Felon

Már nem vágom kinek a blogján olvastam a Felon című filmről, de az író megbízható ízlése és az általa írt kritika felkeltette az érdeklődésemet a film iránt, amit már csak az fokozott, hogy az egyik főszerepet Val Kilmer alakítja. Nagyon bírom Val Kilmer-t. Azt is bírom, amikor ilyen kaliberű színésznek nem holmi klisészerepet kell eljátszania, lásd zsaru, szuperhős, hősszerelmes, kém, tudós. Úgy tűnt, ebben a filmben ez megadatik.

Az alapsztori: Wade (Stephen Dorff) feltörekvő vállalkozó, van egy fia és házasodni készül barátnőjével, amikor egy este beüt a krach egy betörő formájában. Wade azt teszi, amit minden más családját féltő ember, utánamegy a betörőnek és rásóz egyet a baseballütővel, csakhogy túl nagy bibit csinál a srác fejére, aki ebbe belehal. Hála az igazságos amerikai törvényosztásnak elítélik és börtönbe dugják 3 évre, ami csökkenthető jó magaviselettel stb stb...

A jó magaviseletet már az elején bebukja, mivel bunyóba keveredik. A sztori egyébként egy darabig ezen a síkon mozog: kertvárosi törvénytisztelő polgár bekerül a börtön falai közé, ahol teljesen más társadalmi szokások érvényesek, és tudatlansága folyton a bajba sodorja. Itt meg kell jegyeznem, hogy Stephen Dorff karakteréből sugárzik a tehetetlenség, kétségbeesés és tanácstalanság, egyszerűen nem lehet őt nem szánni minden percben, mígnem tisztes polgárból átalakul kőkemény gyepálógéppé.

Átkerül egy másik börtönbe, ahol már igazi nehézfiúk vannak, itt lesz a cellatársa John Smith (Val Kilmer), magyarul Kovács János, az életfogytos elítélt, rutinos öreg róka.Kilmer megjelenése leginkább Piedonére emlékeztet fénykorában, a fura fazonra nyírt pofaszakálltól meg alig lehet felismerni. Az alakítása hatalmas, ahogy megmutatja a másfél tucat ember meggyilkolásáért elítélt börtönlakó emberi énjét. John Smith sztoikus karaktere zseniális, szerintem az egyik legjobb Val Kilmer alakítás.

A börtönben kemény az élet, odabenn a fehérek a feketék, verekedni kell a tiszteletért, meg azért, hogy repesszék szét a segged, miközben a börtönőrök fogadást kötnek.Nagyon nyers bunyók vannak. Ennél nem mennék tovább, valamit látni is kell:)

A börtönőrök alakítása elég széles skálán mozog és csak néhányukról kapunk többé-kevésbé árnyalt képet, kivéve a főgeci főnököt, akit elsőre nem éreztem ebbe a szerepbe illőnek, de jobban átgondolva Harold Perrineau nem is volt rossz választás. Az ambivalencia metaforája.

Az operatőri munka és a vágás kap egy piros pontot, mert kapunk néhány nagyon szépen fényképezett jelenetet, a nyersebb képek ellensúlyozásakép.

Összességében ez egy jó film, nézhető, teljesen át tudtam magam adni az élménynek, nem volt unalmasnak mondható perc, színészek nagyszerűek, ám néhány gyengeség miatt ez nálam 8/10.