Falusi bál

Nem emlékszem, hogy mikor voltam utoljára a falunkban bálon, nem az én mûfajom. Zeneileg semmiképp és volt egy idôszak, amikor minden alkalommal esemény volt. Esemény = verekedés. Kell a francnak az ilyen.

Most hétvégén viszont kivételt tettem. Pár otthoni barátommal, akiket túl ritkán látok benéztünk pár órára, beszélgetni, vegyülni. Kurvajó volt! Élveztem, amin még én magam is meglepôdtem! Okés, az a pár sör, amit gyorsan lenyomtam, biztos segített a megfelelô hangulat elérésében. Találkoztam régi osztálytársakkal, értek kellemes meglepetések. A legnagyobb viszont az volt, hogy öcsémet láttam tökrészegen! Láttam már ôt becsiccsentve szüretkor, de ilyen állapotban még nem. Elszívtunk életünkben elôször közösen egy (két) cigit! Vett nekem sört! Nagyon sirály volt! Hatalmas partiarc lesz belôle pár év múlva. Remélem anyu nem fogja elolvasni ezt a post-ot, mert akkor a Szilárd szarban lesz. Bár ha apu olvasná, akkor nyakig ellepné...

(Öcsém, ha para, akkor szólj és leszedem a post!)