Shit = Money = Life

Épp életem első legálisan kikért szabiját töltöm. Kiroá! Otthon töltöttem 3 teljes napot, amire már hónapok óta nem volt példa, talán még nyáron sem. Életemben először vezettem traktort ( mondjuk a "vezetés" kifejezés túlzás ahhoz, amit én csináltam) és rengeteg trágyát (gy.k.: disznószart, ganét) lapátoltam a szőlőföldünkre.
Tulajdonképpen ennek köszönhetem, hogy ma itt vagyok és azt csinálom amit szeretek. Illetve egész pontosan a szüleimnek, de ők voltak azok, akik évtizedeken keresztül állattenyésztésből kaparták össze azt a pénzt, amiből a tesóim meg én tanulni tudtunk. Sokáig szégyelltem, de ma már büszkén felvállalom.
Falun az állatenyésztésből élnek sokan, ami egy elég mocskos munka. Szart lapátolni, etetni az állatokat, a gabonát megtermelni, ami nem tűnik olyan vészesnek, de rengeteg vesződséggel, stresszel jár és mellesleg az egészségre is eléggé káros. Töltöttél már napi 1 órát disznóólban? Mertél már árpát zsákba? Mondjuk 8-10 mázsát naponta? Nem? Sokkal durvább, mintha elszívnál egy nap alatt 2 doboz cigit! Az árpapor a leggyűlöletesebb valami a Földön. Csíp, szúr, viszketsz tőle és tök jól eltömíti a légzőszerveidet, a szürke takony és nyál valamint a fél órán keresztül zajló tömény krehácsolás garantált! Nos, a szüleim ezt csinálták éveken keresztül, de amit az imént leírtam, meg sem közelíti a valóságot, mert rengeteg dolog van, amit el kell viselni, ha ebben él az ember. Szörnyű.
A mi esetünkben tehát teljes joggal mondhatom azt, hogy a szüleim a szarból csináltak pénzt! Megélhetést, fejlődést, jövőt! Nekünk. Az utódaiknak. Csak az utóbbi 1-2 évben jöttem rá, hogy valójában mennyi mindent köszönhetek nekik. Soha nem fogom tudni visszaadni nekik.
És mi történik, amikor úgy tűnik normalizálódik a helyzet? Rosszabbodik... Apám beteg, magas vérnyomással küszködik, szed vagy 15 féle gyógyszert, leadott 20 kilót, már a beszéde sem a régi, ingerlékenyebb mint valaha, lerokkantosították, hirtelen annyi szabadideje lett, hogy nem tud vele mit kezdeni, ami az agyára megy. Anyám meg tűr, tűr, mert nem tud mást csinálni, meg reménykedik, hogy jövőre még lesz állása, közben vezeti ezerrel a háztartást, de ma mikor hazatelefonáltam, kiderült, hogy rosszul lett az oviban ( a munkahelyén) és most otthon van, fekszik, próbál pihenni.

Miért nem lehet egyszer úgy, hogy egy teljes hónapig nincsen semmi gebasz? Miért nem mehet minden jól egy pár hétig? Miért kell valami miatt folyton aggódni? MIÉRT?
Talán mert LIFE = SHIT?