Egy elbaszott éjszaka konzekvenciái

Minden amit most itt leírok az spontán jön és mégsem. Egy elbaszott éjszaka emlékei. Amelyből az elmúlt percekben tértem haza. Bocsánatot kérek előre is a helyesírási hibákért, de nem könnyű úgy figyelni ezekre a dolgokra, hogy nem aludtam egész éjjel, sőt, kisebbfajta önpusztítást végeztem magamon.
Szar dolog, mikor az ember két napig ül a gép előtt és töltögeti az Excel táblát. Ezek után semmi másra nem vágytam, csak egy kis kikapcsolódásra, arra, hogy ne legyek itthon, ne poshadjak a számítógép előtt. Megkaptam.
ALAPvetően más ajzószer nem volt, csak sör, így éjfél után már csak ezt ittam. Elmentünk egy buliba ami nem is volt, onnan egy másikba, ahol ott voltak azok az enberek, akiknek a nem létező buliban kellett volna lenniük:)
Összefolynak a dolgok. Hálistennek volt annyi eszem, hogy az est legnagyobb megállapításait rögzítsem az örökkévalóságnak. Carlos, szavaid nem vesznek az örök feledés homályába!

1.) Az intelligencia legnagyobb kihívása az intelligencia NEM HASZNÁLATA!
2.) A szerelem: a másik fél feltétel nélküli elfogadása. (A hit definíciója: valaminek a feltétel nélküli elfogadása.)

Iszonyatosan érzem magam. Nem csak az átalvatlan éjszaka és a sok alkesz miatt. Mások miatt. Más emberek bajai miatt. Amikhez nem sok közöm, de mégis foglalkoztat, mert ezek az emberek a barátaim. Még akkor is, ha erre sem ők, sem én nem emlékszem mindig.
Mindenkinek a környezetemben megvannak a problémái. Csak nem veszem észre, vagy csak későn szerzek róluk tudomást. Szar dolog látni egy barátomat úgy, ahogy egy éve még nem gondoltam volna, hogy ki fog nézni egyszer. Leverve, lehajtott fejjel, szomorúan, csalódottan, kétségek között. Mindenki osztja az észt, miközben neki meg kell találnia a helyes utat. A sajátját. Nem azt, amit elvárnak tőle, nem azt, amit a józan paraszti ész diktálna, hanem a sajátját! Karesz, most valamiért úgy érzem átélem a problémáid súlyát (lehet rosszul gondolom), neked időre van szükséged, ami nem áll rendelkezésedre, de meg fogod hozni a helyes döntést, annyira már ismerlek.

Ja, amúgy nagyon csúnya vagyok reggel fél hétkor a metró ablakának visszatüröződésében. Szerintem ilyen nyomorultul nem mostanában néztem ki. Én sem vagyok a toppon, de ez egy következő topic témája lesz.