Ahogy végignéztem az alábbi videót, beléptem a Bloggerre és elkedtem írni ezt a bejegyzést. Ritka eset, de egy olyan alkotásba botlottam, ami egybôl felkerült a kedvenceim listájára. Egy 12 perces majdnem beszédmentes rövidfilm a kommunikációról, szájbarágás nélkül, aranyos sztorival, ráadásul sikerült elérzékenyülnöm!
Alkotók: Publicis Mojo and @RadicalMedia
hétfő, március 09, 2009
Jelek
na ki írta? zsutti @ 17:20
Tagek: hülyeségeim, videó
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Nagyon tetszett a video!!! Ha ma még nem sírtam volna, biztos ennél tört volna ki rajtam. Köszi!
egy távoli olvasó :)
Szerencsére nem sokan olvassák a blogot a világ túlsó végéből, így rájöttem ki vagy és honnan :) Remélem minden okés nálad, a sírástól függetlenül.
jaj, hát tudod mi nők, sírunk ha kell, ha nem, akár örömünkben is, szóval ja, jól vagyok :)
Megjegyzés küldése