Budapesti gyöngyszem

A címben szereplő gyöngyszem nem más, mint főiskolás korom egyik kedvenc ex-szórakozóhelye, amely a szerdai Rewind-oknak és elmebeteg elhajlásoknak, hajnalhasadásig tartó buliknak helyet adó Kopaszi-gát, amely olyan ráncefelvarráson esett át az elmúlt években, hogy Gábor Zsazsa plasztikai sebésze sem tudott volna jobbat összehozni, ha tájépítész lenne.

Tegnap tekertünk ki Ágival egy kicsit lazulni. Ez a hely gyönyörű. Tökéletes zöld fű, amelyet rendszeresen karbantartanak, van egy kis öböl, ahol lehet fürödni, homokos part, senki nem szemetel, mert egyszerűen annyira fasza az egész, hogy itt tényleg ciki lenne akár egy cigicsikket is eldobni. (Najó, persze akad egy-két kivétel, de szerencsére nincsenek sokan. Ne is legyenek!)

A helyet egyelőre nem fedezték fel sokan, ez szerintem annak is köszönhető, hogy meglehetősen kívül esik a város forgatagából, BKV sem nagyon jár a közelben, leginkább kocsival vagy bringával lehet megközelíteni. A gát mentén rengeteg egyelőre kihasználatlan épület áll. Van egy étterem, melynek az árairól nem tudok információval szolgálni, mert kaját vizzünk magunkkal, de végignézve az étkeket és a a környezetet, nem hinném, hogy középkategória alatt lenne.

Vannak még persze bajok. A WC-kben nincs tükör, ezt leginkább Ági kifogásolta, sok helyen még mindenféle kábelek állnak ki a földből, amelyek kicsit rontanak az összképen, és a stégek korlátjába (szerintem) rengeteg darázs fészkelte be magát, legalábbis én nem tudtam ott egy percnél többet eltölteni, konkrétan menekültem.

Ízelítőül egy panoráma a helyről, kattints aztán pattanj a bringára.

Goldenblog eredmény

Tegnap megszületett az eredmény a Goldenblog 2009 - Fotóblog kategóriájában. Mielőtt rátérnék a lényegre, egy rövid összegzés: 101 nevezett blog, ebből 10 best of blogot neveztek meg. (Hmm ez nem is lett olyan hosszú összegzés, mint gondoltam.) Szóval ha már rákattintottál a fenti linkre és megnézted a top 10-et, akkor láthatod, hogy a 365Budapest nem került közéjük :( Ettől függetlenül annyira nem keseredtem el, mert a post legalján található egy rövid ajánlás, amit Stiller Ákos, a HVG fotósa írt:

365 nap, 365 házszám, több ezer letekert kilométer és a tipográfia iránti szenvedély. Nem hittük volna, hogy a házszámok érdekesek. Pedig de. Nem hittük volna, hogy naponta szívesen megnéznék, hogy néz ki a legújabb. Pedig megnézzük. Nem hittük volna, hogy azon kapjuk magunkat, vajon Budapest melyik részéről, melyik utcából való az a furcsa 11-es, és vajon nem láttuk-e valamikor a 123-as kerítést. Pedig ezen kapjuk magunkat, és örülünk, hogy volt valaki ennyire kreatív, hogy végigvitte és még viszi egy darabig ezt az izgalmas fotóprojektet.

Teljesen meghatódtam ettől a pár sortól és közben dagad a májam is. Igazi megtiszteltetés. Az ilyen kis dolgok annyira fel tudják dobni a (mostanában) szar napjaimat.

Offtopic:

Bár nem szokásom a 365-ről külön kiemelni kommentelőket vagy kommenteket, de épp a héten kaptam a 217-re a következő kommentet:

Nagyon szuper, a Nagy Budapest Törtzsasztalnál most küldték körbe a címet.
Üdvözlettel,
Török András
ny. tipográfus

Nem is tudtam, hogy létezik egy ilyen társaság és információm is csak annyi van róla, amit a Wikipedián megtaláltam. Ez a komment is kb olyan hatással volt rám, mint a HVG fotósának ajánlása.

Amúgy egyvalakit leszámítva mindenki megnyugodhat, de már kitaláltam, hogy jövőre mi lesz az a fotóprojekt, amivel az összes szabadidőmet "elcseszhetem" sőt, igazából 2-3 évre való ötletem van :) Stay tuned!

Eláztam

Nem kicsit, hanem nagyon-nagyon! Ebédidőben haza kellett tekernem gyorsan valami fontosért és ha már otthon voltam, ebédeltem is. Mire elindultam volna vissza az ügynökségre, eleredt az eső. A bérletem a hugomnál van, a héten egyszer már megtalált a BKV, nem hiányzott még egy, így maradtam a bringa mellett. Mire elértem a Dózsa György úthoz, már totálisan eláztam, a cipőm megtelt vízzel, telefon, iPod, bringaóra, minden csuromvíz volt. Az aluljáróból betelefonáltam az ügynökségre, hogy derítsék ki hol van a legközelebbi turkáló. Szerencsémre nem messze, a Lehel csarnokkal szemben van egy angol turi, ott vettem egy fürdőnacit meg egy pólót. Váltózoknim volt az irodában, váltócipőm nincs. Most folytatom a melót, így:

365 - Goldenblog

Idén is van Goldenblog szavazás, rengeteg kategóriában, rengeteg nevezett blog, köztük a fotóblog kategóriában ott virít a lista negyedik helyén a 365Budapest. Belenézegettem a mezőnybe és első felületes vizsgálódásom arra enged következtetni, hogy idén is van jópár erős fotóblog a mezőnyben, de ugyanúgy vannak gyengébb eresztésű fotóalbumok is, akik szerintem idén sem rúgnak labdába. A tavalyi évvel ellentétben most valahogy nem izgulok annyira a végkimenetel miatt, örülök ha lesz valami említésre méltó eredmény, de ha nem, az se baj. De ha esetleg-netalántán-véletlenül-neadjisten-valamilyen okból kifolyólag TE, valamelyik olvasóm szavazattal bírsz a Goldenblog versenyén, akkor léccilécci ne feledkezz meg rólam! Köszönöm:)

Bringapara és számvadászat

Múlt héten nagyon peches voltam a bringámmal. Történt, hogy csütörtökön megint eltört a hátsó kerékagy. Az eset a Hősök terénél történt a Szépművészeti melletti átkelőn. Szerencsére már közel jártam az otthonhoz, úgyhogy nem kellett sokáig tologatnom a bicót. Rohadtul nem értem hogy történhetett meg, hiszen legutóbb 4 hónapja történt ugyanez, de az a kerékagy lenyomott már pár ezer km-t, az új meg csak 6-700-at. Ráadásul nem úgy mentem mint a vadbarom, padka is alacsony volt, ettől függetlenül reccsent egyet.

Másnap elvittem a kereket szervizbe, megcsinálták, 100 Ft-tal fizettem többet, mint áprilisban, a válság számlájára írom. Otthon visszapplikáltam a helyére, minden fasza volt, felfújtam a kereket és indultam VOLNA számokra vadászni. Volna, mert mire leértem a negyedikről, a hátsóm tök lapos volt. Pótgumim sem volt, ráadásul a javító szettet sem találtam a káoszomban. Aznapra félretettem a kétkerekűt.

Szombaton Badacsonyban voltam és még aznap vissza is tértem, mire vasárnap kellemes bringázó időre ébredtem. Elhatároztam, hogy valahonnan kerítek egy kerékbelsőt és mázlimra egy sarokra tőlem nyitva találtam egy bringaboltot, vasárnap délután! A belső mellé vetem egy javító szettet is, a biztonság kedvéért. Hazaérve kicseréltem a rossz belsőt, összeszedtem gyorsan a cuccaimat és indultam a nagy számvadászatra. A Városligeten akartam keresztülvágni a Stefánia felé, de valamire rámehettem, mert a hátsó kerekem megint defektet kapott és még mielőtt elérhettem volna a fákat, lapos volt.

Újra hazatoltam a bicót. Csak pár száz méter. Fel a negyedikre. Be a lakásba. Kerék levesz. Belső kivesz. Vödörbe vizet. Belsőt pumpál. Belső ereszt a vízben. Basszameg. Fogtam a javító szettet és a pénteken kilyukadt belsőt kezdtem el foltozni. Két lyuk volt rajta. Megcsináltam, visszatettem a kereket a helyére, ettem egy kis levest, megint összepakoltam a cuccaimat és elindultam másodjára. Az úticél a XXI. kerület volt, azaz Csepel.

Csepelhez nem fűződnek túl jó emlékeim. Általában akkor jártam ott, mikor esett az eső, egyszer egy híd alatt álltam bőrig ázva a bringámmal. Viszont a Logitech billentyűzetemet és egeremet egy csepeli üzletben vettem kb 5-6 éve és konstatálom, hogy nagyon jó vételnek bizonyult. A számvadászatot márpedig ide terveztem és nagyon sokat reméltem ettől a kerülettől. Le akartam cserélni a 207-est, amit majd vasárnap láthattok. Továbbá 31 szám hiányzott még és volt pár cserére váró számom.

A Gubacsi hídon tekertem át a szigetre és elsőként a Hollandi út végére akartam eljutni. Sikerült is, de egy picit csalódás volt, mert csak egy számot találtam. Hosszabbnak gondoltam. Elindultam a második kiszemelt utca - a Szent István út - felé, de menetközben megakadt a szemem egy utcatáblán, amin kb 250-ig jelölték a számokat. Mária Királyné útja. Két cserét találtam :) ezeknek nagyon örültem. Visszafordultam a Szent István út felé, bizakodva a rám váró számrengetegben, de nagy csalódás volt. Csak négy számot találtam, és a számozás 353-nál véget ért. Egész pontosan a végéről haladtam befelé eleinte csak kissé csalódottan, 220 körül viszont már nagyon elkenődtem. Menet közben beugrottam hugom egyik kollegájához, TP-hez egy picit pihenni. A kutyája egy őrült, szerintem azt hitte, hogy én vagyok a postás. A kis intermezzo után kicsit frissebben elindultam az utolsó célállomás felé, a II. Rákóczi Ferenc útra. Ez volt szinte a Kánaán! Rengeteg számot találtam, ám végül csak 16 darab került be a kollekcióba, köztük néhány kifejezetten extravagáns házszám. Elégedetten indultam haza.

A Lágymányosi hídig Hévvel mentem, onnan újra bringával a Könvyes Kálmánon. Valahol a Stadionok környékén feltűnt, hogy a hátsóm megint laposodik. Megálltam pumpálni és onnan tekertem haza mint állat. Épphogy kibírta. Két napig nem volt kedvem hozzányúlni, de tegnap este újra megfoltoztam a kereket, amin született egy harmadik lyuk. Ma úgy vettem észre, hogy az elsőm puhul a normálisnál gyorsabban. Kezd elegem lenni a szivatásból. Lehet eladom a bringát. Kell valakinek?

Ért még más csapás is. Számvadászat közben megcsípett pár mutáns szúnyog vagy bögöly, nem tudom, nem láttam, de másnapra kb 10 csípést vettem észre a végtagjaimon, amelyek szép lassan bedagadtak, a jobb karrom egy idő után zsibbadni kezdett. 2 napi borogatás meg kenegetés segített, de azért nem volt kellemes.

Ami a számtermést illeti, nagyon bőséges volt. Eddig komoly kétségeim voltak afelől, hogy teljesíteni tudom a magam elé kitűzött feladatot, de mire végére értem az új számok lajstromozásának, már nem voltam borúlátó. 15 számot kell még megtalálnom és van még 5 hosszú út a tarsolyomban :)

Worldwide Photowalk Badacsonyban

Tegnap volt Badacsonyban a Scott Kelby's Worldwide Photowalk, amelynek megszervezését a Spottr stáb vállalta magára, és mivel idén nyáron nem sok alkalmam volt/lesz vízpart közelébe jutni, jelentkeztem én is, továbbá szükségem volt már egy kis önfeledt kattintgatásra egy jó társaságban. Ágit is elhívtam, bár kicsit ódzkodtam tőle, hogy mennyire fogja jól viselni a fotóbuzik társaságát, de végül csalódnom kellett, jól állta a sarat. Tervbe volt véve, hogy ott alszunk egy kempingben és ma lemegyünk a balatonpartra ejtőzni a fövenyen, de a tegnapi überbrutális vihar mindent meghiúsított.

A vonaton szénné sültünk mire leértünk Badacsonyba, de ahogy szilárd talajt ért a lábunk, elkezdett fújni a szél és nem nagyon akart alábbhagyni. Egy kétbetűs kitérő után lesétáltunk a kikötőbe, ahol találkoznunk kellett volna a többiekkel, de mivel senkit nem találtunk, hirtelen felindulásból készítettem egy panorámát a badacsonyi hegyről és a fölötte gyülekező felhőkről, miután lezúztam a térdem a magasabb pontra veló felkapaszkodás közepette, íme:

A képet megtalálod a Flikkeren is.

Egy telefonhívás véget vetett céltalan bolyongásunknak és egy kávézóban ülve megtaláltuk a többieket. Kiderült, hogy ott van a magyar királyi tévé is és le akarnak filmezni minket, miközben sétálunk és fényképezünk. Ez többnyire majdnem sikerült, de erről később.

Lassan beérkezett a hiányzó két ember és egy kis kaja-tankolás után útnak indultunk. Irány a hegy, minél magasabbra! Nos, nem jutottunk túl messzire, mivel épp a hegy lábánál kapott el úgy igazán a vihar. A tévések követtek egy darabig, csináltak pár vágóképet. Felvették azt a mozzanatot, amikor visszafordult a banda és épp a kamera felé tartottam, amikor eszembe jutott, hogy nagyon csalódott arcot kell vágni, akkor biztos bevágják a műsorba, ezért jól lebiggyesztettem a szám szélét, mikor elsétáltam az operatőr előtt. Végül egy büfénél kerestünk menedéket, ettünk-ittunk-kattogtunk, mivel sok opció nem volt előttünk. Így lett a Photowalk-ból Photositting. (Köszönet a találó elnevezésért Áginak.)

Készült csoportkép is, ide kattintva megtekinthető. Egy kis fagyoskodás után elhagytuk a terepet Kelemenbandival, az egyik szervezővel, aki volt olyan szíves és elvitt minket Ágival Veszprémig, ahol buszra szálltunk és visszajöttünk a Nagy Faluba.

Kár érte, jó lett volna végre egy igazi fotóstúrát csapni, talán majd jövőre. Mindenesetre a csapat nagyon jó volt. Zárásként kattints ide és nézd meg az M1-en leadott műsort, kb 1:00-1:20-ig látszunk, a videó többi része nem érdekes.

(Amúgy meg küldenék egy virtuális körmöst a királyi tv-nek és a Carnation-nek, akik a honlapért felelősek, mert a kód, amivel be kéne ágyaznom a blogba a videót, kurvára nem működik és csak egy nagy üres semmi volt a post alján, ezért kellett itt szégyenszemre linkelgetni.)

Update: előkerült egy beágyazható Jutyúb videó, köszönet Tapírnak!

Balatonsound harmadjára is

No, megvolt az erre a nyárra tervezett bulizással egybekötött nyaralásom Zamárdiban és mivel én még soha nem csináltam olyat, hogy egy konkrét rendezvényre három egymást követő évben is ellátogassak, ezt már nevezhetjük hagyománynak. A Szigetet örökre elfelejtem, bár az idei Prodigy koncert miatt nagyon fáj a szívem.

A Sound zenei felhozatalától nem voltam amúgy hanyatt esve, ráadásul sok olyan fellépőről maradtam le, akit megnéztem volna színpadon, de vagy az eső, vagy a piálás miatt ezeket lekéstem. A legjobban a Kraftwerk-et és az Röyksopp-ot sajnálom. Ez van. Amúgy meg annyi electro-house-techno bulin visítottam, hogy annyira egy egész évben nem jutok el. Köszönhető ez javarészt a Londonba szakadt barátaimnak: Mózesnek, Dainnek és Attisnak.

Nem voltam sok koncerten, de azért volt pár emlékezetes:
Orbital - nagyon fasza elektromos ütemek indusztriális színpadképpel megspékelve.
Extrawelt - kőkemény német techno, nagyon odabaszott, de ez szerintem annak is köszönhető, hogy azon a bulin már igencsak kivoltam.
Erik Sumo Band - kb két éve ismertem meg a zenéjüket, de még csak most sikerült egy koncertjükre eljutnom. Nagyon fasza volt, igazi hiánypótló csemege és mivel ez a koncert utolsó este volt, az addigi hajtós-prüntyögős bulikhoz képest igazi felüdülést jelentett a magyar formáció zenéje.

Szerintem fontos megemlíteni a fesztiválon látott fénytechnikát és vizuált, mivel szinte minden helyszínen érdekes és jó vetítést nyomtak a vj-k. RESPECT! Nem tudnék egyes helyszíneket kiamelni, ahol én voltam ott tök jó volt:)

A tavalyival ellentétben idén nem restelltem magammal vinni a fesztivál területére a Nikont, ezért még a Sound előtt 5 nappal rendeltem egy kis fotóstáskát (KATA Format Q Waist Pack), amibe belefért a váz, 2 objektív, meg mindenféle apróság. Szerintem csúnya a design-ja, ellenben nagyon strapabíró, nem valami szar anyagból készítették, de arra tökéletesen megfelelt, hogy elhordozgassam benne a cuccaimat és védve legyen portól-víztől-sörtől-mojitotól. Mondjuk még a táska sem akadályozott meg abban, hogy elveszítsem az 50-es objektívem sapkáját.

Készült rengeteg kép, azokból nagyon-nagyon sok nem publikus, ami viszont igen és jól is sikerült, abból kevés van. Ha eljutok addig, hogy kiszelektáljam a jókat, kiteszem Flikkerre meg ide is párat.

Kis zenei intermezzo

Elmentem Balatonsoundra. A mobilom le fog merülni.

Re: Balatonsound

Másfél héttel ezelőtt meglehetősen kiborultam a nyári szabadnapjaim alakulását illetően, de végül mégis jóra fordultak a dolgok. Miután megírtam a postot, dühömben és dacból elkezdtem telefonálgatni és röpke másfél óra leforgása alatt sikerült egy viszonylag olcsó szállást szereznem Zamárdiban, 10 perc sétára a Sound bejáratától, valamint egy VIP jegyet az eredeti áron. Szinte el sem hittem, hogy ez megtörténhetett. Valamiért eddig minden évben mázlim volt a Sounddal, akármennyire rezgett a léc. A legjobb az egész dologban, hogy hazajöttek a barátaim Londonból (Mózes, Dain, Attis) és bár nem egy helyen fogunk lakni, biztos vagyok benne, hogy végig visítjuk ezt a 4 napot. Már alig várom, hogy lent legyek. Elkezdtem összeírni valami listafélét, ami inkább egy iránymutató arra nézve, hogy mely bulik érdekelnek. Azt azért nekem is el kell ismernem, hogy az idei lineup elég gyengus lett. Tök mindegy, elsősorban azért megyek le, hogy a Balatonparton süttessem a hasam miközben a háttérben Jazz/Break/Dubstep szól.

Fasza lesz. Nagyon fasza.

Napdumája

SMS-t kapok, látom megjött a fizetés:
-Srácok, megjött a fizu! Végre!

Carlos:
- Jaja, én is arra keltem reggel. Egyből vettem egy 600 forintos kávét.

RIP Jacko

Ma reggel a cég konyhájában ért a sokkoló hír, hogy tegnap este elhunyt Michael Jackson. A pop királya. A pop első igazi ikonja. Gyerekeket is molesztált, ne feledjük, de ez már csak így van a médiasztárok világában. Bazi nagy hírnév, zsozsó, plasztikai műtétek, de egy idő után mindenbe bele lehet unni és az ember egyre hülyébb és aberráltabb lesz. Szerintem ez történt Jacko-val is, de mindez nem homályosíthatja el azt a tehetséget, ami benne lakozott és amit letett a világ zenei asztalára. Mert azt kéremszépen bárki megirigyelhetné. Mindezen túl Jacko volt az első olyan zenei producer, akinek a munkássága komoly benyomást tett rám, kb 7-8 éves lehettem és akkor kezdtem el rendszeresen zenét hallgatni. Emlékszem arra, hogy képes voltam órákig a rádió mellett ülni és várni a következő Jacko számot, hogy felvehessem kazettára. Ma csak az ő zenéit hallgatom. Rest In Peace Jacko.

KURVAANNYÁT...

...a cégnek, ahol dolgozom. Június elején megtiltják, hogy júliusban szabit vegyünk ki, ennek megfelelően, mint a kisangyal lemondtam a nyaralásomról, meg a BalatonSoundról a haverokkal, erre tegnap este harmadkézből tudtam meg, hogy ami miatt a júliusi szabadságról le kellett mondanunk, eltolódik több héttel, de ezt rohadtul nem kommunikálják a szerencsétlen robotok felé - akik mi volnánk, akik dolgoznak és feláldoznak -, de mivel nyakunkon a július, meg a Sound így már lemondtam a szállásomról, amit közben befoglalt valaki más, bérletet sem vettem, mert minek, erre az irodában 25-35.000-ért árulnak 4 napos bérletet a Soundra, de nem találok szállást és most KURVÁRA FEL VAN BASZVA AZ AGYAM ÉS SZARJON SÜNT ÉS HÁNYJON FOST AKI EZT AZ EGÉSZET KITALÁLTA, sajnálom, de ezt gondolom, még akkor is, ha ez a blogpost eljut a cégvezetéshez és ezért kirúgnak. Nem szeretem, ha szivatnak és elbasszák a nyaram.

Napdumája

Hugom netez laptopon, egyszer csak megszólal:

"Csak egy bajom van a női fórumokkal. Az, hogy nők szerkesztik."

HOME

Van ez a film, aminek Luc Besson a producere és Yann-Arthus Bertrand a rendezôje. Másfél évig készült és a bolygónk elszomorító állapotára kívánja felhívni figyelmünket. Június 5-én, Környezetvédelmi világnapon mutatták be az interneten, mozikban, és félszáz ország tévécsatornáin ingyen és bérmentve. A film elérhetô angol, francia, német és spanyol nyelven.

A film az elsô perctôl kezdve a képernyô elé szögezi az embert, hiszen olyan légifelvételeken keresztül mutatja be a bolygót, az élet kialakulását, a legfantasztikusabb tájakat, tengereket, állatokat és hogy mindehhez mit "adott hozzá" az emberi faj, hogy olyat a Baraka illetve a Vándormadarak óta nem láttam. Lenyûgöz, elgondolkodtat, odabasz. A film végére érve konkrétan szarul éreztem magam, mert ember vagyok és hogy pár ezer év alatt mit csináltunk a Földdel. Beugrott a Mátrix, amikor Smith ügynök kifejtette az épp fogságban tartott Morpheusnak, hogy "az emberiség egy betegség, a bolygó rákfenéje". Mennyire igaz. Ha így folytatjuk az emberiség HOME-LESS lesz.

Érdekes üzleti modell egyébként, hogy leforgatnak egy filmet rengeteg pénzbôl másfél éven át, aztán odaadják a nagyközönségnek ingyen és cserébe "csak" annyit kérnek az alkotók, hogy mentsük meg a bolygót. Tudod mi a legszebb benne? Mindenki profitálhat belôle. Tudod, túlélés meg ilyesmi. És vajon mi lehet a legrosszabb? Az emberek megnézik, és a mindennapi gondok mellett szép lassan elhalványodik az üzenet. Ne hagyd, hogy ez történjen! Nézd meg egyszer, aztán nézd meg még egyszer a barátaiddal, pároddal, aztán a szüleiddel is, meg a nagyszüleiddel. Nézesd meg a gyerekeddel és annak a barátaival, juttasd el minnél több emberhez, mert szerintem ezt a filmet kötelezôvé kéne tenni az iskolákban is. A képre kattintva HD minôségben lehet megtekinteni a Jutyúbon angolul. Kattints és dôlj hátra.

Verdikt: 10/10.

Gran Torino

A legutóbbi Clint Eastwood film, aminek rendezôje és fôszereplôje is egyben. Egy vén rasszista öregembert alakít, akinek nemrég halt meg a felesége, fiai elhidegültek tôle, unokái szemtelenek és már azt tervezik mi lesz az övék Walt bácsi hagyatékából, ha majd ô is meghal. Egyedül maradt egy immigránsok lakta környéken és épp a felesége temetésének napján költözik mellé egy nagy koreai család. Mellesleg a karakter akit alakít - Walt Kowalaski - harcolt Koreában is, tehát ez egész érdekes alapszitut eredményez (nem mintha a rassziszmus nem lenne elég).

Szóval Walt magányosan tengeti napjait kutyájával és ´72-es Gran Torinojával a garázsban, amivel néha kigurul a ház elé és elégedetten nézegeti a verandáról. A kocsit egy éjszaka megpróbálják ellopni és ezután fura viszony alakul ki közte és a somszédban élô család közt. Annyira fura, hogy megpróbálja megvédeni ôket a helyi banda támadásaitól, miközben folyton "sárgázza" ôket.

A sztoriról többet nem mondanék el, mert nem lenne szép dolog azok miatt, akik még nem látták. Azt viszont igen, hogy ritkán látni ilyen keserédes filmet. Clint Eastwood megint nagyot alakít, színészként és rendezôként egyaránt. A karakter, akit megformál egyszerre rettentôen ellenszenves és tiszteletre méltó, amellett úgy oltja le az embereket, hogy nem bírod ki röhögés nélkül. A többi mellékszereplô szinte eltörpül C.E. mellett. Aki még említésre méltó, az a pap, akit egy fiatal, számomra ismeretlen színész alakít (Christopher Carley). Nem is tudom miért, talán mert anyira ellenszenves az elején és az egyházakkal kapcsolatos fenntartásaimat látom benne megtestesülni, ugyanakkor a legváratlanabb pillanatokban bukkan fel, kitartó és fejlôdôképes karakter.

Meg kell nézni: 9/10. Clint Eastwood for prezident!

A hátam a vásznam

Már másfél hete, hogy elkészült a tetoválás a hátamon, de csak most jutottam el odáig, hogy írjak is róla. Mint azt legutóbb írtam, a véglegesítésig várnom kellett egy hónapot. Másfél hétig kentem Bepanthen krémmel a hátam, míg a var lehámlott teljesen. Szépen begyógyult, de pár pólót, trikót, ágyneműt összekentem a fekete bőrdarabkáimmal:)  Egy hónap alatt kellett kitalálnom, hogy miképp legyen a hátam közepén lévő banális hiba kijavítva. Végül a tetoválás előtti éjszaka világosodtam meg. Az ötletet egy rosszul húzott vonal, az inspirációt bedrogozott pókok hálói adták. Most kb két másfél-két órát ültem a székben, mert Balázs az összes kontúrt újrahúzta, ez eltartott egy darabig még úgy is, hogy nagyon gyorsan dolgozik. Az eredménnyel pedig teljesen elégedett vagyok, állat lett. RESPECT Tóth Balázs tetoválómesternek! 

Miután másnap csütörtökön leszedtem a fóliát, hogy levegőzzön a mű, készítettem róla egy olyan igazi béna fürdőszobai fotót, csak nektek! Valamikor majd lesz jobb is, ígérem.

Koszos dolgok: szétszedtem az egerem

5-6 évvel ezelőtt vettem azt a Logitech wireless billentyűzet-egér kombót, amit most is használok. Sajnos az ember nem mos mindig kezet mielőtt használná az egeret, így az elég könnyen koszolódik. Továbbá az én egerem túlélt már néhány tucat vizuálos partit, költözést,  stb. Egyszer megpróbáltam szétszedni késsel, mert nem találtam csavarokat. Most, pár év után, egy elemcsere alkalmával megtaláltam az egyik csavart: egy mély fekete lyukban. Végül szétszedtem darabjaira és megtisztítottam. Ez annyiból állt, hogy meleg víz alatt ledörzsöltem a műanyag részekről a több éves zsírt és koszt, majd kitettem száradni. Nem voltam benne biztos, hogy a hajszárító jót tenne neki, így azt mellőztem. Az összerakás már kicsit nehezebb volt. Az elektronikát 4 apró csavar tartja, és miután sikerült becsavarnom mindegyiket a helyére, akkor vettem észre, hogy kihagytam egy picsányi kis alkatrészt, ami egyébként a wireless connection gombja volt, mint kiderült :) Most majdnem olyan szép, mint újkorában. Lehet a billentyűzet lesz a következő projekt.

Goldie a ZP-ben

Már el is felejtettem, hogy múlt héten voltam a ZP-ben a 300 Ft-os Goldie bulin. Ennek megfelelôen teli volt az egész placc, régi ismerôsökkel és kollégákkal futottam össze, söröztünk, ugráltunk, fasza volt, szokásos téma. Ja igen, interjút is készített velem az Antropos, amibôl kb 2 jól sikerült mondatot vágtak bele a buliról készült videójukba. Csekk it:

Július: OFF

Az utóbbi hetek egyik legrosszabb eseménye: céges szinten meg lett tiltva, hogy júliusban szabadságot vegyünk ki. Ennek olyan okai vannak, amelyeket nem oszthatok meg itt a blogon, de ez igazából nem is számít. A tény továbbra is fennáll. Ez csak azért igazán bosszantó, mert már bevett szokásommá vált, hogy júliusban kiveszek pár nap vagy egy hét szabit és lemegyek a Balcsira. Idén is azt terveztem, hogy BalatonSound után még lent maradok pár napot Zamárdiban, vagy akárhol a Balcsin és ejtőzök a vízparton. Ezt bebuktam.

Nem, nem akarok máskor nyaralni menni, mert a haverjaim is a Soundra jönnének haza, velük buliznék, chilleznék stb, de így mi lesz? Itt fogok rohadni egész nyáron a betondzsungelben. Ha csak rágondolok hányingerem lesz. Azt mondják áldozatokat kell hozni és hozzuk is őket folyamatosan, de még meddig? (Vannak akik szívesen megteszik, évekig/évtizedekig, de soha nem fogom teljesen megérteni ezeket az embereket.) Persze még nem 100%, hogy ez így lesz, valószínűleg június vége felé derül ki, hogy bevezetik-e a szankciót, de így hogy tervezzen az ember? FUCK!

Jó rabszolga vagyok, de egyszer minden rabszolga fellázad. Per pillanat a halál f@szára kívánom az egész reklámipart. Meg az egész gazdasági válságot. Meg a rohadék WPP részvényeseket.

Függöny.

Költözéshegyek

Nem, nem volt még elég belôle. Szombaton délelôtt beköltöztettük Ágit az új fészkébe, vicces volt, mivel a kerületben pont aznap volt lomtalanítás. Elhoztam tôle egy "kisebb" polcot, ami után irigykedô pillantásokat gyûjthettem be a szemétkupacokban turkálóktól.
Vasárnap meg a munkahelyemen belül költöztem új helyre. Egyrészt új szövegírótársat kaptam - Carlost, aki amúgy a blogom egyik lelkes olvasója - másrészt melóztunk aznap és így könnyebb volt a kommunikáció meg a munka úgy általában. Kíváncsi vagyok az elkövetkezendô 1 évben hány költözésben lesz még részem, mert az tuti, hogy itt nem áll meg a sor.