BalatonSound 2

A tavalyi Soundon felbuzdulva idén sem hagyhattam ki ezt a fesztivált és már most ki merem jelenteni, hogy jövőre sem fogom! KHÁCCIJÓVOLT! Régen visítottam ennyit, ami mondjuk annak is köszönhető volt, hogy Atis és Dain hazajöttek Londonból másfél hétre, Zamárdiban velük pusztítottuk azokat a rohadt agysejteket! Külön szeretném megköszönni Deen-nek, Dain húgának, hogy 4 napig képes volt minket elviselni és transzportálni, mivel ő volt a sofőr! Nem lehetett könnyű, tudom, szörnyű egy banda vagyunk, mikor össze vagyunk zárva!

Csütörtök este 9-kor indultunk el, tehát elég későn érkeztünk a szállásunkra (jacuzzi, medence, szauna:), amit rövid idő után otthagytunk, hogy még aznap este megízleljük a balatoni éjszakát. Mint kiderült, a szállás nem 10 perc sétára volt a fesztivál helyszínétől, hanem 40 percnyire. Ez volt a bemelegítő. A bejutás simán ment, onnan buláj! Azt hiszem aznap nem rúgtam be nagyon, csak annyira amennyire kellett. Egyébként egy ismerősöm fogalmazta meg jól a Balatonsound mottóját: Nem emlékszem semmire, de soha nem felejtem el! Na, kb én is így vagyok ezzel. Nem vagyok benne biztos, hogy mikor mi történt úgy, ahogy megmaradt... Remélem érthetően fejeztem ki magam.

A tavalyi feszttel ellentétben idén nem nagyon hallgattam végig egy koncertet sem - egyet kivéve - inkább csak ide-oda járkáltam, mindenbe belekóstoltam, ami épp az utamba akadt. Persze volt néhány általam preferált előadó, de lehetetlen küldetés volt mindre eljutni. Amit nem akartam kihagyni, az a Bukem & MC Conrad buli volt. Életem első Bukem partija elég jól sült el, leszámítva azt a 45 percet, amikor a többszáz fős tömegben álltam "sorba", hogy bejussak a limitált befogadóképességű helyszínre. (Az a tömeg túltett eddigi legdurvább BKV-s élményeimen is, de nyomába sem ér annak, amikor 6 éve a Szigeten az InKalos szekusok velem tolták vissza a Dillinjára bejutni próbáló tömeget...)

A sok ömlengés meg felesleges szócséplés helyett álljon itt egy rövid összegzés a zenei élményekről:

A legkellemesebb csalódás: QUIMBY. Nem vagyok egy Quimby rajongó, szerintem még egy albumukat sem hallgattam végig, de kurvajó bulit csináltak a nagyszínpadon, bejött. Lehet ezentúl hallgatni is fogom rendszeresen.

Nem jött be: James Holden. Folyton próbálok másfajta zenei stílusokba is jobban belefolyni és ez is egy ilyen kísérlet volt részemről, de az a prüntyögős minimal house amit a srác nyomott, nem igazán nyerte el a tetszésemet. "Szakértők" szerint kurva jó bulit csinált. Tény, hogy az emberek visítottak, tehát nálam van a hiba.

A legjobb lájti zene: Ezt a díjat a Nicola Conte Jazz Combo kapja. Egyszerűen kurvajó jazzt játszanak! Riszpekt!

A legjobb buli: FATBOY SLIM. Öt előadó gyakorolt rám jelentős hatást, már ami a zenei ízlésem fejlődését illeti: Michael Jackson, The Prodigy, Eminem, Goldie és Fatboy Slim. Ezt a bulit élveztem a legjobban az egész Sound alatt. A csávó nem komplett, az fix. Azt a vagdalkozást meg ugrálást, amit lenyomott a színpadon nem sűrűn látni egy 45 évestől. Najó, lehet elfogult vagyok egy picit, nem tudtam mire kell számítanom, de így volt jó, nem csalódtam!

Új felfedezett: SATOSHI TOMIIE. Volt ott egy kis japán csávó a pult mögött és fapofával gecijó zenét nyomott 5000 embernek. Elképesztő volt! Ez a kis kalandozás a prog house területére igazán jót tett, azt hiszem vágom már, mivel kell bővítenem a zenei repertoárom.
Ami a Sound többi részét illeti, azaz a mit-mivel-kivel-hogyan kérdésekre vonatkozó részeket, nem taglalnám részletesen, legyen elég annyi, hogy: mindent-mindennel-mindenkivel-mindenhogy:)

Azaz, mégis van egy durva sztori, amit meg kell osztanom veletek, mivel egy jóbarátommal történt meg, aki egy kisebb társasággal volt lenn a fesztiválon. Utolsó éjjel, amikor viharkészültség volt, lementek négyen a partra illegális tevékenységet folytatni, köztük a nevét nyilvánosságra hozni nem akaró jóbarátom és barátnője. Miközben az illegális tevékenység elkövetéséhez készülődnek, hirtelen megáll előttük két huszonévesnek kinéző "civil rendőr", mutatták a laminált InKalos igazolványt. Az egyikük kijelentette, hogy vége a bulinak, mert hogy elkapták őket, miközben illegális anyagból illegális cigit tekernek. Míg az egyik srác az ismerősömet basztatta, addig a másik leült a barátnője mellé és elkezdett neki magyarázni, amiről a többieknek fogalma sem volt először. Miután a bűnösök belátták vétküket és úgy határoztak, hogy akkor elmennek a fesztivál területéről, a fő szónok visszaültette őket és lenyomott valami monológot, miközben idegesen fel-alá járkált. Aztán egyszercsak kijelentette, hogy menjenek a picsába és ne is lássa őket! Ez után tudták meg, hogy a másik mivel oltotta a haverom csaját: ha nem akarja, hogy a barátja bajba kerüljön, akkor "másképp" is meg lehet oldani a problémát! Nem pénzre gondolt...

Két lehetőség van: 2 inkalos szekuriti munkaidőn kívül így szórakozik, vagy adott két fesztiválozó, akik találnak 2 inkalos igazolványt és azzal szórakoznak, hogy szekusoknak adják ki magukat. Kéééészbazmeg! Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy mi van a biztonsággal az ilyen fesztiválokon. Nem lettem volna a haverom helyében...

A hazaérkezésem annyira kalandos volt, hogy megérne egy külön blogpostot, de erre már nem lesz időm, 6 óra múlva kelés és munka egész nap, nem tudtam még egy szabadnapot kivenni. Nem hiszem, hogy használható leszek, de ezt dobta a gép, az élet nem fenékig PANDA!