Változások avagy Miből lett elegem?

2007 a változások éve. Az a folyamat, ami lejátszódik bennem és az életemben, még 2006-ban kezdődött, és egész pontosan karácsony előtt 1-2 nappal eszkalálódott, amikor is lementem alfába, kiléptem a testemből és úgy tekintettem magamra és az életemre, mintha egy harmadik személy lennék. Átgondoltam és átértékeltem az addigi életemet, mindent ami jó volt, rossz volt, ami számomra fontos és ami nem, akik számomra fontosak és akikről tudom, hogy én is fontos vagyok nekik.
Úgy érzem léptem egy szintet: gondolkodásban, felelősségtudatban, stílusban (bármilyen stílusra gondolhatsz). Elértem a szellemi érettség egy újabb fokát, amiről soha senki nem ad hivatalos papírt... Ezek a dolgok vezettek a most fenálló helyzetig.

Tehát a változás: elköltözöm.

4 éve és másfél hónapja lakom itt a Bánki Donát utcában. Előtte 7 másik albérletem/lakhelyem volt majdnem másfél év alatt. 5 és fél év alatt szinte mindig osztoznom kellett valakivel a szobámon. A magánéletem ebből kifolyólag elég sivár volt, folyamatosan stresszelnem kellett magam mások miatt, kit mikor miért hozhatok fel a lakásba, hogy senkinek ne legyen kellemetlen, senki ne zavarja a másikat stb. Ciki volt, ha trehány volt a lakótársam és az albi úgy nézett ki, mint egy 2. világháborús barakk.
Jó ez a mostani albérlet, de elég volt belőle. Elegem van a folyton elduguló WC-ből, az ablakokból, amik nem csukódnak rendesen és beeresztik a hideget. A lakótársakból, akik nem képesek normálisan elmosni egy rohadt tányért vagy poharat, persze ahhoz is idő kell, hogy egyáltalán elkezdjenek mosogatni. Ez általában akkor történik meg, mikor már nagyon kevés az evőeszköz. Utálom, hogy itt szinte állandó a kosz!
Elegem van abból, hogy trehány a szobatársam, megbízhatatlan lusta dög! Utálom, hogy nem képes rendet tartani maga körül, nem képes elpakolni maga után a konyhában, mézes kenyeret eszik és utána ragad az asztal, a tálca, a tányér, a szék, de letakarítani már derogál! Utálom, hogy zokniban alszik, hogy kétnaponta jut eszébe a fürdés, utálom hogy elájulok a lábszagtól, mikor este hazajövök a melóból, utálom, mert nem adja meg a pénzem, amivel már több mint egy hónapja tartozik mert én jófej voltam és kisegítettem és ezért most én szopom a lófaszt! Van 3000 forintom a hétre, 1300 a bankkártyámon, a telefonom lemerült, egy kibaszott SMS-t nem tudok írni! Utálom, hogy nem értem mit beszél, mert artikulálni nem tud, gyorsan is beszél és a száját csak akkor nyitja ki rendesen, ha tömi a fejét. Utálom, hogy kétnaponta dolgozik 24 órát, átalussza a munkaidejét és utána itthon szinte 2 napig folyamatosan hálóban lövik egymást halomra a haverjaival! Rühellem, a faszkivan az egésszel!
Miért van az, hogy rajtam kívül senki nem hajlandó WC papírt, mosogatószivacsot, mosogatószert, villanykörtét, WC frissítőt, gyufát venni, ha az már elfogyott??? MIÉRT?
Én nem vagyok senkinek a komornyikja. Elegem van a szopásból, innentől fogva leszarok itt mindent. Nem mosok el senki után, nem takarítom ki a kérót, a pohárgyűjteményem elrakom, ma vettem utoljára gyufát, de lehet köcsög leszek és megtartom magamnak!
Elköltözök, beljebb a városba, közelebb a munkahelyemhez egy haveromhoz. Kapok egy saját kis szobát, lesz MY SPACE-em, lesz magánéletem és nem kell többet fizetnem, mint itt.
Már csak 1 hónapot és 1 hetet kell kibírnom. Érzem nem lesz egyszerű, de nem érdekel, mert az elhatározásom stabil, van célom és ez a cél segíteni fog abban, hogy kibírjam még ezt az 5 hét szopást! BIATCH!