Már megint vége egy évnek. Hurrá! Nem a legjobb év volt, de az a helyzet, volt már ennél rosszabb is. Bár ha jobban belegondolok, a 2005-ös év sem volt jobb, tehát 2006-tal fej-fej mellett haladnak. Csapjunk a lecsóba!
...
Basszus, mondanám a tutit, erre nem jut eszembe semmi értelmes. Akkor jöjjön az, ami magától jön:
Megyek Londonba! Juhé, alig várom már! Diusnál fogunk lakni, aki most - mondjuk így - szerencsét próbál az angolszászoknál. Itt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy kurvaannyát a Wizzair-nek, mert nem tette zökkenőmentessé a jegyrendelést, de erről most ennyit.
Mindenesetre most elkezdtem gyűjteni mindenfélét, amit meg akarok nézni 7 nap alatt, meg amit venni is akarok. Előre félek, hogy rengeteg pénzt fogok elszórni, de most van itt a lehetőség, nyár közepéig valószínű sehova nem fogok utazni és szabadságra sem nagyon fogok menni. Nem érdekel, tavaly szilveszter óta nem voltam külföldön. (Azt az esetet már akkor postolni akartam itt a blogon, csak egyszerűen képtelen voltam leírni az egész sztorit, annyira megviselt, de talán majd egyszer.)
Divat;) Most London nélkül is szórom a pénzt idehaza. A szórás itt nem a meggondolatlan pénzköltést jelenti, bár néha az is beficcen. Kb két éve nem tudtam magamnak normális ruhaneműt vásárolni és a régi darabok kissé már kopottasak meg több lyuk van rajtuk, mint azt a gyártó gondolta. November óta vettem magamnak 4 nadrágot, 1 pulcsit, 1 pólót, 1 nagyon fasza öltönyt és újra felfedeztem két olyan pulcsimat, amit tavaly vettem, de valamiért nem hordtam és most rájöttem, hogy igen nagy hülye voltam, mert kurva jók és elegánsak! Ezentúl csak olyan pólóm lesz, amire én tervezem a mintát, bár ha valami nagyon megtetszik, akkor teszek majd kivételt. Ja és hugomtól kaptam egy nagyon király pulcsit meg nyakkendőt (nem röhög) karácsonyra, amit itt is szeretnék neki nagyon megköszönni.
Fotó. Az is pénzbe kerül és mivel eddig nem volt, nem vittem túlzásba 2006-ban a fotózást. Na de most! Vettem egy 5.6/400-as telét a Zenithez, fantasztikusan szép képeket készít! Újra elkezdek panorámákat készíteni, már voltam a Kerepesiben kétszer, ahol olyan helyeket fedeztem fel, hogy szinte sírtam az örömtől! Tervezem, hogy olyan helyekre megyek fényképezni, amelyek el vannak zárva a kukkolók elől, ezért ha elkapnak számíthatok büntetésre (mit lehet kapni birtokháborításért?) Nem érdekel, tudom hogy ha sikerül, akkor olyan képeket fogok készíteni, amilyet eddig senki, vagy legalábbis nem tudok ilyenről.
A fotózáshoz kapcsolódik, hogy más hardware-be is beruházok. Már megrendeltem egy Canon 4400F szkennert és egy DVD-írót, mivel az még nincs. Veszek majd egy új monitort is, valószínűleg ezt itt, mert a mostani CRT egyszerűen szétbassza a szemeimet! Vibrál a kép, fáj tőle a fejem is, le kell váltanom. (Ajánlom a "3D Flash view" feliratra való kattintást a kép alatt!)
De itt nem állok meg, összerakok egy durva gépet és ha ez megvan, akkor idén elkezdek 3D-t tanulni! Ezt nagyon elhatároztam és végig is viszem! Tudom, hogy több évig fog tartani, mire eljutok egy valóban profi szintre, de azt is tudom, hogy akkor majd nekem nagyon jó lesz emiatt!
Ez nem egy újévi fogadalom, ilyeneket nem teszek, mert úgysem tartom be egyiket sem. Ez elhatározás kérdése. Nem kell ahhoz új év, hogy az ember elhatározzon és véghezvigyen dolgokat. Szerintem ezek az újévi fogadalmak a "legnagyobb önámítás" kategóriába tartoznak.
Net-life. Már több ismerősömnek is mondtam, hogy az életem egyik fele a neten zajlik. Ezzel igazából az elmúlt pár hétben szembesültem, amikor elhatároztam, hogy rendbe szedem a virtuális zsuttikat. Olyan sok helyen vagyok beregisztrálva, több néven, többféle jelszóval, hogy már nehéz követni. Nem beszélve arról, hogy meg akarom szüntetni a régi vipmail-es fiókomat (mindkettőt) és mostantól csak a Gmail-t használom. Minden regisztrációt, amit vipmail-es accounttal csináltam át kell írnom Gmail-re, leveleket exportálni stb. Aztán Gmail-en belül is rendszerezni kell a leveleket, mindegyiket megcímkézni, címkéket gyártani, igazi idegtépő pepecs-munka.
Aztán ott van a Netvibes-om, ahol konstans 660 olvasatlan feed körül járok. Oké, szelektíven olvasom őket, meg biztos van köztük még mindig rengeteg fölösleges, pedig azt is nemrég szedtem ráncba és szinte teljesen újrastrukturáltam.
De a legnagyobb falat a del.icio.us accountom rendbeszedése volt. 650 link fölött jártam, mikor elkezdtem az elejéről végignézni az elmentett kedvenceket, az esetek 70-80%-ban adtam rövid angol leírást az oldalról, rendszereztem a tag-eket, újakat találtam ki, a haszontalanokat kitöröltem, újra felfedeztem régi kedvenc oldalakat, a YouTube-os videókat átmentettem a YouTube-os accountomra stb. Nagyjából két hetembe tellett, mire végeztem a 650 linkkel, ami lecsökkent 590-re, de most van egy rendbeszedett del.icio.us-öm, amit szerintem sokan irigyelnének!
Jó meg szép dolog a webkettő, de kurvasok macerával jár, ha valaki igazán komolyan benne is van a tutiban!
Zene. Mindig is egy sarkallatos pont volt az életemben, amióta elkezdtem Jacko-t hallgatni 8-9 évesen. Volt már mindenféle korszakom: Jacko-s, diszkós, tuc-tuc-os, gimiben volt egy kis hip-hop-os, metálos, a fősulin meg jött az elektronika kőkeményen, amikor szinte csak és kizárólag drum and bass-t hallgattam 4 éven keresztül!
Most meg? Olyan zenéket hallgatok, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá. Most például egy John Lennon Collection-t hallgatok, miközben ezt a bejegyzést írom. Rákaptam a nyugis zenékre, a jazz-re, újra elkezdtem klasszikus zenét hallgatni, felfedeztem olyan albumokat a gépemen, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek! Mondjuk az elektronikus zenét még mindig szeretem, de új stílusok felé kacsingatok és nagyon megválogatom mit hallgatok! Azt hiszem, ez tök pozitív dolog.
Család. Nincs sok pozitívum. Apám rokkantosítva, anyám még dolgozik, de ki tudja meddig + el kell viselnie apám hülyeségeit is, akinek ez a helyzet, hogy hirtelen rengeteg szabadideje lett, elég fura és néha úgy is reagálja le a dolgokat. Öcsém 16 éves, rapper akar lenni, ami a szüleim számára szintén nem okoz túl sok örömöt, de legalább idén nem fog megbukni a suliban. Próbálok hatni rá, de mivel csak 2 hetente látom másfél napra, nem hiszem hogy sok vizet zavarok nála. Hugom tanul, mint állat, ő is összeveszett a pasijával, úgymond mosolyszünetelnek. Ki tudja meddig. Ez a karácsony sem múlt el veszekedés nélkül, de én nem is emlékszem olyanra, amikor minden nyugis volt. Falun lassan mennek az események.
Magánélet. Nos, annyira nincs. Tényleg, az elmúlt pár hónapban annyira lefoglalt, hogy rendberakjam a körülöttem lévő dolgokat, hogy ezzel nem volt időm foglalkozni. Okés, voltam bulizni 1-2-szer, ami az utóbbi 2 évben szintén nem fordult elő túl gyakran, csak mikor vizuálozni mentünk valahova, de az nem buli elsősorban!
Miről szólt eddig az életem? Munka az Ogilvyben, fotózás, net-life, munka privátban, minimális szórakozás, az albérlet fenntartása, a jövő tervezése. Találkozgattam 1-2 lánnyal az utóbbi időben, de semmi komoly. Nem is igazán tervezek most semmi komolyat, inkább csak sodródom az árral és meglátom mi lesz. (Lehet nem lesz semmi...)
Egyikük volt gimis osztálytársam, kicsit rokonlélek. Ő is mindig kívülálló volt, mint én is némely közösségben. A másik lányt máshonnan ismerem és kiderült, hogy több közös vonásunk is van - szerintem. Hasonlóképp gondolkodunk bizonyos dolgokról. És ott van még a harmadik lány, akivel nem tudok mit kezdeni sokszor. Néha odamennék hozzá és mondanám, hogy "mi lenne ha...?" néha viszont nem tudom hova rakni a fejemben.
És ott van még Ági. Akinek kapcsolata van, néha jó neki, néha nem, megvannak a saját problémái, tervei stb. Mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy ne készüljek ki fizikailag, mikor beszélgetünk és szóba hozza a barátját, talán lassan túlteszem magam az egészen így másfél év távlatában, de azt nem állítom, hogy 100%-ig sikerült. Ahhoz én kevés vagyok egyedül.
Szóval nincs olyan magánéletem, amire vágyom és szerintem pár hónapig még nem is lesz, hacsak nem talál rám valaki.
Köszönöm annak a maréknyi embernek, aki olvassa a blogom, azoknak is akikről nem tudok! Legyen ez az év jobb, mint az előző volt, harcoljunk a hangos smiley-k és az emberi butaság ellen, Szaddám meghalt, most már csak Bush-t kell eltenni láb alól! JA, egyvalamit nagyon jegyezz meg! Bármekkorár szopsz is az életben, mindig tartsd észben a következő mondatot:
Ez és a barátaim tartottak életben az elmúlt hónapokban, amikor szarul mentek a dolgaim. Let it be!
1 megjegyzés:
nem kell megköszönnöd ;)))
Megjegyzés küldése