Unit

Dagad a májam. A 365Budapest első nyomtatott megjelenése az áprilisi Unit Magazin hasábjain:

Köszönet mindenkinek, akinek tetszik a projekt és követi vagy követni fogja a jövőben.

Új tetoválás!

Régóta dédelgetett tervem vált valóra csütörtök este. Újabb tetoválással bővült a hátam, egész pontosan a régi mintám kapott egy keretet. Egy nagyon durva nonfiguratív önarcképet varrattam fel, amelynek eredetijét 2004 februárjában terveztem. Azóta többször átterveztem szinte az egészet, még közvetlenül a felvarrás előtt is módosítottam egy apró részletet.

Egyik kollégám, PiZso nyaktól combközépig tele van varrva és mikor tavaly említettem neki, hogy bővíteni akarom a hátamon lévő mintát, egyből beajánlotta nekem egyik jó barátját, Balázst, aki amúgy Zürichben futtat egy saját tetoválószalont. (Ez itt a honlapja, amelyet egy ex-kollégám, Kamen rakott össze.) A mester havonta hazajár egy hétre családot, barátnőt és barátokat látogatni, így nem kellett kiutaznom Svájcba :-) Volt egy próbálkozásom nála tavaly, de különböző okok miatt akkor elmaradt a találkozás. Idén már nem nagyon akartam halogatni, bár főleg a munka miatt kevés időm jutott az új tetoválásra gondolni, de szerencsére PiZso emlékeztetett rá.

Március végén találkoztunk Balázzsal, vittem magammal a mintát, beszélgettünk róla sokat, majd abban maradtunk, hogy várunk egy hónapot és Balázs kicsit "tetkósabbá" rajzolja. Végül mégis az eredeti minta mellett tettük le közösen a voksunkat. Maga a mester sem volt elégedett az áttervezett változatokkal, azt mondta, hogy a hátamon lévő régi mintáról és az újról lejön, hogy ugyanaz a kézírás, amit ő nem tudott utánozni. Erre a kijelentésre azért büszke voltam.

Csütörtök hatkor elviharzottam az OG-ből (bár lett volna mit csinálni), leparkoltam a bringát a Gödörnél és BKV-ztem Pesterzsébetre. Basszus, megint kellett bérletet vennem... Annak ellenére, hogy nem egy profin felszerelt stúdióban voltunk, hanem a mester lakásán, minden a legsterilebb körülmények között zajlott le, és minden részletre kiterjedő alapossággal és szakértelemmel vettük szemügyre az esetet (a hátam), mielőtt nekilátott dolgozni a tűvel. Ekkor derült ki, hogy az első mintám nem pontosan a hátam közepén van, amire eddig egyikünk sem gondolt... Egy kis tervezgetés és a tetoválás utáni lépések megbeszélése után nekilátott a munkának, addig én magazinokat olvastam.

Még az elején megérkezett Szilárd, Balázs egy jó haverja, akinek szintén van egy tattoo & piercing szalonja az EuroParkban és szintén nagyon jó arc és amúgy testékszereket helyez emberekbe. (Ő is ott volt a márciusi találkozásunkkor. A legtöbben Elvis néven ismerik, akik még emlékeznek a VV1-re.) Szóval Szilárd és Balázs barátnője helyet foglaltak a kanapén, majd lájtos jammelgetésbe kezdtek akusztikus gitáron. Talán el sem kell mondanom, mennyire jó fílingje volt az egésznek. Tetoválás élőzenés aláfestéssel. This is tha real shit!

Vélehtően felmerül bennetek pár kérdés, ezekre az alábbiak a válaszaim:

• A procedúra majdnem 3 órán keresztül tartott, közben persze tartottunk 2×5 perces szünet.
• Igen, fájt. Hol jobban, hol kevésbé. Gerinc mentén, lapockánál és anyajegyek körül nagyon.
• A fájdalom ellen úgy védekeztem, hogy nagyon kapaszkodtam a tetoválószékbe, vagy a saját kezembe és erősen becsuktam a szememet, majd tetovált nyulakkal és őzekkel teli rétre gondoltam, amelyek boldogan legelésznek és ugrálnak szertelenül:-)
  
• Nem lettem rosszul egyszer sem, nem vinnyogtam, nem sírtam, amikor szünetet tartottunk, alig vártam, hogy folytassuk. Próbatételnek tekintettem a procedúrát, aminek meg akartam felelni.

Amikor végeztünk és végre megtekinthettem a tükörben, nagyon elégedett voltam. Jó emberhez fordultam, akiben sem szakmailag, sem emberileg nem kellett csalódnom.

Nos, képet azért nem teszek most közzé, mert a mű még nincs kész. Egyrészt ki kell találnom, hogy az első tetoválás félrecsúszásából fakadó bonyodalom a hátam közepén hogyan legyen kijavítva, továbbá a régi mintát is újra kell varrni, mert 7 év alatt nagyon kifakult. Kb 1 hónap múlva, ha kész lesz a mű teszek ki képet is. Addig aki látni akarja, az jöjjön oda hozzám személyesen. Utcán leszólítani nem ér!

A nyugalom szigete

Amikor lezárult az ingatlan adás-vétel és ott voltam egyedül a lakásomban, egyáltalán nem éreztem odavalónak magam. Nem éreztem át a helyzetet, idegen volt, fura. Ez így volt kb két hétig. Most már más a helyzet. Valószínûleg a munkahelyi stressz is közrejátszik, de az utóbbi pár napban meló után minden nap felmentem a kéróba lazulni, pihenni, semmit sem csinálni. Csak feküdtem a kétszemélyes kis kanapémon, olvasgattam valami 2 évvel ezelôtti Kiskegyedet vagy a kerület lapját, zenét hallgattam, ettem és ittam ha volt mit, nyitott ablaknál hallgattam az utcáról beszûrôdô zajokat. Csend. Nyugalom. Béke. Kurvajó érzés. Ezáltal valahogy egyre jobban elfogadtam a helyzetet, sôt most már vágyom rá, hogy minél hamarabb beköltözhessek. Sokáig spártai körülmények között fogok élni, ez már most világos számomra, de leszarom. Király lesz!

Kerékagy

Az előző postban írtam, hogy valószínűleg eltört a bringám hátsó kerékagya. Igazam volt. Ma délután szétszedtem és nem nagyon kellett erőlködnöm a kivétellel...

Holnap viszem a szervizbe, hogy cseréljék ki.

Update: kicserélték. Letisztítottam a váltót. Rengeteg mocskot szedtem le róla. Most jobb a bringa mint amikor megvettem:)

Az év 100. napja

A névnapom. Sokan emlékeztek rá, jól esett és köszi! De úgy alakult, hogy ez legyen az egyik legszarabb nap az évben. Eddig nem tudtam, hogy a névnapom a századik napon van. Gondoltam különlegesnek kell lennie. Az lett. 

A reklámgyárban a munkanap végére a kedves KÉK ügyfélnek sikerült a csapatunkból kihoznia az állatot, kétségbeesést, elkeseredett kvázi-pozitív hozzáállást egy reménytelen kampányhoz, amely nem azért lesz szar, mert mi vagyunk a hülyék, hanem mert az ÜF képtelen felelős döntés meghozni. Erről ennyit, Chemotoxot neki!

Mikor végre elszabadultam és elindultam bringával egy kicsit lazítani, az történt, hogy egy hatalmas reccsenő hang kíséretében eltört a hátsó kerékagy. A kerék instabillá vált, kacsázni kezdett, attól féltem kiesik alólam. Nem volt más választás, mint eltolni a bringát a kérómba, felcipelni a negyedikre és otthagyni további intézkedésig. Azt azért meg kell valljam, hogy örülök annak, hogy nem reggel történt meg az eset, amikor általában 40-nel száguldok lefelé a Várból az egyirányú Hunyadi utcán, forgalommal szembe, mert arra sokkal rövidebb... Azért ha belegondolok, az a hátsó kerék sok mindent kibírt már. Kb 4000 km-t raktam bele 2007 augusztusa óta. Azért nem tudok pontos számot mondani, mert a kilométerórát csak fél évvel a bringa beszerzése után vettem meg. Most 3425-ön áll a számláló. Jövő héten Critical Mass, addig meg kell csináltatnom.

Holnap végre hazamegyek. Vidékre. A friss levegőre. Anyuhoz-apuhoz-öcsémhez. De jó lesz!

Képmutatás

Nem nagyon szeretek itt a blogon politikai témáról írni, mivel ez meglehetôsen megosztja az embereket és a mai magyar politikai színtérrôl megvan a nem túl szalonképes véleményem. Ugye itt van a nyakunkon a "kis" belpolitikai válságunk egy gazdasági világválság kellôs közepén, nagyon jó úton haladunk a béka segge felé, van baj bôven. Egy év múlva parlamenti választások lesznek, ami azt jelenti, hogy a választásokat megelôzô kampányidôszakban újra megbolondul az ország, káosz lesz meg anyázás ezerrel, az okosabb választópolgároknak új szlogeneket kell kitalálni a "Gyurcsány takarodj" illetve akkor már a jobban valószínûsíthetô "Bajnai takarodj" helyett.
A hét elején elindult egy weboldal, amely a kampányfinanszírozás kérdését boncolgatja és megoldási javaslatokkal is elôáll - véleményem szerint nagyon okos javaslatokkal - amelyek egy jobban szabályozott, pénzügyileg átláthatóbb és rövidebb kampányidôszakot indítványoznak. Külön öröm számomra, hogy egy ici-picit nekem is volt közöm ehhez az oldalhoz, ugyanis a videókat, melyeket Mózes vett fel és vágott össze, én láthattam kb elsôként és itt-ott osztottam is hozzá az észt, tanácsot adtam javításügyileg. No, nem magamat szeretném fényezni, inkább nézd meg a képmutatas.hu-t és lásd saját szemeiddel, hogy mirôl is van szó.