Zsutti in London - a többi nap

Tyû. Már másfél hete hazaérkeztem, de rohadtul nem volt idôm blogot írni és befejezni a Londoni történetet. A munkahelyemen megy a pörgés ezerrel, majdnem minden nap éjszakába nyúló túlórák vannak, a hétvégémet is bent töltöttem:( Mindenesetre most megpróbálom befejezni és lezárni (egy idôre) Londont, bár nem emlékszem pontosan, hogy a keddi nap után mi milyen sorrendben történt, de talán nem is ez a lényeg, hanem az élmény maga, hogy átélhettem! Tehát kezdôdjék:

Ha jól emlékszem, szerdán megint hárman indultunk útnak: Dius, Dain és én. Általában jellemzô volt ránk, hogy délelôtt nehezen keltünk és délután többnyire késve indultunk be a városba növelni a turistatömeget. Elsô feladatként megnéztük magunknak a St. Paul katedrálist, amirôl megállípítottuk, hogy bazinagy. Majd átsétáltunk a London Bridge-en aminek a túloldalán a Tate Modern Gallery hatalmas épülete állt, ami valaha gyárként üzemelt. Sajnos a kiállítás amit meg akartunk nézni inkább valami mini vidámpark volt, lecsúzdázhattál a magasból, amit mi nem tettünk meg sajnos ilyen-olyan okok miatt. Viszont a Tate könyvesboltja kurvajó, ott vettem is egy könyvet amely a "Graphic Design for the 21st Century" címet viseli. Most azt olvasom egyébként. Onnan továbbsétáltunk a Borrough Market
felé, ahol bekajáltunk volna, ha lettek volna nyitva büfék...ehelyett életemben elôször beültem egy Starbucksba egy forrócsokira - nem fog sokszor megismétlôdni, mivel NEM iszom kávét!
Tehát megint turistának álcáztuk magunkat, néztünk hidat, kolbászoltunk erre-arra, mígnem rábukkantunk a Design Museum-ra!! Óóóó, hát ez a mi helyünk! Majdnem megnéztünk egy épp aktuális kiállítást, de a múzeum boltjánál tovább nem jutottunk! Nos itt is vettem két könyvet az egyik: The Ten Commandments of Typography/Type Heresy: Breaking the Ten Commandments of Typography
a másik : VJ: Audio-Visual Art and VJ Culture (includes DVD)
Mindkettô best-buy volt! Ezeket Magyarországon nem tudtam volna megszerezni! Az elsôt már kiolvastam:) Ezzel elköltöttem a kártyámról szinte minden pénzt, alig maradt már pár fontom, de nem bántam, mert úgy éreztem ezek a könyvek minden pennyt megérnek!
Megint este értünk haza, nagyon szép napunk volt.

Csütörtökön megint önállósodtam. Temetôbe mentem fotózni, ez volt az a program, amit nem hagyhattam ki! Hát igen, megint elôjött a temetô fétisem:D
Elôsztori: nagyon régóta ismerem ezt a honlapot: http://www.afterlifeseasons.com/
Ez egy gyönyörûszép temetô amirôl nem tudtam, hogy Londonban van, amíg kíváncsiságból meg nem néztem ott a neten. El tudod képzelni az ábrázatomat fültôl-fülig érô mosollyal, mikor ez a tény tudatosult bennem? Szóval csütörtökön elindultam megkeresni a helyet, ami London egy kívülebb esô részében volt, a 3-as zónában. Pechem és mázlim volt egyszerre, ugyanis nagy nehezen ráleltem, de fél órával zárás elôtt értem oda! A nap a szobrok hátát sütötte, tehát nem voltak szerencsések a körülmények, de azt hiszem sikerült pár jó képet készítenem. A fotók hívása még várat magára.
Este még elmentünk Dainnel egy kis lájtos fotótúrára. Nagyon komoly eset volt, mikor London egyik hatalmas felhôkarcolóját fotóztuk - ami leginkább egy hatalmas végbélkúpra emlékeztet - és odajött hozzánk egy Bobby (brit fakabát) és kérdezôsködött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, tetszik e London, milyen kamera ez stb! Nem ám az itthon megszokott "kérem igazolja magát" szöveggel jött! Ja és kb 3 mondatonként kért bocsánatot a zavarásért, de neki ez a kötelessége, a biztonság miatt blablabla! BESZARÁS!
A Temze másik partján nem messze a Design Museum-tól találtunk egy kis szökôkutat nôi bronzszobrokal, amit szintén nem kíméltünk a kameráinkkal! Valamikor hajnalban értünk haza, nagyon fáradtan...

Péntek. A péntek az péntek. Február másodika volt és már feladtam, hogy még bármit vegyek magamnak könyveken kívül, ráadásul anyukámnak is akartam valamit hozni. Viszont mikor felkeltem már várt egy SMS amiben a munkabérem átutalásáról értesítettek :D Be is jelentettem Dainnek, hogy ma shoppingolunk mint állat!
Annyira nem is szaporítanám a szót, senkit nem akarok a vásárlás részleteivel untatni, hacsak azt meg nem jegyzem, hogy mire vettem egy cipôt, kb 5 boltot jártam meg 20 perc alatt. Nem azért, mert szar volt a választék, hanem mert egymás mellett voltak és nem kellett egy egész kibaszott plázát bejárnom, hanem továbbálltam az út másik oldalára vagy a szomszédos boltba. LÁNYOK MOST IRIGYELJETEK :p!
Szóval ez volt a termés: egy kék iPod Shuffle az Apple Flagship Store-ból, egy cipô, egy kabát a Mujiból, anyukámnak egy sütivágó forma szintén a Mujiból. Mindennel kurva jó vásárt csináltam, egyrészt az itthoni árakhoz képest egyáltalán nem volt rosszabb, másrészt végre lecserélhettem az elhasználódott discman-em, cipôm és kabátom.
Miután kiéltem feminin oldalam (gy.k. kóros vásárlás), hazamentünk és felkészültünk testileg-lelkileg-tudatilag az éjszakára. Nagy túrát terveztünk Dainnel, ezért készítettünk fincsi vacsit, picit lepihentünk, olvastam és egy elhamvadt cigarettavéget bámultam fél órán keresztül, míg csodaszép dolgokat fedeztem fel a szôrszálaim végén! (értelmezd ahogy akarod)
Valamikor éjfél után elindultunk utunkra és random városnézést csináltunk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem volt konkrét úticélunk, hanem arra mentünk közös megegyezés alapján, ahol valami érdekeset láttunk! "Mi ez a nagy?" - nézzük meg. "Mi ez a szép?" - nézzük meg. "Mi ez a sok fa itt a város közepén?" - nézzük meg. Így történt, hogy eljutottunk a Trafalgar Square-re, ait nappal nem láttam egyszer sem, benéztünk a Springs Gardenbe, ami a királynô elôkertjének tekinthetô. Nem mintha büszke lennék rá, de pisiltünk a királynô kertjében, mert kellett! Azt meg kell jegyeznem, hogy a kert gyönyörûszép volt, csodálatosan kivilágított fákkal, növényekkel, tóval. Egyszercsak behajtott oda két rendôr és bôszen kerestek valamit a fák koronájában bazi erôs fényû zseblámpákkal! Viccesen néztek ki. Talán terrorista bújt ott el vagy csak a királynô macskája szökött ki kufircolni - soha nem tudjuk már meg.
Springs Garden végében ott áll egyébként a Queen kis vityillója, a Buckingham Palace - ezt szintén nem láttam nappal. Azt meg kell jegyezni mindenképp, hogy az angolok megadják a módját, úgy értem rohadtul tudják érzékeltetni a kis földi halandóval, hogy "igen bazdmeg, valamikor mi uraltuk a fél világot, mindenhol volt gyarmatunk!"
A palota mellett elhaladván egy olyan környékre jutottunk, ahol nem nagyon volt 15 milla (HUF) alatti kocsi a házak elôtt! Aztán találtunk egy utcát, illetve többet is, ahol csak hófehér házak voltak és mindegyikre az volt kiírva, hogy HOTEL! Több tucat hotel egymás mellett! Mindegyikben recepció, full service, anyámkínja!
Volt nálunk egy laptop a fotóapparátus mellett, amivel megcsapoltuk a gazdag negyed WiFi hálózatát :D A GoogleMap-en belôttük hol járunk. Vicces volt. Dainnel kitaláltuk, hogy keressük meg azt a helyet, ahova majd mennie kell interjúra és hála a modern technikának, meg annak hogy a gazdagoknak fingja nincs arról hogy kell lezárni az otthoni WiFi-t kéretlen látogatók elôl :D a GMap segítségével elnavigáltunk abba az utcába, aminek az elején egy iszonyatosan csúnya épület éktelenkedett: a Scotland Yard.
Barangolásunk közepette belecsöppentünk London éjszakai életébe. Most képzelj el egy átlagos szombat estét Budapesten (tüntetés nélkül of course) és szorozd meg tízzel. Az emberek egymás hegyén-hátán, mattrészegen, kikészülve fetrengenek az utcán, buliznak, 12 méteres limuzinokkal ragadnak meg a sarkon mert nem tud befordulni a szerencsétlen sofôr! Tehát nagyon komoly a látvány meg a hangulat! Hétközben amúgy semmi! Abszolút! A rendôrök meg leszarták!
Kemény trip volt, több kilométert gyalogoltunk. Valamikor reggel 7 körül értünk haza és feküdtünk le.

Szombat. Este nyolckor indult haza a gépem. Miután összerámoltam és elbúcsúztam mindenkitôl, Dainnel elindultunk még egy utolsó közös minitúrára. Elmentünk egy táskaüzletbe, amit éjszaka fedeztünk fel. Itt még gyorsan vettem magamnak egy új válltáskát, mivel a régin már több lyuk volt mint azt gyárilag tervezték. Nagyon nehezen megtaláltuk a vonatállomást ahonnan visszajutottam Luton Airport-ra. A gépem másfél óra késéssel indult, összespanoltam pár magyarral, egymásnak nyújtottunk társaságot.
Otthon a reptéren Mózes várt rám, nagyon örültem neki! Hazataxiztunk, tartottam élménybeszámolót stb, de innentôl már semmi sem érdekes. Visszacsöppentem a magyar valóságba, melóba, tüntetôs hangulatba itt Pesten stb. Mindegy, ez az egy hét konkrét LIFETIME EXPERIENCE volt, változott a szemléletmódom pár dologban, nagyon sokat kaptam a várostól meg az emberektôl. VISSZA KELL MENNEM! (már csak a temetô miatt is:)

Képek jönnek késôbbb!