Wass albert: Átoksori kísértetek

Karácsonyra kaptam hugomtól ezt a könyvet. Kb 4-5 éve szeretnék Wass Albertet olvasni, úgy tûnik most jött el az ideje. Semmit nem tudtam az íróról, kicsoda-micsoda, milyen könyveket ír, milyen témában stb. Nem tudtam mit várjak.

Ennek megfelelôen súlyos könyvélmény volt az Átoksori kísértetek. A történet egy amerikai szemszögébôl meséli el a 2. világháború elôtti, alatti és utáni Magyarországot. Igazából nehéz szavakat találni. Wass prózai egyszerûséggel írja le az eseményeket, majdhogynem tárgyilagosan, egy olyan korról, amelyrôl nagyapám mesélt még nagyon régen, de ô is csak félmondatokban és kelletlenül. Nagyon sokáig nem értettem miért, most már van róla fogalmam. Az a rengeteg borzalom és szenvedés, amit azoknak az egyszerû embereknek át kellett élnie, nem a legkedvesebb beszédtéma.

A könyv nyomasztó volt, talán ez a legjobb szó rá. Néha bosszantó, néha dühítô, de a lájtos kezdést leszámítva szinte végig körbelengte a nyomasztó légkör.

Ez egy jó könyv. Hatással volt rám, tudtam azonosulni bizonyos karakterekkel, olyan életek elevenedtek meg elôttem a lapokon, amelyek akár az én falumból is származhattak volna. Rettegéssel tölt el az a gondolat, hogy estleg bármi olyan megtörténhet az én szeretteimmel is, mint a könyvben szereplô számos családdal.

Szívem szerint kötelezô olvasmánnyá tenném, elrettentésül a felnövô nemzedékeknek.