Zsutti in LONDON - 3rd and 4th day

A hétfõi nap elsõ fele azzal telt, hogy bevásároltunk jó sok kaját, meg mindenféle hasznos dolgot. Dain vett egy mobiltelefont, hogy a cégek amelyeknek elküldte a portfolióját, azon eléressék. Én vettem két db CR2-es elemet a Minoltába (ami a Garay Zsoltié, csak nálam van 2 éve és magammal hoztam) 13 fontért, ami valljuk be, nem olcsó. Tökmindegy, a gép újra mûködött és én örültem, hogy nem kell filmes gép nélkül kibírnom ezt a hetet!
Sikerült olyannyira elbasznunk az idõt, hogy délután négykor indultunk el felfedezni a várost. Elmentünk a Carnaby street-re, ahol rengeteg überfasza üzlet vett körbe minket, sokszor azt sem tudtam melyik kirakatot nézegessem. Van ott egy MUJI nevû japán lakberendezési bolt, ahol márkajelzés nélküli, abszolút letisztult formavilágú cuccokat árulnak. Azonnal beleszerettem, vettem is magamnak egy A6-os méretû füzetecskét, de érzem, hogy oda még visszamegyek! Voltunk egy másik lakberendezési boltban - a Habitat-ban - ami megintcsak egy olyan szintet üt meg, amivel Magyarországon nem találkozhatsz. Ezt igazából le sem lehet írni, látni kell!
Bementünk nem messze a Carnaby-tõl egy Apple Flagship Store-ba, ahol poénból egy dupla Cinema Display-es gépen néztem meg a mailjeimet, kipróbáltam az új Macbook Pro-t, aminek nem jött be a touchpad-hoz tartozó gombja, mivel rohadtul nem érzékelte az ujjam nyomását. Lehet, hogy csak az a darab volt rossz, amin én ügyködtem, de akkor meg ne rakják ki! Ja és veszek majd egy iPod Shuffle-t, csak arra várok, hogy megjöjjön a fizetésem a bankszámlámra.
A Picadilly Circus-on készítettem egy 360°-os panorámát, életemben elõször, remélem jó lesz. Elkolbászoltunk a parlamentig, keringtünk mint gólyafos a levegõben, átsétáltunk az egyik hídon a "budai" oldalra, készítettünk pár képet és elindultunk hazafelé. A londoni BKV jól csinálhatja a dolgát, ugyanis saját büdzsébõl újítják fel az egyik Temzén átívelõ hidat! WOW!

Kedd. Otthon megígértem az egyik kollégámnak, hogy Notting Hillbõl hozok neki second hand cd-t, amit valamilyen boltban lehet venni 1 fontért, 10-es pakkokban. Diussal és Dainnel nekiláttunk felkutatni azt a boltot, ami valami kis utcában találató, valahol a metró környékén - ennyi információ állt rendelkezésünkre. Nem valami sok, nem is találtuk meg természetesen. Helyette viszont találtunk olyan könyvesboltokat, hogy gyakorlatilag fél ill. negyedáron lehetett olyan könyveket vásárolni, amelyekkel Magyarországon még nem találkoztam! Design, a mûvészet minden vállfaja, tipográfia, graffiti és a regényekrõl ne is beszéljünk! Ott csöpögtünk mind a hárman.
Aztán én találtam egy használt könyv és képregény kereskedést, ahol a polcok a plafonig voltak tele régi könyvekkel és több EZER használt-új-régi-ritka képregény állt a vásárlók rendelkezésére, mind becsomagolva! A képregényõrültek Mekkája! Az alagsor annyira durván nézett ki, hogy ott is muszáj volt egy panorámát készítenem. Ja, azt talán mondanom se kell (vagy megis), hogy szinte minden fillérekért volt! Én vettem egy Pókember füzetet, amelyet Todd McFarlane rajzolt - egy kedvenc mûvészem - de még pár száz könyvet meg regényt simán vittem volna magammal!
Szóval cd boltot nem találtunk, de sok mást igen. Utána hazafelé vettük az irányt, mert Diusnak dolgoznia kellett. Ja és azt elfelejtettem, hogy Dain aznap délelõtt küldte el a CV-jét tizenvalahány álláshirdetésre és mikor a képregényboltban böngésztünk, már fel is hívták, hogy menjen interjúra! A végén még sikerül a srácnak.
Tehát otthon tartottunk egy kis pihenõt, megragasztottam az állványomat, ami idõközben kissé szétesett, lévén hogy azt hoztam magammal, amelyik anno leesett a Margit-hídról. Utána viszont jó turistát játszottam, egyedül bementem a városba, Parlamentet meg Big Ben-t fotózni, meg Churchill-t, mármint a szobrát, meg ilyen tipikus turista látványosságokat... Megint átsétáltam a "budai"oldalra, panoráma a Parlamentrõl és elindultam a Tower Bridge felé. Nos, kissé alábecsültem a távolságot és csak az út feléig jutottam el, közben rohadtul elfáradtam. Megnéztem alulról a London Eye-t - BAZI NAGY - fotóztam deszkásokat egy aluljáróban, összeismerkedtem egy wales-i sráccal, akinek egy fotó erejéig kölcsönadtam az állványt. Nagyon örült neki, kapásból készített egy kurvajó képet!
Hazafelé természetesen eltévedtem a metróban és a másik irányba indultam el - tipikus turista! Kb egy-másfél óra metrózás után jutottam haza, totál kikészülve, nem esett nehezemre elaludni.