szerda, február 28, 2007

Self management @ work

Nos ezt még gyakorolnom kell...
Itt az Ogilvyben egy jelenleg futó tender csapattagja vagyok és tegnap rossz fát tettem a tûzre. Történt ugyanis, hogy délután 5-re volt kiírva egy megbeszélés, de a mi kis hármasunk csak fél ötkor tudott leülni brainstormolni ami tartott kb, fél hatig. Ekkor a közvetlen fônököm - Misi - azt mondta, hogy húzzunk haza! Kérdeztem, hogy nem kéne e lemenni a meetingre, de ô legyintett és én mint jó munkásember a közvetlen fônökömre hallgattam. 3/4 hatkor leléptem.
Ma reggel egy kiadós elalvás és késés után kapom a mailt, amit tegnap este 18:54-kor küldött nekem a pitch tulajdonképpeni vezetôje-felelôse: Bóta Balázs. Nos, nem részletezném mi állt a levélben, a lényeg hogy megkaptam rendesen a magamét. Nem kezdôdött jól a nap, na, mondjuk már ki!
Szóval miután elvégeztem a reggeli csurgatást, felhívtam, hogy beszéljünk négyszemközt. Mit mondjak, izgultam... és elmondtam neki az igazat: azt, hogy nincs mentségem a távolmaradásra - persze elôtte elnézést kértem felelôtlen magatartásomért - és megígértem, hogy ezentúl kooperatívabban fogok vele/velük együtt dolgozni stb.
Tényleg beismerem: ICH HABE MIST GEBAUT! ELBASZTAM!
De úgy gondolom a legjobban menedzseltem a problémát, persze lehet ezt ennél jobban is, csak tudnod kell dönteni a két fônököm szava közt, akik közt az információáramlás nem zökkenômentes - szerintem.
Na, mára ennyi, most menjünk dolgozni!

hétfő, február 26, 2007

A gonosz száma

666. Ma este postoltam a del.icio.us-ömön a 666. linket, ami történetesen egy spanyol fotós - Chema Madoz oldala.
Ráadásul nem is akármilyen képeket készít! Nézzétek!

vasárnap, február 25, 2007

Változások avagy Miből lett elegem?

2007 a változások éve. Az a folyamat, ami lejátszódik bennem és az életemben, még 2006-ban kezdődött, és egész pontosan karácsony előtt 1-2 nappal eszkalálódott, amikor is lementem alfába, kiléptem a testemből és úgy tekintettem magamra és az életemre, mintha egy harmadik személy lennék. Átgondoltam és átértékeltem az addigi életemet, mindent ami jó volt, rossz volt, ami számomra fontos és ami nem, akik számomra fontosak és akikről tudom, hogy én is fontos vagyok nekik.
Úgy érzem léptem egy szintet: gondolkodásban, felelősségtudatban, stílusban (bármilyen stílusra gondolhatsz). Elértem a szellemi érettség egy újabb fokát, amiről soha senki nem ad hivatalos papírt... Ezek a dolgok vezettek a most fenálló helyzetig.

Tehát a változás: elköltözöm.

4 éve és másfél hónapja lakom itt a Bánki Donát utcában. Előtte 7 másik albérletem/lakhelyem volt majdnem másfél év alatt. 5 és fél év alatt szinte mindig osztoznom kellett valakivel a szobámon. A magánéletem ebből kifolyólag elég sivár volt, folyamatosan stresszelnem kellett magam mások miatt, kit mikor miért hozhatok fel a lakásba, hogy senkinek ne legyen kellemetlen, senki ne zavarja a másikat stb. Ciki volt, ha trehány volt a lakótársam és az albi úgy nézett ki, mint egy 2. világháborús barakk.
Jó ez a mostani albérlet, de elég volt belőle. Elegem van a folyton elduguló WC-ből, az ablakokból, amik nem csukódnak rendesen és beeresztik a hideget. A lakótársakból, akik nem képesek normálisan elmosni egy rohadt tányért vagy poharat, persze ahhoz is idő kell, hogy egyáltalán elkezdjenek mosogatni. Ez általában akkor történik meg, mikor már nagyon kevés az evőeszköz. Utálom, hogy itt szinte állandó a kosz!
Elegem van abból, hogy trehány a szobatársam, megbízhatatlan lusta dög! Utálom, hogy nem képes rendet tartani maga körül, nem képes elpakolni maga után a konyhában, mézes kenyeret eszik és utána ragad az asztal, a tálca, a tányér, a szék, de letakarítani már derogál! Utálom, hogy zokniban alszik, hogy kétnaponta jut eszébe a fürdés, utálom hogy elájulok a lábszagtól, mikor este hazajövök a melóból, utálom, mert nem adja meg a pénzem, amivel már több mint egy hónapja tartozik mert én jófej voltam és kisegítettem és ezért most én szopom a lófaszt! Van 3000 forintom a hétre, 1300 a bankkártyámon, a telefonom lemerült, egy kibaszott SMS-t nem tudok írni! Utálom, hogy nem értem mit beszél, mert artikulálni nem tud, gyorsan is beszél és a száját csak akkor nyitja ki rendesen, ha tömi a fejét. Utálom, hogy kétnaponta dolgozik 24 órát, átalussza a munkaidejét és utána itthon szinte 2 napig folyamatosan hálóban lövik egymást halomra a haverjaival! Rühellem, a faszkivan az egésszel!
Miért van az, hogy rajtam kívül senki nem hajlandó WC papírt, mosogatószivacsot, mosogatószert, villanykörtét, WC frissítőt, gyufát venni, ha az már elfogyott??? MIÉRT?
Én nem vagyok senkinek a komornyikja. Elegem van a szopásból, innentől fogva leszarok itt mindent. Nem mosok el senki után, nem takarítom ki a kérót, a pohárgyűjteményem elrakom, ma vettem utoljára gyufát, de lehet köcsög leszek és megtartom magamnak!
Elköltözök, beljebb a városba, közelebb a munkahelyemhez egy haveromhoz. Kapok egy saját kis szobát, lesz MY SPACE-em, lesz magánéletem és nem kell többet fizetnem, mint itt.
Már csak 1 hónapot és 1 hetet kell kibírnom. Érzem nem lesz egyszerű, de nem érdekel, mert az elhatározásom stabil, van célom és ez a cél segíteni fog abban, hogy kibírjam még ezt az 5 hét szopást! BIATCH!

csütörtök, február 22, 2007

Képek Londonból


A fotókat Dain, Dius és én készítettük egy Canon 350D-vel (ami Dainé). Én egy Minolta Dynax vázzal nyomultam, miután a Zenitem bemondta az unalmast. A saját képeimet még nem tudtam elôhívatni, mivel le vagyok égve mint a Reichstag... Majd ha megjön a márciusi fizum.

Ez Kilburn egy része, innen nem messze laktunk és ilyen szépen voltak lefestve a metró melletti falak.

Kilátás Diusék albijából az utcára.

Picadilly Circus 360º-os panoráma.

Ez az a naggyon durva Second Hand Comic and Bookstore Notting Hillben!

Ez nemtom micsoda, de kurvajól nézett ki! Valami hologrammos posztmodern oszlop a Regent Street-tôl nem messze.

Ez a könyvesbolttal szemközt volt, valami sütöde vagy mi a szösz... A kirakatban egy Minivel.


Ezt nem én csináltam:)

Dius szereti a tojás alakú absztrakt mûvészetet:)

Dain - Conquering London

A Tower Bridge egy részlete érdekes árnyékokkal.

Ez egy Bentley szalon, tele szar kocsikkal. Mellette volt a még szarabb (de tényleg!) Rolls Royce szalon.

Ez valahol a belvárosban volt, és ez a mozgássérült gyermekek emlékmûve (angolul MONUMENT, amire nincs megfelelô magyar szó Dain meg én szerintem.)

Ez Springs Garden, a királynô elôkertje, ahol gyönyörûen vannak kivilágítva a fák és ahol Dainnel könnyítettünk magunkon, mert muszáj volt!

Buckingham Shop. Vehetsz mamuszt 100 fontért, de legalább rajta van a Buckingham Palace címere...

Ezt muszáj volt:)

kedd, február 13, 2007

Zsutti in London - a többi nap

Tyû. Már másfél hete hazaérkeztem, de rohadtul nem volt idôm blogot írni és befejezni a Londoni történetet. A munkahelyemen megy a pörgés ezerrel, majdnem minden nap éjszakába nyúló túlórák vannak, a hétvégémet is bent töltöttem:( Mindenesetre most megpróbálom befejezni és lezárni (egy idôre) Londont, bár nem emlékszem pontosan, hogy a keddi nap után mi milyen sorrendben történt, de talán nem is ez a lényeg, hanem az élmény maga, hogy átélhettem! Tehát kezdôdjék:

Ha jól emlékszem, szerdán megint hárman indultunk útnak: Dius, Dain és én. Általában jellemzô volt ránk, hogy délelôtt nehezen keltünk és délután többnyire késve indultunk be a városba növelni a turistatömeget. Elsô feladatként megnéztük magunknak a St. Paul katedrálist, amirôl megállípítottuk, hogy bazinagy. Majd átsétáltunk a London Bridge-en aminek a túloldalán a Tate Modern Gallery hatalmas épülete állt, ami valaha gyárként üzemelt. Sajnos a kiállítás amit meg akartunk nézni inkább valami mini vidámpark volt, lecsúzdázhattál a magasból, amit mi nem tettünk meg sajnos ilyen-olyan okok miatt. Viszont a Tate könyvesboltja kurvajó, ott vettem is egy könyvet amely a "Graphic Design for the 21st Century" címet viseli. Most azt olvasom egyébként. Onnan továbbsétáltunk a Borrough Market
felé, ahol bekajáltunk volna, ha lettek volna nyitva büfék...ehelyett életemben elôször beültem egy Starbucksba egy forrócsokira - nem fog sokszor megismétlôdni, mivel NEM iszom kávét!
Tehát megint turistának álcáztuk magunkat, néztünk hidat, kolbászoltunk erre-arra, mígnem rábukkantunk a Design Museum-ra!! Óóóó, hát ez a mi helyünk! Majdnem megnéztünk egy épp aktuális kiállítást, de a múzeum boltjánál tovább nem jutottunk! Nos itt is vettem két könyvet az egyik: The Ten Commandments of Typography/Type Heresy: Breaking the Ten Commandments of Typography
a másik : VJ: Audio-Visual Art and VJ Culture (includes DVD)
Mindkettô best-buy volt! Ezeket Magyarországon nem tudtam volna megszerezni! Az elsôt már kiolvastam:) Ezzel elköltöttem a kártyámról szinte minden pénzt, alig maradt már pár fontom, de nem bántam, mert úgy éreztem ezek a könyvek minden pennyt megérnek!
Megint este értünk haza, nagyon szép napunk volt.

Csütörtökön megint önállósodtam. Temetôbe mentem fotózni, ez volt az a program, amit nem hagyhattam ki! Hát igen, megint elôjött a temetô fétisem:D
Elôsztori: nagyon régóta ismerem ezt a honlapot: http://www.afterlifeseasons.com/
Ez egy gyönyörûszép temetô amirôl nem tudtam, hogy Londonban van, amíg kíváncsiságból meg nem néztem ott a neten. El tudod képzelni az ábrázatomat fültôl-fülig érô mosollyal, mikor ez a tény tudatosult bennem? Szóval csütörtökön elindultam megkeresni a helyet, ami London egy kívülebb esô részében volt, a 3-as zónában. Pechem és mázlim volt egyszerre, ugyanis nagy nehezen ráleltem, de fél órával zárás elôtt értem oda! A nap a szobrok hátát sütötte, tehát nem voltak szerencsések a körülmények, de azt hiszem sikerült pár jó képet készítenem. A fotók hívása még várat magára.
Este még elmentünk Dainnel egy kis lájtos fotótúrára. Nagyon komoly eset volt, mikor London egyik hatalmas felhôkarcolóját fotóztuk - ami leginkább egy hatalmas végbélkúpra emlékeztet - és odajött hozzánk egy Bobby (brit fakabát) és kérdezôsködött, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, tetszik e London, milyen kamera ez stb! Nem ám az itthon megszokott "kérem igazolja magát" szöveggel jött! Ja és kb 3 mondatonként kért bocsánatot a zavarásért, de neki ez a kötelessége, a biztonság miatt blablabla! BESZARÁS!
A Temze másik partján nem messze a Design Museum-tól találtunk egy kis szökôkutat nôi bronzszobrokal, amit szintén nem kíméltünk a kameráinkkal! Valamikor hajnalban értünk haza, nagyon fáradtan...


Péntek. A péntek az péntek. Február másodika volt és már feladtam, hogy még bármit vegyek magamnak könyveken kívül, ráadásul anyukámnak is akartam valamit hozni. Viszont mikor felkeltem már várt egy SMS amiben a munkabérem átutalásáról értesítettek :D Be is jelentettem Dainnek, hogy ma shoppingolunk mint állat!
Annyira nem is szaporítanám a szót, senkit nem akarok a vásárlás részleteivel untatni, hacsak azt meg nem jegyzem, hogy mire vettem egy cipôt, kb 5 boltot jártam meg 20 perc alatt. Nem azért, mert szar volt a választék, hanem mert egymás mellett voltak és nem kellett egy egész kibaszott plázát bejárnom, hanem továbbálltam az út másik oldalára vagy a szomszédos boltba. LÁNYOK MOST IRIGYELJETEK :p!
Szóval ez volt a termés: egy kék
iPod Shuffle az Apple Flagship Store-ból, egy cipô, egy kabát a Mujiból, anyukámnak egy sütivágó forma szintén a Mujiból. Mindennel kurva jó vásárt csináltam, egyrészt az itthoni árakhoz képest egyáltalán nem volt rosszabb, másrészt végre lecserélhettem az elhasználódott discman-em, cipôm és kabátom.
Miután kiéltem feminin oldalam (gy.k. kóros vásárlás), hazamentünk és felkészültünk testileg-lelkileg-tudatilag az éjszakára. Nagy túrát terveztünk Dainnel, ezért készítettünk fincsi vacsit, picit lepihentünk, olvastam és egy elhamvadt cigarettavéget bámultam fél órán keresztül, míg csodaszép dolgokat fedeztem fel a szôrszálaim végén! (értelmezd ahogy akarod)
Valamikor éjfél után elindultunk utunkra és random városnézést csináltunk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nem volt konkrét úticélunk, hanem arra mentünk közös megegyezés alapján, ahol valami érdekeset láttunk! "Mi ez a nagy?" - nézzük meg. "Mi ez a szép?" - nézzük meg. "Mi ez a sok fa itt a város közepén?" - nézzük meg. Így történt, hogy eljutottunk a Trafalgar Square-re, ait nappal nem láttam egyszer sem, benéztünk a Springs Gardenbe, ami a királynô elôkertjének tekinthetô. Nem mintha büszke lennék rá, de pisiltünk a királynô kertjében, mert kellett! Azt meg kell jegyeznem, hogy a kert gyönyörûszép volt, csodálatosan kivilágított fákkal, növényekkel, tóval. Egyszercsak behajtott oda két rendôr és bôszen kerestek valamit a fák koronájában bazi erôs fényû zseblámpákkal! Viccesen néztek ki. Talán terrorista bújt ott el vagy csak a királynô macskája szökött ki kufircolni - soha nem tudjuk már meg.
Springs Garden végében ott áll egyébként a Queen kis vityillója, a Buckingham Palace - ezt szintén nem láttam nappal. Azt meg kell jegyezni mindenképp, hogy az angolok megadják a módját, úgy értem rohadtul tudják érzékeltetni a kis földi halandóval, hogy "igen bazdmeg, valamikor mi uraltuk a fél világot, mindenhol volt gyarmatunk!"
A palota mellett elhaladván egy olyan környékre jutottunk, ahol nem nagyon volt 15 milla (HUF) alatti kocsi a házak elôtt! Aztán találtunk egy utcát, illetve többet is, ahol csak hófehér házak voltak és mindegyikre az volt kiírva, hogy HOTEL! Több tucat hotel egymás mellett! Mindegyikben recepció, full service, anyámkínja!
Volt nálunk egy laptop a fotóapparátus mellett, amivel megcsapoltuk a gazdag negyed WiFi hálózatát :D A GoogleMap-en belôttük hol járunk. Vicces volt. Dainnel kitaláltuk, hogy keressük meg azt a helyet, ahova majd mennie kell interjúra és hála a modern technikának, meg annak hogy a gazdagoknak fingja nincs arról hogy kell lezárni az otthoni WiFi-t kéretlen látogatók elôl :D a GMap segítségével elnavigáltunk abba az utcába, aminek az elején egy iszonyatosan csúnya épület éktelenkedett: a Scotland Yard.
Barangolásunk közepette belecsöppentünk London éjszakai életébe. Most képzelj el egy átlagos szombat estét Budapesten (tüntetés nélkül of course) és szorozd meg tízzel. Az emberek egymás hegyén-hátán, mattrészegen, kikészülve fetrengenek az utcán, buliznak, 12 méteres limuzinokkal ragadnak meg a sarkon mert nem tud befordulni a szerencsétlen sofôr! Tehát nagyon komoly a látvány meg a hangulat! Hétközben amúgy semmi! Abszolút! A rendôrök meg leszarták!
Kemény trip volt, több kilométert gyalogoltunk. Valamikor reggel 7 körül értünk haza és feküdtünk le.

Szombat. Este nyolckor indult haza a gépem. Miután összerámoltam és elbúcsúztam mindenkitôl, Dainnel elindultunk még egy utolsó közös minitúrára. Elmentünk egy táskaüzletbe, amit éjszaka fedeztünk fel. Itt még gyorsan vettem magamnak egy új válltáskát, mivel a régin már több lyuk volt mint azt gyárilag tervezték. Nagyon nehezen megtaláltuk a vonatállomást ahonnan visszajutottam Luton Airport-ra. A gépem másfél óra késéssel indult, összespanoltam pár magyarral, egymásnak nyújtottunk társaságot.
Otthon a reptéren Mózes várt rám, nagyon örültem neki! Hazataxiztunk, tartottam élménybeszámolót stb, de innentôl már semmi sem érdekes. Visszacsöppentem a magyar valóságba, melóba, tüntetôs hangulatba itt Pesten stb. Mindegy, ez az egy hét konkrét LIFETIME EXPERIENCE volt, változott a szemléletmódom pár dologban, nagyon sokat kaptam a várostól meg az emberektôl. VISSZA KELL MENNEM! (már csak a temetô miatt is:)


Képek jönnek késôbbb!