Jól kezdtem az újévet, hála az Indafotónak, ugyanis 2-án fotósétát szerveztek az épülô 4-es metróba, egész pontosan a Gellért tér és a Kálvin tér közötti szakaszra. Még a szilveszteri ôrületet sem tudtam igazán kipihenni, még mindig hatással van rám a party-lag (jet lag után szabadon) és aznap is éppenhogy odaértem a BME elé, szinte azonnal indultunk lefelé. Hozzá kell tennem, hogy a lemenetelem egyik feltétele volt, hogy tudjak munkavédelmi sisakot szerezni, amit 30-án sikerült megtennem, miután bejártam az internetet meg 1-2 munkaruházati boltot, amelyek többsége nem is volt nyitva. Szóval délben lement a 4 emeletnyi mélybe kb 60 ember fényképezôgépekkel, vakukkal, állványokkal és ahhoz képest, hogy milyen sokan voltunk, elég könnyen lehetett kezelni a tömeget, legalábbis én úgy vettem észre. Senki nem tûnt el, nem zuhant le, történt ugyan 1-2 tárgyi és lelki sérülés, fôleg nálam, amikor az egyik utolsó képemnél guggolás közben hosszában kettéhasadt a seggemen a nadrág. Szerencsére reggel dupla réteget vettem fel, így nem fagyott le a sejhajom azonnal. A Kálvin téren jöttünk ki a felszínre, de másoknak vissza kellett gyalogolniuk a Gellértre, hogy leadják a kölcsönsisakokat. Az egyharmadnyi Spottr stábbal kerestünk gyorsan egy pub-ot a Szerb utcában és odahívtunk még pár fotósétálót. A hely szinte azonnal megtelt, fôleg mivel 10 embernél több nem fért el.
Ja, azt majd elfelejtettem, hogy pálinkáztunk lent a Fôvám tér alatt :) Egyszercsak elôkerült a laposüveg, meg 4 fém stampós pohár és toltuk arcba a natúr tüzelôanyagot, bár odalent kellemesebb volt az idôjárás, mint a felszínen. Kedvcsinálónak kitolok ide pár képet, a többit meg lehet tekinteni a Flikkeren.
Amúgy szvsz ez a metró a büdös életbe nem fog el készülni. Lesz itt fotóséta még 5 év múlva is!
Öcsinek hála, a reklámügynökség, ahol dolgozik felkért egy munkára, amiről csak annyit tudtam, hogy fotózni kell, és fényfestős stop-motion videó lesz belőle. Örömmel vállaltam el, nem csak a jó pénz reményében, ami majd ha megkapok, segít kihúzni a jelenlegi anyagi gondjaimból, hanem azért is, mert már régóta szerettem volna ilyet csinálni. Maga a fotózás 2 éjszakát vett igénybe, vicces volt és egyben érdekes, ahogy összehoztuk ezt a dolgot. Az utómunka már az ügynökségi operátorokra várt és ez lett a végeredmény:
Száradjon le a kezem, ha nem írok az idei Sziget Fesztiválról, pedig már jó két hete, hogy vége, de nem mehetek el mellette csak úgy. Írhattam volna már egy hete is, de meg akartam vágni a videókat, amik készültek, csak időközben vírusos lett a gépem és nem indul az Adobe Premiere. Érik egy reinstall...
Tehát a Sziget. Kezdjük ott, hogy nem vagyok oda érte, évek óta be nem tettem oda a lábam, nekem a Sound jobban bejön. Idén viszont, egy régi ismerősnek - Guttinak, a Pulzar fotósának - hála kaptunk egy lehetőséget, hogy vizuálozzunk a Nagyszínpadtól jobbra lévő Snickers Bázison, ahol egy 6x4 méteres LED-falat állítottak fel. Szerdától vasárnapig, a két fő fellépő alatt égettük a szigetelő emberek retináját és hülyítettük a népet Öcsivel és Danival. Nyomtuk a Snickers brandinget orrba-szájba, meghülyítettük még villogó flashekkel, kameráztuk a részeg embereket, akik meglátván magukat a LED-falon már-már extázisba kerültek. Király volt. Jövőre is bevállalnék még 1-2 fesztivált.
Péntek este volt az egyetlen nap, hogy mindhárman kint voltunk, lett is nagy bebaszás a végére, a kerítésen keresztül kértem a sört a pultból. A hajnali hazabringázás eredménye az lett, hogy az Árpád-hídnál megpróbáltam lendületből föltekerni a lépcső tetejére (a rámpán, nem a lépcsőn), ami nem sikerült, mert a lendület a teteje előtt elfogyott, így én dobtam egy hátast a fa tövébe, én a táskámra estem (benne a Nikon), a bicaj meg rám, közben a bal lábszáramat jól legyalulta a fémpedál. Kínomban meg részegségemben csak röhögni bírtam, aztán valahogy hazatekertem.
Készült egy panoráma, kattints és látod nagyobban, videó meg majd egyszer talán lesz.
Azt se tudom hol kezdjem ezt a postot, mivel hullafáradt vagyok (bent melóhelyen amúgy), kôkemény három napos hétvégét abszolváltam. Kezdjük a pénteknél: délelôtt 11-tôl kezdve pakoltam, dobozoltam, zacskóztam. Délután lett volna egy fotózás haverokkal nem messze tôlünk, de a modell szerencsére lemondta, így tudtam folytatni amit elkezdtem. Este mentünk vizuálozni a hajóra, nagyon király buli volt, kár hogy bukta lett a vége és csak fele pénzt kaptuk meg, de volt már rosszabb is.
Szombaton reggel hatkor kerültem ágyba, fél 11-kor meg kimásztam belôle, mert jöttek fel szüleim vidékrôl, hogy megkezdjük a beköltözés elsô fázisát: konyha, fürdôszoba rendberakása, függönyök kitisztítása, takarítás stb. Az ágyból való kimászás elôtt derült ki, hogy nem jönnek fel a Várba, hanem egybôl a lakáshoz mennek, így alapból hátrányba kerültünk a hugommal, aki akkor érkezett haza, amikor én kimásztam az ágyból. Gyors zuhany meg öltözés után elindultunk, de a bejárati kapunál kénytelenek voltunk konstatálni, hogy letört a kilincs és be voltunk zárva. A szomszéddal próbáltunk kijutni, ami 10 perc szenvedés után egy kombinátfogó segítségével megoldódott. Déltôl négyig takarítás, apuval szereltünk ezt-azt, addig anyu meg tesóm gyakorlatilag felszerelték a konyhát. Köpni-nyelni nem tudtam, fullextrás konyhám lett :) Miután szüleim elmentek, levezetésképp tovább rámoltam a Várban hajnali 2-ig.
Vasárnapra már tényleg csak az apraja maradt, de így is szinte folyamatosan dobozoltam, míg megérkeztem az elsô segédek. Hugom eléggé szakaszosan volt otthon, neki kevesebb is volt a cucca, fôleg a konyhával bajlódott. Csak aznap délben derült ki, hogy meglesz a 4. kocsi, amivel a cuccainkat deportáljuk, ennek nagyon örültem. Reméltem, hogy így egy körben abszolváljuk a feladatot. 14:45 és 15:45 között egy doboz kivételével mindent bepakoltunk az autókba, 16:00-ra ott voltunk a lakás elôtt. Sikerült kifognunk pont a bejárati kapu elôtt egy parkolóhelyet. Rotációs rendszerben rámoltunk ki a kocsikból: amint kiürült az egyik, a következô a helyére állt és nem egy sarokkal odébbról kellett cipekedni. Hihetetlen mennyire zökkenômentesen zajlott a dolog, egy autóval kb 5-10 perc alatt végeztünk. Voltak zúgolódások a segédek közt, hogy 4 emelet lift nélkül kicsit durva, de olyankor odacsaptam közéjük az ostorral és akkor hirtelen könnyed szökkenésekkel vitték fölfelé a 5-10-20 kilós dobozokat. 16:45-re fent volt az életünk a negyediken.
Hugom sütött ki kolbászt, hurkát, szalonnát és sonkát az embereknek, volt nagy zabálás a nappali közepén húszezer doboz által körbevéve. Amúgy az elsô dolog amit kipakoltam, a számítógépem volt, hogy legyen zene :) Késôbb még visszamentem a Várba a bringámért. Sajnos a bringaórámat pár napja nem találom, talán majd egyszer elôkerül...
Ezer köszönet Jucának, Dávidnak, Suszinak és Anginak, akik kocsival jöttek, továbbá Áginak, Öcsinek és Danielsannak, akik szintén segédkeztek. (Sajnos Karesz nem ért oda, pedig éreztem az igyekezetet a telefonban, így lemaradt az "elsô vacsoráról".)
Karesz közbenjárásával tavaly ôsszel felhívott AMB, aki egy hírös magyar breakbeat DJ/producer, és szeretett volna magáról néhány jobb fotót. Bár ezért semmilyen anyagi juttatást nem tudott nekem biztosítani, csak annyit, hogy a publikálásra kerülô képeken ott lesz a nevem, belementem a dologba. Amúgy is vágytam már arra, hogy ne csak magamat/számokat fotózzak, ja és AMB "Romeo" címû trackje fôiskolás koromban meghatározó muzsika volt számomra, így megtiszteltetésnek vettem a felkérést. Valamikor november végén találkoztunk egy reggel a Margit hídon a szigetnél. Rettentô hideg volt és lesétáltunk a híd lábához, mivel akkor nagyon alacsony volt a vízállás és ott bohóckodtunk kb egy órát. Baromi jól szórakoztunk, születtek jó képek is, meg is dumáltuk, hogy ha jobb idô lesz tavasszal, akkor még készítünk pár fotót. Jelen post azon okból született meg, hogy épp az imént kaptam AMB-tôl egy flyert, amin hamarosan megjelenô lemezeit promótálja, amelynek fejlécében az egyik akkor készült fotóm virít. Egy másik kép ide kattintva megtekinthetô.
Végre elérkezett az évforduló, 2009-et írunk, izgalmas évnek nézek elébe, ennek egyik apropója a legfrissebb fotós projektem, amely kerek egy éven át fog tartani. A 365 Budapest egy tipo-fotogáfiai projekt, amely Budapest házszámainak a sokszínűnégére fókuszál. Körbetekertem a várost a bringámon, így kerestem a számokat. Ez egy hosszú folyamat, amely 2008 június 23-án kezdődött és még nem ért véget, még mindig nincs meg az összes szám.
Az oldal naponta frissül, minden nap egy új házszámmal.
Valószínű nem jutottam volna el idáig, ha három jóbarátom: Mózes, Nec és d3relict nem noszogatnak annyit. Köszi srácok, ezt az oldalt nektek ajánlom!
Kilenc napja, hogy jelentős fejlesztést eszközöltem a fotóstáramban: lecseréltem a használtan vett D80-at egy felsőközépkategóriás (köszi d3relict-nek a pontos megjelölésért) D90-es kedvéért. Bár a váltás hatására nem termelődött bennem annyi hormon, mint amikor májusban kezembe vehettem a "dényolcvanat", de ennyi idő elteltével örömmel konstatálom, hogy jó döntés volt, ráadásul anyagilag is jól jöttem ki a dologból, mivel sikerült egy portrémarkolatra is szert tennem féláron.
Valójában semmi okom nem volt arra, hogy váltsak és nem is terveztem ilyen rövid időn belül. De amikor meghallottam, hogy a Nikon (majd később a Canon is) kijött a maga vázával, ami fotó mellett videófelvételre is alkalmas, akkor majdnem a szívemhez kaptam. Volt azelőtt egy kis kompakt Canon Powershot-om, amivel csinálgattam videókat, amelyeket leginkább VJ anyagok elkészítéséhez használtam. Amikor a hugom kiutazott Törökbe, nekiadtam, hogy legalább képeket csinálhasson valamivel, ergo nekem nem maradt semmim, amivel videót készíthettem volna. Hiányzott is nagyon, de pénzem nem lett volna egy saját HD-kamerára, így viszont, hogy beleszuszakolták Nikonéknál ezt a módot és gyakorlatilag nem kell két eszközt cipelni magammal, sokat nyomott a latba. Na, azért nem szálltak el nagyon a mérnökök, a videó-mód hagy némi kívánnivalót maga után, de az én céljaimnak tökéletesen megfelel!
A gépvázról pár érdekesség a teljesség igénye nélkül: kinézetre majdnem ugyanolyan, mint az elődje (szerintem picit szebb), méretre szinte teljesen megegyezik, ugyanúgy használható hozzá a D80 portémarkolata (MB-D80). Nagyon jó érzés kézbe venni, a váz jó minőségű műanyag, a Canonéknál használt "olcsóbb" érzetű borítás a nyomába sem ér. Bocsi a canonos ismerősöktől, de amióta először vettem a kezembe Nikont (2004), ezt vallom, okkal. Ergonómialilag fejlesztettek a vázon, legalábbis a gombok elhelyezkedése a hátoldalon sokkal jobb, mint a D80 esetében volt. A kijelző mellett jobb felül helyet kapott itt a Live View gomb, ami felcsapja a tükröt és ilyenkor a hátsó kijelzőn látjuk, amit normál fotós a keresőben szokott nézni, ebben a módban alkalmas videófelvételre is. Jobbra alul az ún. "info" gomb található, amelynek megnyomásával a hátsó kijelzőn láthatunk minden lényegesebb beállítási módot illetve beállíthatjuk, hogy itt mely menüpontokat akarjuk gyorsan elérni. Ez pl egy nagyon hasznos fejlesztés! Ha már menünél járunk: a gép ezen részét is ráncba szedték egy picit, több menüpont található itt, mint a D80-as esetében, azaz több beállítási lehetőség közül válogathatunk, több lehetőségünk van egyéni profilok beállítására, képek szerkesztésére a gépben stb. Az egyetlen bajom az volt, hogy nem minden menünél jelezték egyértelműen, hogy ha tovább kattintok, akkor ott még lesz valami, erre magamtól kellett rájönnöm, ezért végigböngésztem mindent, amit csak találtam, sok dologhoz még hozzá sem szagoltam igazán. (Így találtam meg pl a "Multiple Exposure" menüpontot, aminek nagyon örültem, a D80-on azt hiszem nem volt.) Az ergonómiai fejlesztésekhez tartozik a hátsó LCD kijelző is, ami 7,62 cm átnérőjével elég nagy ahhoz, hogy a képek visszanézését jobbá tegye, továbbá a manüben sem érezzük azt, hogy elveszünk az információhalmazban, van hely bőven mindennek.
A gép lelkét egy 12,3 megapixeles CMOS érzékelő teszi ki, beépített öntisztító egységgel! A 12 megapixel annyira nem mozgatott meg, de a beépített szenzortisztító már igen. Szerintem ezt minden gépbe be kéne építeni, igaz ez nem érdeke a nagy cégeknek meg a márkaszervizeknek, egyelőre. A szenzor mérete egyébként megegyezik a D300-éval, ami boltban 130-140 ezerrel több forintot kóstál, mint a 90-es jelzésű kistesója. A nagyobb szenzorméret eredménye a sokkal kevesebb zajmennyiség magasabb ISO értéken. Tehát simán fotózhatunk félhomályban ISO 1600-on, a fotók nem tűnnek el a digitális zaj tengerében. Mondjuk még így is vannak, akik szerint ez nem fasza és ódzkodnak a magas ISO használattól, mint macska a fürdéstől, de szerintem egy kép hangulatához rengeteget adhat hozzá a megfelelő mennyiségű zaj, ezzel a vázzal pedig elég jó eredményeket értem el például a céges karácsonyi bulin, mindenki odavolt a képek minőségéért és a gyönyörű színekért (Cotton Club, no vaku), pedig mindent JPG-be lőttem és semmit utómunka nem volt a képeken.
Ez egy kurva jó gép! Ajánlom minden hobbifotósnak, aki már tud is képeket csinálni és nem arra számít, hogy majd mindent AUTO-ra állít és a gép megcsinálja neki a frankót. Biztos lehet vele úgy is szép képeket csinálni, de szerintem okos ISO használattal és manuális beállításokkal lehet igazán fasza képeket készíteni! Aki több és pontosabb infókra kíváncsi, az guglizzon, ez itt egy kötetlen eszmefuttatás, de ha valakinek kérdése adódik a géppel kapcsolatban, szívesen válaszolok.
Ez a váz nagyon jól fog asszisztálni nekem, érzem.Ma leesett az első hó! Király! A télben a havat szeretem a legjobban. Mondjuk ma meglettem volna nélküle, ugyanis kőkeményen beszoptam az időjárást...
Tegnap a cég garázsában hagytam a bicót, mert hazafelé nem akartam ázni, így ma vissza kellett érte mennem, tervbe volt véve egy kis tekerés. Tisztában voltam azzal, hogy eshet a hó, ezért a "sapka-sál-kesztyű-még egy pulcsi" kombó bejátszott. A Váci úton eltekertem a Megyeri-hídig, azon át Budára, ott kicsit tévelyegtem. Már a hídon kaptam az áldást, a sálammal takartam az arcom, miközben széllökésekkel hadakoztam. A hídról leérve Óbuda felé vettem az irányt, ahol eltévedtem, ekkor kezdett el legjobban esni a hó. Élesen, arcba, fájdalmasan. Valahol a puszta közepén letértem egy nagy vezeték mellé egy aszfaltozott útra, ott vettem észre, hogy defektem van. Fasza, gondoltam, se pótgumi, se szerszámok, menjünk gyalog... Rossz bringás vagyok. Elgyalogoltam az Aquincum hévmegállóhoz, mint kiderült ott lebzselek a közelében. Onnan Batyi, majd lekötöttem bringát a téren és mentem a Keletihez a dolgomra.
Amikor visszaértem, a bringa érintetlen volt, főleg mivel be volt havazva és picit ráfagyott a hó. Nem jó. Végül hazatoltam és most próbálok magamhoz térni. Kemény menet volt a mai.
Elvileg fotózni mentem, de nem voltam túl produktív, mondjuk úgy, hogy rábasztam. Konkrétan. A részleteket túl hosszú lenne most boncolgatni és nem is szeretném, mert szoros köze van egy projekthez, amin dolgozom, de hamarosan minden kiderül:) Ezt meg a puszta közepén találtam:
Most dél van. Másfél óra múlva lesz 26 éve, hogy világra jöttem. Az elôbb rohamoztak meg a kollégáim és kívántak boldog szülinapot. Attila, a szövegíró-felem is ma született, csak egy évvel késôbb, mint én. Még nem tudja, de majd kap tôlem egy pólót, valami rá jellemzô felirattal, amiben feszíthet. A hugom köszöntött fel elôször, köszi Tesó!
Amúgy ez a nap elég szarul indult. Alapból fel kellett kelni, de mivel nem akartam, jó sokáig kihúztam és végül fél 10-kor kimásztam az ágyból. Ez automatikusan magával vonta azt, hogy sokat fogok késni OG-bôl. Reggel óta tompán fáj a fejem. A postán sikeresen ráéreztem arra, hogy mikor melyik ablakhoz kell átmennem, ha még többet akarok várni. Aztán elindultam bicajjal melóba, csak kétszer ütöttek el majdnem. Elfeletettem feltenni a szemüvegem, ezért a csípôs délelôtti hideg szembeszélben szétkönnyeztem a szemeimet, fôleg miután menetközben belerepült valami.
Most a reklámmalomban vagyok, imitálom a munkát. Szerencsére nincs sok tennivaló, de még nincs vége a napnak, tehát még lehet ez is rosszabb.
...
Közben elmentem bédelni, meg költöttem pénzt, hogy jobban érezze magát a lelkivilágom. Vettem pulcsit. Meg pólót. Tisza mindkettô. Visszajöttem munkát mímelni, de közben kiderült, hogy már dolgozni is kell. Faszom... Pont ma!
(Haza akarok menni, pornót akarok rajzolni! Nem, nem pornóra akarok rejszolni, hanem pornót akarok rajzolni. Ez is egy olyan projekt, amit tavaly találtam ki és azóta is dolgozom rajta. Remélem jövô évben el tudom adni a munkáimat sok pénzért pornóproducereknek és színészeknek! Akkor lesz ám jó világom!)
Ez a kép is egy jelenleg futó fotós-projektem része. Ha minden jól megy január elsején mutatom be. Ez egy 26-os házszám.
Ma nagyon hiányzik valaki mellôlem...
Update: A kollegáim most köszöntöttek fel tortával meg pezsgôvel mindkettônket! Imádom a munkatársaimat!
A National Geographic Society minden évben megrendezi a már hagyományosnak számító fotópályázatát, amire idén én is küldtem be pályaképeket, kollégáim hosszas unszolásának hatására. Legutoljára 2006-ban küldtem képeket komoly fotópályázatra, akkor kiállították az egyiket.
3+1 kategóriában lehetett képeket nevezni, nem fukarkodtam és viszonylag kevés tépelôdés után mindegyik kategóriába megvolt a favoritom. Múlt héten kaptam mailben meghívót a tegnapi ünnepélyes megnyitóra a WECC-be (WesteEnd Cici Center), gondoltam benézek az ingyen pia és kaja reményében.
Sajnos nyereményt nem vittem el, de nagy meglepetésemre ki volt állítva az egyik fotóm! Róla van szó:
Messze van még? (Utazás és kultúrák kategória)
In love (Természet és tudomány kategória)
Padlón (Társadalomábrázolás kategória)
Veszíts el egy könyvet ("A felszín alatt rejtõzõ valódi érték", a Naturaqua támogatásával)
Nagyon régóta adós vagyok ezzel a bejegyzéssel, már csak azért is, mert a Flickr idôközben a kedvenc képmegosztó oldalammá vált és ez volt az elsô olyan webes cucc, amin keresztül valódi, élô, hús-vér embereket ismertem meg személyesen, a rendszertelen idôközönként sorra kerülô flikkeres összejöveteleken, ahol rendszerint fotózgatunk, dumálunk, eszünk-iszunk mindenféle kötöttség nélkül korra, nemre, felekezetre és származásra való tekintet nélkül. Ez javarészt annak köszönhetô, hogy a magyar flikkeres közösség meglehetôsen aktív és teli van csupa jó arccal, a találkozók alkalmával folyton megy a fotós eszmecsere és persze egymás felszerelésének a kipróbálása, ami általában bazi nagy teleobjetívek cserélgetésével kezdôdik.
A Flickr a Yahoo! cég tulajdona, ezért a regisztráláshoz kénytelen vagy egy Yahoo-s mailcímet létrehozni, ami szerintem elég nagy faszság. Boldog vagyok a Gmaillel, nem kell nekem még egy gigacég postaládája, hogy szívják le az adataimat, de beadtam a derekam. Regisztráció után beállíthatod a profilod, ezt igazából nem vitték túlzásba, a szokásos dolgok vannak itt is: ki vagy, honnan, mit csinálsz, írhatsz magadról blablabla. A saját profiloldalt fel lehet dobni extra widgetekkel innen, meglehetôsen nagy a választék, szerintem nagy része tök felesleges, de mindig vannak olyanok, akik rajonganak a felesleges dolgokért.
Mielôtt rátérnénk a lényegi dolgokra, érdemes fizetni a Flickrnek 25 dollárt (1 évre!), hogy Pro Account-unk legyen, mivel ezzel nagyon sok extra dolog nyílik meg elôttünk: korlátlan számú csoport (set, collection) létrehozása, nagy képek feltöltése, képcsere, statisztikák stb. A többirôl ide kattintva olvashatsz.
A Flickr elsôsorban a képekrôl szól (és egy ideje a videókról is, de errôl késôbb), ezért elôször a képeket és a hozzájuk kapcsolódó legfontosabb eszközöket veszem górcsô alá. A képfeltöltés pofonegyszerû, ráadásul több eszköz is a rendelkezésedre áll: feltölthetsz közvetlenül a böngészôn keresztül, vagy letölthetsz egy asztali klienst, amivel egyszerre több képet tudsz szerkeszteni majd felküldeni az éterbe. A képeknek adhatsz címet, leírást, felcímkézheted és csoportokba rendezheted ôket, beállíthatod, hogy kik nézzék (public / friends).
Ha már feltöltötted a képed, de a leírását vagy címét meg akarod változtatni, akkor nem kell mindenféle almenükbe belebonyolódni, hanem egyszerûen rákattintasz a módosítani kívánt szövegre és egybôl szerkeszthetôvé válik. Meg tudnám szokni ezt a fajta rugalmasságot a többi ilyen feltöltögetôs oldalon is (Youtube, Vimeo, Deviantart...) A képed fölött láthatsz egy menüsort, ami rengeteg hasznos eszközt ad a kezed alá egy kattintásnyira:
Add note: a képekre lehet notikat, megjegyzéseket írogatni, nem csak a sajátodra, hanem máséra is. A notik eltûnnek, ha az egeret a kép fölé mozgatod és leviszed. 
Send to group: A Flickr teli van mindeféle témájú csoporttal, ahova általában meghívással lehet bekerülni, vagy simán csatlakozol, vagy te indítasz egy csoportot. Minden csoportnak saját szabályzata van, ezeket érdemes elolvasni, mielôtt vaktában igent mondasz egy felkérésre.
Add to set: adott képet valamely saját szettedhez adhatod. Ez tulajdonképpen egy algaléria válogatott képekbôl. Nálam ennyi van, egyelôre.
Blog this: ez azt hiszem egyértelmû.
All sizes: a feltöltött képet a rendszer több méretbe is elérhetôvé teszi. Pro Account nélkül ez 1024 px-re van limitálva, amúgy meg max 20 megás képeket lehet feltölteni.
Prints and more: a Flickr-en keresztül rendelhetünk nyomatokat a képeinkbôl, de akár másoktól is.
Rotate: képforgatás.
Edit: erre kattintva egy webes felületen buherálhatjuk képünket, olyasmi, mint valami Photoshop Extra Light. Meglepôen sok dolgot állíthatunk, bár én maradok a megszokott Fotóboltnál.
Delete: kép törlése.
Még soha nem próbáltam, de a képeket lehet geotagelni, azaz egy térképen jelölheted a kép készítésének helyszínét. Majd egyszer az is sorra kerül, de 370 kép után elölrôl kezdeni...
Természetesen minden feltöltött képet/videót lehet kommentálni. Azt egyébként sajnálom, hogy nincs "reply" gomb, amivel valakinek a kommentjére közvetlenül reflektálhatnánk (mint a Devianarton). Ehelyett ha kommenteltél és kíváncsi vagy arra, hogy kaptál e viszontválaszt, akkor vagy elôböngészed a képet, vagy ráböksz a "Comments you have made" gombra és akkor láthatod az összes képet, amire írtál valamit. Mindegyik szar megoldás, fôleg egy bizonyos idejû flikkerezés után, mivel bizonyos mennyiségû kommentált kép után nagyon macera lesz bármit is elôkeríteni. Ezen még lehetne fejleszteni.
Ismerôsöket úgy lehet szerezni, hogy kommentálsz, kedvencelsz, bejelölsz, beszélgetsz, neadjisten egy flickmeeting alkalmával találkozol. Kb 2 kattintás, esetleg egy kis utazás, a végeredmény tök jó! A felhasználókat a profiloldalukon tudod kontaktnak jelölni. Nagyon szimpatikus, hogy írhatsz ún. "testimonial"-t a kontaktjaidról. Ebben leírhatod, hogy a kiszemelt kontaktod miért tartod jó fotósnak stb. Jól esik, ha ilyet kap az ember. Nem a seggnyalás a cél, hanem az ôszinte tisztelet kifejezése.
Kb fél éve videót is fel lehet tölteni, de nem akármilyet! A videó hossza nem haladhatja meg a 90 másodpercet, továbbá saját termés kell legyen, tehát ez nem olyan, mint a Jutyúb. Videót még nem postoltam, de hamarosan lesz az is. Nem minden Flickr felhasználó volt elragadtatva ettôl a lehetôségtôl, alakultak "NO video on Flickr" klubok is!
A Flickr sajnos nem elérhetô magyar nyelven, ezért az angolul nem tudók kissé hátrányban vannak, nekik marad az Indafoto, ami a Flickr magyar koppintása.
Összességében a Flickr nagyon felhasználóbarát - néhány gyengébb megoldástól eltekintve - teli rengeteg kényelmi funkcióval, online képszerkesztési lehetôséggel, aminek a jó közösség adja meg a sava-borsát. Vigyázat, nagyon könnyen elkaphatjuk az FA-t, ami a "Flickr Addiction" nevû betegséget jelöli!
Kenyeret és Cirkuszt a népnek - mondja a régi római közmondás. Tegnap, azaz augusztus 20-án, pirosbetûs nemzeti ünnepünkön volt mindenbôl, ha nem tévedek. A jónép kapott cirkuszt légiparádé és még ki tudja milyen mutatványok képében, mindent elleptek az utcai árusok bódéval vagy anélkül. Elküldhettek a pitschába, de én az erkélyrôl néztem végig az Airrace-t, miközben kényelmesen megebédeltem. A tüzijátékra már letoltam a képem a rakpartra Zsu, Dettke és édesanyja társaságában, mivel életemben elôször meg akartam kísérelni a 20-i dirr-durrt lefotózni. Sikerült néhány meglehetôsen absztakt képet összehoznom, jól éreztem magam. Összességében tök jó volt ez a huszadika, csak ma ne kellett volna felkelni...
Ezt meg az Airrace elôtt sikerült.
