A legszarabb dolgok a világon - 8. rész

A 8. legszarabb dolog: A MUNKANÉLKÜLISÉG. ÁLLÁSTALANSÁG. A kilátástalanság. Mikor azt érzed már, hogy nem kellesz senkinek, pedig próbálkozol, szüntelenül és nem, nem, bassza meg akkor sem jön össze semmi!!
Ha nincs meló, nincs pénz. Nem tudsz tervezni. Nem tudsz mire építeni és más sem tud rád számítani. Geci szar egy érzés. Most per pillanat, mikor ezt írom, kb 10-15 állásjelentkezés után vagyok és rámszakadt az a fene nagy letargia. Nem tudok magammal mit kezdeni. Mióta Ágival vége, úgy érzem félig meghaltam. Néha nem bánnám ha teljesen az lennék már. Egy lúzerrel kevesebb a világon. Kit érdekel. Biztos van pár ember és csak miattuk nem lépek a tettek mezejére.
Gyűlölöm a kilátástalanságot. Lehervaszt. Elsorvaszt. És így még nehezebb ellene tenni bármit is. Egy kibaszott ördögi körben vagyok. Az egyikből jövök kifelé, de közben a másik egyre mélyebbre ránt.
Csomóan baszogatnak, hogy miért nincs még állásom. HÁ HONNAN A FASZOMBÓL TUDJAM? Talán én tehetek róla, hogy egyszerűen még csak vissza sem jeleznek? Mindenki azt hiszi jobban tudja, hogy mit kéne csinálnom, de ők már könnyen beszélnek! Most komolyan megfordult a fejemben, hogy talán ha kisgyerekként nem vagyok az a kis okostojás könyvmoly, aki mindig többet akart és kíváncsi volt, hanem szépen otthon maradok vidéken a seggemen, elmegyek a pápai MÜM-be, oszt lett volna belőlem is egy bunkó paraszt, mint lett egynémely volt osztálytársamból. Otthon maradok, földet művelek, minden este átmegyek a kocsmába meginni pár sört, vagy otthon beboroznék. Fölszednék valami jó kis parasztlányt, aztán csá! Lenne 2-3 gyerekem, minimál keresetem, majd pár év múlva jönnék fel Pestre traktorral a Parlament elé tüntetni. Nesze bazdmeg te ÉLET, kibasztam veled!
Jézusom, néha annyira gyűlölöm magamat azért amilyen vagyok. Valaki mentsen meg magamtól.
Mindjárt sírok.