteni, amit külön kell venni a készülékhez, mert a spórolós T-mobile Magyarország nem tett a dobozba 2 GB-s kártyát, ahogy azt nálunk fejlettebb országokban csinálják. A Pulse 16 BG-ig bővíthető, szerintem ennyi bőven elég. A kamera 3.2 megapixeles képeket készít, autofókusszal van ellátva, vaku nincs és 352x288 px felbontású videót vesz fel 20 fps-en. Ne várjatok tőlem velejéig hatoló elemzést ezekről a funkciókról, mivel lesújtó lenne a véleményem. Nekem ezek a funkciók egy telefonon nem fontosak abból a szempontból, hogy minőségi tartalmat hozzak velük létre, mivel arra megvannak az arra kitalált eszkök. Soha nem fogom tudni megszokni a gombnyomás után egy másodperccel való exponálást, a gyenge képminőséget, illetve a képernyőn keresztül történő komponálást (kivéve a videónál). Első hevenyészett tesztjeim amúgy sem nyűgöztek le, tehát ezeket a funkciókat pusztán dokumentációs célból fogom használni. A kamera nehézkesen fókuszál, de fókuszál. Spontán képekhez nem alkalmas. Tesztképeket és videókat lehet keresni a neten, rengeteg van belőlük.
A zenelejátszót nem bonyolították túl, teszi a dolgát és jól. Kihangosítva elképesztően erős hangja van a Pulse-nak, a mély hangokat viszont nem nagyon ismeri. A kártyán tárolt mp3-akat beállíthatjuk csengőhangnak, természetesen minden kontakthoz hozzárendelhetünk saját csengést.
A teló legmasszívabb multimédiás része a zinternet. Gyakorlatilag ez a csimborasszója mindennek. Nagyon gyorsan és könnyen csatlakozik a legközelebbi WiFi-re, de ezt a funkciót nem érdemes folyamatosan bekapcsolva hagyni, mivel nagyon szívja az akksit. Ha esetleg egy 64 bites WEP2-es kódot kell beütnöd csatlakozáshoz, akkor a legegyszerűbb módszer, ha elküldöd magadnak mailben a kódot a tárgy mezőbe írva, onnan ki lehet másolni. (A levélszövegből nem tudtam, lehet egyáltalán?) Mivel az Android Google fejlesztés, alapból kapunk egy rakás app-ot, amiken keresztül elérhetjük a Gmail-t, Calendar-t, Maps-t, GTalk-ot, Youtube-ot. Nincs Guglis accountod? Az szívás, csinálj egyet :) A böngészőre kicsit lassú, a görgővel való navigálás lassú. Az Android Market-ről rengeteg további applikációt lehet letölteni a készülékhez, hasznosat-haszontalant egyaránt és mindezt baromi egyszerűen. (Erről majd szerintem lesz külön post.) A GPS funkciót még nem volt alkalmam jobban letesztelni, bár elhiszem, hogy be tudja lőni hol vagyok. A Maps viszonylag gyorsan betölt, szatelit és térkép nézettel egyaránt. Nagyon jó érzés, hogy a zsebemben van a világtérkép!

ENERGIAGAZDÁLKODÁS
Elsőre meglehetősen elégedetlen voltam az 1500 mAh-s akksi teljesítményével, mivel egy napi használat után már töltenem kellett. Nem ehhez szoktam hozzá, illetve a haldokló Nokiám produkált hasonlót korábban. Aztán megtudtam, hogy ez nem egy szar akksi, csak az intenzív használat és az energiapazarló beállítások és a háttérben futó applikációk hamar lemerítik. És itt elértünk egy érdekes jelenséghez, mivel eleinte soha nem tudtam, hogy ha a piros gombbal kiléptem egy app-ból, akkor az tovább megy-e a háttérben vagy sem? Hmaraosan kiderült, hogy egy app csak akkor lép ki teljesen, ha a menüből előhozod az EXIT gombot és ráböksz. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem minden app-nak van EXIT gombja... Erre is van amúgy megoldás: az Android Marketről több alkalmazáskezelő app-ot lehet letölteni, amelyekkel egyszerűen kontrollálhatod a háttérben futó programokat. Az is segít, ha a kijelző fényerejét nem maximumra állítod. (Én pl 30%-on használom és így is jól látható minden.) A WiFi, GPS, böngészés, játékok kifejezetten zabálják az akksit. Állítólag fel lehet tornászni az újratöltési időt 3-4 napra, ha jól állítjuk be a készüléket és nem használjuk annyira intenzíven, de ki ne akarna egy ilyen telót nem intenzíven használni? Erre találták ki, nem? Egyébként meg a töltő, vagy csak maga az USB-kábel simán elfér a táskánkban, annyira kevés helyet foglal.

TELEFONÁLÁS
Sok dolgot érintettem már, csak azt nem, amire alapvetően megalkotta az ember ezt a készüléket: a beszéd. Először furán kongónak tűntek az éter másik feléről jövő hangok, de pár nap alatt megszoktam. A készülék jobb oldalán található hangerőszabályzó gombokkal lehet szabályozni a másik fél hangerejét, illetve híváson kívül a csengőhangot, zenehallgatás közben pedig nyilván a zenét. A frontoldal tetején a hangszóró mellett található egy kamera, amivel videotelefonálást lehet lebonyolítani. Sajnos még nem tudtam kipróbálni, de nyitott vagyok ilyen jellegű hívásokra.

Új és régi. Szemmel láthatóan fejlôdik a technológia :)

ÖSSZEGZÉS
Néhány negatívumtól eltekintve egy nagyon okos, gyors multimédiás készüléket kapunk a pénzünkért, méltó darabja az Android mobilok egyre növekvő seregének és méltó vetélytársa az iPhone-nak, illetve bármely más okostelefonnak, sőt a legtöbb Android készüléknek is, mivel tudásban csak alig térnek el egymástól, árban viszont annál inkább! Egy hete nyüstölöm és nagyon megszerettem, erősen ajánlott minden geek-nek illetve azoknak, akik elfogadható áron keresnek okostelefont!

(Itt és itt olvashattok még magyar nyelvű felhasználói teszteket, loptam is néhány infót, és vannak dolgok, amelyekre ők jobban kitérnek.)

District 9

Spoilermentes írás következik.
Tegnap megnéztük hugommal a District 9 című überfasza science-fiction-t és összegzésképp annyit mondanék róla, hogy O-DA-BASZ! Meg merem kockáztatni, hogy az utóbbi évek (talán évtizedek) egyik legjobb SF filmje, értem ezt a látványvilágra és történetre egyaránt. A legjobb példa arra, hogy még lehet kliséktől mentes SF-t készíteni. Ja és mindössze 30 millió dollárból készült!

A sztori dióhéjban: 28 évvel ezelőtt egy földönkívüli hajó leparkolt Johannesburg fölött. A hajóban kb 1 millió földönkívülit találnak, elképesztően "embertelen" körülmények között, így letelepítik őket a hajó alatt lévő területre, amelyből földönkívüli-nyomortelep lesz. A Rákok (így nevezik őket) és az emberek egymás mellett élnek, ők is kénytelenek megtapasztalni a földi bürokrácia örömeit és az emberi zsarnokságot. A hatóságok elhatározzák, hogy kitelepítik őket egy szebb, jobb, biztonságosabb helyre, és beküldik az embereiket, hogy aláírassák velük az XYZ kitelepítési nyomtatványt. Így kerül a képbe a film főszereplője - Wikus Van Der Merwe (Sharlto Copley) - aki egy szerencsétlen aktakukac, de a véletlen folytán kapcsolatba kerül az idegenek technológiájával és innentől kezdve elszabadul a pokol, amiről inkább nem írok le egy szót sem, mert minél kevesebbet tudsz a filmről, annál nagyobb élmény lesz megnézni. És ez most tök komoly! Szándékosan kerültem mindenféle anyagot a filmmel kapcsolatban, talán csak a 2 trailert láttam (a másodikat nem kellett volna), meg a weboldalt és nem bántem meg. Előre szólok, hogy a filmben jócskán vannak gyomorforgató jelenetek, tehát gyengébb idegzetűek készítsék elő a hányós zacsit a popcornos mellé.

Verdikt: 10/10. Nehéz film, emészteni kell, de újra megnézném. Remélem lesz folytatás. A filmnek vannak aktuálpolitikai síkjai is, eléggé nyilvánvalóak. Már írtam, de örülök annak, hogy kevesebb klisét és több eredeti ötletet láttam. Külön jó pont, hogy végre nem egy amerikai nagyváros fölé szálltak le az Rákok, hanem az "idegenszűz" Johannesburgban.

Ejtenék még pár szót a rendezőről, Neill Blomkampról. Kiderült, hogy ennek a számomra ismeretlen rendezőnek már több alkotását láttam korábban, csak nem tudtam, hogy az ő keze nyomát kell dícsérnem. Elsőként itt a kedvenc Citroen reklámom:


Aztán itt van ez a Nike cipő:


De készített filmet az Adidasnak is pár éve, az adicolor kampányhoz:


Ám talán a legfontosabb a sok kisfilmje közül, az Alive in Joburg, ami gyakorlatilag a District 9 pilotja volt 2005-ben. A D-9 főszereplője is feltűnik benne pár mondat erejéig:


Én azt mondom adjanak ennek az embernek sok millió dollárt és csináljon még ilyen állat filmeket! (Mondjuk a Ghost in the shell-t.)

Élet a webkettőn: Tumblr

A Tumblr alapvetően egy ugyanolyan blogszolgáltatás, mint a többi, filozófiájában mégis eltér a többségtől. Ha valami szlogent kéne gyártani hozzá, akkor talán ez lenne a megfelelő: "Blogolj röhejesen egyszerűen."

A Tumblr filozófiája a spontaneitásra épül. Azt osztasz meg, ami épp tetszik, vagy eszedbe jut, nem kell túlzásba vinni a postok szerkesztését, a lényeg, hogy minél egyszerűbben told ki a kontentot az éterbe! A Tumblr azért jó, mert simán elveszhetsz benne. Volt már, hogy órákon keresztül nézegettem a képeket mások blogjáról és egyszerűen nem untam meg. Teljesen kész.

Amit eddig tapasztaltam a használata során, hogy az ember baromi egyszerűen megoszthat másokkal képet, gondolatot, videót, chat-et, audiót, linkeket stb. Az egyszerűt úgy értsd, hogy a kezelőfelület szinte hülye-biztos, mindenhol szép nagy ikonok vannak, szellős az elrendezés, mindent könnyű megtalálni és oda van írva egyértelműen, hogy mi mire való. Rengeteg faszán kinéző blogtemplate közül lehet válogatni, és ezeknek a kinézetét egyszerűen lehet módosítani, programozói tudás hiányában is.
Ha megnézel egy Tumblrt, a jobb fölső sarokban 3 ikonnal találkozol:
1. Egy szív. Erre kattintva kinyilvánítod, hogy a szóban forgó post elnyerte a tetszésedet, de legalábbis valamiért felfigyeltél rá. Ugyanígy vissza is vonhatod a szívecskét, csak rá kell kattintani újra.
2. Reblog. A szóban forgó postot kiteszed a saját blogodra. Ez gyakorlatilag olyan, mintha egy videót ágyazná be a blogodba, mert... Minél többen reblogolnak egy postot, annál többen látják, és így még többen reblogolhatják, tehát beindul a vírus-effektus.
3. Follow. Ide kattintva követed a szóban forgó Tumblr-blogot. A postok ezentúl a saját dashboard-odon is megjelennek, nem kell külön ellátogatni a szóban forgó blogra. Természetesen RSS-ből is olvashatod a Tumblreket. Ha már meguntad, vagy valamiért meggondolod magad, az "Unfollow" gombra kattintva kitörlöd a követett blogok listájából.

Extra szolgáltatások (Goodies menüpont): van időzített postolás, iPhone app, összekötheted Twitterrel és Facebookkal és van a Tumblrnek egy saját tamagocsija, amit Tumblarity-nek neveznek. Ez a saját aktivitásod mércéje, pontot kapsz ha postolsz és akkor is ha valaki követőd lesz, illetve téged reblogolnak. Ha nem foglalkozol a bloggal, akkor a pontjaid szép lassan elfogynak. (Nekem eddig 38 volt a max.) Ugyanakkor ha belenyúlsz egy korábbi bejegyzésbe és módosítasz rajta, veszítesz a Tumblrity-dből.

Nekem két saját Tumblr-blogom van: az egyik a zsutti/50mm, ami a Spottr felhívására jött létre. 50 mm-es lencsével készített képeket szabad csak feltölteni és az én alapkoncepcióm, hogy lefotózom a körülöttem lévő embereket, lehetőleg egy spontán pillanatban. Az ötlet onnan jött, hogy túl kevés portrét készítek, így legalább egy picit biztatom magam erre is. Sajna a blog csak vánszorog, mert a legtöbb jó spontán pillanatról lemaradok, illetve sokan tiltakoznak, amikor feléjük emelem a gépet. Úgyhogy ha esetleg összetalálkozunk, ne légy félénk és szólj előre ha spontán jól fogsz kinézni vagy hülyeséget csinálsz :)
A másik Tumblr-em a zzz-folder, ami olyan mindent bele gyűjtőblog, na ez tényleg spontán. A név onnan jött, hogy a gépemen elszórva találhatók 'zzz' nevű mappák, amik teli vannak mindenféle haszontalan dologgal (és nőkkel), de nem törlöm le őket, mert valamiért tetszenek (tumblr a PC-n). A címen ne tessék megütközni, spontán jött!

Ezen kívül még két másik Tumblr-blogban vagyok aktív közreműködő, az egyik szupertitkos, csak beavatottak láthatják, a másikon meg pandákat gyűjtünk.

Tehát a Tumblr jó dolog, szeressük!

Élet a webkettőn: Twitter

A Twitter 2006 óta létezik, ami egy mikroblog-szolgáltatás és szociális háló (ugyanez angolul szebben hangzik). A lényege, hogy 140 karakterben oszthatod meg a nagyvilággal ami épp téged érdekel, veled történik, gondolsz stb - ez a tweet, vagy magyarul a csirip. Még valamikor a legelején regeltem és lefoglaltam a zsutti felhasználónevet, bár használni csak pár hónapja kezdtem el.

Őszintén szólva eleinte nem igazán fogtam a lényegét. Miért akarnám én 140 karakterben megosztani másokkal az életem, vagy gondolataim, amikor van msn, skype, facebook meg blog, meg flickr stb? Aztán szép lassan rájöttem, hogy csomó olyan ember van, akikkel például nem tartom napi vagy akár heti-havi szinten a kapcsolatot, mégis érdekel, hogy mit gondolnak, csinálnak, és ez ugyanígy érvényes visszafele. Tovább van pár hírös ember, akik szintén érdekelnek: zenészek, színészek, rendezők és ha nem gyűlölném a celebeket, még talán őket is követném. Az sem egy utolsó szempont, hogy a Twitteren keresztül sokszor hamarabb értesülök bizonyos hírekről, mint bárhonnan a médiából. Egyszerűen bámulatos. (Pl most ment a tv-ben a magyar-svéd meccs, de nem néztem mert írtam a blogot és egyszercsak egy nagy BAZDMEG-et hallottam a nappaliból ami lehetett volna akár egy kihagyott helyzet is, mire jött a tweet hogy "Hun-Swe 0-1").

A Twitter használata pofonegyszerű. Beírod a szöveget, nyomsz egy entert és kész. Küldhetsz twit-et SMS-ben, használhatsz PC-n ill. Mac-en különböző Twitter klienseket, amelyek nagy része már mobilra is letölthető. Válaszolhatsz mások tweet-jeire, ha a felhasználónév elé egy '@' karaktert teszel (pl @zsutti), ezeket az üzeneteket bárki láthatja, küldhetsz közvetlen üzenetet (pl D zsutti), ezek mások előtt rejtve maradnak, újratwittelheted mások tweet-jeit (pl RT @zsutti), ezt szintén láthatja bárki. A rendszerben úgynevezett 'hashtag'-ekkel lehet keresni, azaz ha egy # karaktert illesztesz egy szó vagy szavak elé, arra mások rákereshetnek. Például szar a meló és ha rákeresel erre a szóra, hogy "worksux", akkor megjelenik az összes tweet, amiben ez szerepel: #worksux, így olvashatod mások gondolatait a szar munkáról stb.

Megszerettem a Twittert. Ha blogolok vagy képet töltök fel a netre, akkor twittelek, ha valami érdekes történik, twittelek, ha lenne a telómon kamera és elkapnám azt, ahogy mondjuk Gyurcsány az Orbánnal pingpongozik, akkor twittelném azt is. Ja igen, képeket is lehet twittelni a Twitpic segítségével, vagy közvetlenül mobilról. Imádom a modern technológiát, mondtam már?

JCVD

Erre a filmre már tavaly óta kíváncsi voltam, mióta először hallottam róla. Különlegessége az, hogy főszereplője Jean-Claude Van Damme (eredeti nevén Van Varenberg), aki saját magát alakítja a filmben, egy meghasonlott lecsúszott színészt, aki csak tizedrangú szerepeket kap tizedrangú filmekben, avagy már azokat sem, miközben egy gyermekelhelyezési pert próbál átvészelni, szóval elég szarul áll a szénája. Visszautazik szülőhazájába, ahol még mindig nemzeti hősként tekintenek rá, hogy tiszta lappal indulhasson el újra, amikor véletlenül egy bankrablásba keveredik. Nem egyszerű eset...

Ez a film egy nagy önszatíra. Van Damme miatt készült el, róla szól, ő áll az események középpontjában, miközben újabb szerepeket kell eljátszania egy lehetetlen szituációban. Őszintén mondom, hogy talán ez az első film, amiben Van Damme valódi színészi énjét láthatjuk. Teljesen mást hoz, mint amit eddig megszokhattunk tőle, azaz nem zúzza le a rosszfiúkat váratlanul egy fejberúgással. A film vége felé, mintegy megszakítva a cselekményt, egy váratlan vallomást kapunk Van Damme-tól, talán ez a film legmegkapóbb része. Egyenes és őszinte, szívszorító. A végkifejlet igazságtalan, de aztán ő is megkapja a feloldozást.

Verdikt: 8/10. Ajánlom mindenkinek aki utálja Van Damme-ot. Aki rajong érte, az úgyis megnézi.

Becstelen brigantik

Nem annyira friss a moziélmény, kb egy hetes, de még mindig elevenen él bennem ez a film, amivel Quentin Tarantino felébredt csipkerózsikaálmából és újra azt csinálja amihez ért: sok vér, erőszak, miközben a néző szétröhögi a fejét. Na jó, ez nyilván nem mindenkinél jön be, Ági például annyira nem szereti az erőszakos filmeket, ezért a legérdekesebb jeleneteket - tehát amikor náciöldöklés folyik - eltakart szemmel nézte végig, miközben én visítva csapkodtam a térdem. A film után enyhe frusztráltságot véltem rajta felfedezni, de megértettem.

Szóval Quentin bácsi kitalált egy sztorit, ami a II. világháború alatt játszódik: az egyik cselekményszálon egy maroknyi amerikai zsidó katona a frontvonalak mögé megy, azzal a céllal, hogy irtsák a nácikat. Ez olyan jól sikerül nekik, hogy a német katonák körében egyre durvább rémhírek terjednek el róluk, tegyük hozzá nem alaptalanul. A csapat vezetője Aldo Raine hadnagy, akit Brad Pitt alakít. Pitt alakításáról csak annyit, hogy már megint nagy figurát hozott össze, amiről nagyrészt az elképesztően fülsértő tennesse-i akcentusa tehet, főleg mikor elkezd olaszul beszélni :) Ez a fickó zseniális színész. A másik cselekményszál egy Shosanna nevű zsidó lányról szól, aki tanúja lesz, ahogy egy náci tiszt lemészárolja a családját és kis híján őt is. Elmenekül és Párizsban bujkál, mígnem újra találkozik a Nemezisével. Nem akarom az egész sztorit elmesélni, a lényeg, hogy ha a film szerint történtek volna az események, a háború végkimenetele is más lett volna.

A szereplőgárdáról még ejtenék néhány szót, mivel megérdemlik. Mivel Tarantino szereti autentikus szereplőkkel megtölteni a filmjeit, itt javarészt német és osztrák színészekkel dolgozott együtt, köztük van Til Schweiger, Daniel Brühl (Good bye Lenin), Christoph Waltz (szintén zseniális színész), Gedeon Burkhard (Kommissar Rex, Cobra 11) és Martin Wuttke mint Hitler. Hitler karakterét meglehetősen viccesre sikerült megformálni, leginkább egy toporzékoló kisgyerekre emlékeztet, aki nem ehet a csokis sütiből.

Ami a legjobban tetszett a filmben - és szinte minden Tarantino filmben - azok a precízen felépített jelenetek és a színészek szájába adott hosszú magyarázó monológok, egyszerűen zseniálisak, főleg német nyelven! Tudom, hogy a legtöbb magyar ember valamilyen megmagyarázhatatlan okból utálja ezt a nyelvet - Nec haverom szavaival élve csak azért találták ki, hogy a Rammstein megzenésítse - de számomra zene volt a füleimnek ezeket a tarantinoi szövegeket a pattogós német nyelven hallgatni. Egyúttal itt javasolnám mindenkinek, hogy ne szinkronnal nézze meg a filmet, mert négy nyelven megy a duma és szerintem a szinkron sokat vesz el az élvezeti értékéből.

Verdikt: 10/10. Tarantino újra magához tért, könnyesre röhögtem magam még a legbrutálisabb jelenetek alatt is.

Budapesti gyöngyszem

A címben szereplő gyöngyszem nem más, mint főiskolás korom egyik kedvenc ex-szórakozóhelye, amely a szerdai Rewind-oknak és elmebeteg elhajlásoknak, hajnalhasadásig tartó buliknak helyet adó Kopaszi-gát, amely olyan ráncefelvarráson esett át az elmúlt években, hogy Gábor Zsazsa plasztikai sebésze sem tudott volna jobbat összehozni, ha tájépítész lenne.

Tegnap tekertünk ki Ágival egy kicsit lazulni. Ez a hely gyönyörű. Tökéletes zöld fű, amelyet rendszeresen karbantartanak, van egy kis öböl, ahol lehet fürödni, homokos part, senki nem szemetel, mert egyszerűen annyira fasza az egész, hogy itt tényleg ciki lenne akár egy cigicsikket is eldobni. (Najó, persze akad egy-két kivétel, de szerencsére nincsenek sokan. Ne is legyenek!)

A helyet egyelőre nem fedezték fel sokan, ez szerintem annak is köszönhető, hogy meglehetősen kívül esik a város forgatagából, BKV sem nagyon jár a közelben, leginkább kocsival vagy bringával lehet megközelíteni. A gát mentén rengeteg egyelőre kihasználatlan épület áll. Van egy étterem, melynek az árairól nem tudok információval szolgálni, mert kaját vizzünk magunkkal, de végignézve az étkeket és a a környezetet, nem hinném, hogy középkategória alatt lenne.

Vannak még persze bajok. A WC-kben nincs tükör, ezt leginkább Ági kifogásolta, sok helyen még mindenféle kábelek állnak ki a földből, amelyek kicsit rontanak az összképen, és a stégek korlátjába (szerintem) rengeteg darázs fészkelte be magát, legalábbis én nem tudtam ott egy percnél többet eltölteni, konkrétan menekültem.

Ízelítőül egy panoráma a helyről, kattints aztán pattanj a bringára.

HOME

Van ez a film, aminek Luc Besson a producere és Yann-Arthus Bertrand a rendezôje. Másfél évig készült és a bolygónk elszomorító állapotára kívánja felhívni figyelmünket. Június 5-én, Környezetvédelmi világnapon mutatták be az interneten, mozikban, és félszáz ország tévécsatornáin ingyen és bérmentve. A film elérhetô angol, francia, német és spanyol nyelven.

A film az elsô perctôl kezdve a képernyô elé szögezi az embert, hiszen olyan légifelvételeken keresztül mutatja be a bolygót, az élet kialakulását, a legfantasztikusabb tájakat, tengereket, állatokat és hogy mindehhez mit "adott hozzá" az emberi faj, hogy olyat a Baraka illetve a Vándormadarak óta nem láttam. Lenyûgöz, elgondolkodtat, odabasz. A film végére érve konkrétan szarul éreztem magam, mert ember vagyok és hogy pár ezer év alatt mit csináltunk a Földdel. Beugrott a Mátrix, amikor Smith ügynök kifejtette az épp fogságban tartott Morpheusnak, hogy "az emberiség egy betegség, a bolygó rákfenéje". Mennyire igaz. Ha így folytatjuk az emberiség HOME-LESS lesz.

Érdekes üzleti modell egyébként, hogy leforgatnak egy filmet rengeteg pénzbôl másfél éven át, aztán odaadják a nagyközönségnek ingyen és cserébe "csak" annyit kérnek az alkotók, hogy mentsük meg a bolygót. Tudod mi a legszebb benne? Mindenki profitálhat belôle. Tudod, túlélés meg ilyesmi. És vajon mi lehet a legrosszabb? Az emberek megnézik, és a mindennapi gondok mellett szép lassan elhalványodik az üzenet. Ne hagyd, hogy ez történjen! Nézd meg egyszer, aztán nézd meg még egyszer a barátaiddal, pároddal, aztán a szüleiddel is, meg a nagyszüleiddel. Nézesd meg a gyerekeddel és annak a barátaival, juttasd el minnél több emberhez, mert szerintem ezt a filmet kötelezôvé kéne tenni az iskolákban is. A képre kattintva HD minôségben lehet megtekinteni a Jutyúbon angolul. Kattints és dôlj hátra.

Verdikt: 10/10.

Gran Torino

A legutóbbi Clint Eastwood film, aminek rendezôje és fôszereplôje is egyben. Egy vén rasszista öregembert alakít, akinek nemrég halt meg a felesége, fiai elhidegültek tôle, unokái szemtelenek és már azt tervezik mi lesz az övék Walt bácsi hagyatékából, ha majd ô is meghal. Egyedül maradt egy immigránsok lakta környéken és épp a felesége temetésének napján költözik mellé egy nagy koreai család. Mellesleg a karakter akit alakít - Walt Kowalaski - harcolt Koreában is, tehát ez egész érdekes alapszitut eredményez (nem mintha a rassziszmus nem lenne elég).

Szóval Walt magányosan tengeti napjait kutyájával és ´72-es Gran Torinojával a garázsban, amivel néha kigurul a ház elé és elégedetten nézegeti a verandáról. A kocsit egy éjszaka megpróbálják ellopni és ezután fura viszony alakul ki közte és a somszédban élô család közt. Annyira fura, hogy megpróbálja megvédeni ôket a helyi banda támadásaitól, miközben folyton "sárgázza" ôket.

A sztoriról többet nem mondanék el, mert nem lenne szép dolog azok miatt, akik még nem látták. Azt viszont igen, hogy ritkán látni ilyen keserédes filmet. Clint Eastwood megint nagyot alakít, színészként és rendezôként egyaránt. A karakter, akit megformál egyszerre rettentôen ellenszenves és tiszteletre méltó, amellett úgy oltja le az embereket, hogy nem bírod ki röhögés nélkül. A többi mellékszereplô szinte eltörpül C.E. mellett. Aki még említésre méltó, az a pap, akit egy fiatal, számomra ismeretlen színész alakít (Christopher Carley). Nem is tudom miért, talán mert anyira ellenszenves az elején és az egyházakkal kapcsolatos fenntartásaimat látom benne megtestesülni, ugyanakkor a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, kitartó és fejlôdôképes karakter.

Meg kell nézni: 9/10. Clint Eastwood for prezident!

Könyörögjünk...

... az APEH-nak. Aki lakástulajdonos lesz, jó ha tisztában van azzal, hogy a szerzett ingatlan után illetéket kell fizetni. Sokáig nem tudtam én sem, viszont a lakáskeresôs procedúra alatt tudomásomra jutott, de többen nyugtattak, hogy az illetékbefizetésrôl szóló felszólításra általába fél évet kell várni. Nos, a vétel után 2 héttel megérkezett a felszólítás, tehát ez a fél év annyira nem jött be, nagy szarban lehet az ország...

Pénze ilyenkor ugyebár nincs sok az embernek (tisztelet a kivételnek), az illeték mértéke meg az ingatlan típusától, korától és szerzés jogcímétôl függôen változik, de általában sok százezer forint, esetleg milliós tétel, ha olyan a kecó. Ha nagyon tudatlan vagy és nem tudod kihez fordulj ennek kiderítése érdekében (ügyvéded / vagyontanácsadód), akkor neked hasznos lehet ez az online illeték kalkulátor. Leellenôriztem, hogy jól mûködik-e és valóban ugyanazt az összeget hozta ki, mint az APEH az én esetemben, tehát melegen ajánlom.

Szóval megjön a felszólítás, meglátjuk az összeget a borítékban, elsápadunk/vörösödünk/zöldülünk - mindenki válassza ki a neki szimpatikusat - és hirtelen kétségbe esünk, hogy akkor most mi a teendô. Azt hiszem deklarálhatjuk, hogy senki nem szeret hirtelen egy nagyobb összeget kifizetni, fôleg nem az APEH-nak. Szerencsére a bürokrácia egyik fellegvára Magyarország, így létezik olyan ûrlap, amelyen lehet kérvényezni az illeték mérséklését, halasztását illetve részletekben való befizetését. Következzék néhány hasznos link:

1. Az APEH honlapján található aloldal, ahonnan a különbözô fizetési könnyítésre és/vagy mérséklésre irányuló kérelmek elbírálásához szükséges dokumentumokat lehet letölteni.
2. Adatlap mérséklésre irányuló kérelmek elbírálásához (magánszemélyeknek): katt és letölt.
3. Adatlap fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés) irányuló kérelmek elbírálásához (magánszemélyeknek): katt és letölt.
4. Adatlap mérséklésre és fizetési könnyítésre irányuló kérelmek elbírálásához, tehát az összes igénybe vehetô könnyítés egy ûrlapon belül (magánszemélyeknek): katt és letölt.

Az igénylést az APEH által megküldött levél átvételétôl számítva 15. nap után lehet benyújtani, de 30 napon belül. Ha elküldöd, akkor megint kotlanak rajta egy darabig, meghozzák a döntést, amelyre újabb határidôket szabnak ki a fellebbezést ill. választ illetôen, tehát addig is megy az idô. Ha nem küldöd el, akkor tejelni kell kisapám!

A letöltött ûrlapok mellé erôsen javaslom egy levél mellékelését, amelyben részletesen leírod, hogy miért igényled a könnyítést (tényleg írj bele mindent!), az csak plusz pont, ha a leírtakat más dokumentumokkal is alá tudod támasztani. Legyen a levél megható, hidd el nekem, az APEH-nál is csak emberek dolgoznak, rossz fizetéssel és gondokkal mint a legtöbben.

Könyörögjünk.