365 - Goldenblog

Idén is van Goldenblog szavazás, rengeteg kategóriában, rengeteg nevezett blog, köztük a fotóblog kategóriában ott virít a lista negyedik helyén a 365Budapest. Belenézegettem a mezőnybe és első felületes vizsgálódásom arra enged következtetni, hogy idén is van jópár erős fotóblog a mezőnyben, de ugyanúgy vannak gyengébb eresztésű fotóalbumok is, akik szerintem idén sem rúgnak labdába. A tavalyi évvel ellentétben most valahogy nem izgulok annyira a végkimenetel miatt, örülök ha lesz valami említésre méltó eredmény, de ha nem, az se baj. De ha esetleg-netalántán-véletlenül-neadjisten-valamilyen okból kifolyólag TE, valamelyik olvasóm szavazattal bírsz a Goldenblog versenyén, akkor léccilécci ne feledkezz meg rólam! Köszönöm:)

Bringapara és számvadászat

Múlt héten nagyon peches voltam a bringámmal. Történt, hogy csütörtökön megint eltört a hátsó kerékagy. Az eset a Hősök terénél történt a Szépművészeti melletti átkelőn. Szerencsére már közel jártam az otthonhoz, úgyhogy nem kellett sokáig tologatnom a bicót. Rohadtul nem értem hogy történhetett meg, hiszen legutóbb 4 hónapja történt ugyanez, de az a kerékagy lenyomott már pár ezer km-t, az új meg csak 6-700-at. Ráadásul nem úgy mentem mint a vadbarom, padka is alacsony volt, ettől függetlenül reccsent egyet.

Másnap elvittem a kereket szervizbe, megcsinálták, 100 Ft-tal fizettem többet, mint áprilisban, a válság számlájára írom. Otthon visszapplikáltam a helyére, minden fasza volt, felfújtam a kereket és indultam VOLNA számokra vadászni. Volna, mert mire leértem a negyedikről, a hátsóm tök lapos volt. Pótgumim sem volt, ráadásul a javító szettet sem találtam a káoszomban. Aznapra félretettem a kétkerekűt.

Szombaton Badacsonyban voltam és még aznap vissza is tértem, mire vasárnap kellemes bringázó időre ébredtem. Elhatároztam, hogy valahonnan kerítek egy kerékbelsőt és mázlimra egy sarokra tőlem nyitva találtam egy bringaboltot, vasárnap délután! A belső mellé vetem egy javító szettet is, a biztonság kedvéért. Hazaérve kicseréltem a rossz belsőt, összeszedtem gyorsan a cuccaimat és indultam a nagy számvadászatra. A Városligeten akartam keresztülvágni a Stefánia felé, de valamire rámehettem, mert a hátsó kerekem megint defektet kapott és még mielőtt elérhettem volna a fákat, lapos volt.

Újra hazatoltam a bicót. Csak pár száz méter. Fel a negyedikre. Be a lakásba. Kerék levesz. Belső kivesz. Vödörbe vizet. Belsőt pumpál. Belső ereszt a vízben. Basszameg. Fogtam a javító szettet és a pénteken kilyukadt belsőt kezdtem el foltozni. Két lyuk volt rajta. Megcsináltam, visszatettem a kereket a helyére, ettem egy kis levest, megint összepakoltam a cuccaimat és elindultam másodjára. Az úticél a XXI. kerület volt, azaz Csepel.

Csepelhez nem fűződnek túl jó emlékeim. Általában akkor jártam ott, mikor esett az eső, egyszer egy híd alatt álltam bőrig ázva a bringámmal. Viszont a Logitech billentyűzetemet és egeremet egy csepeli üzletben vettem kb 5-6 éve és konstatálom, hogy nagyon jó vételnek bizonyult. A számvadászatot márpedig ide terveztem és nagyon sokat reméltem ettől a kerülettől. Le akartam cserélni a 207-est, amit majd vasárnap láthattok. Továbbá 31 szám hiányzott még és volt pár cserére váró számom.

A Gubacsi hídon tekertem át a szigetre és elsőként a Hollandi út végére akartam eljutni. Sikerült is, de egy picit csalódás volt, mert csak egy számot találtam. Hosszabbnak gondoltam. Elindultam a második kiszemelt utca - a Szent István út - felé, de menetközben megakadt a szemem egy utcatáblán, amin kb 250-ig jelölték a számokat. Mária Királyné útja. Két cserét találtam :) ezeknek nagyon örültem. Visszafordultam a Szent István út felé, bizakodva a rám váró számrengetegben, de nagy csalódás volt. Csak négy számot találtam, és a számozás 353-nál véget ért. Egész pontosan a végéről haladtam befelé eleinte csak kissé csalódottan, 220 körül viszont már nagyon elkenődtem. Menet közben beugrottam hugom egyik kollegájához, TP-hez egy picit pihenni. A kutyája egy őrült, szerintem azt hitte, hogy én vagyok a postás. A kis intermezzo után kicsit frissebben elindultam az utolsó célállomás felé, a II. Rákóczi Ferenc útra. Ez volt szinte a Kánaán! Rengeteg számot találtam, ám végül csak 16 darab került be a kollekcióba, köztük néhány kifejezetten extravagáns házszám. Elégedetten indultam haza.

A Lágymányosi hídig Hévvel mentem, onnan újra bringával a Könvyes Kálmánon. Valahol a Stadionok környékén feltűnt, hogy a hátsóm megint laposodik. Megálltam pumpálni és onnan tekertem haza mint állat. Épphogy kibírta. Két napig nem volt kedvem hozzányúlni, de tegnap este újra megfoltoztam a kereket, amin született egy harmadik lyuk. Ma úgy vettem észre, hogy az elsőm puhul a normálisnál gyorsabban. Kezd elegem lenni a szivatásból. Lehet eladom a bringát. Kell valakinek?

Ért még más csapás is. Számvadászat közben megcsípett pár mutáns szúnyog vagy bögöly, nem tudom, nem láttam, de másnapra kb 10 csípést vettem észre a végtagjaimon, amelyek szép lassan bedagadtak, a jobb karrom egy idő után zsibbadni kezdett. 2 napi borogatás meg kenegetés segített, de azért nem volt kellemes.

Ami a számtermést illeti, nagyon bőséges volt. Eddig komoly kétségeim voltak afelől, hogy teljesíteni tudom a magam elé kitűzött feladatot, de mire végére értem az új számok lajstromozásának, már nem voltam borúlátó. 15 számot kell még megtalálnom és van még 5 hosszú út a tarsolyomban :)

Worldwide Photowalk Badacsonyban

Tegnap volt Badacsonyban a Scott Kelby's Worldwide Photowalk, amelynek megszervezését a Spottr stáb vállalta magára, és mivel idén nyáron nem sok alkalmam volt/lesz vízpart közelébe jutni, jelentkeztem én is, továbbá szükségem volt már egy kis önfeledt kattintgatásra egy jó társaságban. Ágit is elhívtam, bár kicsit ódzkodtam tőle, hogy mennyire fogja jól viselni a fotóbuzik társaságát, de végül csalódnom kellett, jól állta a sarat. Tervbe volt véve, hogy ott alszunk egy kempingben és ma lemegyünk a balatonpartra ejtőzni a fövenyen, de a tegnapi überbrutális vihar mindent meghiúsított.

A vonaton szénné sültünk mire leértünk Badacsonyba, de ahogy szilárd talajt ért a lábunk, elkezdett fújni a szél és nem nagyon akart alábbhagyni. Egy kétbetűs kitérő után lesétáltunk a kikötőbe, ahol találkoznunk kellett volna a többiekkel, de mivel senkit nem találtunk, hirtelen felindulásból készítettem egy panorámát a badacsonyi hegyről és a fölötte gyülekező felhőkről, miután lezúztam a térdem a magasabb pontra veló felkapaszkodás közepette, íme:

A képet megtalálod a Flikkeren is.

Egy telefonhívás véget vetett céltalan bolyongásunknak és egy kávézóban ülve megtaláltuk a többieket. Kiderült, hogy ott van a magyar királyi tévé is és le akarnak filmezni minket, miközben sétálunk és fényképezünk. Ez többnyire majdnem sikerült, de erről később.

Lassan beérkezett a hiányzó két ember és egy kis kaja-tankolás után útnak indultunk. Irány a hegy, minél magasabbra! Nos, nem jutottunk túl messzire, mivel épp a hegy lábánál kapott el úgy igazán a vihar. A tévések követtek egy darabig, csináltak pár vágóképet. Felvették azt a mozzanatot, amikor visszafordult a banda és épp a kamera felé tartottam, amikor eszembe jutott, hogy nagyon csalódott arcot kell vágni, akkor biztos bevágják a műsorba, ezért jól lebiggyesztettem a szám szélét, mikor elsétáltam az operatőr előtt. Végül egy büfénél kerestünk menedéket, ettünk-ittunk-kattogtunk, mivel sok opció nem volt előttünk. Így lett a Photowalk-ból Photositting. (Köszönet a találó elnevezésért Áginak.)

Készült csoportkép is, ide kattintva megtekinthető. Egy kis fagyoskodás után elhagytuk a terepet Kelemenbandival, az egyik szervezővel, aki volt olyan szíves és elvitt minket Ágival Veszprémig, ahol buszra szálltunk és visszajöttünk a Nagy Faluba.

Kár érte, jó lett volna végre egy igazi fotóstúrát csapni, talán majd jövőre. Mindenesetre a csapat nagyon jó volt. Zárásként kattints ide és nézd meg az M1-en leadott műsort, kb 1:00-1:20-ig látszunk, a videó többi része nem érdekes.

(Amúgy meg küldenék egy virtuális körmöst a királyi tv-nek és a Carnation-nek, akik a honlapért felelősek, mert a kód, amivel be kéne ágyaznom a blogba a videót, kurvára nem működik és csak egy nagy üres semmi volt a post alján, ezért kellett itt szégyenszemre linkelgetni.)

Update: előkerült egy beágyazható Jutyúb videó, köszönet Tapírnak!

Balatonsound harmadjára is

No, megvolt az erre a nyárra tervezett bulizással egybekötött nyaralásom Zamárdiban és mivel én még soha nem csináltam olyat, hogy egy konkrét rendezvényre három egymást követő évben is ellátogassak, ezt már nevezhetjük hagyománynak. A Szigetet örökre elfelejtem, bár az idei Prodigy koncert miatt nagyon fáj a szívem.

A Sound zenei felhozatalától nem voltam amúgy hanyatt esve, ráadásul sok olyan fellépőről maradtam le, akit megnéztem volna színpadon, de vagy az eső, vagy a piálás miatt ezeket lekéstem. A legjobban a Kraftwerk-et és az Röyksopp-ot sajnálom. Ez van. Amúgy meg annyi electro-house-techno bulin visítottam, hogy annyira egy egész évben nem jutok el. Köszönhető ez javarészt a Londonba szakadt barátaimnak: Mózesnek, Dainnek és Attisnak.

Nem voltam sok koncerten, de azért volt pár emlékezetes:
Orbital - nagyon fasza elektromos ütemek indusztriális színpadképpel megspékelve.
Extrawelt - kőkemény német techno, nagyon odabaszott, de ez szerintem annak is köszönhető, hogy azon a bulin már igencsak kivoltam.
Erik Sumo Band - kb két éve ismertem meg a zenéjüket, de még csak most sikerült egy koncertjükre eljutnom. Nagyon fasza volt, igazi hiánypótló csemege és mivel ez a koncert utolsó este volt, az addigi hajtós-prüntyögős bulikhoz képest igazi felüdülést jelentett a magyar formáció zenéje.

Szerintem fontos megemlíteni a fesztiválon látott fénytechnikát és vizuált, mivel szinte minden helyszínen érdekes és jó vetítést nyomtak a vj-k. RESPECT! Nem tudnék egyes helyszíneket kiamelni, ahol én voltam ott tök jó volt:)

A tavalyival ellentétben idén nem restelltem magammal vinni a fesztivál területére a Nikont, ezért még a Sound előtt 5 nappal rendeltem egy kis fotóstáskát (KATA Format Q Waist Pack), amibe belefért a váz, 2 objektív, meg mindenféle apróság. Szerintem csúnya a design-ja, ellenben nagyon strapabíró, nem valami szar anyagból készítették, de arra tökéletesen megfelelt, hogy elhordozgassam benne a cuccaimat és védve legyen portól-víztől-sörtől-mojitotól. Mondjuk még a táska sem akadályozott meg abban, hogy elveszítsem az 50-es objektívem sapkáját.

Készült rengeteg kép, azokból nagyon-nagyon sok nem publikus, ami viszont igen és jól is sikerült, abból kevés van. Ha eljutok addig, hogy kiszelektáljam a jókat, kiteszem Flikkerre meg ide is párat.

Kis zenei intermezzo

Elmentem Balatonsoundra. A mobilom le fog merülni.

Re: Balatonsound

Másfél héttel ezelőtt meglehetősen kiborultam a nyári szabadnapjaim alakulását illetően, de végül mégis jóra fordultak a dolgok. Miután megírtam a postot, dühömben és dacból elkezdtem telefonálgatni és röpke másfél óra leforgása alatt sikerült egy viszonylag olcsó szállást szereznem Zamárdiban, 10 perc sétára a Sound bejáratától, valamint egy VIP jegyet az eredeti áron. Szinte el sem hittem, hogy ez megtörténhetett. Valamiért eddig minden évben mázlim volt a Sounddal, akármennyire rezgett a léc. A legjobb az egész dologban, hogy hazajöttek a barátaim Londonból (Mózes, Dain, Attis) és bár nem egy helyen fogunk lakni, biztos vagyok benne, hogy végig visítjuk ezt a 4 napot. Már alig várom, hogy lent legyek. Elkezdtem összeírni valami listafélét, ami inkább egy iránymutató arra nézve, hogy mely bulik érdekelnek. Azt azért nekem is el kell ismernem, hogy az idei lineup elég gyengus lett. Tök mindegy, elsősorban azért megyek le, hogy a Balatonparton süttessem a hasam miközben a háttérben Jazz/Break/Dubstep szól.

Fasza lesz. Nagyon fasza.

Napdumája

SMS-t kapok, látom megjött a fizetés:
-Srácok, megjött a fizu! Végre!

Carlos:
- Jaja, én is arra keltem reggel. Egyből vettem egy 600 forintos kávét.