Fuck life

Valamiért úgy érzem elbasztam az életem. Kőkeményen. Nekem nem sikerül semmi. Tényleg, ez nem vicc!
Miért van az, hogy akárhova jelentkezek egy állás betöltésére, sehova nem vesznek fel. Lassan egy éve. Sehova nem vagyok elég jó. Ha magamat adom egy interjún az a baj, ha pedig mást próbálok mutatni, akkor az a baj. Nem vagyok elég jó, mert nem értek elég dologhoz, akármennyire jó vagyok bennük; nem vagyok elég jó, mert túlkvalifikált vagyok. Nem vagyok elég jó, mert pályakezdő vagyok és nincs elég tapasztalat mögöttem. Könyörgöm: hogy legyen tapasztalatom, ha senki nem adja meg az esélyt?
Mindenki azt mondja, nyelni kell, át kell vészelni ezt az időszakot. Oké, én nyelek. Sokat. De nem lehet örökké csak tűrni, előbb-utóbb megfullad az ember és akkor annyi!
Sok ember nem érti meg, hogy ez nekem nem csak arról szól, hogy LEGYEN MUNKÁM. Sokkal több dolog áll mindezek mögött.
Az alapvető az, hogy meg akarom mutatni annak a két embernek - apámnak és anyámnak - hogy nem hiába feccölték belém meg a taníttatásomba annyi éven keresztül azt a sok millió forintot (suli, koli, albérlet, stb.), hogy igenis ÉREK VALAMIT. Lassan ott tartok, hogy nem merek a szemükbe nézni és senki máséba sem.
Hogy lehet az például, hogy egy olyan munkára nem alkalmaznak, ahol a német nyelvtudás számít, márpedig aki ismer, az tudja, hogy perfekt vagyok németből! Megírtam a nyamvadt kis tesztet, ami olyan egyszerű volt, hogy majd elröhögtem magam, erre visszahívnak és közlik velem, hogy "sajnos nem sikerült". Mi van???????????????????
Egyre jobban kezdek kiábrándulni a világból és a világba vetett hitemből, miszerint aki nem hülye és teli van kreativitással és tudással, az NEM ROHADHAT MEG OTTHON !!! Márpedig velem ez történik. Itt rohadok! A gép előtt. Szedem le az állásajánlatokat és egyre jobban elkeseredek, amint olvasom, hogy senki nem kíváncsi rám.
Egyesek piramisjátékokba akarnak belerángatni és próbálnak meggyőzni, hogy milyen jó úgy dolgozni és főleg sok pénzt keresni, hogy nincs egy főnököm, aki állandóan a sarkamban van. Én speciel akarok egy főnököt, aki folyton baszogat, hogy csináljam meg ezt vagy azt határidőre, a kész munkán módosítsak utólag, de siessek, mert az ügyfél dühöng, olyan főnököt akarok, akitől sokat tanulhatok, de emellett utálhatom a búráját és szabadidőmben azon ábrándoznék, hogy milyen válogatott kínzásokkal venném rá arra, hogy adjon fizetésemelést!
Szóval szerintem valamit nagyon elcsesztem valahol az életemben. Azt nem tudom, hogy mit és mikor. Miért vagyok most ebben a szituációban, hogy itt siránkozom az interneten?

Az a legrosszabb, mikor ismerőseim, barátaim megkérdezik, hogy van e már munkám és azt kell mondjam, hogy nem, de dolgozom rajta. Ott van az arcukban az a megmagyarázhatatlan tekintet, a sajnálat és az értetlenség furcsa keveréke. Nem tudom mit gondolhatnak olyankor, de a tekintet sok mindent elárul.

Egyedül kell mostanában ezekkel a dolgokkal szembenéznem. Valaki adjon erőt, hogy kibírjam...