Rest In Peace

2006. június 17-én elhunyt az én egyetlen drága madárpókom, Ica.
9 évet és négy napot élt nálam, velünk, odahaza vidéken. Szerettem azt az állatot, még egy könnycseppet is le kellett törölnöm mikor megláttam mozdulatlan testét.

Elmesélem az Ő történetét, ami lényegénben az én történetem is.
Általános iskola 3. osztályában a kiváló tanulmányi eredményeimért kaptam egy könyvet a sulitól, amely a pókokról szólt. Onnantól kezdve megszerettem ezeket az állatokat és mély tisztelettel vagyok irántuk.
Ne bántsd a pókot!
Később elhatároztam, hogy én pókot szeretnék háziállatnak tartani. Érdekeltek a kígyók is, de azt szüleim nem igazán tolerálták volna. Mit mondjak, amikor felvetettem a madárpók ötletét, azt sem fogadták kitörő lelkesedéssel. Így évekig hiába nyüstöltem őket, csak nem kaptam pókot...
Vége felé tartott az álti és még mindig nem mondtam le tervemről. Valamikor a félév során tettem egy ajánlatot szüleimnek: ha év végén mindenből ötös leszek, akkor kapok egy madárpókot. Belementek! Nem állt túl fényesen a szénám, néhány tantárgyból fel kellett tornásznom magamat, ezért mindenféle szorgalmikat vállaltam el, csak hogy javítsak a jegyeimen. Az igazi kihívás azonban az ofőm volt, aki törit tanított. Ő ugyanis rettegett a pókoktól és amikor előadtam neki, hogy miért kell év végén ötöst adnia, rosszabbul reagált, mint anno a szüleim. Kemény volt, még a szüleimmel is leült beszélni! Végül is év végén kitűnő bizonyítvánnyal végeztem el az általános iskolát. Minden fasza volt, sunshine, happiness:-)
Őszintén szólva kicsit féltem attól, hogy apám mégis azt mondja, hogy "hülye vagy fiam?ide pókot?", de másnap bement a család Pápára és a szokásos nyár eleji nagybevásárlás végén elmentünk az állatkereskedésbe, ahol én már kinéztem magamnak egy madárpókot. Király volt, édsapám megvette nekem a pókot. Az én madárpókomat!
Hát ja, így történt. Nagy menet volt érte. Később megmutattam az ofőmnek is, a reakciója természetes volt.

Amúgy Icának neveztem el. Pók Ica:-)

Az évek során úgy hozzánőtt a családhoz, mint a kutyák pédául. Sajnos nemigen lehetett szabadon futtatni, nem volt kézhez szoktatva, mert már félig kifejlett volt, mikor megvettük. Picit agresszív volt néha. Egyszer megszökött. Apám fogta be! Egyszer rátámadt a tesómra. Amikor nem voltam otthon, az öcsém gondozta. Használtam terápiás célokra:) Mindenki lenyűgözve nézte, mikor ebédelt. Ötször vedlett.

R.I.P