Elkúrtak

Megtörtént az, aminek a bekövetkeztére már vártam. Na nem azért, mert olyan rohadtul vágytam rá, hanem azért, mert egy olyan kétmilliós városban, ahol egymillió (vagy több) ôrült autós kering az utcákon, ez várható és elôbb-utóbb elkerülhetetlen.

Elkúrtak. Nem nagyon, csak egy kicsit.

50 méterre voltam a munkahelyemtôl, a bicikliúton közlekedtem, hallottam egy dudálást valahonnan, de akkor már a kapubejáró elé kerültem, ahonnan egy Transporter rohant belém oldalról. Félrekaptam a kormányt, de már késô volt. A bunkója (ki fog derülni miért az, azon túl, hogy elbaszott) kitolt az útra, felborultam, lámpa darabokban, én az úton az oldalamon. A nagydarab kopasz sofôr konkrétan ezzel a mondattal ugrott ki a kocsiból: "BAZDMEG, NEM HALLOTTAD, HOGY DUDÁLTAM? BAZDMEG!" Ebben a szép keretes mondatban kb rám akarta kenni, hogy én voltam a hibás. Válaszoltam, hogy "hallottam, csak késôn". Kb 2-3-szor még megismételte az elôbbi mondatot, megnézte a kocsi elejét és aztán megkérdezte azt is, hogy jól vagyok-e. Igazán nem lett volna rá szükség. Félretettem a bicajt a kerítés mellé, leültem. Jött a kollegája, kicsit idôsebb, kicsit több hajjal, kicsit kedvesebb, kérdezett, válaszoltam, jelezte hogy leesett a láncom, beszálltak a kocsiba és elhúztak. Én meg ültem pár percet és próbáltam összeszedni magam. A láncot alig bírtam visszatenni, pedig nem egy nagy kunszt. Az elsô kerékben lett egy nyolcas. Nekem nem tört semmim, fájnak a sípcsontjaim, különösen a jobb lábam, amire ráestem meg még van 1-2 kisebb zúzódásom. Volt már rosszabb.

Nos igen, kellett volna kérdeznem egy nevet, felírnom a rendszámot stb, de mivel ez volt életem elsô gázolása kicsit máshol jártak a gondolataim...

Még jó, hogy két sarokkal arrébb van egy kerékpárszerviz, ahol kikalapálják a kereket...

Ha anyukám olvassa ezt, akkor most biztos kiborul. Üzenem, hogy minden okés, csak gondolkodni nem tudok és picit fáj a lábam, ennyi. Rosszabb is lehetett volna... Puszi!