hétfő, február 14, 2011

Bukó kell

Tegnapelőtt jártam egy volt kollégámnál, akinek pár hete volt egy elég komoly bringás balesete komolynak semmiképp sem mondható sebesség mellett. Konkrétan széttört az arcának a bal oldala, műteni kellett, varrni, foltozni stb. A látogatás után rádöbbentem, hogy akár én is lehetnék vagy lehettem volna a helyében. Amióta fixizem, nem hordom a régi bukómat, mert már annyira szétment a belső keret 2 év használat során, hogy idegesített bringázás közben, folyton állítgatni kellett. Meg már átélt pár esést, és már nem bízom meg benne maradéktalanul. Szóval leszoktam róla elég hamar és nem is vettem újat. Azóta már engem is elsodortak egyszer, 10-20 centin múlt, hogy nem kaptak el jobban oldalról, akkor lehet, hogy nem úsztam volna meg pár zúzódással meg horzsolással és voltak egyéb meredek szituációim is.
Most újult erővel vetettem bele magam a zinternet erdejébe, hogy megtaláljam "A" bukósisakot. Miután átnéztem kb egy tucat bringás oldalt, megnéztem több száz terméket és elolvastam 10-20 véleményt a potenciális jelöltekről, nagyon úgy tűnik, hogy megvan a nyertes:

Giro Ionos (egy review itt: http://www.bicycling.com/gear/detail/0,7989,s1-18-125-704-0,00.html)

Egyetlen pici aprócska probléma van csak: az ára. A legolcsóbb amit találtam 50.000 HUF itt Mo-n, de amúgy jellemzően 60.000 körül árulják a legtöbb helyen. Namármost, ennyi pénzem nincs egy sisakra, bár tudom, hogy a biztonságra nem szabad sajnálni a pénzt. Ebay-en találtam 30k környékén, megfelelő méreteben és színben, de tekintve, hogy most annyira nem vagyok eleresztve anyagilag, ezt is meg kell gondolnom. Egyelőre kivárom a márciust és vásárlás előtt mindenképp felpróbálom egy bringaboltban. Abban viszont biztos vagyok, hogy ha nem is veszek Ionost, mindenképp Giro sisakra fogok beruházni, mert elég jó cuccaik vannak.

Unatkoztam és éhes voltam

...és lett belőle egy kis rövid stop motion szösszenet.



video

vasárnap, február 06, 2011

Megraktuk a bányát fixivel JÓL!

Fúúú, több mint fél éve nem írtam posztot, faszkorbácsot érdemelnék emiatt! Sajnos (vagy nem sajnos) a Twitter+Fészbuk+Tumblr kombó eltérített a régi blogomtól, pedig bőven akadt volna miről írni. (Ja és sokat is dolgoztam, de tényleg!) Mindegy, 2011 első posztja legalább valami olyasmiről szól, ami számomra meglehetősen nagy élmény volt. Ma abszolváltam életem első bringaversenyét, ráadául egy bányában!

Szóval az úgy történt, hogy valamikor a hét elején @peet_78, akit kb 2 hónapja követek twitteren és ezelőtt soha nem találkoztunk, dobott egy twittet, hogy keres még egy jelentkezőt a Vakond Futam nevű bringaversenyre a csapatába. Gyorsan utánanéztem miről is szól ez és legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy ezt a versenyt a kőbányai bányában tartják, 20 méter mélyen a föld alatt. Azonnal válaszoltam, hogy én vagyok az embere. "Rögzített Kerékagyak" lett a csapatnevünk, tudtommal mi voltunk az egyetlen bagázs, akik fixivel vállalkoztak a feladatra.

Harci smink feltétele, sisak bérlés, rajtszám és karszalag feltétele után legurultunk a bányába. A helyszínre érkező látogatók száma egyébként limitálva volt, minden versenyző egy vendéget vihetett magával, illetve a többi vendégnek előzetesen kellett regisztrálni. Én Mózesnek szóltam, hogy jöjjön és hozzon kamerát is. Majd ha elkészül a videó amit készített, tuti felteszem ide!

A bánya lenyűgöző volt, a verseny részére viszont csak egy "kis" részét engedték át. A pálya így is kb 1,5 km hosszúságú volt, teli hosszú gyorsítókkal, éles kanyarokkal, sötét részekkel, buckákkal, akadályokkal és rohadtul csúszós betonpadlóval! Váltóban mentünk, minden versenyzőnek 3-szor kellett végigmennie a pályán. Én voltam a második, az első kanyarban kapásból taknyoltam egy hatalmasat, aztán az első körben még legalább kétszer, a második-harmadik körben már nem számoltam, próbáltam túlélni. Őszintén szólva, nem volt egy fixibarát pálya. A síkos talajon a legváratlanabb helyeken csúszott ki az első vagy hátsó kerék, szinte tök mindegy volt, hogy épp skidelek vagy sem. Párszor zakóztam egyenesben is, mondjuk ott a buckák is segítettek a borulásban. Örültem, hogy komolyabb sérülés nélkül megúsztam, így most csak kb egy tucat zúzódással meg horzsolással lettem gazdagabb, bár láttam egy csávót, akinek ömlött a szájából a vér. A bicajom már nem volt ennyire szerencsés, bár ha azt veszem, hogy csak a jobb oldali klipsz tört ketté meg lett pár horzsolás a vázon, akkor még egész jól jártam. A végeredménnyel maximálisan elégedettek voltunk, utolsó előttiek lettünk :)


Védelem, mindenek előtt!

Vasparipák :)

Rögzített Kerékagyak FTW! (jobbra Tamás és Peti)

Egy kis trackstand

Peet egyetlen esése a bányában :)