Költözéshegyek

Nem, nem volt még elég belôle. Szombaton délelôtt beköltöztettük Ágit az új fészkébe, vicces volt, mivel a kerületben pont aznap volt lomtalanítás. Elhoztam tôle egy "kisebb" polcot, ami után irigykedô pillantásokat gyûjthettem be a szemétkupacokban turkálóktól.
Vasárnap meg a munkahelyemen belül költöztem új helyre. Egyrészt új szövegírótársat kaptam - Carlost, aki amúgy a blogom egyik lelkes olvasója - másrészt melóztunk aznap és így könnyebb volt a kommunikáció meg a munka úgy általában. Kíváncsi vagyok az elkövetkezendô 1 évben hány költözésben lesz még részem, mert az tuti, hogy itt nem áll meg a sor.

Könyörögjünk...

... az APEH-nak. Aki lakástulajdonos lesz, jó ha tisztában van azzal, hogy a szerzett ingatlan után illetéket kell fizetni. Sokáig nem tudtam én sem, viszont a lakáskeresôs procedúra alatt tudomásomra jutott, de többen nyugtattak, hogy az illetékbefizetésrôl szóló felszólításra általába fél évet kell várni. Nos, a vétel után 2 héttel megérkezett a felszólítás, tehát ez a fél év annyira nem jött be, nagy szarban lehet az ország...

Pénze ilyenkor ugyebár nincs sok az embernek (tisztelet a kivételnek), az illeték mértéke meg az ingatlan típusától, korától és szerzés jogcímétôl függôen változik, de általában sok százezer forint, esetleg milliós tétel, ha olyan a kecó. Ha nagyon tudatlan vagy és nem tudod kihez fordulj ennek kiderítése érdekében (ügyvéded / vagyontanácsadód), akkor neked hasznos lehet ez az online illeték kalkulátor. Leellenôriztem, hogy jól mûködik-e és valóban ugyanazt az összeget hozta ki, mint az APEH az én esetemben, tehát melegen ajánlom.

Szóval megjön a felszólítás, meglátjuk az összeget a borítékban, elsápadunk/vörösödünk/zöldülünk - mindenki válassza ki a neki szimpatikusat - és hirtelen kétségbe esünk, hogy akkor most mi a teendô. Azt hiszem deklarálhatjuk, hogy senki nem szeret hirtelen egy nagyobb összeget kifizetni, fôleg nem az APEH-nak. Szerencsére a bürokrácia egyik fellegvára Magyarország, így létezik olyan ûrlap, amelyen lehet kérvényezni az illeték mérséklését, halasztását illetve részletekben való befizetését. Következzék néhány hasznos link:

1. Az APEH honlapján található aloldal, ahonnan a különbözô fizetési könnyítésre és/vagy mérséklésre irányuló kérelmek elbírálásához szükséges dokumentumokat lehet letölteni.
2. Adatlap mérséklésre irányuló kérelmek elbírálásához (magánszemélyeknek): katt és letölt.
3. Adatlap fizetési könnyítésre (halasztás, részletfizetés) irányuló kérelmek elbírálásához (magánszemélyeknek): katt és letölt.
4. Adatlap mérséklésre és fizetési könnyítésre irányuló kérelmek elbírálásához, tehát az összes igénybe vehetô könnyítés egy ûrlapon belül (magánszemélyeknek): katt és letölt.

Az igénylést az APEH által megküldött levél átvételétôl számítva 15. nap után lehet benyújtani, de 30 napon belül. Ha elküldöd, akkor megint kotlanak rajta egy darabig, meghozzák a döntést, amelyre újabb határidôket szabnak ki a fellebbezést ill. választ illetôen, tehát addig is megy az idô. Ha nem küldöd el, akkor tejelni kell kisapám!

A letöltött ûrlapok mellé erôsen javaslom egy levél mellékelését, amelyben részletesen leírod, hogy miért igényled a könnyítést (tényleg írj bele mindent!), az csak plusz pont, ha a leírtakat más dokumentumokkal is alá tudod támasztani. Legyen a levél megható, hidd el nekem, az APEH-nál is csak emberek dolgoznak, rossz fizetéssel és gondokkal mint a legtöbben.

Könyörögjünk.

Star Trek

A múlt heti Wolwerine fiaskó után péntek este újra eltekertem a MOM Parkba, hogy Attila kollegámmal meg pár haverjával megnézzük az új Star Trek mozit. Ezt a filmet már az elsô teaser trailer megnézése után izgatottan vártam, fôleg mivel a rendezôje az a J.J. Abrams, aki ´A´ tavalyi szörnyfilmet, a Cloverfield-et is rendezte. Tehát az elôjelek jónak ígérkeztek és most pár nappal az élmény után még mindig azt tudom mondani, hogy nem csalódtam!

Elöljáróban annyit, hogy én a 60-as években Gene Roddenberry által kitalált sorozatot imádtam, németül láttam szinte az összes részt a Sat 1-en, imádtam Spock karakterét, amit Leonard Nimoy játszott (senki nem tudja úgy felhúzni a szemöldökét, mint ô). Amikor megtudtam, hogy az új Spock-ot az a Zachary Quinto játssza, aki a Heroes sorozatban Sylar-t alakítja, akkor majd kiugrottam a bôrömbôl. Amúgy az összes többi sorozat meg mozifilm annyira nem tudta megmozgatni a fantáziámat, bár kétségtelenül voltak jó pillanatok ezekben is.

Szóval ezt az új Star Trek-et úgy kell elképzeni, mintha az eredeti sorozat díszleteit pimpelték volna fel a mai igényeknek megfelelôen, még a hangok is majdnem megegyeznek az eredetikkel. Majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor megláttam az eredetivel majdnem megegyezô USS Enterprise-t. A csapat, amit a fôbb szerepekhez összeszedtek egyszerûen zseniális. Az összes karakter ki van találva, bár még korántsem tudunk róluk sokat, csak Kirk-rôl és Spock-ról. Szóval van bôven alapanyag a soron következô mozikhoz. Zach Quinto tökéletesen továbbvitte Spock karakterét, méltó utódja Leonard Nimoy-nak. Jim Kirkbôl egy nagypofájú nôcsábász lett, tetszik. Az orosz Csekov önmagában annyira vicces, hogy nem lehet megállni röhögés nélkül. McCoy dokiról semmi extra, iszik mint az orvosok általában. Uhura egy bombázó (mást el sem fogadtam volna) de a legjobb az, hogy kit bombáz le a filmben, ezt nem árulom el elôre. Sulu hirtelen tud kardot forgatni (nem emlékszem, hogy ezt réges-régen tudta volna) és Scotty meg egy szintén nagypofájú skót, szintén vicces figura. Az aktuális fôgecit Eric Bana játssza, rettentô csúnya fejet varászoltak neki a maszkmesterek.


A legjobb az volt az egész filmben, hogy nem nagyon volt unalmas perc. Tudjuk, hogy a legtöbb nagy csinnadrattával beharangozott mozi ezen bukik el (lásd Wolwerine), szerencsére itt nem ez volt a helyzet. Az akciójelenetek faszák voltak, hangosak, gyorsak és monumentálisak ahogy kell. Bár a kamera kicsit sokat rángatózott, még épp a tûréshatáron mozgott és egy idô után kicsit sok volt a "lens flare" effekt, de még az is épp belefért. A sztori is rendben volt, sikerült az íróknak akkora csavart beletenniük, hogy az egész Star Trek mítoszt elölrôl kezdhetik.

A verdikt: 9/10. Nagy élmény volt, várom a folytatást.

Wolwerine

Szerda este megnéztem Attila kollegámmal meg pár haverjával az X-Men Origins: Wolverine filmet. (Csakazért sem írom le (többször) azt, hogy "Farkas", mert annak a nyomorult karakternek ROZSOMÁK a neve! Hülye marketingesek, ezeknek sem volt gyerekszobájuk!)

Mire beültem a moziba már nem voltak túl nagy elvárásaim, mert többen mondták, hogy a film nem lett valami nagy durranás. A hype bazi nagy volt körülötte, kb 1 éve csorgattam a nyálam, sôt egy ideje már nem néztem se trailereket, se képeket, se karaktervideókat, nehogy lelôjenek valami poént, de az igazat megvallva lehet, hogy nem vesztettem volna sokat.

Röviden és tömören: korrektül megcsinálták a filmet, akciójelenetek szépen voltak megkoreografálva, volt pár látványos elem, voltak elvétve poénok is, de a sztori rendszeresen elvesztett a lendületbôl, amikor egyes részeket nagyon elhúztak. Oké, értem én, hogy a karakter nem attól fejlôdik, hogy lekaszabol egy rakás embert, de biztos lett volna rá mód, hogy ezt okosabban és érdekesebben megmutassák. Amúgy nem egy olyan elem van a filmben, ami az írók és rendezô részérôl elég nagy következetlenségre vall, de ezzel nem lehet mit kezdeni. A fôgeci - Stryker - nagyon idegesítô volt, de nem azért, mert ô volt a gecó, hanem mert egyszerûen rossz színészt választottak a szerepre. Erôtlen volt, mint valami katonai ruhába bújtatott írnok. Ja és elhangzik a filmben az egyik legôsibb filmes klisémondat: haldokló csajszi azt mondja "fázom". Baaaazdmeg.

Az ítélet: 6/10. Nem volt olyan érzésem a moziból kifele jövet, hogy "Igen, ez fasza volt!", hanem csak kidobtam a kukába popcorn-os zacsit és nézegettem a többi film plakátját, dumálgattam és ennyi. Megint tipikus példája annak, hogy túl jól mûködött a reklámgépezet az emberek meg zabálják, sokan meg el is hiszik, hogy amit láttak az nagykirályság.

(Amúgy lesz Wolwerine 2 és a filmben szereplô egyik karakter - Deadpool - is kap egy spinoffot.)

Hivatalos

Most már hivatalosan is budapesti lakos vagyok. Ma reggel elmentem a 7. kerületi önkormányzathoz és megcsináltattam a lakcímkártyám. Végre választahatok magamnak saját háziorvost, lehetek beteg, kérhetek róla igazolást és nem kell emiatt 200 km-el arrébb utaznom. (Az elmúlt években nem nagyon voltam beteg, ha meg mégis, akkor is dolgoztam és csak végszükség esetén maradtam otthon, ami miatt rendes szababadnapot kellett kivennem.) Mehetek szavazni a Hernád utcába és még fene tudja mi mindenben vehetek részt hivatalosan.

Azt el kell mondanom, hogy ez a lakcímkártya dolog sem ment csak úgy egyszerûen. Utánanéztem a dolgoknak és valaki azt javasolta, hogy interneten jelentkezzek, foglaljak magamnak idôpontot és az a tuti. Meg is tettem kb egy hónapja. Az elsô baj az volt, hogy a legközelebbi idôpontra két hetet várnom kellett volna. Gondoltam ez van, annyit várok simán. Aztán eltelt egy hét, közeledett az idôpont és közben leesett, hogy a kiválasztott idôsáv Húsvét hétfôre esik, amikor a) nem vagyok Budapesten, b) nem lesz nyitva a hivatal. Magyarul ezt kurvára nem vették figyelembe a honlapon. Próbálkoztam volna újra, de megint 2-3 hetet kellett volna várni, ekkor már kezdett elegem lenni. Egy ismerôsöm azt mondta, hogy ô bement reggel, húzott sorszámot, kivárta a sorát és viszonylag hamar elkészült a kártyája. Na ezt az opciót annyira nem szerettem, mert amint meghallom a "hivatal" vagy "okmányiroda" szavakat, a sztereotípiákkal teli fejemben hosszú sorokban várakozó, ideges, büdös, izzadó embertömegek jelennek meg, esetleg néhány csontváz elvétve a sarkokban, bár a Földhivatal kellemes csalódás volt e tekintetben, 10 percnél többet egyszer sem töltöttem ott. Végül úgy láttam ez lesz a megoldás, ezért ma reggel kivételesen fél órával elôbb keltem fel, bringával hamar abszolváltam a távot, miközben a reggeli dugóban ácsingózó kocsik között végigcikáztam a Körútig. Nem is késtem sokat, a szokásos 9:45-ös idôben érkeztem be a munkahelyemre :)

A nagy beköltözô show

Azt se tudom hol kezdjem ezt a postot, mivel hullafáradt vagyok (bent melóhelyen amúgy), kôkemény három napos hétvégét abszolváltam. Kezdjük a pénteknél: délelôtt 11-tôl kezdve pakoltam, dobozoltam, zacskóztam. Délután lett volna egy fotózás haverokkal nem messze tôlünk, de a modell szerencsére lemondta, így tudtam folytatni amit elkezdtem. Este mentünk vizuálozni a hajóra, nagyon király buli volt, kár hogy bukta lett a vége és csak fele pénzt kaptuk meg, de volt már rosszabb is.

Szombaton reggel hatkor kerültem ágyba, fél 11-kor meg kimásztam belôle, mert jöttek fel szüleim vidékrôl, hogy megkezdjük a beköltözés elsô fázisát: konyha, fürdôszoba rendberakása, függönyök kitisztítása, takarítás stb. Az ágyból való kimászás elôtt derült ki, hogy nem jönnek fel a Várba, hanem egybôl a lakáshoz mennek, így alapból hátrányba kerültünk a hugommal, aki akkor érkezett haza, amikor én kimásztam az ágyból. Gyors zuhany meg öltözés után elindultunk, de a bejárati kapunál kénytelenek voltunk konstatálni, hogy letört a kilincs és be voltunk zárva. A szomszéddal próbáltunk kijutni, ami 10 perc szenvedés után egy kombinátfogó segítségével megoldódott. Déltôl négyig takarítás, apuval szereltünk ezt-azt, addig anyu meg tesóm gyakorlatilag felszerelték a konyhát. Köpni-nyelni nem tudtam, fullextrás konyhám lett :) Miután szüleim elmentek, levezetésképp tovább rámoltam a Várban hajnali 2-ig.

Vasárnapra már tényleg csak az apraja maradt, de így is szinte folyamatosan dobozoltam, míg megérkeztem az elsô segédek. Hugom eléggé szakaszosan volt otthon, neki kevesebb is volt a cucca, fôleg a konyhával bajlódott. Csak aznap délben derült ki, hogy meglesz a 4. kocsi, amivel a cuccainkat deportáljuk, ennek nagyon örültem. Reméltem, hogy így egy körben abszolváljuk a feladatot. 14:45 és 15:45 között egy doboz kivételével mindent bepakoltunk az autókba, 16:00-ra ott voltunk a lakás elôtt. Sikerült kifognunk pont a bejárati kapu elôtt egy parkolóhelyet. Rotációs rendszerben rámoltunk ki a kocsikból: amint kiürült az egyik, a következô a helyére állt és nem egy sarokkal odébbról kellett cipekedni. Hihetetlen mennyire zökkenômentesen zajlott a dolog, egy autóval kb 5-10 perc alatt végeztünk. Voltak zúgolódások a segédek közt, hogy 4 emelet lift nélkül kicsit durva, de olyankor odacsaptam közéjük az ostorral és akkor hirtelen könnyed szökkenésekkel vitték fölfelé a 5-10-20 kilós dobozokat. 16:45-re fent volt az életünk a negyediken.

Hugom sütött ki kolbászt, hurkát, szalonnát és sonkát az embereknek, volt nagy zabálás a nappali közepén húszezer doboz által körbevéve. Amúgy az elsô dolog amit kipakoltam, a számítógépem volt, hogy legyen zene :) Késôbb még visszamentem a Várba a bringámért. Sajnos a bringaórámat pár napja nem találom, talán majd egyszer elôkerül...

Ezer köszönet Jucának, Dávidnak, Suszinak és Anginak, akik kocsival jöttek, továbbá Áginak, Öcsinek és Danielsannak, akik szintén segédkeztek. (Sajnos Karesz nem ért oda, pedig éreztem az igyekezetet a telefonban, így lemaradt az "elsô vacsoráról".)

Utolsó nap a Várban

Eljött ez a nap is. Vártam is meg nem is. Vártam, mert végre a saját lakásomba költözhetek, egyelőre a húgommal, később egyedül, később talán barátnőmmel. Ugyanakkor nem vártam, mert az itt eltöltött 1 év és 9 hónap hihetetlenül jó volt, igazából nehéz rá szavakat találni. Eleinte féltem attól, hogy egy nagyon jó barátommal költözzek össze, mert már láttam így barátságokat tönkremenni, de végül nem csalódtam. Mózes volt a legjobb lakótárs! Megszámlálhatatlan élmény fűz ehhez a helyhez. A kilátást imádtam, mindig mosolyogtam, amikor kimentem az erkélyre, bár az utóbbi időben már csak nosztalgikus sóhajok hagyták el a számat, mosoly egy sem. Szomorú vagyok, hiényozni fog...

Két és fél napig tartott míg összepakoltam a cuccaimat. Pár perc múlva itt vannak a barátok/barátnék 4 kocsival, hogy áttelepítsenek az új fészkembe. Köszi mindenkinek a rengeteg segítséget! Ha nagy leszek, meghálálom, bár a tesóm főzni fog rájuk ha átértünk, csak ezt ők még nem tudják.

Nem tűnik soknak, de valójában az!