Gran Torino

A legutóbbi Clint Eastwood film, aminek rendezôje és fôszereplôje is egyben. Egy vén rasszista öregembert alakít, akinek nemrég halt meg a felesége, fiai elhidegültek tôle, unokái szemtelenek és már azt tervezik mi lesz az övék Walt bácsi hagyatékából, ha majd ô is meghal. Egyedül maradt egy immigránsok lakta környéken és épp a felesége temetésének napján költözik mellé egy nagy koreai család. Mellesleg a karakter akit alakít - Walt Kowalaski - harcolt Koreában is, tehát ez egész érdekes alapszitut eredményez (nem mintha a rassziszmus nem lenne elég).

Szóval Walt magányosan tengeti napjait kutyájával és ´72-es Gran Torinojával a garázsban, amivel néha kigurul a ház elé és elégedetten nézegeti a verandáról. A kocsit egy éjszaka megpróbálják ellopni és ezután fura viszony alakul ki közte és a somszédban élô család közt. Annyira fura, hogy megpróbálja megvédeni ôket a helyi banda támadásaitól, miközben folyton "sárgázza" ôket.

A sztoriról többet nem mondanék el, mert nem lenne szép dolog azok miatt, akik még nem látták. Azt viszont igen, hogy ritkán látni ilyen keserédes filmet. Clint Eastwood megint nagyot alakít, színészként és rendezôként egyaránt. A karakter, akit megformál egyszerre rettentôen ellenszenves és tiszteletre méltó, amellett úgy oltja le az embereket, hogy nem bírod ki röhögés nélkül. A többi mellékszereplô szinte eltörpül C.E. mellett. Aki még említésre méltó, az a pap, akit egy fiatal, számomra ismeretlen színész alakít (Christopher Carley). Nem is tudom miért, talán mert anyira ellenszenves az elején és az egyházakkal kapcsolatos fenntartásaimat látom benne megtestesülni, ugyanakkor a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, kitartó és fejlôdôképes karakter.

Meg kell nézni: 9/10. Clint Eastwood for prezident!