Magánterület

Kurvajó volt az otthon töltött hétvégém. Két haverommal meglátogattunk egy két és fél faluval arrébb lévő régi szovjet katonai bázist, amit ma paintball pályaként használnak. Ez a támaszpont még az átkosban épült, állítólag nukleáris rakétát is tároltak ott, bár ezt az oroszok a mai napig tagadják.

Otthon egy darab működő bicaj van, amit anyukám használ, ami egy ősrégi Csepel vázas egysebességes csodagép! Meglepően jó volt vele tekerni, bár a műanyag ülés kicsit kitörte a seggem... Egy régi térkép alapján tájékozódtunk, amit nemrég szereztem. A bejárathoz vagy fél tucat tábla volt kiszögezve, amelyek megtiltották a belépést, riasztóval ijesztgettek és rendőrséggel fenyegettek. Próbára tettük a dolgot, vagy két órát barangoltunk bent, de senki nem jött oda szirénázva. Ezen felbuzdulva tuti, hogy még párszor visszalátogatunk, de akkor majd jobban felszerelkezünk. Túl későn indultunk el és túl kevés időt tudtunk ott tölteni, ráadásul a gépem merülőben volt, úgyhogy nem kattintgattam össze-vissza, mint a hülyegyerek, majd legközelebb okosabb leszek.

Hatalmas élmény volt abban a demilitarizált övezetben mászkálni és fotózni. Találtam egy hatalmas, fej méretű lódarázs fészket! Rettentően parázom a darazsaktól egy rossz gyerekkori élménynek köszönhetően, ezért elég rendesen kivert a víz, mire sikerült elkészítenem pár képet; az adrenalin felnyomott a plafonig! Továbbá minden egyes szobába tátott szájjal bámultam be. Nagyon kellett volna egy állvány...

Pár nap múlva feltöltök néhány jobb képet a flikkerre is, de addig még van pár cucc, amit szintén fel kell küldenem az éterbe.


Update: feltöltöttem a képeket a Flikkerre, ha eljutok még ide, akkor lesz több is. (Megjegyzem, hogy nem töltök fel minden szart a netre, ezért most csak 4 képet tartottam érdemesnek arra, hogy feltegyem.)