Krush megint

Tegnap este a hosszúra nyúlt munkanap végén eltekertem a ZP-be, ahol Krush játszott este 9-től, mindezt egy Zöldért (Zöld = kétszázas). Mint megtudtam, a ZP-ből kitiltották a fizetésképtelen 18 éven aluliakat, így meglehetősen korrekt társaság gyülekezett össze. A februári Krush buli a hajón elég mély nyomot hagyott bennem, itt is vártam a megváltást, ami végül elmaradt...

Nem tudom mi okozta: a hosszúra nyúlt munkanap, ami közben rendesen felbaszták az idegrendszerem, vagy hogy szabadtéren volt a buli és az emberek jobban szét voltak szóródva, vagy mert ezúttal józan voltam, esetleg mert a szett csalódást okozott, vagy mindez együtt. Nem jött át a dolog. Ellötyögtem, de ezúttal elmaradt a katarzis.

Szinte tök ugyanazt kaptuk, mint a hajón. Volt (legalább) egy 10 perces rész, amikor ugyanazokat számokat ugyanabban a sorrendben tette fel, mint 5 hónappal ezelőtt. Még a scratch-elés is takkra ugyanaz volt! Okés, hogy faszán szól, meg jó nézni az öreg japánt, de azért szerintem ciki egy szettet ilyen időintervallumban újra lenyomni a nagyérdeműnek. Inkább várok megint pár évet.

Goldenblog szavazás befolyásolása

Ha jól tudom, akkor a mai nappal kezdték el hivatalosan a Komplex kategóriába tartozó blogok olvasását/szavazását a Goldenblog idei versenyén. Elgondolkodtam azon, vajon befolyásolható-e a zsûri azzal, ha mondjuk beajánlom a jobb/szarabb postjaimat mondjuk itt. Feltevésem arra alapul, hogy maga a jelenlegi post címe eléggé figyelemfelkeltô lehet a Goldenblogosoknak, tehát feltételezem elolvassák. Én meg itt belinkelek néhány bejegyzést a múltból, de azt nem mondom meg, hogy ezek gyatrán megírtak, vagy épp sziporkázó elmémrôl tesznek tanúvallomást, vagy csak megbotránkoztató (egyeseknek). Tehát akkor legyen, ajánlom olvasásra ezt, ezt, ezt, ezt meg ezt és még szerintem ezt is.

Remélem ezzel az agyafúrt taktikával mindenkit meggyôzök arról, hogy én szeretnék lenni a webcelebek következô generációjának a zászlóvivôje, mert megérdemlem és mert el akarok utazni jó messze a haverjaimmal valami helyre, ahol grillcsirke szintûre sül a bôröm. Savazz rám, vagy ne!

Magánterület

Kurvajó volt az otthon töltött hétvégém. Két haverommal meglátogattunk egy két és fél faluval arrébb lévő régi szovjet katonai bázist, amit ma paintball pályaként használnak. Ez a támaszpont még az átkosban épült, állítólag nukleáris rakétát is tároltak ott, bár ezt az oroszok a mai napig tagadják.

Otthon egy darab működő bicaj van, amit anyukám használ, ami egy ősrégi Csepel vázas egysebességes csodagép! Meglepően jó volt vele tekerni, bár a műanyag ülés kicsit kitörte a seggem... Egy régi térkép alapján tájékozódtunk, amit nemrég szereztem. A bejárathoz vagy fél tucat tábla volt kiszögezve, amelyek megtiltották a belépést, riasztóval ijesztgettek és rendőrséggel fenyegettek. Próbára tettük a dolgot, vagy két órát barangoltunk bent, de senki nem jött oda szirénázva. Ezen felbuzdulva tuti, hogy még párszor visszalátogatunk, de akkor majd jobban felszerelkezünk. Túl későn indultunk el és túl kevés időt tudtunk ott tölteni, ráadásul a gépem merülőben volt, úgyhogy nem kattintgattam össze-vissza, mint a hülyegyerek, majd legközelebb okosabb leszek.

Hatalmas élmény volt abban a demilitarizált övezetben mászkálni és fotózni. Találtam egy hatalmas, fej méretű lódarázs fészket! Rettentően parázom a darazsaktól egy rossz gyerekkori élménynek köszönhetően, ezért elég rendesen kivert a víz, mire sikerült elkészítenem pár képet; az adrenalin felnyomott a plafonig! Továbbá minden egyes szobába tátott szájjal bámultam be. Nagyon kellett volna egy állvány...

Pár nap múlva feltöltök néhány jobb képet a flikkerre is, de addig még van pár cucc, amit szintén fel kell küldenem az éterbe.


Update: feltöltöttem a képeket a Flikkerre, ha eljutok még ide, akkor lesz több is. (Megjegyzem, hogy nem töltök fel minden szart a netre, ezért most csak 4 képet tartottam érdemesnek arra, hogy feltegyem.)

Olimpia

Ma reggel, miközben a felébredés és munkába beérés sokkjából próbáltam kikászálódni, találtam egy portugál nyelvû blogot (azt hiszem brazil), illetve annak egy postját, amiben összegyûjtötték az eddigi olimpiai logókat. Nagyon érdekes látni, hogy 112 év alatt hogyan változott a stílus, megjelenítés, szövegezés, színek használata. Összességében nem voltam elájulva a logóktól, mindössze 2 darab nyerte el igazán a tetszésemet:


Ami meg szerintem a legrosszabbul sikerült, az a 2012-es londoni Olimpia logója. Most nem tudok pontos árat mondani, de kurvadrága volt a megtervezése (ez az arculatra is érvényes) és ugyanaz a stúdió tervezte, mint ami a Pannon szimbólumot is, az úgynevezett "perpeetum mobile-t": Wolff Olins. Lehet, hogy én nem vagyok elég modern gondolkodású, de ez annyira csúnya, hogy fölösleges rá több szót pazarolnom:

BalatonSound 2

A tavalyi Soundon felbuzdulva idén sem hagyhattam ki ezt a fesztivált és már most ki merem jelenteni, hogy jövőre sem fogom! KHÁCCIJÓVOLT! Régen visítottam ennyit, ami mondjuk annak is köszönhető volt, hogy Atis és Dain hazajöttek Londonból másfél hétre, Zamárdiban velük pusztítottuk azokat a rohadt agysejteket! Külön szeretném megköszönni Deen-nek, Dain húgának, hogy 4 napig képes volt minket elviselni és transzportálni, mivel ő volt a sofőr! Nem lehetett könnyű, tudom, szörnyű egy banda vagyunk, mikor össze vagyunk zárva!

Csütörtök este 9-kor indultunk el, tehát elég későn érkeztünk a szállásunkra (jacuzzi, medence, szauna:), amit rövid idő után otthagytunk, hogy még aznap este megízleljük a balatoni éjszakát. Mint kiderült, a szállás nem 10 perc sétára volt a fesztivál helyszínétől, hanem 40 percnyire. Ez volt a bemelegítő. A bejutás simán ment, onnan buláj! Azt hiszem aznap nem rúgtam be nagyon, csak annyira amennyire kellett. Egyébként egy ismerősöm fogalmazta meg jól a Balatonsound mottóját: Nem emlékszem semmire, de soha nem felejtem el! Na, kb én is így vagyok ezzel. Nem vagyok benne biztos, hogy mikor mi történt úgy, ahogy megmaradt... Remélem érthetően fejeztem ki magam.

A tavalyi feszttel ellentétben idén nem nagyon hallgattam végig egy koncertet sem - egyet kivéve - inkább csak ide-oda járkáltam, mindenbe belekóstoltam, ami épp az utamba akadt. Persze volt néhány általam preferált előadó, de lehetetlen küldetés volt mindre eljutni. Amit nem akartam kihagyni, az a Bukem & MC Conrad buli volt. Életem első Bukem partija elég jól sült el, leszámítva azt a 45 percet, amikor a többszáz fős tömegben álltam "sorba", hogy bejussak a limitált befogadóképességű helyszínre. (Az a tömeg túltett eddigi legdurvább BKV-s élményeimen is, de nyomába sem ér annak, amikor 6 éve a Szigeten az InKalos szekusok velem tolták vissza a Dillinjára bejutni próbáló tömeget...)

A sok ömlengés meg felesleges szócséplés helyett álljon itt egy rövid összegzés a zenei élményekről:

A legkellemesebb csalódás: QUIMBY. Nem vagyok egy Quimby rajongó, szerintem még egy albumukat sem hallgattam végig, de kurvajó bulit csináltak a nagyszínpadon, bejött. Lehet ezentúl hallgatni is fogom rendszeresen.

Nem jött be: James Holden. Folyton próbálok másfajta zenei stílusokba is jobban belefolyni és ez is egy ilyen kísérlet volt részemről, de az a prüntyögős minimal house amit a srác nyomott, nem igazán nyerte el a tetszésemet. "Szakértők" szerint kurva jó bulit csinált. Tény, hogy az emberek visítottak, tehát nálam van a hiba.

A legjobb lájti zene: Ezt a díjat a Nicola Conte Jazz Combo kapja. Egyszerűen kurvajó jazzt játszanak! Riszpekt!

A legjobb buli: FATBOY SLIM. Öt előadó gyakorolt rám jelentős hatást, már ami a zenei ízlésem fejlődését illeti: Michael Jackson, The Prodigy, Eminem, Goldie és Fatboy Slim. Ezt a bulit élveztem a legjobban az egész Sound alatt. A csávó nem komplett, az fix. Azt a vagdalkozást meg ugrálást, amit lenyomott a színpadon nem sűrűn látni egy 45 évestől. Najó, lehet elfogult vagyok egy picit, nem tudtam mire kell számítanom, de így volt jó, nem csalódtam!

Új felfedezett: SATOSHI TOMIIE. Volt ott egy kis japán csávó a pult mögött és fapofával gecijó zenét nyomott 5000 embernek. Elképesztő volt! Ez a kis kalandozás a prog house területére igazán jót tett, azt hiszem vágom már, mivel kell bővítenem a zenei repertoárom.
Ami a Sound többi részét illeti, azaz a mit-mivel-kivel-hogyan kérdésekre vonatkozó részeket, nem taglalnám részletesen, legyen elég annyi, hogy: mindent-mindennel-mindenkivel-mindenhogy:)

Azaz, mégis van egy durva sztori, amit meg kell osztanom veletek, mivel egy jóbarátommal történt meg, aki egy kisebb társasággal volt lenn a fesztiválon. Utolsó éjjel, amikor viharkészültség volt, lementek négyen a partra illegális tevékenységet folytatni, köztük a nevét nyilvánosságra hozni nem akaró jóbarátom és barátnője. Miközben az illegális tevékenység elkövetéséhez készülődnek, hirtelen megáll előttük két huszonévesnek kinéző "civil rendőr", mutatták a laminált InKalos igazolványt. Az egyikük kijelentette, hogy vége a bulinak, mert hogy elkapták őket, miközben illegális anyagból illegális cigit tekernek. Míg az egyik srác az ismerősömet basztatta, addig a másik leült a barátnője mellé és elkezdett neki magyarázni, amiről a többieknek fogalma sem volt először. Miután a bűnösök belátták vétküket és úgy határoztak, hogy akkor elmennek a fesztivál területéről, a fő szónok visszaültette őket és lenyomott valami monológot, miközben idegesen fel-alá járkált. Aztán egyszercsak kijelentette, hogy menjenek a picsába és ne is lássa őket! Ez után tudták meg, hogy a másik mivel oltotta a haverom csaját: ha nem akarja, hogy a barátja bajba kerüljön, akkor "másképp" is meg lehet oldani a problémát! Nem pénzre gondolt...

Két lehetőség van: 2 inkalos szekuriti munkaidőn kívül így szórakozik, vagy adott két fesztiválozó, akik találnak 2 inkalos igazolványt és azzal szórakoznak, hogy szekusoknak adják ki magukat. Kéééészbazmeg! Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy mi van a biztonsággal az ilyen fesztiválokon. Nem lettem volna a haverom helyében...

A hazaérkezésem annyira kalandos volt, hogy megérne egy külön blogpostot, de erre már nem lesz időm, 6 óra múlva kelés és munka egész nap, nem tudtam még egy szabadnapot kivenni. Nem hiszem, hogy használható leszek, de ezt dobta a gép, az élet nem fenékig PANDA!

Szabin vagyok!!! Wááá!

Végre kivettem pár nap szabit, ami mostantól számolva 4 napra megszabadít a hivatalos munkahelyemtől, a fusimelótól, a bicajomtól :(, az ámítógépemtől és remélhetőleg pár milliárd agysejtemtől is! Megyek le a Balcsisoundra! MUHAHAHA!

Aggasztóak egyébként a hírek, hogy tegnap elfogytak a 4 napos bérletek és a péntek-szombati jegyek. Sehol se kapni semmit! Számítok a nagy tömegre, de attól tartok, akár számítok rá, akár nem, kicsit romlani fog a tavalyi Soundhoz képest az egy főre eső négyzetméter átlag. Sebaj, ez az össz nyaralásom a magyar tengerparton, egy jobb fesztiválon, mint a Sziget (már 4 éve be nem teszem oda a lábam)! Lesz ott rengeteg kolléga, barát, ismerős, fasza lesz!

Ági nem lesz, mert épp Korfun barnul és azt kell mondjam ez így van jól. Kevésbé éreztem volna magam lelkileg biztonságban, ha ott van valahol a közelben, főleg ha a tavalyi Soundból indulok ki, de akkor még sok dologhoz - így hozzá is - másképp viszonyultam. Amit viszont sajnálok, hogy pont az a személy nem lesz ott, aki mostanság a legjobban birizgálja a fantáziámat... Kár érte, de talán nem is baj, ha nem látja milyen mélyre fogok én ott süllyedni:) Talán idén is bevállalom a bungee-t, ha lesz rá elég pénzmag. Tyűha, lassan azt is ki kéne fundálnom, hogy milyen koncertekre akarok elmenni! Hozzá is látok izibe!

Blog update 2

Egy hónapon belül ez a második blog update-em, csak nehogy túlzásba vigyem. Ezúttal nem kell semmit sem átírni vagy kopipésztelni. Annyi változás történt, hogy a jobb oldalon található blogrollt két részre választottam. Közvetlenül a Last.fm lejátszó alatt található a haverok/barátok blogjai, tehát ezek inkább személyesebb hangvételû blogok, de akadhat pár gyöngyszem "idegenek" számára is. Ezt követi néhány fotósblog, köztük haverok, ismeretlenek, magyarok és külföldiek képgyûjteményeivel. Ez alá került az általam napi rendszerességgel nézett blogok listája. Itt külön kiemelném az elsô helyen szereplô Napirajz-ot, ami mindenkinek kötelezô, aki nem riad vissza a durva, aberrált, agyament, elképesztô, fekete-fehér, gazdag részletességgel illusztrált magyar humortól és valóságtól. A többi blog nagyjából egyenrangú küzdôfél. Kellemes csemegézést!

Scooter

A mai napon egyik kollegám elkezdte bömböltetni a Scooter egyik régi klasszikusát, a Hyper- hypert, hogy kicsit feldobja a hangulatot az irodában. Nem mindenkinek volt ínyére, de bennem kapásból elôtörtek régi tini emlékeim, amikor a vidéki haverjaimmal jártunk rave bulikra vísítani, meg ugrálni. Akkor még nem ittam alkoholt, olyan fiatal voltam! Emlékszem amikor megvettem az elsô és mindmáig egyetlen Scooter kazettámat, amit rongyosra hallgattam. Egyszerûen imádtam! Mai fejjel egyébként ezek a számok annyira egyszerûek és bugyutának tûnnek, hogy majdnem fájdalmat okoz, de elviselem a sok kellemes emlék miatt. Néha a legbutább zenék hatnak a legjobban az emberre, viszont a Scooter mostanra annyira megváltozott és szar lett, hogy egyáltalán nem izgatja a fantáziám.

A következô videókat küldöm minden nosztalgiázni vágyó huszon-harmincévesnek!

Hyper hyper


Move your ass!


I´m raving


Rebell Yell


Endless Summer


Back in the UK