2012

Figyelem, spoileres írás következik, tehát aki még nem látta a filmet az ne olvassa el, bár jobban teszi ha mégis, mert lehet, hogy nagy csalódástól mentem meg.

Roland Emmerich megint "nagyot" alkotott, pedig a legutóbbi remekmûve után megfogadtam, hogy kerülöm a filmjeit mint a pestist, de a rohadt marketinggépezet, ami iszonyat nagy hype-ot csapott a film körül, olyannyira hatékony volt, hogy fenntartásaim ellenére el akartam menni a moziba, csak hogy a látványt élvezhessem. (Ne higgyetek a reklámoknak.) Szerencsére a hugom hétvégén letöltötte illegálisan én pedig hirtelen felindulásból lemondtam a mozis terveimrôl és ajánlottam, hogy nézzük meg. Nem kellett a film végét kivárnom, hogy tudjam, bölcs döntést hoztam.

Kezdjük ott, hogy egyszerûen túl sok a borzalom. Vágom én, hogy a világ legnagyobb katasztrófafilmjérôl van szó, nyilván hullanak az emberek mint a legyek, de egy majdnem 2 és fél órás filmben legyenek már legalább apró poénok, amik ellensúlyozzák a borzalmakat és a fô(bb) szereplôk tengôdését nyomorúságos életükben. Több mint egy órát kellett várnom ahhoz, hogy elhangozzék az elsô olyan poén, ami bár nem volt egy szellemes beszólás, de legalább viccesen adták elô. Kurvára nyomasztó volt a film és nem csak a poénok hiánya miatt, hanem a közepesen vagy annál rosszabbul teljesítô színészek miatt.

A fô karakter - Jackson Curtis (John Cusack) - elvált apa, bukott író aki csak hétvégéken láthatja gyermekeit, ráadásul az exfeleségének már van új pasija, aki sikeres plasztikai sebész LA-ban és a fia imádja, míg Jacksont annyira nem. Magyarán elég szerencsétlen ember, de rájön, hogy a kormány a Yellowstone parkban egy nagyon titkos kísérletet folytat és a darabokból összerakja, hogy a világnak hamarosan ANNYI. Oliver Platt, mint az elnök egyik jobb keze lazán hozza a köcsög politikus figuráját, de újat nem tud mutatni. Danny Glover játssza az elnököt, aki amúgy nagyon jó színész, de itt olyan kis erôtlenke, nem tetszett az alakítása. Woody Harrelson, aki a kicsit kattant összeesküvés-elmélet gyártót alakítja még vicces volt valamilyen szinten, de szerintem túlzásba vitte a kattantságot. Ettôl függetlenül nem kellett volna kinyírni egy vulkánkitöréssel. Akit kiemelnék a szereplôgárdából, az Chiwetel Ejiofor, aki azt a tudóst alakítja, aki figyelmezteti az elnököt. Ô egy nagyon tehetséges feltörekvô színész, aki kis(ebb) költségvetésû filmek után egyre több hollywood-i produkcióban fordul meg, ami tök jó, mert megérdemli. Látszik is rajta, hogy nem rutinból nyomja a színjátékot és amikor ráncolja a homlokát, elhiszem neki hogy gondterhelt, nem úgy mint pl John Cusack-nek.

Két nagy hibája van még a filmnek, az egyik, hogy teli van hálivúdi klisékkel: a tudós, aki elôre megjósolja a bajt; a tudós, aki téved egy fontos dologban; a köcsög politikus; a szétszakadt család, akik a film végén újra egyesülnek; az ember, aki csak egyszer vett életében repülôórát, de úgy kerüli ki a még álló vagy éppen rádôlni készülô felhôkarcoloókat, hogy az Al Kaida nem alkalmazná; a kattant remete; a kormány, ami nincs a helyzet magaslatán; az elrontott mentôakció, amit az utolsó utáni pillanatban sikerül csak helyrehozni és még sorolhatnám. Szinte az összes fordulat kiszámítható. Ja, majd kihagytam a nagy összefüggéseket! Az például lesúlytott, hogy Curtis annak az orosz milliárdosnak dolgozik, akinek a "csaja" annál a dokinál csináltatta meg a melleit, aki Curtis exnejének a jelenlegi pasija. Nabazmeg.
A másik nagy hibája a filmnek, hogy aki a Curtis közelében van, az túlél bármit, legalábbis jó sokáig. Oké, nyilván nem lehetne megcsinálni azt, hogy a film elején kapásból ráesik a fôszereplôre egy felhôkarcoló vagy hegy, de ami sok az sok. Szétesik a világ és a faszi gyorsabban hajt bármilyen gigantikus méretû, éppen alatta keletkezô repedésnél, kikerüli az összes égbôl lepottyanó autót, kamiont, óriásfánkot, felhôkarcolót és persze tûzgolyókat, leelôzi a piroplasztikus folyamot, mindezt egy nehéz limuzinnal vagy épp egy csotrogány kisbusszal. Említettem már az embert aki egy repülôóra után hihetetlen manôverekre képes egy Cessnával, majd késôbb egy Jumbo Jettel? Ami nagyon felbaszta az idegrendszerem, hogy háromszor szállt fel repülôgéppel úgy, hogy baromira nem volt meg a felszálláshoz minimálisan szükséges sebesség, de felszálltak, ebbôl az egyik a Jumbo Jettel volt kétszáz méteres rajtolás után. Mondhatják nekem az okosok, hogy "de beszakadt alattuk a föld, gyakorlatilag a levegôben voltak és tovasiklottak" de ez kurvára nem így mûködik. Kérdezz meg egy pilótát.

Amúgy a film talán legnagyobb kliséje az volt, amikor a Sixtus-kápolna kettérepedt és a repedés a plafonon éppen Ádám és Isten ujja között vonult el. A jelenet elején annyira éreztem, hogy ez fog történni, de fájdalmamban mégis felordítottam. Ja és szerintem majdnem ezzel egyenértékû, hogy az amerikai elnököt a John F. Kennedy repülôgép-anyahajó lapítja ki. No comment.

Emmerich totál hülyére veszi az embereket és ez a sok koncentrált baromság csak elvonja a figyelmet az egyetlen dologról, ami ér valamit a filmben: a látvány. Minden lehetséges természeti katasztrófát megmutat, persze minden 100-szor nagyobb és intenzívebb, mint amikor nem esik szét a Föld. A pusztítás korrektül össze volt rakva, ennek ellenére néhol mégis olyan érzésem volt, mintha valami játékot néznék fasza grafikával.

Meg lehetett volna menteni a filmet, ha a végén valaki fejbelövi John Cusack-et, hiszen fellopóztak a mentôbárkára, ráadásul ezzel majdnem elbaszták ez egész akciót. (Ezt nem én mondtam, hanem ex-kollégám Attila, de egyetértek vele.) Az egész filmben csak a milliárdosok, politikusok, kínai segédmunkások meg Afrika járt jól. Az oroszok rábasztak mind, valószínû azért, mert viccesek voltak.

Roland bazmeg, már az elôzô filmednél megmondtam, hogy leülhetsz, mert ez EGYES! Ne is állj fel a helyedrôl, teszünk bilit a széked alá.