kedd, március 31, 2009

Benne voltam a TV-ben

Nem kell félni, a médiasztárságtól messze vagyok, mint Makó Jeruzsálemtôl, sôt nem is szeretnék eljutni a lét eme "magasztosabb" szintjére. Továbbá ha korrekt szerenék maradni, azt kell mondjam, hogy nem is én voltam benne a TV-ben, hanem a 365Budapest az Infománia nevû mûsorban, amit valamikor 26-án éjszaka vetítettek le egy számomra ismeretlen adón. Kolleginám Kata hívta fel rá a figyelmemet és ezúton is köszönet érte (meg DaRedDa-nak, aki viszont Katának szólt). Rövid kis szösszenet, de nekem tetszik. Mindössze egy félreértés van a narrációban, miszerint a szerkesztôk úgy értelmezték, hogy minden nap az adott számot fotózom le, de szerintem ennyi még belefér. Függönyt fel:

video

péntek, március 27, 2009

Home sweet home

A mai naptól lakástulajdonos vagyok. Felfogni még nem bírom, kicsit félek is, de jó lesz végül. Örök hála a szüleimnek!


Ez a lakásom száma. 5+7=12. Az egyik szerencseszámom. 

szerda, március 18, 2009

AMB

Karesz közbenjárásával tavaly ôsszel felhívott AMB, aki egy hírös magyar breakbeat DJ/producer, és szeretett volna magáról néhány jobb fotót. Bár ezért semmilyen anyagi juttatást nem tudott nekem biztosítani, csak annyit, hogy a publikálásra kerülô képeken ott lesz a nevem, belementem a dologba. Amúgy is vágytam már arra, hogy ne csak magamat/számokat fotózzak, ja és AMB "Romeo" címû trackje fôiskolás koromban meghatározó muzsika volt számomra, így megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Valamikor november végén találkoztunk egy reggel a Margit hídon a szigetnél. Rettentô hideg volt és lesétáltunk a híd lábához, mivel akkor nagyon alacsony volt a vízállás és ott bohóckodtunk kb egy órát. Baromi jól szórakoztunk, születtek jó képek is, meg is dumáltuk, hogy ha jobb idô lesz tavasszal, akkor még készítünk pár fotót. Jelen post azon okból született meg, hogy épp az imént kaptam AMB-tôl egy flyert, amin hamarosan megjelenô lemezeit promótálja, amelynek fejlécében az egyik akkor készült fotóm virít. Egy másik kép ide kattintva megtekinthetô.

kedd, március 17, 2009

Isaac Asimov

Soha nem voltam nagy rajongója a sci-fi irodalomnak, de Asimov nevét még én is ismertem, ennek ellenére sokáig nem bírtam magam rászánni, hogy bármelyik mûvét elolvassam. Valamikor fél éve esett meg, hogy az albiban lévô összes könyvemet kivégeztem már, így nem maradt semmi lefekvés elôttre. Mózest kölcsön adta az Alapítvány-trilógia elsô részét, így kezdôdött.

Gondoltam ezúttal kénytelen leszek ráfanyalodni a sci-fi irodalomra, aztán legnagyobb meglepetésemre alig bírtam letenni a könyvet, megnehezítve ezzel az amúgy is nehézkes reggeli ébredést. Teljesen lenyûgözött, fôleg mivel teljesen mást vártam tôle. Attól tartottam, hogy ez is olyan sci-fi lesz, ami végeláthatatlan leírásokkal ecseteli a kor technikai vívmányait (az ilyen könyvek miatt ment el a kedvem a sci-fi-tôl), de csalódnom kellett, mert szó sem volt ilyesmirôl. Ennek hatására gyûjtögetésbe kezdtem és néhány hónap alatt megszereztem Asimov teljes Alapítvány-Birodalom-Robot univerzumának elsô 5 kötetét - részben antikváriumból, részben a Bookline-ból -, amely az emberiség képzeletbeli történelmének következô húszezer évét foglalja magába.

Egyszerûen brilliáns, ahogy Asimov "megjósolja" a társadalmi változásokat, sokszor szociálpszichológiai kérdésekbe is belebonyolódik, és mindezt egy-egy izgalmas történeten keresztül mutatja be. Jobban belegondolva az univerzum, amit kitalált egy grandiózus szociálpszichológiai fiktív tanulmány. Igazából fölösleges szaporítani a szót, oldalakat tudnék írni arról, hogy mennyire kurva jó ez az egész, most hogy sikerült elolvasnom mind az 5 kötetet, ami 3059 oldalt tett ki összesen. Most azt tervezem, hogy hamarosan megszerzem a folytatást, amely más szerzôk által írt történeteket tartalmaznak, szorosan kapcsolódva az Asimov által kitalált világhoz. Ajánlom mindenkinek, fôleg azoknak, akik nem szeretni a sci-fi-t, mert ezután garantáltan más szemmel néznek rá.


Isaac Asimov amúgy 1939-ben kezdte írói pályafutását, amely 1992-es haláláig tartott, amelyet egy vérátömlesztés során a szervezetébe jutott HIV-vírus okozott.

Hitelválság videó

Nos, azt már egy ideje tudjuk, hogy a világ benne van a lecsóban, amit ezúttal "világméretû hitelválság" néven emlegetnek, de szerintem sokaknak máig sem világos, hogy ez miképpen alakulhatott ki és hogy tulajdonképpen mik is az elsôdleges következményei és miért. Így voltam ezzel én is pár héttel ezelôttig, mígnem megtaláltam ezt a videót, amely nagyon szépen és érthetôen elmagyarázza egy 11 percben ennek az egésznek a csimborasszóját. Legalább középfokú angoltudás szükséges hozzá, továbbá néhány esetben a Sztaki is. Eredeti forrás ide kattintva elérhetô.


The Crisis of Credit Visualized from Jonathan Jarvis on Vimeo.

vasárnap, március 15, 2009

Baby-boom

Az utóbbi két évben az ismerőseim körében egyre csak gyűlik azoknak a száma, akik szülők lettek vagy pár hónapon belül lesznek azok. Ennek megfelelően viszonylag sokat babáztam az elmúlt időszakban, az eddigiekhez képest. Néha az az érzésem, hogy lemaradok valamiről és ez nem tölt el jó érzéssel. Egyelőre barátnőm sincs, csak egy vége felé közeledő lakásvásárlási projekt, ami szüleim segítségével valósul meg. Tudom, hogy leginkább egy unokával tudnám meghálálni, de abban is biztos vagyok, hogy erre még pár évet várni kell. Ilyen öreg lennék már, hogy az apai érzések kerülgetnek, mint másnaposan a hányinger? (Ez most rossz hasonlat volt, de a lényeget megfogja.)

hétfő, március 09, 2009

Jelek

Ahogy végignéztem az alábbi videót, beléptem a Bloggerre és elkedtem írni ezt a bejegyzést. Ritka eset, de egy olyan alkotásba botlottam, ami egybôl felkerült a kedvenceim listájára. Egy 12 perces majdnem beszédmentes rövidfilm a kommunikációról, szájbarágás nélkül, aranyos sztorival, ráadásul sikerült elérzékenyülnöm!



Alkotók: Publicis Mojo and @RadicalMedia

68 nap

Kicsit több, mint 2 hónapja online a 365budapest.com és sokan kérdezgetik, hogy éppen milyen stádiumban van a projekt, illetve megvan-e az összes szám. Szívesen válaszolok az érdeklôdôk kérdéseire, de egy kicsit fárasztó minden kérdezônek külön elmagyarázni a dolgok állását, ráadásul mindig kihagyok valami fontos részt, ezért jöjjön itt egy kisebb összefoglaló a projektrôl.

A legtöbben afelôl érdeklôdnek, hogy megvan-e már az összes szám, amire a válaszom nemleges. Sajnos, ahogy haladok elôre a számsoron, egyre nehezebb lesz megfelelô házszámokat felkutatnom. Ezt úgy értem, hogy messzebbre kell kitekerni (aztán meg vissza), általában nem ismerem a környéket, tehát sokat bújom a térképet, ami sok megállást és még több idôveszteséget eredményez. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy mi a francnak indulok el számvadászatra ilyen szar idôben, mint ami általában a téli idôjárást jellemzi, amikor ráadásul este 5 után már nem elegendôek a fények a jó képek elkészítéséhez. A válaszom: egyrészt fanatikus vagyok, másrészt június 23-ig meg akarom találni az összes számot. Ugyanis tavaly aznap készítettem az elsô olyan fotókat házszámokról, amelyek azóta már ott virítanak a weblapon. (Valójában pár héttel korábban kezdôdött ez az egész, de akkor nem volt semmilyen kialakult koncepcióm a képek elkészítésére, meg másra sem.) Ha pontos adatokra vagy kíváncsi, akkor elárulom, hogy a legutóbbi kiruccanásom után már 297 számmal rendelkezem és 69 hiányzik még.


Sokan kérdezték, hogy cserélem-e a számokat? Ha találok egy olyat, ami már megvan a listában, de jobb/szebb/különlegesebb mint a meglévô, akkor simán lecserélem. Persze képtelenség 300 képet fejben megjegyezni és a terepen eldönteni, hogy ez vajon jobb-e, mint ami a pc-n várja a sorsát, ezért gyakran fotózok tipp-hoppra. Ennek van egy olyan negatív folyománya, hogy rengeteg alkalommal kellett olyan számot lecserélnem, amely valamiért a szívemhez nôtt, de az új jobban illeszkedett a gyûjteménybe. (Pl most legszívesebben közönségszavazásra bocsátanám, hogy melyik 152-est tegyem majd ki az oldalra, mert kb 3 hete nem bírom eldönteni...) Továbbá figyelembe veszem azt is, hogy lehetôleg eltérô betûtípusúak legyenek a számok, ami azért elég problémás. Néhány hete észrevettem, hogy 5-6 szám azonos betûtípusból van, ami már elég gáz, ezért ezeket le akarom cserélni. Továbbá vannak alibi számok, amelyeket csak azért fotóztam le, hogy kiegészüljön a lista lyukacsos szerkezete, ám ezen számok egy része nem igazán tetszik, unalmasak, ezeket is cserélnem kell. Vész esetére jó, hogy megvannak, de nem a legjobbak. Szerencsére kevés van belôlük.


Valaki kérdezte már azt is, hogy miben nyilvánul meg a megszállottságom? Íme néhány példa: gyûjtöttem már számokat szakadó esôben a Rózsadombon, rossz fékkel. Vagy a 18-19. kerületben addig bóklásztam, míg rám esteledett majd elkezdett zuhogni az esô és semmilyen vízálló cucc nem volt rajtam, de valahogy hazatekertem. Illetve majdnem, mert pont akkor taknyoltam egy óriásit az Erzsébet-híd alatt egy pocsolyába és defektet kaptam. Csúnyán nézhetett ki, mert több autós megállt érdeklôdni hogylétem felôl, amúgy semmi bajom nem lett. Párszor elindultam számvadászatra a szombat esti buli után full másnaposan, minimális kajával a hasamban. Mínusz 5 fokban kitekertem a Nagytétényi út végéig és vissza (A Camponán is túl). Úgy rémlik akkor is másnapos voltam. Volt olyan szám, amihez háromszor is visszamentem, mire meglett a jó kép. A munkahelyi ebédidômet is feláldoztam már néhányszor az ügy érdekében. Ha hétvégén jó idô van, akkor felôlem bármi elôre tervezett program mehet a sunyiba, én meg indulok számokat vadászni. Többször elértem már a Budapest vége táblát. Több tízezer kôkemény magyar forintot költöttem már felszerelésre a fényképezôgépen túl: bringatáska, fotósrekeszek, télire extra réteg ruha, kamásli, kesztyû, egy jobb bringalakat és nem hagyhatom ki a bicaj karbantartását. Kb 2000 km-t tekertem már le a cél érdekében.

Kérdezték, hogy mennyi látogatója van az oldalnak. Mihez képest? Ahhoz képest, hogy a tipográfia egy tök egyetemes dolog, sok embert érint és rengeteg ember munkájának részét képezi? Nem, ahhoz képest nagyon kevesen látogatják az oldalt. Kb 150-200 rendszeresen visszatérô látogató van, de ôk sem minden nap nézik. Mindössze néhány tucat ember aki mindennapos látogató. Talán ez most talán változni fog, mert egyik rendszeres olvasóm (Maurka) kipostolta a Notcot-ra, ahová egyébként másodjára került ki (elôször Oizys jóvoltából), így csütörtökön végre elértem az 1000 fölötti egyedi látogatót. Eddig az Antarktiszt leszámítva minden kontinensrôl érkeztek emberek, összesen 86 országból, 160 különbözô webhelyrôl. Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik belinkelték és/vagy írtak róla.


Milyen ingerek érnek számvadászat közben?
Elsôsorban kerítésnek rontó kutyák, amelyektôl parázom és olyankor csak sietve tudok egy képet csinálni a házszámról. Emberek ritkábban szólítanak le, de volt már rá példa. Volt, hogy konkrétan elküldtek a picsába, de volt aki még be is engedett az udvarba, hogy közelebb kerüljek a célpontomhoz. Mióta elkezdtem ezt a projektet, több másik is eszembe jutott, köztük akadnak kisebb illetve még ennél is nagyobb volumenû dolgok, amelyeket az elkövetkezendô években fogok megvalósítani. Nem szeretem a tétlenséget ;)
Mit profitálok ebből? Egy kis elismerést, ami hihetetlenül jól esik, meg egy kis tájékozottságot Budapesten. Ha elveszteném az állásomat és nem találnék újat, vész esetére beállhatok bringás futárnak, mivel Budapest térképe lassan a kisujjamban lesz :)

Még annyit hozzáfűznék a fentiekhez, hogy Mózessel tervezünk egy werkfilmszerűséget összeállítani, szóval legyetek résen! Elkezdtem tervezni egy naptárt is, talán lesz belőle valami.