Tegnap este bejelentettem Daninak, hogy elköltözöm tôle. Elég könnyedén lereagálta a dolgot, csak annyit kérdezett, hogy hova és kivel. Én meg az elmúlt 1 hétben ezen izgultam mint állat, hogy miképpen fogom ezt neki beadni... Igazából nem attól féltem, hogy bejelentem a távozásom, hanem az ilyenkor általában szokásos "MIÉRT?" kérdésre féltem válaszolni. Szerintem felbasztam volna az idegrendszerét az okok felsorolásával, ami a fejemben egy meglehetôsen hosszú listában manifesztálódott. De nem tette fel a kérdést én pedig nem erôsködtem. Pedig lehet tanulsággal szolgált volna neki és szerintem igazam lett volna sok dologban. Mindegy, talán majd egyszer eszébe jut megkérdezni.
kedd, július 31, 2007
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Ő nem az a Miért-féle emberke. Sajnálom, h nem jöttek be a számításaid, de van egy jó kis mondásom. Lehet tanulsággal szolgál neked ;)
"Ne akarj senkit leszoktatni a rossz szokásairól, mert lehet, hogy valaki éppen azokat szereti benne."
Nekem is meg kellene fogadnom btw...
Megjegyzés küldése