Zsutti in LONDON - 3rd and 4th day

A hétfõi nap elsõ fele azzal telt, hogy bevásároltunk jó sok kaját, meg mindenféle hasznos dolgot. Dain vett egy mobiltelefont, hogy a cégek amelyeknek elküldte a portfolióját, azon eléressék. Én vettem két db CR2-es elemet a Minoltába (ami a Garay Zsoltié, csak nálam van 2 éve és magammal hoztam) 13 fontért, ami valljuk be, nem olcsó. Tökmindegy, a gép újra mûködött és én örültem, hogy nem kell filmes gép nélkül kibírnom ezt a hetet!
Sikerült olyannyira elbasznunk az idõt, hogy délután négykor indultunk el felfedezni a várost. Elmentünk a Carnaby street-re, ahol rengeteg überfasza üzlet vett körbe minket, sokszor azt sem tudtam melyik kirakatot nézegessem. Van ott egy MUJI nevû japán lakberendezési bolt, ahol márkajelzés nélküli, abszolút letisztult formavilágú cuccokat árulnak. Azonnal beleszerettem, vettem is magamnak egy A6-os méretû füzetecskét, de érzem, hogy oda még visszamegyek! Voltunk egy másik lakberendezési boltban - a Habitat-ban - ami megintcsak egy olyan szintet üt meg, amivel Magyarországon nem találkozhatsz. Ezt igazából le sem lehet írni, látni kell!
Bementünk nem messze a Carnaby-tõl egy Apple Flagship Store-ba, ahol poénból egy dupla Cinema Display-es gépen néztem meg a mailjeimet, kipróbáltam az új Macbook Pro-t, aminek nem jött be a touchpad-hoz tartozó gombja, mivel rohadtul nem érzékelte az ujjam nyomását. Lehet, hogy csak az a darab volt rossz, amin én ügyködtem, de akkor meg ne rakják ki! Ja és veszek majd egy iPod Shuffle-t, csak arra várok, hogy megjöjjön a fizetésem a bankszámlámra.
A Picadilly Circus-on készítettem egy 360°-os panorámát, életemben elõször, remélem jó lesz. Elkolbászoltunk a parlamentig, keringtünk mint gólyafos a levegõben, átsétáltunk az egyik hídon a "budai" oldalra, készítettünk pár képet és elindultunk hazafelé. A londoni BKV jól csinálhatja a dolgát, ugyanis saját büdzsébõl újítják fel az egyik Temzén átívelõ hidat! WOW!

Kedd. Otthon megígértem az egyik kollégámnak, hogy Notting Hillbõl hozok neki second hand cd-t, amit valamilyen boltban lehet venni 1 fontért, 10-es pakkokban. Diussal és Dainnel nekiláttunk felkutatni azt a boltot, ami valami kis utcában találató, valahol a metró környékén - ennyi információ állt rendelkezésünkre. Nem valami sok, nem is találtuk meg természetesen. Helyette viszont találtunk olyan könyvesboltokat, hogy gyakorlatilag fél ill. negyedáron lehetett olyan könyveket vásárolni, amelyekkel Magyarországon még nem találkoztam! Design, a mûvészet minden vállfaja, tipográfia, graffiti és a regényekrõl ne is beszéljünk! Ott csöpögtünk mind a hárman.
Aztán én találtam egy használt könyv és képregény kereskedést, ahol a polcok a plafonig voltak tele régi könyvekkel és több EZER használt-új-régi-ritka képregény állt a vásárlók rendelkezésére, mind becsomagolva! A képregényõrültek Mekkája! Az alagsor annyira durván nézett ki, hogy ott is muszáj volt egy panorámát készítenem. Ja, azt talán mondanom se kell (vagy megis), hogy szinte minden fillérekért volt! Én vettem egy Pókember füzetet, amelyet Todd McFarlane rajzolt - egy kedvenc mûvészem - de még pár száz könyvet meg regényt simán vittem volna magammal!
Szóval cd boltot nem találtunk, de sok mást igen. Utána hazafelé vettük az irányt, mert Diusnak dolgoznia kellett. Ja és azt elfelejtettem, hogy Dain aznap délelõtt küldte el a CV-jét tizenvalahány álláshirdetésre és mikor a képregényboltban böngésztünk, már fel is hívták, hogy menjen interjúra! A végén még sikerül a srácnak.
Tehát otthon tartottunk egy kis pihenõt, megragasztottam az állványomat, ami idõközben kissé szétesett, lévén hogy azt hoztam magammal, amelyik anno leesett a Margit-hídról. Utána viszont jó turistát játszottam, egyedül bementem a városba, Parlamentet meg Big Ben-t fotózni, meg Churchill-t, mármint a szobrát, meg ilyen tipikus turista látványosságokat... Megint átsétáltam a "budai"oldalra, panoráma a Parlamentrõl és elindultam a Tower Bridge felé. Nos, kissé alábecsültem a távolságot és csak az út feléig jutottam el, közben rohadtul elfáradtam. Megnéztem alulról a London Eye-t - BAZI NAGY - fotóztam deszkásokat egy aluljáróban, összeismerkedtem egy wales-i sráccal, akinek egy fotó erejéig kölcsönadtam az állványt. Nagyon örült neki, kapásból készített egy kurvajó képet!
Hazafelé természetesen eltévedtem a metróban és a másik irányba indultam el - tipikus turista! Kb egy-másfél óra metrózás után jutottam haza, totál kikészülve, nem esett nehezemre elaludni.

Zsutti in London - 1st and 2nd day

Multikulturális massza. Ebben a két szóban össze tudom foglalni azt, amit az elsõ nap után a városról tapasztaltam.
Annak, aki nem tudná röviden leírom az elõzményeket: egyik barátnõm, Dius kijött Londonba szerencsét próbálni és mi a haverokkal elhatároztuk, hogy kiutazunk hozzá boldogítani õt:) Végül csak ketten tudtunk kijönni Dainnel, akinek hátsó szándékai vannak, ugyanis itt akar maradni dolgozni flash designer-ként, persze csak ha sikerül állást találnia.
Aki ismer, az tudja, hogy nekem valahogy soha nem sikerül a dolgaimat egyszerûen elintézni, másképp megfogalmazva nem jutok el A-ból B-be egy egyenes vonalon. Igaz, hogy végül valami hihetetlen mázli folytán sikerül B pontba elérnem, de az a stressz meg sok macera ami odáig vezet egyszerûen idegõrlõ, tudnék élni nélküle. Így volt ez az utazásom elõtti napon is, mikor nem sikerült ott pénzt váltanom ahol akartam (a legolcsóbb pénzváltónál Budapesten), és amikor reggel felkeléskor eszembe jutott megkeresni az útlevelemet, amit akkkor már hónapok óta nem láttam az albérletemben. Egyelõre hagytam, így is késtem a munkahelyemrõl 1 órát. Este meló után kezdtem el kutakodni a szobámban találató hatalmas kuplerájban és végül egy óra matatás után sikerült is elõkerítenem, közben egy picit össze is rámoltam, de a végére már totális idegroncs voltam. Ezúton szeretném megköszönni Anginak, hogy pár órára élvezhettem a társaságát és pénteki (hektikus) napom elsõ nyugodt perceit nála tölthettem.
Le sem feküdtem péntek este, hajnali négykor megérkezett Bogár, hogy kikísérjen a reptérre, amibõl az lett, hogy csak az Örsig segített a cuccimat cipelni, ott bemondta az unalmast. Elbékávéztam Ferihegy 1-re, becsekkolásnál adtam a frissen megtalált útlevelemet a kezelõ hölgyikének, aki felvilágosított, hogy ez már lejárt és ki van lyukasztva! Baaaaazdmeeeg! Hála a gondviselésnek már benne vagyunk a tutiban ( gy.k.: az EU-ban) így a személyimmel igazoltam magam, azóta is azt mutogatom minden angolnak, ha kell.
Oké, becsekk, gépre fel, felszállás, alvás, leszállás, ez már Anglia! Egy shuttle járattal eljutottam a Baker street-ig, ahol Diussal kb fél óra múlva meg is találtuk egymást. Vettem egy Oyster card-ot, amivel az itteni BKV-t tudom használni. Van 12 db metróvonal, a város zónákra van osztva stb, de ez most nem lényeges. Azt azért megjegyezném, hogy a metróhálózat sokkal jobban ki van találva, mint otton, tanulhatna a BKV a Transport for London Ltd-tõl!
Diusék albijában kicsit spártai körülmények között lakunk négyen (itt van Amanda is, Dius baratnõje), dehát annyi baj legyen. Ott derült ki, hogy a Zenitem bemondta az unalmast és nem hajladó fényképeket készíteni, a másik váz ami nálam van, meg szintén nem mûködik valamiért, bár abban lehet hogy csak elemet kell cserélni. BIATCH!
Délután aludtam pár órát, este pedig elmentünk bulizni a The End nevû szórakozóhelyre. Elõtte az albiban beizzítottunk 2 üveg pezsgõvel meg Red Bullal, kár hogy totál bezombultam amiatt a gyógyszer miatt, amit a fejfájásomra vettem be. Szóval beálltunk a sorba, közben próbáltak nekünk drogot árulni, nem vettünk, a bejáratnál megmotoztak, kipakoltatták a zsebeimet, a tárcám minden zegzugát átnézték és csak utána mehettem be. Valami elekrto-izé buliba kerültünk, ami nem volt rossz, a pia olcsó volt. Kellett egy kis idõ, hogy felengedjek, nem sokkal késõbb tudtam élvezni a zenét is, a másik teremben volt egy kis dobbasszus meg break, voltak fura arcok, bunkó angolok (nem sok), kedvesebb angolok, magyarok. Sikerült annyit ugrálnom, hogy ma frankón izomlázam van, teljesen elszoktam a buliban való ugribugri-tól. Az vicces volt, hogy az elsõ ember aki leszólított a buliban, miközben a lányokra vártam a WC elõtt, kapásból Extasy-t próbált nekem eladni, no thanks. Mielõtt eljöttünk a buliból és megint a WC elõtt vártam a lányokra, megint megpróbáltak Extasy-t rámsózni, no thanks again!
Éjszakai busszal hazajöttünk, lefeküdtünk, délelõtt megérkezett Dain is és kb átaludtuk az egész napot. Ma tervet készítünk az elkövetkezendõ napokra és holnap nyakunkba vesszük a várost.

Boldog vagyok

Mint azt elôzô postomban írtam a két ünnep között megrendeltem egy szkennert. Tegnapelôtt felhívtak a boltból, hogy megérkezett, a DVD-írómmal együtt, ezért tegnap már alig vártam, hogy vége legyen a munkaidônek és elhozzam tôlük. Szépen elhatároztam, hogy 10 perccel hat elôtt lelépek és kényelmesen beslattyogok a Damjanich utcai boltba. Erre 17:25-kor Szandra, a kollégám megkért, hogy segítsek be neki egy munkában. Szegényre rádobtak egy rakás gányolnivaló cuccot én meg persze nem mondtam nemet, bíztam a gyors munkavégzô képességemben. El is kezdtem tologatni a pixeleket ezerrel, végül 18:20 körül tudtam elindulni az Ogilvybôl. Rohanás!
Sikerült a legoptimálisabb útvonalon eljutnom a boltba és 25-30 perc alatt elértem a Flórián térrôl a Damjanich utcáig! Az üzletben kiderült, hogy nem lehet kártyával fizetni, ezért még keresnem kellett egy automatát, vissza futólépésben, garancialevél, fizetés, mosoly, köszi, viszlát, még jövök vásárolni! Mikor kiértem az utcára, örömömben elkezdtem ugrálni:) de csak picit.
Egybôl mentem át Dainhez, aki szintén tegnap vette meg a Canonjához az új zoom-objektívét, úgyhogy ketten örültünk a fejünknek:)) Én nem bírtam ki hazáig és ott kipakoltam, mert minél elôbb látni akartam! Hát, majd elolvadtam a gyönyörtôl!
No, nem sokkal késôbb elindultam haza. Az albiban úgy gondoltam, hogy megadom a módját és letakarítottam az asztalomat, kidobáltam a szemeteket, elôkészítettem a terepet, átrendeztem a kábelrengeteget, még mosogattam is, hogy levezessem a feszültséget. Majd bevittem a szobába, kicsomagoltam, összeeszkábáltam egy kisasztalféleséget egy polcból és egy hûtôtáskából (nem vicc!), leterítettem selyem hatású, királykék posztóval és ráhelyeztem az ESZKÖZT. Csodálatos volt.
Az már kevésbé volt csodálatos, amikor kiderült, hogy az USB-kábelét Dainnél felejtettem és nem tudom összekötni a számítógépemmel. Szerinted mennyire voltam kiborulva? Elszívtam egy cigit és már készültem elindulni az elsô éjszakai járattal, amikor Zolinak (új lakótárs, róla egy késôbbi postban lesz még szó) eszébe jutott, hogy a nyomtató kábele alkalmas lehet erre a feladatra. És igaza volt! Hopp, életkedvem visszajött:)) ki a kábel, be a kábel, nyomjad vazze!
Az új DVd-íróm is remekül szuperált, a szoftvereket már azzal telepítettem. Kb 3 órán keresztül csináltam az elsô tesztkört, próbálgattam a programokat, kipróbáltam a különféle beállítási lehetôségeket. Az elsô körben csak papírképeket szkenneltem, a következôben már a negatív szkennelést fogom kôkeményen tesztelni! Elsô benyomásaim teljesen pozitívak. A Canon saját szkennelô szoftvere hibátlan, rengeteg beállítási lehetôség és apró, ámde annál hasznosabb fícsör teszi igazán szerethetôvé! Itt meg kell jegyeznem, hogy a Canon által gyártott szoftverekkel eddig csak jó tapasztalataim voltak!
Valamikor hajnali három után feküdtem le, miután beszkenneltem 22 képet. Ennek megfelelôen ma többet késtem a szokásosnál, de ennyi belefér!
Tehát most boldog vagyok:)

Vazze, már egy hete 2007 van!

Már megint vége egy évnek. Hurrá! Nem a legjobb év volt, de az a helyzet, volt már ennél rosszabb is. Bár ha jobban belegondolok, a 2005-ös év sem volt jobb, tehát 2006-tal fej-fej mellett haladnak. Csapjunk a lecsóba!
...
Basszus, mondanám a tutit, erre nem jut eszembe semmi értelmes. Akkor jöjjön az, ami magától jön:

Megyek Londonba! Juhé, alig várom már! Diusnál fogunk lakni, aki most - mondjuk így - szerencsét próbál az angolszászoknál. Itt mindenképp meg kell jegyeznem, hogy kurvaannyát a Wizzair-nek, mert nem tette zökkenőmentessé a jegyrendelést, de erről most ennyit.
Mindenesetre most elkezdtem gyűjteni mindenfélét, amit meg akarok nézni 7 nap alatt, meg amit venni is akarok. Előre félek, hogy rengeteg pénzt fogok elszórni, de most van itt a lehetőség, nyár közepéig valószínű sehova nem fogok utazni és szabadságra sem nagyon fogok menni. Nem érdekel, tavaly szilveszter óta nem voltam külföldön. (Azt az esetet már akkor postolni akartam itt a blogon, csak egyszerűen képtelen voltam leírni az egész sztorit, annyira megviselt, de talán majd egyszer.)

Divat;) Most London nélkül is szórom a pénzt idehaza. A szórás itt nem a meggondolatlan pénzköltést jelenti, bár néha az is beficcen. Kb két éve nem tudtam magamnak normális ruhaneműt vásárolni és a régi darabok kissé már kopottasak meg több lyuk van rajtuk, mint azt a gyártó gondolta. November óta vettem magamnak 4 nadrágot, 1 pulcsit, 1 pólót, 1 nagyon fasza öltönyt és újra felfedeztem két olyan pulcsimat, amit tavaly vettem, de valamiért nem hordtam és most rájöttem, hogy igen nagy hülye voltam, mert kurva jók és elegánsak! Ezentúl csak olyan pólóm lesz, amire én tervezem a mintát, bár ha valami nagyon megtetszik, akkor teszek majd kivételt. Ja és hugomtól kaptam egy nagyon király pulcsit meg nyakkendőt (nem röhög) karácsonyra, amit itt is szeretnék neki nagyon megköszönni.

Fotó. Az is pénzbe kerül és mivel eddig nem volt, nem vittem túlzásba 2006-ban a fotózást. Na de most! Vettem egy 5.6/400-as telét a Zenithez, fantasztikusan szép képeket készít! Újra elkezdek panorámákat készíteni, már voltam a Kerepesiben kétszer, ahol olyan helyeket fedeztem fel, hogy szinte sírtam az örömtől! Tervezem, hogy olyan helyekre megyek fényképezni, amelyek el vannak zárva a kukkolók elől, ezért ha elkapnak számíthatok büntetésre (mit lehet kapni birtokháborításért?) Nem érdekel, tudom hogy ha sikerül, akkor olyan képeket fogok készíteni, amilyet eddig senki, vagy legalábbis nem tudok ilyenről.
A fotózáshoz kapcsolódik, hogy más hardware-be is beruházok. Már megrendeltem egy Canon 4400F szkennert és egy DVD-írót, mivel az még nincs. Veszek majd egy új monitort is, valószínűleg ezt itt, mert a mostani CRT egyszerűen szétbassza a szemeimet! Vibrál a kép, fáj tőle a fejem is, le kell váltanom. (Ajánlom a "3D Flash view" feliratra való kattintást a kép alatt!)
De itt nem állok meg, összerakok egy durva gépet és ha ez megvan, akkor idén elkezdek 3D-t tanulni! Ezt nagyon elhatároztam és végig is viszem! Tudom, hogy több évig fog tartani, mire eljutok egy valóban profi szintre, de azt is tudom, hogy akkor majd nekem nagyon jó lesz emiatt!
Ez nem egy újévi fogadalom, ilyeneket nem teszek, mert úgysem tartom be egyiket sem. Ez elhatározás kérdése. Nem kell ahhoz új év, hogy az ember elhatározzon és véghezvigyen dolgokat. Szerintem ezek az újévi fogadalmak a "legnagyobb önámítás" kategóriába tartoznak.

Net-life. Már több ismerősömnek is mondtam, hogy az életem egyik fele a neten zajlik. Ezzel igazából az elmúlt pár hétben szembesültem, amikor elhatároztam, hogy rendbe szedem a virtuális zsuttikat. Olyan sok helyen vagyok beregisztrálva, több néven, többféle jelszóval, hogy már nehéz követni. Nem beszélve arról, hogy meg akarom szüntetni a régi vipmail-es fiókomat (mindkettőt) és mostantól csak a Gmail-t használom. Minden regisztrációt, amit vipmail-es accounttal csináltam át kell írnom Gmail-re, leveleket exportálni stb. Aztán Gmail-en belül is rendszerezni kell a leveleket, mindegyiket megcímkézni, címkéket gyártani, igazi idegtépő pepecs-munka.
Aztán ott van a Netvibes-om, ahol konstans 660 olvasatlan feed körül járok. Oké, szelektíven olvasom őket, meg biztos van köztük még mindig rengeteg fölösleges, pedig azt is nemrég szedtem ráncba és szinte teljesen újrastrukturáltam.
De a legnagyobb falat a del.icio.us accountom rendbeszedése volt. 650 link fölött jártam, mikor elkezdtem az elejéről végignézni az elmentett kedvenceket, az esetek 70-80%-ban adtam rövid angol leírást az oldalról, rendszereztem a tag-eket, újakat találtam ki, a haszontalanokat kitöröltem, újra felfedeztem régi kedvenc oldalakat, a YouTube-os videókat átmentettem a YouTube-os accountomra stb. Nagyjából két hetembe tellett, mire végeztem a 650 linkkel, ami lecsökkent 590-re, de most van egy rendbeszedett del.icio.us-öm, amit szerintem sokan irigyelnének!
Jó meg szép dolog a webkettő, de kurvasok macerával jár, ha valaki igazán komolyan benne is van a tutiban!

Zene. Mindig is egy sarkallatos pont volt az életemben, amióta elkezdtem Jacko-t hallgatni 8-9 évesen. Volt már mindenféle korszakom: Jacko-s, diszkós, tuc-tuc-os, gimiben volt egy kis hip-hop-os, metálos, a fősulin meg jött az elektronika kőkeményen, amikor szinte csak és kizárólag drum and bass-t hallgattam 4 éven keresztül!
Most meg? Olyan zenéket hallgatok, amelyekről soha nem gondoltam volna, hogy képes leszek rá. Most például egy John Lennon Collection-t hallgatok, miközben ezt a bejegyzést írom. Rákaptam a nyugis zenékre, a jazz-re, újra elkezdtem klasszikus zenét hallgatni, felfedeztem olyan albumokat a gépemen, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek! Mondjuk az elektronikus zenét még mindig szeretem, de új stílusok felé kacsingatok és nagyon megválogatom mit hallgatok! Azt hiszem, ez tök pozitív dolog.

Család. Nincs sok pozitívum. Apám rokkantosítva, anyám még dolgozik, de ki tudja meddig + el kell viselnie apám hülyeségeit is, akinek ez a helyzet, hogy hirtelen rengeteg szabadideje lett, elég fura és néha úgy is reagálja le a dolgokat. Öcsém 16 éves, rapper akar lenni, ami a szüleim számára szintén nem okoz túl sok örömöt, de legalább idén nem fog megbukni a suliban. Próbálok hatni rá, de mivel csak 2 hetente látom másfél napra, nem hiszem hogy sok vizet zavarok nála. Hugom tanul, mint állat, ő is összeveszett a pasijával, úgymond mosolyszünetelnek. Ki tudja meddig. Ez a karácsony sem múlt el veszekedés nélkül, de én nem is emlékszem olyanra, amikor minden nyugis volt. Falun lassan mennek az események.

Magánélet. Nos, annyira nincs. Tényleg, az elmúlt pár hónapban annyira lefoglalt, hogy rendberakjam a körülöttem lévő dolgokat, hogy ezzel nem volt időm foglalkozni. Okés, voltam bulizni 1-2-szer, ami az utóbbi 2 évben szintén nem fordult elő túl gyakran, csak mikor vizuálozni mentünk valahova, de az nem buli elsősorban!
Miről szólt eddig az életem? Munka az Ogilvyben, fotózás, net-life, munka privátban, minimális szórakozás, az albérlet fenntartása, a jövő tervezése. Találkozgattam 1-2 lánnyal az utóbbi időben, de semmi komoly. Nem is igazán tervezek most semmi komolyat, inkább csak sodródom az árral és meglátom mi lesz. (Lehet nem lesz semmi...)
Egyikük volt gimis osztálytársam, kicsit rokonlélek. Ő is mindig kívülálló volt, mint én is némely közösségben. A másik lányt máshonnan ismerem és kiderült, hogy több közös vonásunk is van - szerintem. Hasonlóképp gondolkodunk bizonyos dolgokról. És ott van még a harmadik lány, akivel nem tudok mit kezdeni sokszor. Néha odamennék hozzá és mondanám, hogy "mi lenne ha...?" néha viszont nem tudom hova rakni a fejemben.
És ott van még Ági. Akinek kapcsolata van, néha jó neki, néha nem, megvannak a saját problémái, tervei stb. Mostanra már eljutottam arra a szintre, hogy ne készüljek ki fizikailag, mikor beszélgetünk és szóba hozza a barátját, talán lassan túlteszem magam az egészen így másfél év távlatában, de azt nem állítom, hogy 100%-ig sikerült. Ahhoz én kevés vagyok egyedül.
Szóval nincs olyan magánéletem, amire vágyom és szerintem pár hónapig még nem is lesz, hacsak nem talál rám valaki.

Köszönöm annak a maréknyi embernek, aki olvassa a blogom, azoknak is akikről nem tudok! Legyen ez az év jobb, mint az előző volt, harcoljunk a hangos smiley-k és az emberi butaság ellen, Szaddám meghalt, most már csak Bush-t kell eltenni láb alól! JA, egyvalamit nagyon jegyezz meg! Bármekkorár szopsz is az életben, mindig tartsd észben a következő mondatot:

Success means sometimes to suffer!

Ez és a barátaim tartottak életben az elmúlt hónapokban, amikor szarul mentek a dolgaim. Let it be!