Nemrég olvastam a Homáron, hogy a Piros Arany kimarta az alufóliát, amibe egy csávó a szendvicsét csomagolta. Jót röhögtem, de aztán ma este szöget ütött a fejembe a dolog. Az történt ugyanis, hogy könnyed vacsora gyanánt kis katonákra szelt hazai szalonnát majszolgattam, kenyérrel, krumplival meg paprikával és csípős Piros Arannyal kenegettem be a szalit, mert az tök jó. Ekkor esett le, ami már hónapokkal ezelőtt feltűnt, csak nem tudtam hova rakni: eddig az összes Piros Arany kupakja elrepedt belül, némelyiknek szinte kiesett a közepe, mire a tubus kiürült. Először betudtam annak, hogy túl erősen csavartam rá, de az előbb említett sztori után erős kétségeim támadtak efelől...
Nagy fogyasztója vagyok a Piros Aranynak, kár lenne, ha emiatt lyukadna ki a gyomrom, mert akkor elvesztenének egy törzsvásárlót...
hétfő, május 26, 2008
Csak kemény legényeknek!
na ki írta? zsutti @ 23:59
Tagek: fotó, hétköznapi fertô, homo consumus, hülyeségeim
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
a kupakok valóban mindig tönkremennek...
az én elméletem szerint valamiféle hibás gyártási mechanizmus, alkalmatlan (kispórolt) összetevôk, stb. lehet az oka, ugyanis a cuccnak akkor is kampec, ha a pirosarany hozzá sem ér
Megjegyzés küldése