Július: OFF

Az utóbbi hetek egyik legrosszabb eseménye: céges szinten meg lett tiltva, hogy júliusban szabadságot vegyünk ki. Ennek olyan okai vannak, amelyeket nem oszthatok meg itt a blogon, de ez igazából nem is számít. A tény továbbra is fennáll. Ez csak azért igazán bosszantó, mert már bevett szokásommá vált, hogy júliusban kiveszek pár nap vagy egy hét szabit és lemegyek a Balcsira. Idén is azt terveztem, hogy BalatonSound után még lent maradok pár napot Zamárdiban, vagy akárhol a Balcsin és ejtőzök a vízparton. Ezt bebuktam.

Nem, nem akarok máskor nyaralni menni, mert a haverjaim is a Soundra jönnének haza, velük buliznék, chilleznék stb, de így mi lesz? Itt fogok rohadni egész nyáron a betondzsungelben. Ha csak rágondolok hányingerem lesz. Azt mondják áldozatokat kell hozni és hozzuk is őket folyamatosan, de még meddig? (Vannak akik szívesen megteszik, évekig/évtizedekig, de soha nem fogom teljesen megérteni ezeket az embereket.) Persze még nem 100%, hogy ez így lesz, valószínűleg június vége felé derül ki, hogy bevezetik-e a szankciót, de így hogy tervezzen az ember? FUCK!

Jó rabszolga vagyok, de egyszer minden rabszolga fellázad. Per pillanat a halál f@szára kívánom az egész reklámipart. Meg az egész gazdasági válságot. Meg a rohadék WPP részvényeseket.

Függöny.