Eljött ez a nap is. Vártam is meg nem is. Vártam, mert végre a saját lakásomba költözhetek, egyelőre a húgommal, később egyedül, később talán barátnőmmel. Ugyanakkor nem vártam, mert az itt eltöltött 1 év és 9 hónap hihetetlenül jó volt, igazából nehéz rá szavakat találni. Eleinte féltem attól, hogy egy nagyon jó barátommal költözzek össze, mert már láttam így barátságokat tönkremenni, de végül nem csalódtam. Mózes volt a legjobb lakótárs! Megszámlálhatatlan élmény fűz ehhez a helyhez. A kilátást imádtam, mindig mosolyogtam, amikor kimentem az erkélyre, bár az utóbbi időben már csak nosztalgikus sóhajok hagyták el a számat, mosoly egy sem. Szomorú vagyok, hiényozni fog...
Két és fél napig tartott míg összepakoltam a cuccaimat. Pár perc múlva itt vannak a barátok/barátnék 4 kocsival, hogy áttelepítsenek az új fészkembe. Köszi mindenkinek a rengeteg segítséget! Ha nagy leszek, meghálálom, bár a tesóm főzni fog rájuk ha átértünk, csak ezt ők még nem tudják.
Nem tűnik soknak, de valójában az!
vasárnap, május 03, 2009
Utolsó nap a Várban
na ki írta? zsutti @ 14:08
Tagek: emlékek, hülyeségeim, lakás, lifestyle, rinya, sikerélmény
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
4 megjegyzés:
Minden költözéssel egyre több lesz a cucc! És granulálok az új lakáshoz.
nincs mit Zsutt, nekünk is hiányozni fog... ugyh takarítani még utoljára felmegyünk egy utolsóutáni bucsu erejéig :)
nem akarok nyaladzani, de viszonyitasi alap nelkul mondom: nem hiszem hogy barki massal jobb lett volna egyutt lakni! zsir volt zsutt! en koszonom az almult kibaszott jo par honapot! hianyozni fog!
nekem is mó :)
Megjegyzés küldése