BalatonSound

Lent voltam én is. Kezdjük ott, hogy először is nem ecsetelném részletesen, hogy miként sikerült eldönteni, hogy 3 napra megyek le, mert az egy külön sztori lenne. A lényeg, hogy így alakultak a dolgok, de én eredetileg másként készültem – csak 1-2 napra – de a sors közbeszólt. Volt egy hetijegyem, 2 napijegyem, egy hátizsákom benne a cuccaimmal de nem volt szállásom. Úgy álltam hozzá, hogy lemegyek egyedül és lesz ami lesz. Sikerült elpattintanom a fölösleges napijegyeimet, a szombatit 2 nappal a fesztivál előtt, a péntekit meg a bejárat előtt egy kis tinédzser kiscsajnak. Először megijedt tőlem, azt hitte biztos valami rosszat akarok neki eladni. Pedig jól járt, csak fel kellett fognia.
Szokás szerint fájt a fejem, mint általában amikor buliznék. Ez ilyen bazdmeg, fáj és kész. Nem is ittam túl sokat, pár sör meg 1 pálesz. A szervezés szerintem összességében rendben volt. A fellépők felhozatala is teljesen rendben volt, kár hogy alig láttam belőlük párat, de sebaj. Amire alapvetően kíváncsi voltam – Nouvelle Vague – azt meghallgattam és nagyot buliztam rá! Életemben először hallottam Freeland-et, zsír volt! Tigából 20 percet hallottam, de az is nagyon bejött, pedig nem kifejezetten az én stílusom az a zene! De ezentúl talán egyre inkább... Beastie Boysról lemaradtam. Pont. Kibaszottul idegesít. Nem is akarok hallani róla!
Péntek estére szereztem szállást. Egy régi külkeres barátom, Dodó és barátai béreltek egy házat Zamárdiban. Aznap estére befértem, a többi estét nem tudták garantálni. A sors mégis úgy hozta, hogy maradhattam mindhárom nap. Megismertem pár új embert, jókat bulizgattunk meg másnapoztunk. Ezúttal is köszi Zsuzsinak és Dodónak! :x
A sors úgy hozta, hogy Ági is odajött bulizni és lakni szombattól. Valamikor hajnalban érkezett meg. Sokat beszélgettünk a régi dolgokról a 3 napban. Finoman szólva felzavarta a hormonháztartásomat ezalatt...
Jól éreztem magam, kivettem 2 nap szabit péntekre és hétfőre. Ez volt a nyaralás erre a nyárra. Kihasználtam rendesen, ropira sültem a napon, úsztam a Balcsiban, tobzódtam mindenféle élvezetben, nem sajnáltam magamtól semmit. Itt kell megemlítenem azt is, hogy több mint 6 éves vágyamnak tettem eleget és kipróbáltam a BUNGEE JUMPING-ot! Hatalmas élmény volt! Próbáltam ordítani zuhanás közben, de egy hang nem jött ki a torkomon. Kicsit letaglózott a látvány és csak az elsô visszarántás után tudtam sikítozni mint a kislányok. Najó, néha gurgulázó üvöltés hagyta el a torkomat, de ez ilyenkor tökmindegy, nem? Legközelebb ha utamba áll egy ilyen, akkor megint ki kell majd próbálnom :) Elvileg készült rólam videófelvétel egy mobiltelefonnal, de valószínûnek tartom, hogy az esti ugrásomból semmi sem látszik a felvételen, tehát kénytelenek vagytok elhinni amit írok!
Hétfőn 10-re értem haza Pestre. Most is fáj a fejem, amikor e sorokat írom, mintegy lezárva e történéseket. Hát nem olyan szép kerek minden?

Nouvelle Vague (legalábbis egy része)

Zagar ( kitakar a képbôl)

Bőrös virsli főtt tojással

Akinek gyenge az idegzete vagy nem kíváncsi intim titkaimra, az most ne olvasson tovább! A húgom legyen szíves ne olvasson tovább! Köszi!

...

Tehát mégis úgy döntöttél, hogy kíváncsi vagy intim dolgaimra. Ám legyen! De előtte tudtodra kell adnom valamit, kedves olvasóm! Az előítélet rossz dolog! Bármiről legyen is szó. Régen rengeteg előítéletem volt, amelyek szinte kivétel nélkül a félelemből és a szokatlan dolgoktól való viszolygásomból fakadtak. Azóta sok előítéletem megdőlt, ezek közül nem mind volt teljesen pozitív hatással rám, de ez most offtopic.
Valamikor tavaly kialakult bennem egy attitűd, hogy ne ítélkezzek olyasmi fölött, amit addig nem próbáltam ki és tapasztaltam meg a saját bőrömön! Most nem sorolnék itt példákat, csak ezt az egyet, ami jelen írásnak a tárgyát képezi. Szóval régen undorítónak és visszataszítónak találtam, ha egy férfinak le van borotválva a farka körül és a heréiről a szőr, én ezt konkrétan férfiatlannak tartottam! A többi testszőrzetről nem is beszélve, kivétel a haj...
Társadalmunkban most már alapelvárás a nőktől, hogy borotválják hónaljukat és a fanszőrzetüket, lábukat, stb. 15-20 éve ez még nem így volt, legalábbis itt hazánkban nem. Ellenben egy férfitől ez nem alapvetően elvárt dolog, ez is csak azt támasztja alá, hogy egy hímsovoniszta társadalomban élünk. Bocs lányok, nem tehetek róla. A vallások tehetnek! Ennek ellenére terjed az epilálás számos formája a férfiak körében is.
A lényeg, hogy végére akartam járni ennek a dolognak. Mitől jobb, vagy rosszabb? Érdemes e váltani a bozontosról a kopasz kutyára? Hozzátenném, hogy nagyon paráztam tőle, mert egyrészt az arcomon kívül még semmimet nem borotváltam egész eddigi életemben és hát itt mégiscsak a farkamról van szó, ha rosszul vágok bele akár el is vérezhetek! És akkor úgy talált volna meg a Dani, vagy a mentő, vagy akárki...
Ki kellett találnom a technikát. Semmilyen szakirodalomra nem támaszkodhattam, ezért kísérleteznem kellett. Tapasztalataim:

1. Legközelebb valami normálisabb borotvát használok. Most csak egy sima eldobható kéziborotva volt nálam, az arcomról is egy hasonlóval szedem le a szőrt.
2. Borotválás előtt ritkítani kell a szőrállományt, ha már elburjánzott. Én nem tettem meg.
3. A borotva a feszes bőrön siklik a legjobban, úgyhogy amikor erre rájöttem, tettem róla! A feszességet egyfolytában fenn kell tartani a leghatékonyabb borotválás érdekében, ehhez nagy önuralom szüséges!
4. A heréimet féltettem a legjobban, de legnagyobb meglepetésemre ott siklott a legkönnyebben a borotva. Nem is lett semmi bajuk :) Ehhez persze kellett a feszes bőr!
5. Amikor úgy gondolod végeztél, még egyszer menj körbe!
6. Ne használj arcszeszt, főleg akkor ne, ha valahol belevágtál! (Nem használtam arcszeszt, de belevágtam egy picit a tövében.)

Hozzá kell tennem, hogy a művelet nem sikerült tökéletesre. Konkrétan az akadályozott meg, hogy a bojlerből elfogyott a melegvíz és hideg víz alatt elég nehéz a bőrt egyfolytában feszesen tartani... Úgyhogy a fennmaradt sörtéket nemsokára eltüntetem és tényleg sima lesz minden!
Miután megtörtént a művelet valós élethelyzetekben is le kellett tesztelnem. Ez persze elkerülhetetlen, ha él az ember. Tapasztalataim:

1. Optikailag nagyobbnak tűnik a pélóm! Ez tök jó! Önbizalomnövelő hatása van! Vágod, ez olyan mint az optikai tuning a kocsiknál. Ugyanaz van a kaszni alatt, de jobban néz ki :)
2. Az első nap nem volt jó. Szúrt, de ezt betudom egyelőre a tökéletlen mű átkának meg annak, hogy vonattal utaztam le a Balcsira, gatyarohasztó melegben és utána egész nap mászkáltam. Kis idővel csökkent az irritáló érzés.
3. A szőr nem akadt bele semmibe és nem ragadt bele semmi, mivel nem volt szőr :)
4. Szex közben is bejött.

Azt hiszem ennyi, de ha valami még eszembe jut, azt update-elem. Szerintem megtartom ilyennek. Ha pedig megunom, visszanő. Ez ilyen egyszerű.

Update: Borotválás után érdemes Neogranormonnal bekenni, 2-3 napig ismételni. Köszi a tippet Zsunak!

Transformers

Múlt hét csütörtökön hirtelen felindulásból elkövetett mozibamenést követtünk el Danival meg Bogárral és a Corvinban megnéztük a Transformers filmet. Nos, egy picit elfogult vagyok és ugyanezen ok miatt kritikus is, ugyanis én régen gyűjtöttem a Transformers képregényeket és imádtam a robotokról szóló történeteket. Racsni volt az egyik kedvenc Autobotom...
Szóval nagyon izgultam a film előtt, láttam már az összes előzetest és számítottam arra, hogy a látvány durva lesz. Nem is csalódtam :) Michael Bay hozta a formáját, szerintem a képregényhez méltó filmet rendezett! Igaz, voltak benne fura dolgok, pl hogy némelyik robot elég fura „emberszerű” attitűdökkel rendelkezett (pici Álca robot megropogtatja az ujjait, mielőtt munkához lát stb.) – a rapper robot például kifejezetten idegesítő volt, annak ellenére, hogy nagyon „képregény szagú” volt! Azok is „humanoid attitűddel rendelkező robotok” voltak, Autobotok és Álcák egyaránt.
Ahogy a robotok átváltoztak, az zsírul nézett ki és külön jó volt hallani az régi rajzfilm „transzformáció” hangjait! A legdurvább egyébként az volt, hogy böhöm nagy méretük ellenére nagyon gyorsan mozogtak a fémkasznik! Ezt is sokan megszólták, pedig az eredeti rajzolója is így képzelhette el! Szerintem RESPECT! Néhol azért sok volt az akció, nagyon erősen kellett koncentrálnom ahoz, hogy feldolgozhassam a látottakat, ezért lehet még egyszer meg kell néznem a filmet :)
Amúgy megint faszkivan a kritikusokkal... „nem szeretem a robotokat, ezért már előre tudtam mit fogok róla gondolni” „engem nem izgatnak fel e robotok” „megint egy képregényadaptáció” stb. Aztán meg elkezdenek vartyogni arról, hogy gyenge a sztori meg ilyenek. Basszus, épp ez a lényege vazze! Nagyon kevés képregény alapul valami irtózatosan jó alapsztorin, mert ezeket alapvetően nem filmvászonra találták ki! A rajongók az eredeti sztorit akarják látni, ezt sosem szabad figyelmen kívül hagyni a filmkészítőknek! Különben szar van a levesben! Vagy légy? Tökmindegy, utána már tudod, hogy nem kóstolod meg újra. Itt arról van szó, hogy bazi nagy fémrobotok jönnek a földre leigázni minket és eleinte elég jól aprítják az amcsi katonákat. Aztán jönnek a jó robotok és lenyomják őket! Mi ebben a szar? Milyen kritikus az olyan, aki nem ismeri egy jelenség minde hátterét? (gy.k.: Transformers képregények, történetek, rajzfilm, UNIVERZUM) Elvenném a kritikára való jogát az ilyen jöttmentnek!
Szerintem 8/10 az ÉN skálámon, mert király volt a látvány, a készítők tartották magukat az eredeti sztorihoz és figurákhoz – kisebb módosításokkal ugyan, de ez még belefért - az alaptörténet kielégítette a képregényrajongói igényeimet (de már megint a hülye amcsik a májerek) és folyamatosan történt valami, ami lekötötte a figyelmemet, tehát nem lankadt a figyelmem a film nézése közben!
Ja, egy dolgot még meg kell jegyeznem! A film végén azt mondja a narrátor, hogy a halott robotokat egy tengeri árok mélyére dobták, és az ügyet eltussolta az amerikai kormány. Az senkinek nem tűnt fel, hogy „elviekben” valószínűleg több százan meghaltak és több ezren megsebesültek az összecsapások közepette és leromboltak egy fél várost? A rengeteg kis szir-szar felvevő eszközről nem is beszélve, ami manapság már szinte mindenkinél van valamilyen formában! Hogy tussolták el? Kivillantották az agyukból mint a Men In Back-ben? Nanemááá, fiúk! Azért ekkora baromságot nem kellett volna a végére odabiggyeszteni... Tudod mit? Ezért csak 7/10-et adok! Kapják be a hülye forgatókönyvírók vagy az az okos, aki beleszólt és elbaszta a végét!

Optimus Prime

Megatron

Diplomaosztó

A családunk újabb diplomással bôvült. Húgomnak szombaton volt a diplomaosztója, az ami nekem anno elmaradt a Külkeren, mert a TO-n kezembe nyomták a diplomámat, hogy nesze vazzeg, örülhetsz. Azért egy dipiosztónak én is örültem volna. Na mindegy, fátylat rá...
Szóval a tesóm megkapta, rögtön kettôt is, mivel szakpárt végzett. Volt vacsora étteremben, szabad ég alatt, zsír volt minden. Lehet állása is lesz hamarosan, ha minden jól megy és nem kell hónapokig-évekig szívnia, mint nekem kellett.
Szóval, GRATULÁLOK TESÓ!

25 év együttlét

A hétvégén ünnepeltük a szüleim 25. házassági évfordulóját. Nem semmi idô... Max riszpekt a szüleimnek!
Készítettem nekik egy hatalmas fotómontázst, kb 60-70 képbôl. Otthonról elloptam az elmúlt 25 év fotóit, kiválogattam kb 90-et, abból beszkenneltem kb 80-at, párat kiszórtam és a maradékot beillesztettem a képbe. Nem volt egyszerû téma, próbáltam senkit sem kihagyni, aki számít vagy számított. Rajmi hazavitt szombaton kocsival és Tominál rejtettem el a képet, amit persze még Pesten bekereteztettem. A fél szombatom arra ment rá, hogy valahogyan hazacsempésszem a szobámba az ajándékot úgy, hogy a szülôk ne vegyék észre! Sikerült:)
A vasárnapi ebéd elôtt adtuk át az ajeszt, ami mellé a hugom írt egy szép levelet. Anyám sírt, apám is odavolt. Ritkán láttom ôket ilyennek.
Olyan ritkán van együtt az egész család és ezek után csak egyre ritkábban leszünk... A madarak kirepülnek lassan...

Sunshine, peace, love, happiness

Tegnap este mire ágyba kerültem este fél 8(!)-kor már eléggé rottyon voltam. Harmincvalahány órája voltam ébren és jópár kilómétert legyalogoltam. Szombati napom (a délutánja, mivel délelôtt aludtam) azzal telt, hogy a Bogár adatait mentettem le a halott vinyójáról, amit utána elvittem neki, majd levágattam a hajam, úgyhogy most megint úgy nézek ki mint egy újonc náci katona. Éjszaka egy haverom elrángatott egy házibuliba, onnan a városba mentünk bulizni amibôl semmi nem lett, onnan haza, megnéztük a Heroes maradék részeit, reggel átgyalogoltunk a sráchoz, neteztünk, játszottunk, kajáltunk és itt ô kiesett a képbôl.
Ezek után én visszamentem az albiba, összeszedtem a cuccaimat, bementem a munkahelyemre kinyomtatni egy cd-borítót, majd kigyalogoltam a Margitszigetre napozni.
Tök jól nekikészültem a semmittevésnek, épp kinyitottam a könyvemet és szórakozottan tépkedtem a füvet, amikor Zsu felhívott a nagy semmibôl. 20 méterrel mögöttem telepedtek le Dettkével napozni:) Ennél jobb meglepetés már nem érhetett volna! 2 szép hölgy társaságában napozni a Margitsziget közepén, nézni a capoeira-sokat meg az afrikai focistákat, rohangáló kiskutyákat és a hormonokat felzavaró kis gügyögô emberkezdeményeket (gy.k.: kisgyerek)... Semmi mást nem tudok rá mondani csak azt, hogy sunshine, peace, love, happiness! Ez kellett nekem!

Majdnem híres

Hú bazzeg! Ide is el kellett jutni valamikor. Hatodik hónapja hogy az Ogilvy malmaiban hajtom én is a vizet és tegnap megcsináltam (befejeztem) elsô nyomtatott hirdetésemet, amely Dalbir honlapját hivatott promotálni, az Ad Of Da Month-t.
Az AODM célja a kiváló kreatív munkák promotálása önmagunk vállveregetésével megspékelve. Szakmabeliek küldhetik be legjobb munkáikat a világ minden tájáról és minden hónapban a szakavatott zsûri kiválaszt közülük egyet, a nyertest.
A legjobb az egészben, hogy ott szerepel a nevem is:) A képeken szereplô "házaló kreatív" Pablo Campos, egyik kollégám itt az ügynökségen. Na de elég a rizsából, itt vannak a képek! Kattints rá, akkor látod nagyban is!
(Kis szakmai titok. A sorozat eredetileg 3 printbôl állt volna. Le is fotóztuk a harmadikat egy szexshopban nem messze a zsinagógától, csak sajnos kicsit eltért stílusban a már meglévô kettôtôl, így az nem került publikálásra. Meg lehet nézni nálam otthon:)

AdOfDaMonth.com: Barbershop
(köszi Bélának a közremûködésért:)

AdOfDaMonth.com: Restaurant

Mivel nagyon dagad a májam, idôvel bepostolok ide minden linket, ahol megtalálhatóak a printek. Mindenhol lehet kommentálni is regisztráció után. Kezdetnek itt az elsô, a többi meg majd jön:

AODM Restaurant
AODM Barbershop
Adland
Infopub
Elmaaltshift

The day of sadness

Tegnap hivatalosan is bejelentették itt az Ogilvyben, hogy elhagy minket Dalbír, a kreatív igazgatónk! Nem mintha nem tudtam volna róla már hónapok óta - persze nem hivatalosan - de most ez nagyon lehangolt. Többek közt neki (is) köszönhetem, hogy most itt dolgozom. Rettentô korrekt és intelligens ember, bírom a laza stílusát.
A mentorom. Nem csak nekem, sokunknak.
4 éve van ennél az ügynökségnél, állítólag még sehol nem dolgozott ennyi ideig. Megértem ôt, néha váltani kell. Hiányozni fogsz Dalbír!

Battle Royale

Van egy könyv, aminek az a címe, hogy Battle Royale. Két napja olvastam ki, a felétôl már alig bírtam letenni, mondjuk azelôtt sem volt könnyû... Nagyon durva könyv!
Dióhéjban annyi a sztori, hogy a Kelet-Ázsiai Köztársaságban (a mai Japán) van egy törvény, ami szerint minden évben 50 darab, véletlenszerûen kiválasztott gimnáziumi harmadikos osztályt kiraknak egy szigetre (persze egyenként, nem egyszerre) és az a feladatuk, hogy öljék meg egymást! Csak egy nyertes lehet, vagy egy sem! Nincs kecmec!
Mindenki kap egy fegyvert - ami lehet egy étkezéshez használt villa, fejsze, sarló vagy éppen automata géppisztoly - és kezdôdhet a mészárlás! Az író nem szarozik, részletekbe menôen taglalja az összes gyilkolást, semmilyen apró részletet nem hagy ki. Néha kivert a víz... Amíg olvastam a könyvet, esténként elég nehezen aludtam el, de KURVAJÓ volt akkor is! Szívbôl ajánlom mindenkinek, fôleg azoknak akik kedvelik ezt a keményebb mûfajt.
A könyv az ULPIUS kiadónál jelent meg, 637 oldal, majdnem 3000 Ft és még egy picit meg is vannak dizájnolva a lapjai, tehát nem kifejezetten a fehér lap, fekete betûk vonalat követi, kellemes ránézni úgy önmagában.
A könyv alapján készült egy film is 2000-ben (regény elôször 1999-ben jelent meg). Mivel nálam volt a DVD, úgy gondoltam megnézem, ha már a könyvön túl vagyok. Nem kellett volna, elég nagy hiba volt részemrôl. Ekkora szart rég láttam! Nem nagyon követi a regényt, ráadásul fontosabb karaktereket is megváltoztattak, amit már végképp nem kellett volna! Ha jót akarsz magadnak, nem nézed meg! Ha Tarantino készítene belôle valamit, az biztos jó lenne, de ez egy amatôr mûve.
Végigpörgettem a filmet, megnéztem a gyilkolászásokat, a végén meg már csak ment a háttérben és inkább takarítgattam a szobámban. Újabb ékes példája annak, hogy filmben mennyire el lehet baszni egy jó regényt... Na hagyjuk!
Ja, ez a könyv újfent megerôsített abban a meggyôzôdésemben, hogy a japánok az egyik legelmebetegebb nép a Földön!

Apocalypto

Jézus fasza! Stílusosan ezzel a jelzôvel tudtam illetni ezt a filmet, miután tegnap este megnéztem az új monitoromon, amit mellesleg vissza kell vinnem szervizbe. Már csak azért is stílusos, mert a rendezôt Mel Gibsonnak hívják, akinek a Passió is a lelkén szárad és részegen szereti szidni a zsidókat rendôrök társaságában. Ez most offtopic, csak gondoltam megjegyzem.
Gibson bácsi megint beletrafált! Rég láttam ennyire izgalmas filmet, a szereplôk hitelesek voltak - bár arra tényleg kíváncsi lennék, hogy ezek közül mennyi volt igazi színész - a történet is rendben volt és kellôképp sok vér folyt, ahogy azt elvártam:)) Na igen, a vér... Ahogy a Passió esetében, ha igaz Jézus szenvedésének története, akkor az csak úgy nézhetett ki és amennyiben igazak azok amiket a Maya kultúráról tudunk, akkor az emberáldozatok is kb így nézhettek ki. Kivágják a szíved és még élsz amikor a betépett varázsló megsüti! A fejedet levágják és ledobják a 70 méter magas piramis tetejérôl a tömegbe. A tested meg a véres lépcsôkön végigcsattogva követi... A kosztümök parádésak egyébként! Bejött a maya beszéd is, mármint hogy eredeti nyelven beszéltek és nem angolul vartyognak valamit a szereplôk. Másfél órán keresztül folyamatosan tudtam élvezni a filmet és ez nagyon ritka! A vicces jelenetek baromi viccesek voltak, a véres jelenetek baromi véresek, az üldözések meg harcok meg rohadtul izgalmasak! A pontozás? Nálam 10.

Függôség

A függôség alapvetôen nem jó dolog. Nem jó függeni a legális vagy épp illegális drogoktól, másoktól, játéktól, sorozatoktól, karriertôl stb... Bármi, ami arra késztet minket, hogy felborítsuk napi dolgainkat szerintem nem jó dolog.
De minden függôségnek megvan a maga szépsége, ezért függünk tôle! A drogoktól másképp látod a világot, vagy azt hiszed elfelejted a bajaidat - holott csak az agyadat és a testedet pusztítod. A játékfüggôk minden idejüket a játékra fecsérlik, kivéve amikor étkeznek, ürítenek, cigiznek vagy alszanak. Tudom mirôl beszélek, láttam már ilyet... Függhetsz másoktól, kollégáidtól, barátaidtól, családodtól, szerelmedtôl - egy bizonyos ponton túl egyik sem jó. Függhetsz TV sorozattól is. Mint én is újabban. Ma hajnali fél ötkör feküdtem, mert addig a Heroes-t néztem. Nagyon kész, imádom, alig várom a többi részt, hogy megszerezzem! El is késtem ma rendesen... A karrierfüggôk az emberi kapcsolataikat teszik tönkre elôbb vagy utóbb.
Igen, minden függôségnek megvan az ára. Általában nem kicsi az ár. Az agyad, a tested, a lelked ha van (nekem nincs), a barátaid, családod, munkád, szerelmed...életed. Fontosnak látszó dolgokat helyezünk kevésbé fontosak elé, rosszkor rossz idôben.
Túl kell lépni ezeken. Nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen. Egy megoldás létezik: észrevenni a függôséget a kialakulása elôtt. Van olyan aki képes rá? Én még nem találtam meg. ROHADJAK MEG HA NEM DOLGOZOM RAJTA!

Az utolsó skót király

Ritkán szoktam otthon a gépemen filmet nézni, annak ellenére, hogy több tucatnyi pihen a vinyómon, mind arra várva, hogy végre megnézzem és letöröljem. Amúgy keveset törlök közülük, a jó filmeket meghagyom és úgy tûnik jó az ízlésem, mert szinte csak jó filmeket szerzek meg.
Tegnap este a címben megnevezett film volt a soron, több okból is kíváncsi voltam rá:

1. Afrikáról szól. Egyre több afrikához kötôdô témájú filmet forgatnak mostanság és bevallom ôszintén, hogy nem nagyon ismerem azt a kontinenst. Annyit tudok, mint mindenki más. Több millióan éheznek és halnak meg, forradalmak, népfelkelések és rezsimek követik egymást több országban. Ez nem túl sok. Sok országot a térképen sem tudnék elhelyezni, ami elég ciki.
2. A "skót királyt" alakító - Idi Amin ugandai volt diktátorról van szó - Forest Whitaker az egyik kedvenc színészem. A csávó nagyon komoly! Egy nagyon karizmatikus figurát alakít és elsô megjelenésétôl kezdve magával ragadott. A Szellemkutya óta imádom.
3. Mr. Whitaker kapott az alakításáért egy Oscart. Megérdemelten. Ez valamit azért elôre sejtetett és a jelölés miatt figyeltem fel a filmre is.

A film kicsit lassan indul. Az alapsztori az, hogy a friss orvosi diplomával rendelkezô Nicholas nem akar apja kis praxisában maradni és a tintás skótokat gyógyítani, ehelyett elutazik Ugandába, mert ott más. Meg is kapja csôstül a másságot!
Egy véletlen folytán a diktátor kegyeibe kerül, minden fasza lesz, elismert orvosként szeretik az emberek (a legtöbben), de nem látja a fától az erdôt és mire észbe kap már túl késô. Van a film vége felé egy-két olyan jelenet, ami az én edzett gyomromnak is sok volt és egy bizonyos képet azóta sem bírok kiverni a fejembôl, annyira brutális volt! Alig bírtam elaludni utána. Természetesen aki kíváncsi rá, az nézze meg a filmet.
Külön kuriózum, hogy szerepel a filmben Gillian Anderson (gy.k.: Scully ügynök)! Szebb mint valaha és nagyon komoly az angol akcentusa:))

Ezt a filmet sem törlöm le a vinyómról... Lassan vennem kell még egyet, mert kezd betelni a tárhelyem. Amúgy ha pontoznom kéne a filmet, akkor ez egy erôs hetes.

Forest Whitaker mint Idi Amin

In memoriam

Április 11-én elhunyt Kurt Vonnegut, egyik kedvenc íróm. Ezt annak ellenére ki merem jelenteni, hogy eddig csak egy regényét olvastam el - A bajnokok reggelije címût - de az a könyv nagyon KÉSZ! Nem ismerek még egy írót, aki ennyire el tud vonatkoztatni a való világtól és mégis végig benne marad! Kicsit másképp láttam utána a világot. Pszichedelikus élményem is kötôdik hozzá... nincsenek véletlenek... Bármilyen Vonnegut könyvet szívesen kapnék ajándékba!

A gonosz száma - már megint

Ma elértem a Deviantarton a 666. pageview-mat, ez mutatja hogy hányan nézték meg eddig a profiloldalamat. Nagyon fasza. Lehetne már 10.000 is, az azt jelentené, hogy nagyon májer vagyok. (Arra sajnos még várnom kell.) Íme:

Dagad a májam!!!

Na, nem az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, hanem azért, mert a Westendben KI VAN ÁLLÍTVA AZ EGYIK PANORÁMAKÉPEM!
Mindez tegnap este derült ki, amikr egy aznapi mail hatására meló után benéztem a Westend Cici Centerbe, ahol nyílt egy 20 napos panoráma fotókiállítás. Mivel alapból érdekel a téma meg közel is van a munkahelyemhez, benéztem a plázába, ahol leesett az állam, amikor megláttam az egyik fotómat, amely ráadásul az egyik kedvencem is! Ô az:

Ébredô parlament

Mint az egy korábbi postomban írtam, tavaly részt vettem egy Panoráma fotópályázaton, ahol 7 képem került be a döntô körbe. A legjobbnak ítélt képeket pedig ezen a nyílt kiállításon tárták a nagyközönség elé, a Pálvölgyi Fotó jóvoltából. Ôt elég jónak ítélték ahhoz, hogy megjelenhessen.
Most gecimód örülök, ráadásul tegnap volt a névnapom és ennél jobb meglepetést nem is kívánhattam volna. Ez egy jó nap volt. Peace!

Új monitor

Aki olvassa a blogom és emlékszik rá, kb. 3 hónapja írtam arról, hogy vettem egy szkennert.
Most újabb örömhírt kell bejelentenem, ugyanis lecseréltem a régi CRT monitoromat egy újabb, szebb, jobb és mindenekelôtt laposabb szélesképernyôjû TFT-re, erre itt:

Dell Ultrasharp 2007WFP

Szóval ô az új játékszerem. Persze nem is én lennék, ha nem lett volna valami gikszer a vásárlásnál. Elôször ott kezdôdött, hogy miután megtaláltam a legolcsóbb, Magyarországon fellelhetô forgalmazót - ahol klasszisokkal olcsóbban adták a "terméket" mint a többiek - 7.000 Ft-tal megnôtt az ára mire eljutottam oda, hogy megrendeljem. Nem akartam tovább várni és még 2 kört futni más forgalmazóval, úgyhogy belementem, nem érdekelt, még így is jó ár volt.
Tegnap 2 órás ebédszünetet tartottam és elbékávéztam érte valahol a 13. kerületben, bevittem az irodába, büszkén kipakoltam, mutogattam majd vissztettem a dobozába, meló végeztével meg hazavittem. Otthon észrevettem, hogy nincs meg a monitor cd-je, amin a driverek vannak. Kibaszottul örültem neki, arra gondoltam, hogy esetleg hazaszállítás közben esett ki a dobozból, mert emlékeztem hogy az Ogilvyben még megvolt. Ezért ma reggel úgy jöttem be a munkahelyemre, hogy a villamostól a bejáratig a földet néztem, természetesen hiába.
Nincs más hátra, le kell töltenem netrôl a drivereket, amire még egy napot kell várnom, de azt már nem részletezném miért.
Amúgy elsô benyomásaim teljesen pozitívak, nézegettem a képeimet portré módban, néztem rajta filmet, kipróbáltam a Photoshopot is, ami kurvajó így! Szóval most dagad a májam elég rendesen, a gatyát meg meghúzzuk erre a hónapra!

Kik vagytok és hányan vagytok?

Fünf! Na ez a válasz nem ér!
Biztos forrásból megtudtam, hogy több mint 7 ember olvassa a blogom. (7-rôl biztosan tudok.) Ehhez képest nagyjából egy-két olvasó szokta kommentálni a postjaimat. Ennek örülök is, meg nem is. Egyrész örülök, hogy többen érdeklôdnek irántam és gondolataim iránt, mint azt képzeltem, de ha már ez így van, örülnék ha több kommentet is kapnék. Kell a visszajelzés gyerekek! Feedbacket ide nekem, sokat, vazz! Ha nem akarjátok mindenki elôtt felfedni a kiléteteket, akkor dobjatok egy mail-t, ha nem tudod a mailemet, akkor az iwiw-en is megtalálsz! Ugye milyen kurva jó dolog a technika meg az internet? Mindenhol megtalálsz, még akkor is ha nem akarom :))

Hozzátartozik a képhez, hogy én soha nem vertem nagy dobra ezt a blogot. Hagytam, hogy terjedjen ahogy tud. Sokáig elhanyagoltam, fôleg a tavalyi évben, de elhatároztam, hogy idén többet foglalkozom vele és valami blogger-szerû aktivitásba kezdek. Ne essünk túlzásba, naponta ezentúl sem fogok postolni, de a heti 1-2 postot megcélzom. A mai nappal már túl is teljesítettem a kvótát 4 bejegyzéssel.

Szóval attól függetlenül, hogy megtudom kik olvassák az irományaimat, a tartalom és a stílus nem fog változni. Maradok az a kis netfüggô, fikázós, kurvaanyázós, siránkozó, ôrjöngô, fényképezôs, meghatódó, megbánó és örvendô Zsutti, aki eddig is voltam. Peace!

Comments are welcome!

Coldplay - Clocks

Lights go out and I can't be saved
Tides that I tried to swim against
You've put me down upon my knees
Oh I beg, I beg and plead (singing)
Come out of things unsaid, shoot an apple of my head (and a)
Trouble that can't be named, tigers waiting to be tamed (singing)
You are, you are

Confusion never stops, closing walls and ticking clocks (gonna)
Come back and take you home, I could not stop, that you now know (singing)
Come out upon my seas, curse missed opportunities (am I)
A part of the cure, or am I part of the disease (singing)

You are [x6]
And nothing else compares
Oh no nothing else compares
And nothing else compares

You are [continues in background]
Home, home, where I wanted to go [x4]

Ez jó szám. Szeretem. És ti?

Ria-ria-Hungária!

Elköltöztem. Szombattól a Hungária és az Egressy sarkánál rontom tovább a már amúgy is szmogos budapesti levegôt. Van egy kis szobám, az én birodalmam. A cuccaim 2/3-a még mindig dobozokban, bár ebbôl 2 doboz régi külkeres könyv, füzet és mindenféle jegyzet, valamint puskák tömkelege.
Kurvajó! Végre, 5 és fél év után végre nem kell mással megosztanom a szobámat! Az más dolog, hogy volna olyan, akivel szívesen osztoznék, ha nem itt akkor máshol, de most ez van, én ennek is végtelenül örülök!
Daninak és anyukájának köszi, hogy befogadtak! Valamint köszönöm Anginak és Mózesnek a költözködésben való rengeteg segítséget! Smaci és pacsi!
Mellesleg az albiban még rengeteg a tennivaló, de amint Danival elkészülünk vele, az egy nagyon fasza kis lakás lesz, onnantól kezdve már csak tisztán kell tartani!

300

Aztakurva!

Nagyjából így tudom összefoglalni ezt a filmet, amit múlt hét csütörtökén néztem meg a Corvinban hirtelen felindulásból. Rohadtul nem volt kedvem munka után visszamennem az albiba, ezért gyorsan programot csináltam magamnak és vettem rá jegyet. Egyedül néztem meg. Igen basszus, EGYEDÜL! Mert én szeretek egyedül moziba járni (de hölgytársasággal még jobban)!
A látványvilág gigantikus volt! Méltó az eredeti képregényhez. Nos igen, ezt viszont sajnálom, hogy a filmet elôbb néztem meg, minthogy a regényt végig elolvastam volna. Rohadjak meg, pedig elhatároztam!
A történet az annyi amennyi. Nem tudom mire számított az a sok ember, akik valami gigantikus nagy sztorit vártak és aztán jól lefikázták a filmet - valószínû az eredetit sem nagyon ismerték.
Meg kell nézni, ez a lényeg! Lányok, itt nem olyan tingli-tangli megy mint a Gladiátorban! Itt ömlik a vér és fröcsög! Emberek lyukadnak át dárdák és nyilak által, fejek hullanak és koppannak a vértôl lucskos földön, lovakat és emberszerû szörnyeket mészárolnak le a spártaiak, Leonidász és kis serege...
A film után vártam, hogy elôtörjön belôlem a harcos vadállat, de inkább nyugiban hazamentem és nem vágtam le közben senkinek a fejét. Viszont az a látvány...