"A lift, az nem tud szeretni!"

Ez a gyönyörűséges mondat Márfi Gyula veszprémi érsek száját hagyta el egy bérmáláson, ami a falunkban volt ezen a szép vasárnapon. Részemről ez a hét beszólása!

(Előre is elnézést kérek mindazoktól, akiket esetleg meg fogok bántani vagy csalódást okozok néhány most következő kijelentésemmel. Elnézést!)

Ez a mondat a prédikációja közben hangzott el, amikor azt ecsetelte, hogy a mai fiatalság mennyire könnyen adja a fejét a bűnös életvitelre, nincs szeretet és mindenki magával törődik. Ekkor előhozott egy példát, hogy régen a katolikus (vagy szimplán keresztény?) iskolákban a diákok egymással versengve segítettek mozgásukban korlátozott társaiknak feljutni a lépcsőn. Azért, mert szerették egymást és mindenki segíteni akart a másikon. De ma már ilyen nincs többé, mert csak annyit mondanak az emberek, hogy ott a lift, menj azzal! Dehát... a lift, az nem tud szeretni!

Ne feledjük, hogy egy bérmáláson vagyunk, az érsek prédikációt tart huszonegynéhány 13-14 éves gyereknek. Egyébként az eszme, amit említett, azzal még nem is lenne baj. Csak azt felejti el, hogy közben a technika fejlődik, és pl a mozgásuknban korlátozottaknak a lift egy tök jól működő, kényelmes és biztonságos közlekedési mód. Más előnyeiről nem is beszélve. Basszus, most esik le: a fránya technika tehet az elidegenedésről!

Najó, emésszük meg ezt a dolgot, ez egy kicsit elhibázott és túldramatizált példa volt részéről. Ami igazából kiborította nálam a bilit, az a prédikációjának azon része volt, amikor a "másságot" mint olyan, egy velejéig bűnös dolognak festette le a bérmálkozók előtt és óva intette őket, hogy erre az útra térjenek! "Másság" alatt egyértelműen a homoszexuálisokat értette. Viszonylag hosszan tért ki arra, hogy ez a természetellenes viselkedés isten törvényeivel szembenálló dolog, ezért bűnös cselekedet!

Nos, eddig is ismertem a katolikus egyház álláspontját a homoszexuálisokkal kapcsolatban, de egészen más, amikor ezt a saját fülemmel hallom a saját falumban egy magasrangú egyházi személytől. A fotóimra esküszöm nektek, ha én homokos lennék, kiálltam volna a templom közepére a párszáz ember szeme láttára és elkiáltottam volna magam, hogy "Engem megkereszteltek, megbérmáltak, 3 évig koptattam ebben a templomban a ministráns padot és mégis buzi lettem! Nem azért, mert az akartam lenni, hanem azért, mert ilyennek SZÜLETTEM!"

Mivel nem vagyok homokos, megkíméltem a családom és a falut a totális megszégyenüléstől. De érzem, ha ez megtörtént volna, rohadtul büszke lettem volna magamra, mert kiálltam volna egy olyan közösségért, amit tévesen ítélnek meg és amelynek én is részese lennék, ha az lennék. Éreztem a zsigereimben, hogy megtenném!

Érdekes módon, a pedofilokat nem említette... Kár, hogy az egyház, még mindig nem néz szembe azzal a ténnyel, hogy a szexuális orientációt nem választja az ember, hanem felnőtt emberré való szocializálódása során kialakul benne a nemi ÖSZTÖN és irányultság. Egy meleg kapcsolat ugyanúgy egymás elfogadására és szeretetére épül ugyanúgy, mint egy hagyományos hetero kapcsolat. A partnerek között létrejövő szexuális kapcsolat - a homoszexuálisokat tekintve ez képezi a bűn tárgyát - általában kölcsönös beleegyezésen alapszik, nemde? Szerintem inkább az képezné a bűn tárgyát, ha nem mindkét fél beleegyezésével történik meg a dolog. Mint a pedofilok vagy erőszaktevők esetében...

A HIT definíciója: valaminek a feltétel nélküli elfogadása.

Aki ismer, az tudja: hitét vesztett keresztény vagyok, azaz ateista. Az egyház intézményét elavultnak tartom, bár kétségkívül van egy bizonyos közösséget összetertó pozitív ereje. Tud értékeket is közvetíteni, én például rengeteg jót tanultam a falu plébánosától - Rajczi Pál kanonok úrtól - amikor aktív templomba járó srác voltam, és aki mellett 3 évig ministráltam, töltöttem a misebort, amit soha nem kóstoltam meg, mert annyira tiszteltem... Régi emlékek...

Nekem már akkor sem stimmelt minden a keresztény vallás körül. 7-8 évesen elolvastam a Bibliát és csomó ellentmondást fedeztem fel benne, ezekbe most nem mennék bele. Évekig kerestem a kérdéseimre a válaszokat, szorgalmasan gyűjtöttem minden vallásokkal kapcsolatos információt, amiben a gimis töriórák és Schindler tanár úr segítettek a legtöbbet. Szóval hosszú út volt és nekem megalapozott bizonyítékokra volt szükségem ahhoz, hogy el tudjam dönteni a vallás szükségességét, mint életem résztvevője. Konklúzióm a következő:

A legtöbb vallás olyan manipulatív, nagy tömegeket mozgatni képes ideológiákon alapszik, amely nevében képes akár más emberekben is kárt tenni, ami egyáltalán nem vall humanitáriánus elvekre. Ezen túl, az ideológiák élén is emberek állnak, akiknek nyilvánvaló érdekük van hatalmuk fenntartásában, mivel egy ideológia vezetőjének lenni, hatalmat is jelent.

Én ezt nem akarom támogatni. Megszabadítottam magam a vallási "kötelezettségek" alól és jó ateista vagyok. Már csak ki kéne keresztelkednem, lehet olyat?

Letölthető háttérkép, 1600x1200 px, csak itt, csak most! Kattints a képre! Ezt feltettem DeviantArtra is, érdemes elolvasni a kommenteket, elég komoly vallási vita alakult ki pár emberrel.