Zsutti in London - 1st and 2nd day

Multikulturális massza. Ebben a két szóban össze tudom foglalni azt, amit az elsõ nap után a városról tapasztaltam.
Annak, aki nem tudná röviden leírom az elõzményeket: egyik barátnõm, Dius kijött Londonba szerencsét próbálni és mi a haverokkal elhatároztuk, hogy kiutazunk hozzá boldogítani õt:) Végül csak ketten tudtunk kijönni Dainnel, akinek hátsó szándékai vannak, ugyanis itt akar maradni dolgozni flash designer-ként, persze csak ha sikerül állást találnia.
Aki ismer, az tudja, hogy nekem valahogy soha nem sikerül a dolgaimat egyszerûen elintézni, másképp megfogalmazva nem jutok el A-ból B-be egy egyenes vonalon. Igaz, hogy végül valami hihetetlen mázli folytán sikerül B pontba elérnem, de az a stressz meg sok macera ami odáig vezet egyszerûen idegõrlõ, tudnék élni nélküle. Így volt ez az utazásom elõtti napon is, mikor nem sikerült ott pénzt váltanom ahol akartam (a legolcsóbb pénzváltónál Budapesten), és amikor reggel felkeléskor eszembe jutott megkeresni az útlevelemet, amit akkkor már hónapok óta nem láttam az albérletemben. Egyelõre hagytam, így is késtem a munkahelyemrõl 1 órát. Este meló után kezdtem el kutakodni a szobámban találató hatalmas kuplerájban és végül egy óra matatás után sikerült is elõkerítenem, közben egy picit össze is rámoltam, de a végére már totális idegroncs voltam. Ezúton szeretném megköszönni Anginak, hogy pár órára élvezhettem a társaságát és pénteki (hektikus) napom elsõ nyugodt perceit nála tölthettem.
Le sem feküdtem péntek este, hajnali négykor megérkezett Bogár, hogy kikísérjen a reptérre, amibõl az lett, hogy csak az Örsig segített a cuccimat cipelni, ott bemondta az unalmast. Elbékávéztam Ferihegy 1-re, becsekkolásnál adtam a frissen megtalált útlevelemet a kezelõ hölgyikének, aki felvilágosított, hogy ez már lejárt és ki van lyukasztva! Baaaaazdmeeeg! Hála a gondviselésnek már benne vagyunk a tutiban ( gy.k.: az EU-ban) így a személyimmel igazoltam magam, azóta is azt mutogatom minden angolnak, ha kell.
Oké, becsekk, gépre fel, felszállás, alvás, leszállás, ez már Anglia! Egy shuttle járattal eljutottam a Baker street-ig, ahol Diussal kb fél óra múlva meg is találtuk egymást. Vettem egy Oyster card-ot, amivel az itteni BKV-t tudom használni. Van 12 db metróvonal, a város zónákra van osztva stb, de ez most nem lényeges. Azt azért megjegyezném, hogy a metróhálózat sokkal jobban ki van találva, mint otton, tanulhatna a BKV a Transport for London Ltd-tõl!
Diusék albijában kicsit spártai körülmények között lakunk négyen (itt van Amanda is, Dius baratnõje), dehát annyi baj legyen. Ott derült ki, hogy a Zenitem bemondta az unalmast és nem hajladó fényképeket készíteni, a másik váz ami nálam van, meg szintén nem mûködik valamiért, bár abban lehet hogy csak elemet kell cserélni. BIATCH!
Délután aludtam pár órát, este pedig elmentünk bulizni a The End nevû szórakozóhelyre. Elõtte az albiban beizzítottunk 2 üveg pezsgõvel meg Red Bullal, kár hogy totál bezombultam amiatt a gyógyszer miatt, amit a fejfájásomra vettem be. Szóval beálltunk a sorba, közben próbáltak nekünk drogot árulni, nem vettünk, a bejáratnál megmotoztak, kipakoltatták a zsebeimet, a tárcám minden zegzugát átnézték és csak utána mehettem be. Valami elekrto-izé buliba kerültünk, ami nem volt rossz, a pia olcsó volt. Kellett egy kis idõ, hogy felengedjek, nem sokkal késõbb tudtam élvezni a zenét is, a másik teremben volt egy kis dobbasszus meg break, voltak fura arcok, bunkó angolok (nem sok), kedvesebb angolok, magyarok. Sikerült annyit ugrálnom, hogy ma frankón izomlázam van, teljesen elszoktam a buliban való ugribugri-tól. Az vicces volt, hogy az elsõ ember aki leszólított a buliban, miközben a lányokra vártam a WC elõtt, kapásból Extasy-t próbált nekem eladni, no thanks. Mielõtt eljöttünk a buliból és megint a WC elõtt vártam a lányokra, megint megpróbáltak Extasy-t rámsózni, no thanks again!
Éjszakai busszal hazajöttünk, lefeküdtünk, délelõtt megérkezett Dain is és kb átaludtuk az egész napot. Ma tervet készítünk az elkövetkezendõ napokra és holnap nyakunkba vesszük a várost.