A cím kb hűen tükrözi a tegnap este történéseit, Keszthelyen. Úgy esett a rémeset, hogy régi vizuálos ismerősöm f.a.d.e. Balázs rámcsörgött péntek délután, hogy szüksége van 2 VJ-re szombat estére Keszthelyen, jó pénzért. Nagyon megforogtam az ajánlaton, mert pont szombat este egy nagyon fontos találkozóm lett volna VELE, de végül úgy okoskodtam, hogy inkább megkeresem az albim havi díját egy esti munkával, találkozni lehet később is, nem dől össze a világ.
Szóval felhívtam Bassbin-t, hogy van e kedve és volt:) Tehát szombat délután felültünk az IC-re és irány a Balaton! Valószínű ez volt az első és utolsó alkalom ezen a nyáron, hogy eljutottam a Balaton közelébe.
Mivel nyár van meg sunshine, happiness (kevésbé), úgy gondoltam, hogy egy laza nyári viselet megfelelő lesz bőröm részleges elfedésére, ezért nem vittem túlzásba az öltözködést: rövidnadrág, ing oszt csá! A helyszínen szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy a part gyakorlatilag szúnyoginvázió alatt van, ami azt eredményezte, hogy ott töltött időm kb. 30-40%-át hadonászással és szúnyogok csapkodásával töltöttem el. Még egy doboz cigit is vettem és elkezdtem bőszen dohányozni, hogy távoltartsam őket, megjegyzem minimális sikerrel!
A vizuál amt csináltunk, teljesen rendhagyó volt: mivel ez egy promociós rendezvény volt (BACARDI-COLA: Az összeolvadás éjszakája) meglehetősen be volt határolva, hogy mit nyomhattunk a jónépnek, valamint voltak kötelező promóciós anyagok, amelyeknek túlsúlyban KELLETT lennie a saját vizuáljaink kárára, de azért okosba megoldottuk a dolgot:) Ja, és volt egy kamera, amivel élőkamerás vetítést is kellett csinálni, talán annak volt a legnagyobb sikere, főleg mikor Bogár (Bassbin) folyamatosan alulról vette a lengén öltözött és meglehetősen izgató táncoslányokat. Komolyan, néha már annyira túlzásba vitte a dolgot, hogy azt vártam mikor dugja bele a kamerát a csajszi nacijába:)) Ott állt a színpad előtt, tátott szájjal, nyálcsorgatva, na jó én meg a VJ pultban... Hozzáteszem, volt a jónépben néhány emberke aki még rajtunk is túltett nyálcsorgatásban, nekünk azért közben kellett csinálni a vizuált is.
A legnagyobb flash egyébként az volt, hogy gömb (!) felületekre vetítettünk, speciálisan arra készített Vj anyagokat. Balázsnak RESPECT, aki ezeket készíti és kitalálta, azt hiszem.
Szóval sok jót és érdekeset tapasztaltunk és tanultunk aznap este, megérte a sok utazást, de a szúnyogokat akkor SEM! Igazából nem lehet azt a szenvedést leírni, az egész stáb anyázott, csapkodott, elrohant (hiába).
Hála a gondviselésnek, a buli kettőkor lezárult és kezdhettünk pakolni. A fényhídra fel volt aggatva egy bazi nagy projektor kb 7-8 méter magasban, amit nekünk kellett volna leszedni. Gondoltam bevállalom, úgyis nagy gyakorlatom van már létramászásban és magaslati akrobatikában, csak arra nem számítottam, hogy a lámpák közelében lévő összes szúnyog nem fog örülni érkezésemnek és közös erővel akadályoznak majd meg a proji leakasztásában. Kb fél percet voltam képes eltölteni a létra tetején, miközben a szám, orrom és füleim megteltek a rohadékokkal, attól féltem, hogy a nagy hadonászás közben le találok esni, ráadásul Bogár is küzdött alattam, miközben tartotta a létrát. Végül sikerült rábeszélnünk az egyik technikus srácot, hogy "ugyan szenvedjé má helyettünk és szedd le nekünk azt a projit, amit amúgy nekünk kéne, de nem vállaljuk be tovább". Megtörtént a dolog, gyorsan összerámoltunk, még gyorsabban kerítettünk valakit, aki kivitt minket a vasútállomásra, miközben poggyászunk is gyarapodott egy laptoppal meg egy kamerával.
Az állomáson kiderült, hogy a következő vonat 6 óra után indul Pest falura, tehát több mint 3 és fél óra várakozásnak néztünk elébe!!! Cigink is már csak 4 szál volt, szúnyogok száma konstans magasan állt, a Mac (a főnökömé) lemerülőben, tehát zenénk se volt, minden ellenünk volt.
Szerencsére csórtam egy guriga fekete tépet (gy.k.: textilbázisú ragasztószalag), amivel elkezdtük betekerni a MIDI kontroller dobozát, úgy mint a számítógépem dobozát is. Közben lett társaságunk is, néhány tizenéves Balaton környéki csávó személyében. Az ő hatásukra
úgy döntöttem, hogy felhasználom az egyetlen rendelkezésünkre álló áramforrást, hogy feltöltsem a Mac-et, ezért kihúztam a kólaautomatát a konnektorból és bedugtam a helyére a Mac töltőjét:))) Hirtelen lett zenénk!! Már csak a wireless internet hiányzott, hogy csekkolhassam az emailjeimet:) Szóval elszórakoztunk, a helyzet majdnem idilli volt, leszámítva a szúnyogokat és a várakozást.
Valaki azonban szerethet minket, mert egyszercsak megjelent a színen egy kaller, akitől megtudtuk, hogy a következő vonattal eljutunk valahova, ahol átszállhatunk a Pesti gyorsra. JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ! Azonnal összeszedtük magunkat, az automatát visszadugtam a konnektorba, hadd örüljön a pórnép annak ami belülről rohasztja szét... A srácok jófejek voltak, segítettek cipekedni is, BIG UP!
A gyorsvonaton húszmillió csomaggal a vállunkon meg a kezünkben, lopott Bacardi-Colás poharakkal a táskámban (Atesz lopta, én csak cipeltem:) Bogár kerszetülráncigált az egész vonaton, mígnem megtaláltuk a fülkés kocsit, ahol végül letelepedtünk. Kivettük a gépből a vinyóm meg a gigás RAM-omat, majd folytattuk a ragasztást. Végül magunkra zártuk a fülkét és elaludtunk. Csak néhány prosztó köcsög zavarta néha az álmainkat, mikor a folyosón hangos nemtetszését fejezte ki az ellen, hogy mi aludni merészelünk, miközben ők kénytelenek kint állni. (Üzenet az ismeretleneknek, akik nem tudják mi a jómodor és prosztó köcsögök maradnak mindörökké: Az élet szar, nem mindig az van amit te szeretnél és amúgy is ki nem szarja le, hogy neked állnod kell a folyosón? Én megdolgoztam azért a kis pihenésért!)
A Déliben ébresztettek a sárga ruhás emberkék, kissé gyűrött ábrázattal lemásztunk a vonatról, hazataxiztunk Ateszhoz, ahol bőszen folytattuk az alvást délután egyig.
Nagy flash volt!!
Csorog, csorog, csorog
1 megjegyzés:
][
Megjegyzés küldése