Ahhoz, hogy megértsd miről szól ez a bejegyzés, olvasd vissza az „Utolsó fejezet” és az "Elengedtem, mert azt akarta" címû írásomat.
...
Tehát vége. Nem hittem volna, hogy ennyi lesz. A legrosszabb érzés, hogy már azelőtt vége volt, hogy elkezdődött volna. Végül is korrekt volt, még az elején szólt, bár van aki ezt kétségbe vonja. Nézőpont kérdése. Amíg van más, akinek jobban várja a hívását, addig miről beszélünk? Semmiképp sem feltétlen szeretetről és szerelemről. Részéről nem. Megértem amúgy, hasonlóképpen gondolkodunk. Pont ezért védem Őt egy picit, de túl sokat áldoztam már azért, hogy teljesen szemet hunyjak felette. (Pár ember nem érti, hogy miért védem, de nekem megvannak rá az okaim és ennyi legyen elég.)
Hogy ki a hibás? Ezúttal Ő és egy picikét én is. Én azért, mert vak voltam és túl bizakodó (a szerelem vak verem ugyebár). Ő viszont határozatlan, csapongó, aki a legutóbbi rosszul sikerült kapcsolata után sem találja Önmagát. Talán azt hitte, ha rásegítünk a dolgokra, akkor könnyebben megy Neki és újra tisztába kerül Magával, de csak zűrösebb lett az élete. Szar dolog, ha az ember határozatlan, ha nem tud kiállni a gondolataiért és érzéseiért, ha folyton csak kétked és kérdéseket tesz fel ahelyett, hogy a választ és megoldást keresné minden erejével. Inkább a ’Romlás virágait ’ üldözi, melynek bódító illata és íze eltakarja előle a valódi gondokat – ideiglenesen. Tudom miről beszélek, megjártam azt az utat én is... Aki ismer, az tudja. (Bocs, hogy egy mondat erejéig ilyen magas irodalmi szférákba emelkedtem, nem az én stílusom, de most így akarom kifejezni magam, mert jobban esik.)
Nem várok tovább, mostantól jöhet bármi és bárki. Abban az esetben, ha Magára találna és a megvilágosodás útján rádöbbenne arra, hogy mit vesztett és végül Ő akarna egy esélyt – ami kijárna, mert én rengeteget kaptam meg nem érdemelten – úgy neki kell valamit letenni az asztalra. Mert nem lesz még egy ilyen vak hülye...
Azoknak, akik aggódnak amiatt, hogy megint valami nagy baromságot csinálok: ne féljetek, minden baromságot gondosan megtervezek.
...
Ma reggeli update: kaptam egy sms-t Tôle. Megint rájött a hülyeségére, megint zavarodott, azt hiszi gyûlölöm, pedig nem, csak kiábrándult és üres vagyok.
csütörtök, szeptember 20, 2007
Az utolsó fejezet vége (?)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Én sem vagyok egyszerű, de ez már nekem is magas. Nem egy jó játék ide-oda csapongani. Ne csak mondd, hogy jöhet bárki. Mert ha tényleg jön és te elküldöd, akkor magadat csapod be. Amire van is esély, hiszen írtad, hogy ha esetleg visszajön....
Ebből arra következtetek, hogy bármikor vissza is engednéd az életedbe.
Zárd le, ha tényleg azt akarod. Ha nem, akkor van a szívás...
Bocs Tesó. Ez a véleményem.
Tudod, hogy volt miből tapasztalnom:(
El tudod, de el is akarod?
Ha már ez a kérdés felmerül benned, Tedd meg.. felejtd el!Kezd új életet mással!
Úúú,ahogy végig olvastam ezt a három bejegyzést hatalmas flashem volt. Én három évig voltam együtt a párommal, és hasonlóképp fejeztük be: én voltam az, aki ki akart lépni, aki beismerte hogy élete legrosszabb döntését hozza meg ezzel és később meg fogja bánni, de mennie kell, én voltam aki aztán mégis visszahívta, aztán újból elküldte...tudod mi ez? Amikor szereted a másikat mint embert, de nem vagy belé szerelmes. Félted, hogy tönkre megy ha otthagyod, ugyan akkor új érzések kavarognak benned talán más iránt, és nem tudod eldönteni hogy önző légy és a saját boldogságod hajtsd, vagy törődj a másikkal is és beletörődj. Mi még húztuk-vontuk az egészet így egy darabig, de aztán szépen lemorzsolódik az egész, egy idő után a fiú is megunta, kaptam hideget-meleget,hogy hitegetem, kihasználom stbstb. Annak örülök hogy nem utáltuk meg egymást. Pedig mondjuk megérdemelném hogy gyűlöljön. Csak félek így meg élete végéig abba fog reménykedni hogy hátha visszajövök, és elszalasztja a lehetőségeket. Baromi rossz ilyen felelősséget hordani.
ginának:
úgy látom tökéletesen átlátod a helyzetet, azóta újra együtt vagyunk és várjuk, hogy mi sül ki. Eddig minden fasza volt, de most itt a szilveszter... na ez egy külön történet!
Megjegyzés küldése