Olimpia

Ma reggel, miközben a felébredés és munkába beérés sokkjából próbáltam kikászálódni, találtam egy portugál nyelvû blogot (azt hiszem brazil), illetve annak egy postját, amiben összegyûjtötték az eddigi olimpiai logókat. Nagyon érdekes látni, hogy 112 év alatt hogyan változott a stílus, megjelenítés, szövegezés, színek használata. Összességében nem voltam elájulva a logóktól, mindössze 2 darab nyerte el igazán a tetszésemet:


Ami meg szerintem a legrosszabbul sikerült, az a 2012-es londoni Olimpia logója. Most nem tudok pontos árat mondani, de kurvadrága volt a megtervezése (ez az arculatra is érvényes) és ugyanaz a stúdió tervezte, mint ami a Pannon szimbólumot is, az úgynevezett "perpeetum mobile-t": Wolff Olins. Lehet, hogy én nem vagyok elég modern gondolkodású, de ez annyira csúnya, hogy fölösleges rá több szót pazarolnom:

Foci EB

Alapvetôen nem szeretem a focit és ez valószínûleg a magyar futballnak, és az intelligenciában visszamaradott szurkolóknak köszönhetô. (Félreértés ne essék, nem minden focidrukker ostoba bunkó, csak túl sokan vannak, akik azok.) Ettôl függetlenül a VB-ket és EB-ket követni szoktam, mert ott számítok arra, hogy jó meccset fogok látni. Idén sajnos totálisan kimaradtam az EB eseményeibôl, részben azért, mert nincs TV-m és részben mert voltak ennél fontosabb dolgaim. A döntôt mégis sikerült megnéznem, hála a telesport.hu-nak, ahol online lehetett követni a mérkôzést. Azért annak is megvan a maga bája, ha az embert nem érdekli, hogy ki nyer a végén...

(Elnézést kérek minden olvasómtól, ez nagyon unalmas post lett, be kell még melegednem.)

Critical Mass

Megvolt idén is, de ezúttal nem élveztem annyira, mint legelsô alkalommal. Egyrészt gecisokan voltunk (kb. 80.000 bringás, koris stb.), másrészt meg egyedül mentem el, mert Mózesnek valahol Bivalybasznádon volt valami dolga. Szóval egyedül tekeregni 80.000 ember között nem túl jó poén. Készítettem pár fotót, remélem jók is lesznek. Néhány embernek feltûnt, hogy milyen régi vassal kattintgatok, csodálkoztak, hogy ilyet még használ valaki:)

A Deáktól egészen a Kodály-köröndig jutottam el a kijelölt útvonalon, ott meguntam az egészet és inkább eltekertem egy közelben lakó haveromhoz, hogy pihenjek egy picit. Pedig nagyon készültem, hogy lenyomom az egészet! A kormányomra felszereltem egy "izét", ami tulajdonképpen "instant kameratoknak" fogható fel, amit kartonból építettem. Kb 30 méterig tök jól szuperált - az elsô zökkenôig -, de onnantól kezdve tartanom kellett, nehogy leessen és darabokra törjön a kis Canon. Felvettem pár szakaszt, de idén is elcsesztem pár dolgot a kapkodásban, meg nem is mentem végig és a lényeget nem vettem fel, és ráadásul a végére le is merültek az elemek a gépben, tehát idén sem sikerült épkézláb videót készítenem. Bár lehet, hogy a tavalyiakkal már ki lehetne hozni valamit belôle... Na mindegy, ez van, legközelebb más lesz.

BKV sztrájk és bringa

Ma is BKV sztrájkkal indult a nap. A múlt heti történésekbôl levontam a megfelelô következtetéseket és egy órával tovább aludtam, így kerülve el a Margit hídon átbattyogó gyalogos tömeget. Legutóbb meglehetôsen sokat kellett cikáznom közöttük és a szembejövô biciklisek is sokan voltak. Az utam meglehetôsen zavartalan volt az Ogilvy-ig. Most itt ülök bent, írom a blogot, és várom a nap végét.

Amúgy meg vasárnap CRITICAL MASS, ha van biciklid akkor kurvára ne hagyd ki! Indulás a Deák térrôl délután fél ötkor, érkezés a Városligetbe a Király dombra, az Olof Palme mellett, fél hétkor bringaemelés. Ez itt az útvonal, marha sokáig tartott, mire levadásztam a netrôl:


Ez meg szimplán mindenki szórakoztatására van itt:

Adjunk a sportnak!

Szerencsére múlt héten minden nap fasza idô volt, ezért minden reggel bicajjal indultam el az irodába tologatni a pixeleket. Nagyon kellett már a rendszeres testmozgás és a napi kb. 2x4 km kicsit kirángatja a testemet a tespedésbôl és punnyadásból. Csütörtökön a napi 8 km 20-ra duzzadt, teli táskával, aznap azért kivoltam egy picit...

Szerencsére ma reggel is bicajjal jöhettem dolgozni, hála a BKV sztrájknak. Az egyetlen bibi a dologban az esô volt, ami ugye nedves, csúszik és hideg. Más bajom nincs vele. Fura mód sokkal nagyobb biztonságban tekertem keresztül a városon, mint amikor jár a BKV. Az is tény, hogy ekkora tömeggel még nem kellett szembenéznem a Margit-hídon... A harmadik tény meg az, hogy a seggem teljesen átázott a kerékrôl felcsapódó víz miatt, de szerencsére most volt egy másfél órás meeting, ahol a radiátornak dôlve megszárogattam a hátsó fertályomon a nadrágomat.

Ha már bicajozás, felhívnám a figyelmeteket arra, hogy 2 hét múlva szombaton, azaz április 20-án újra lesz CRITICAL MASS! Idén megpróbálom nem elbaszni a videófelvételt és akkor lesz mozgóképes beszámoló is! Ha neked kevesebb van 4 keréknél, akkor ott a helyed!

Deszka

Valaha régen pihebajszú koromban akartam görkorizni, de a szüleim nem nagyon támogatták, ezért soha nem kezdtem el komolyan ûzni ezt a sportot. Mindezek ellenére megragadott ez az egész deszkás-koris-bicós-graffitis-hiphopos szubkultúra, ami mind a mai napig kitart. Csodálattal tekintek azokra, akik mesteri szinten ûzik a deszkát/korit/bicajt, fôleg ha nincsenek elszállva maguktól, mint kezdô füves az elsô slukk után.
Ma találtam a Viralvideo Chart-on egy naggyon komoly deszkásfilm intrót, amlyet eddig még nem pipáltam. Rakd össze: gördeszka, slow motion, robbanás... Megér 4 percet az életedbôl?

Tekerés

Ma életemben először kimerészkedtem a városba biciklivel. Nem volt rosszabb, mint mikor először vezettem itt. Nem ütöttem el senkit, oszlopot se találtam telibe, pedig csúcsforgalom volt és sokat kellett kerülgetni. a cipőm szélét azért sikerült felhasítanom. Az Örs vezér tértől egészen a Moszkváig kerekeztem, ott ettem valamit majd jöttem vissza. Mózes biciklijével voltam. Borzasztóan van beálllítva, egy igazi rettenet.

Visszafelé megállatam a Margit hídon. Orkán erejű szél fújt, szemben a Duna folyásával, amitől eléggé morcosnak, furának tűnt a folyó. Néha úgy tűnt, mintha visszafelé folyna. Ott álltam tíz percig, csak néztem a vizet és élveztem, ahogy a szél lökdös. Ez egy tiszta momentum volt az életemben. Huszonvalahány órája nem aludtam, de most azt hiszem eljött az ideje egy kis szunyának.

Az első kör

A mai nappal elkezdek sportolni. Már le is futottam az első körömet itt a kerületben. Amúgy nem szeretek futni. Gyűlölöm, utálom, fuj! De ez az egyetlen alternatívám most. Ugyhogy minden nap lefutok 1-2 kört a Bánki Donát és Bolgárkertész utcában. Elhatároztam, kész! Vége a tespedésnek!

Köszönet annak a pár embernek, aki ráébresztett és motivált, hogy kezdjek el sportolni! Hámónak, Mózesnek, Matyinak, Tominak, otthoni legjobb cimborámnak Tominak és persze Zsunak!