Sunshine, peace, love, happiness

Tegnap este mire ágyba kerültem este fél 8(!)-kor már eléggé rottyon voltam. Harmincvalahány órája voltam ébren és jópár kilómétert legyalogoltam. Szombati napom (a délutánja, mivel délelôtt aludtam) azzal telt, hogy a Bogár adatait mentettem le a halott vinyójáról, amit utána elvittem neki, majd levágattam a hajam, úgyhogy most megint úgy nézek ki mint egy újonc náci katona. Éjszaka egy haverom elrángatott egy házibuliba, onnan a városba mentünk bulizni amibôl semmi nem lett, onnan haza, megnéztük a Heroes maradék részeit, reggel átgyalogoltunk a sráchoz, neteztünk, játszottunk, kajáltunk és itt ô kiesett a képbôl.
Ezek után én visszamentem az albiba, összeszedtem a cuccaimat, bementem a munkahelyemre kinyomtatni egy cd-borítót, majd kigyalogoltam a Margitszigetre napozni.
Tök jól nekikészültem a semmittevésnek, épp kinyitottam a könyvemet és szórakozottan tépkedtem a füvet, amikor Zsu felhívott a nagy semmibôl. 20 méterrel mögöttem telepedtek le Dettkével napozni:) Ennél jobb meglepetés már nem érhetett volna! 2 szép hölgy társaságában napozni a Margitsziget közepén, nézni a capoeira-sokat meg az afrikai focistákat, rohangáló kiskutyákat és a hormonokat felzavaró kis gügyögô emberkezdeményeket (gy.k.: kisgyerek)... Semmi mást nem tudok rá mondani csak azt, hogy sunshine, peace, love, happiness! Ez kellett nekem!

Majdnem híres

Hú bazzeg! Ide is el kellett jutni valamikor. Hatodik hónapja hogy az Ogilvy malmaiban hajtom én is a vizet és tegnap megcsináltam (befejeztem) elsô nyomtatott hirdetésemet, amely Dalbir honlapját hivatott promotálni, az Ad Of Da Month-t.
Az AODM célja a kiváló kreatív munkák promotálása önmagunk vállveregetésével megspékelve. Szakmabeliek küldhetik be legjobb munkáikat a világ minden tájáról és minden hónapban a szakavatott zsûri kiválaszt közülük egyet, a nyertest.
A legjobb az egészben, hogy ott szerepel a nevem is:) A képeken szereplô "házaló kreatív" Pablo Campos, egyik kollégám itt az ügynökségen. Na de elég a rizsából, itt vannak a képek! Kattints rá, akkor látod nagyban is!
(Kis szakmai titok. A sorozat eredetileg 3 printbôl állt volna. Le is fotóztuk a harmadikat egy szexshopban nem messze a zsinagógától, csak sajnos kicsit eltért stílusban a már meglévô kettôtôl, így az nem került publikálásra. Meg lehet nézni nálam otthon:)

AdOfDaMonth.com: Barbershop
(köszi Bélának a közremûködésért:)

AdOfDaMonth.com: Restaurant

Mivel nagyon dagad a májam, idôvel bepostolok ide minden linket, ahol megtalálhatóak a printek. Mindenhol lehet kommentálni is regisztráció után. Kezdetnek itt az elsô, a többi meg majd jön:

AODM Restaurant
AODM Barbershop
Adland
Infopub
Elmaaltshift

The day of sadness

Tegnap hivatalosan is bejelentették itt az Ogilvyben, hogy elhagy minket Dalbír, a kreatív igazgatónk! Nem mintha nem tudtam volna róla már hónapok óta - persze nem hivatalosan - de most ez nagyon lehangolt. Többek közt neki (is) köszönhetem, hogy most itt dolgozom. Rettentô korrekt és intelligens ember, bírom a laza stílusát.
A mentorom. Nem csak nekem, sokunknak.
4 éve van ennél az ügynökségnél, állítólag még sehol nem dolgozott ennyi ideig. Megértem ôt, néha váltani kell. Hiányozni fogsz Dalbír!

Battle Royale

Van egy könyv, aminek az a címe, hogy Battle Royale. Két napja olvastam ki, a felétôl már alig bírtam letenni, mondjuk azelôtt sem volt könnyû... Nagyon durva könyv!
Dióhéjban annyi a sztori, hogy a Kelet-Ázsiai Köztársaságban (a mai Japán) van egy törvény, ami szerint minden évben 50 darab, véletlenszerûen kiválasztott gimnáziumi harmadikos osztályt kiraknak egy szigetre (persze egyenként, nem egyszerre) és az a feladatuk, hogy öljék meg egymást! Csak egy nyertes lehet, vagy egy sem! Nincs kecmec!
Mindenki kap egy fegyvert - ami lehet egy étkezéshez használt villa, fejsze, sarló vagy éppen automata géppisztoly - és kezdôdhet a mészárlás! Az író nem szarozik, részletekbe menôen taglalja az összes gyilkolást, semmilyen apró részletet nem hagy ki. Néha kivert a víz... Amíg olvastam a könyvet, esténként elég nehezen aludtam el, de KURVAJÓ volt akkor is! Szívbôl ajánlom mindenkinek, fôleg azoknak akik kedvelik ezt a keményebb mûfajt.
A könyv az ULPIUS kiadónál jelent meg, 637 oldal, majdnem 3000 Ft és még egy picit meg is vannak dizájnolva a lapjai, tehát nem kifejezetten a fehér lap, fekete betûk vonalat követi, kellemes ránézni úgy önmagában.
A könyv alapján készült egy film is 2000-ben (regény elôször 1999-ben jelent meg). Mivel nálam volt a DVD, úgy gondoltam megnézem, ha már a könyvön túl vagyok. Nem kellett volna, elég nagy hiba volt részemrôl. Ekkora szart rég láttam! Nem nagyon követi a regényt, ráadásul fontosabb karaktereket is megváltoztattak, amit már végképp nem kellett volna! Ha jót akarsz magadnak, nem nézed meg! Ha Tarantino készítene belôle valamit, az biztos jó lenne, de ez egy amatôr mûve.
Végigpörgettem a filmet, megnéztem a gyilkolászásokat, a végén meg már csak ment a háttérben és inkább takarítgattam a szobámban. Újabb ékes példája annak, hogy filmben mennyire el lehet baszni egy jó regényt... Na hagyjuk!
Ja, ez a könyv újfent megerôsített abban a meggyôzôdésemben, hogy a japánok az egyik legelmebetegebb nép a Földön!

Apocalypto

Jézus fasza! Stílusosan ezzel a jelzôvel tudtam illetni ezt a filmet, miután tegnap este megnéztem az új monitoromon, amit mellesleg vissza kell vinnem szervizbe. Már csak azért is stílusos, mert a rendezôt Mel Gibsonnak hívják, akinek a Passió is a lelkén szárad és részegen szereti szidni a zsidókat rendôrök társaságában. Ez most offtopic, csak gondoltam megjegyzem.
Gibson bácsi megint beletrafált! Rég láttam ennyire izgalmas filmet, a szereplôk hitelesek voltak - bár arra tényleg kíváncsi lennék, hogy ezek közül mennyi volt igazi színész - a történet is rendben volt és kellôképp sok vér folyt, ahogy azt elvártam:)) Na igen, a vér... Ahogy a Passió esetében, ha igaz Jézus szenvedésének története, akkor az csak úgy nézhetett ki és amennyiben igazak azok amiket a Maya kultúráról tudunk, akkor az emberáldozatok is kb így nézhettek ki. Kivágják a szíved és még élsz amikor a betépett varázsló megsüti! A fejedet levágják és ledobják a 70 méter magas piramis tetejérôl a tömegbe. A tested meg a véres lépcsôkön végigcsattogva követi... A kosztümök parádésak egyébként! Bejött a maya beszéd is, mármint hogy eredeti nyelven beszéltek és nem angolul vartyognak valamit a szereplôk. Másfél órán keresztül folyamatosan tudtam élvezni a filmet és ez nagyon ritka! A vicces jelenetek baromi viccesek voltak, a véres jelenetek baromi véresek, az üldözések meg harcok meg rohadtul izgalmasak! A pontozás? Nálam 10.

Függôség

A függôség alapvetôen nem jó dolog. Nem jó függeni a legális vagy épp illegális drogoktól, másoktól, játéktól, sorozatoktól, karriertôl stb... Bármi, ami arra késztet minket, hogy felborítsuk napi dolgainkat szerintem nem jó dolog.
De minden függôségnek megvan a maga szépsége, ezért függünk tôle! A drogoktól másképp látod a világot, vagy azt hiszed elfelejted a bajaidat - holott csak az agyadat és a testedet pusztítod. A játékfüggôk minden idejüket a játékra fecsérlik, kivéve amikor étkeznek, ürítenek, cigiznek vagy alszanak. Tudom mirôl beszélek, láttam már ilyet... Függhetsz másoktól, kollégáidtól, barátaidtól, családodtól, szerelmedtôl - egy bizonyos ponton túl egyik sem jó. Függhetsz TV sorozattól is. Mint én is újabban. Ma hajnali fél ötkör feküdtem, mert addig a Heroes-t néztem. Nagyon kész, imádom, alig várom a többi részt, hogy megszerezzem! El is késtem ma rendesen... A karrierfüggôk az emberi kapcsolataikat teszik tönkre elôbb vagy utóbb.
Igen, minden függôségnek megvan az ára. Általában nem kicsi az ár. Az agyad, a tested, a lelked ha van (nekem nincs), a barátaid, családod, munkád, szerelmed...életed. Fontosnak látszó dolgokat helyezünk kevésbé fontosak elé, rosszkor rossz idôben.
Túl kell lépni ezeken. Nem hagyhatod, hogy felülkerekedjen. Egy megoldás létezik: észrevenni a függôséget a kialakulása elôtt. Van olyan aki képes rá? Én még nem találtam meg. ROHADJAK MEG HA NEM DOLGOZOM RAJTA!

Az utolsó skót király

Ritkán szoktam otthon a gépemen filmet nézni, annak ellenére, hogy több tucatnyi pihen a vinyómon, mind arra várva, hogy végre megnézzem és letöröljem. Amúgy keveset törlök közülük, a jó filmeket meghagyom és úgy tûnik jó az ízlésem, mert szinte csak jó filmeket szerzek meg.
Tegnap este a címben megnevezett film volt a soron, több okból is kíváncsi voltam rá:

1. Afrikáról szól. Egyre több afrikához kötôdô témájú filmet forgatnak mostanság és bevallom ôszintén, hogy nem nagyon ismerem azt a kontinenst. Annyit tudok, mint mindenki más. Több millióan éheznek és halnak meg, forradalmak, népfelkelések és rezsimek követik egymást több országban. Ez nem túl sok. Sok országot a térképen sem tudnék elhelyezni, ami elég ciki.
2. A "skót királyt" alakító - Idi Amin ugandai volt diktátorról van szó - Forest Whitaker az egyik kedvenc színészem. A csávó nagyon komoly! Egy nagyon karizmatikus figurát alakít és elsô megjelenésétôl kezdve magával ragadott. A Szellemkutya óta imádom.
3. Mr. Whitaker kapott az alakításáért egy Oscart. Megérdemelten. Ez valamit azért elôre sejtetett és a jelölés miatt figyeltem fel a filmre is.

A film kicsit lassan indul. Az alapsztori az, hogy a friss orvosi diplomával rendelkezô Nicholas nem akar apja kis praxisában maradni és a tintás skótokat gyógyítani, ehelyett elutazik Ugandába, mert ott más. Meg is kapja csôstül a másságot!
Egy véletlen folytán a diktátor kegyeibe kerül, minden fasza lesz, elismert orvosként szeretik az emberek (a legtöbben), de nem látja a fától az erdôt és mire észbe kap már túl késô. Van a film vége felé egy-két olyan jelenet, ami az én edzett gyomromnak is sok volt és egy bizonyos képet azóta sem bírok kiverni a fejembôl, annyira brutális volt! Alig bírtam elaludni utána. Természetesen aki kíváncsi rá, az nézze meg a filmet.
Külön kuriózum, hogy szerepel a filmben Gillian Anderson (gy.k.: Scully ügynök)! Szebb mint valaha és nagyon komoly az angol akcentusa:))

Ezt a filmet sem törlöm le a vinyómról... Lassan vennem kell még egyet, mert kezd betelni a tárhelyem. Amúgy ha pontoznom kéne a filmet, akkor ez egy erôs hetes.

Forest Whitaker mint Idi Amin

In memoriam

Április 11-én elhunyt Kurt Vonnegut, egyik kedvenc íróm. Ezt annak ellenére ki merem jelenteni, hogy eddig csak egy regényét olvastam el - A bajnokok reggelije címût - de az a könyv nagyon KÉSZ! Nem ismerek még egy írót, aki ennyire el tud vonatkoztatni a való világtól és mégis végig benne marad! Kicsit másképp láttam utána a világot. Pszichedelikus élményem is kötôdik hozzá... nincsenek véletlenek... Bármilyen Vonnegut könyvet szívesen kapnék ajándékba!

A gonosz száma - már megint

Ma elértem a Deviantarton a 666. pageview-mat, ez mutatja hogy hányan nézték meg eddig a profiloldalamat. Nagyon fasza. Lehetne már 10.000 is, az azt jelentené, hogy nagyon májer vagyok. (Arra sajnos még várnom kell.) Íme:

Dagad a májam!!!

Na, nem az eddig elfogyasztott alkoholmennyiség miatt, hanem azért, mert a Westendben KI VAN ÁLLÍTVA AZ EGYIK PANORÁMAKÉPEM!
Mindez tegnap este derült ki, amikr egy aznapi mail hatására meló után benéztem a Westend Cici Centerbe, ahol nyílt egy 20 napos panoráma fotókiállítás. Mivel alapból érdekel a téma meg közel is van a munkahelyemhez, benéztem a plázába, ahol leesett az állam, amikor megláttam az egyik fotómat, amely ráadásul az egyik kedvencem is! Ô az:

Ébredô parlament

Mint az egy korábbi postomban írtam, tavaly részt vettem egy Panoráma fotópályázaton, ahol 7 képem került be a döntô körbe. A legjobbnak ítélt képeket pedig ezen a nyílt kiállításon tárták a nagyközönség elé, a Pálvölgyi Fotó jóvoltából. Ôt elég jónak ítélték ahhoz, hogy megjelenhessen.
Most gecimód örülök, ráadásul tegnap volt a névnapom és ennél jobb meglepetést nem is kívánhattam volna. Ez egy jó nap volt. Peace!

Új monitor

Aki olvassa a blogom és emlékszik rá, kb. 3 hónapja írtam arról, hogy vettem egy szkennert.
Most újabb örömhírt kell bejelentenem, ugyanis lecseréltem a régi CRT monitoromat egy újabb, szebb, jobb és mindenekelôtt laposabb szélesképernyôjû TFT-re, erre itt:

Dell Ultrasharp 2007WFP

Szóval ô az új játékszerem. Persze nem is én lennék, ha nem lett volna valami gikszer a vásárlásnál. Elôször ott kezdôdött, hogy miután megtaláltam a legolcsóbb, Magyarországon fellelhetô forgalmazót - ahol klasszisokkal olcsóbban adták a "terméket" mint a többiek - 7.000 Ft-tal megnôtt az ára mire eljutottam oda, hogy megrendeljem. Nem akartam tovább várni és még 2 kört futni más forgalmazóval, úgyhogy belementem, nem érdekelt, még így is jó ár volt.
Tegnap 2 órás ebédszünetet tartottam és elbékávéztam érte valahol a 13. kerületben, bevittem az irodába, büszkén kipakoltam, mutogattam majd vissztettem a dobozába, meló végeztével meg hazavittem. Otthon észrevettem, hogy nincs meg a monitor cd-je, amin a driverek vannak. Kibaszottul örültem neki, arra gondoltam, hogy esetleg hazaszállítás közben esett ki a dobozból, mert emlékeztem hogy az Ogilvyben még megvolt. Ezért ma reggel úgy jöttem be a munkahelyemre, hogy a villamostól a bejáratig a földet néztem, természetesen hiába.
Nincs más hátra, le kell töltenem netrôl a drivereket, amire még egy napot kell várnom, de azt már nem részletezném miért.
Amúgy elsô benyomásaim teljesen pozitívak, nézegettem a képeimet portré módban, néztem rajta filmet, kipróbáltam a Photoshopot is, ami kurvajó így! Szóval most dagad a májam elég rendesen, a gatyát meg meghúzzuk erre a hónapra!

Kik vagytok és hányan vagytok?

Fünf! Na ez a válasz nem ér!
Biztos forrásból megtudtam, hogy több mint 7 ember olvassa a blogom. (7-rôl biztosan tudok.) Ehhez képest nagyjából egy-két olvasó szokta kommentálni a postjaimat. Ennek örülök is, meg nem is. Egyrész örülök, hogy többen érdeklôdnek irántam és gondolataim iránt, mint azt képzeltem, de ha már ez így van, örülnék ha több kommentet is kapnék. Kell a visszajelzés gyerekek! Feedbacket ide nekem, sokat, vazz! Ha nem akarjátok mindenki elôtt felfedni a kiléteteket, akkor dobjatok egy mail-t, ha nem tudod a mailemet, akkor az iwiw-en is megtalálsz! Ugye milyen kurva jó dolog a technika meg az internet? Mindenhol megtalálsz, még akkor is ha nem akarom :))

Hozzátartozik a képhez, hogy én soha nem vertem nagy dobra ezt a blogot. Hagytam, hogy terjedjen ahogy tud. Sokáig elhanyagoltam, fôleg a tavalyi évben, de elhatároztam, hogy idén többet foglalkozom vele és valami blogger-szerû aktivitásba kezdek. Ne essünk túlzásba, naponta ezentúl sem fogok postolni, de a heti 1-2 postot megcélzom. A mai nappal már túl is teljesítettem a kvótát 4 bejegyzéssel.

Szóval attól függetlenül, hogy megtudom kik olvassák az irományaimat, a tartalom és a stílus nem fog változni. Maradok az a kis netfüggô, fikázós, kurvaanyázós, siránkozó, ôrjöngô, fényképezôs, meghatódó, megbánó és örvendô Zsutti, aki eddig is voltam. Peace!

Comments are welcome!

Coldplay - Clocks

Lights go out and I can't be saved
Tides that I tried to swim against
You've put me down upon my knees
Oh I beg, I beg and plead (singing)
Come out of things unsaid, shoot an apple of my head (and a)
Trouble that can't be named, tigers waiting to be tamed (singing)
You are, you are

Confusion never stops, closing walls and ticking clocks (gonna)
Come back and take you home, I could not stop, that you now know (singing)
Come out upon my seas, curse missed opportunities (am I)
A part of the cure, or am I part of the disease (singing)

You are [x6]
And nothing else compares
Oh no nothing else compares
And nothing else compares

You are [continues in background]
Home, home, where I wanted to go [x4]

Ez jó szám. Szeretem. És ti?

Ria-ria-Hungária!

Elköltöztem. Szombattól a Hungária és az Egressy sarkánál rontom tovább a már amúgy is szmogos budapesti levegôt. Van egy kis szobám, az én birodalmam. A cuccaim 2/3-a még mindig dobozokban, bár ebbôl 2 doboz régi külkeres könyv, füzet és mindenféle jegyzet, valamint puskák tömkelege.
Kurvajó! Végre, 5 és fél év után végre nem kell mással megosztanom a szobámat! Az más dolog, hogy volna olyan, akivel szívesen osztoznék, ha nem itt akkor máshol, de most ez van, én ennek is végtelenül örülök!
Daninak és anyukájának köszi, hogy befogadtak! Valamint köszönöm Anginak és Mózesnek a költözködésben való rengeteg segítséget! Smaci és pacsi!
Mellesleg az albiban még rengeteg a tennivaló, de amint Danival elkészülünk vele, az egy nagyon fasza kis lakás lesz, onnantól kezdve már csak tisztán kell tartani!

300

Aztakurva!

Nagyjából így tudom összefoglalni ezt a filmet, amit múlt hét csütörtökén néztem meg a Corvinban hirtelen felindulásból. Rohadtul nem volt kedvem munka után visszamennem az albiba, ezért gyorsan programot csináltam magamnak és vettem rá jegyet. Egyedül néztem meg. Igen basszus, EGYEDÜL! Mert én szeretek egyedül moziba járni (de hölgytársasággal még jobban)!
A látványvilág gigantikus volt! Méltó az eredeti képregényhez. Nos igen, ezt viszont sajnálom, hogy a filmet elôbb néztem meg, minthogy a regényt végig elolvastam volna. Rohadjak meg, pedig elhatároztam!
A történet az annyi amennyi. Nem tudom mire számított az a sok ember, akik valami gigantikus nagy sztorit vártak és aztán jól lefikázták a filmet - valószínû az eredetit sem nagyon ismerték.
Meg kell nézni, ez a lényeg! Lányok, itt nem olyan tingli-tangli megy mint a Gladiátorban! Itt ömlik a vér és fröcsög! Emberek lyukadnak át dárdák és nyilak által, fejek hullanak és koppannak a vértôl lucskos földön, lovakat és emberszerû szörnyeket mészárolnak le a spártaiak, Leonidász és kis serege...
A film után vártam, hogy elôtörjön belôlem a harcos vadállat, de inkább nyugiban hazamentem és nem vágtam le közben senkinek a fejét. Viszont az a látvány...

Bye bye Bánki "Donut"

Pár óra múlva elköltözöm. Most hajnali 3 van. Mögöttem rengeteg doboz és szatyor, kütyü, szir-szarok, pohárkészlet, táskák, ruhák, faszsetudja mi minden. Szinte mindent összepakoltam, csak az ágyneműk az ágyamon; egy törülköző, tusfürdő, sampon, fogkefe, borotva vannak még a fürdőszobában; kaja a hűtőben, meg a ruháim, amit holnap felveszek és ami most rajtam van és a számítógép meg a székem - nincsenek elpakolva. Mondjuk 95%-os a jelenlegi állapot...

Holnaptól új élet kezdődik - már megint. Kurvajó lesz! Már nem szerettem itt lenni. Jelenlegi szobatársam adta meg a végső lökést. Köszi neki, de csak ezért.

Hihetetlen mennyi dolog történt itt a Bánki Donát utcai lakásban. Sok jó és rossz. Hihetetlen bebaszások. Pszichedelikus élmények. Magány és egyedüllét. Szenvedés. Szerelem. Szex. Boldogság. Béke és harmónia. Barátságok. Kreativitás. Tanulás. Siker. Tapasztalás. Érettség. 4 és fél év. Baszki mennyi emlék!

Blog update

Nem kell jól szétnézned, hogy észrevedd a változásokat a blogomon, de azért nem árt!
Az utóbbi időben én is és a környezetem is jelentős változáson ment keresztül és mivel kicsit untam már a régi layout-ot valamint nemrég áttértem a Blogger új változatára - ami sokkal jobb, szebb, dinamikusabb és hadd ne csöpögjek má' tovább - ma gondoltam egy merészet és amíg arra vártam, hogy a frigóból kivett vacsorám kiolvadjon, átalakítottam a blog szerkezetét.
Többek közt új nevet is kapott, oldalt vannak a kedvenc oldalaim illetve blogok, amelyeket olvasok, amikhez sok jön még a közeljövőben. Megtudhatod azt is, hogy mit is csinálok a neten, amikor nem pornót töltök suttyomban, mert az ciki ugyebár;)

Várok véleményeket, észrevételeket, sok-sok hozzászólást!

BKV

A mai fárasztó nap után, amikor is kb egy pixelt nem toltam arrébb a cég érdekében, hazafelé tartottam az Árpád híd végállomástól a 32-es busszal. Egy hete utazom azzal a járattal, mindig kezeltem a jegyem, de sosem jött ellenőr.
Ma leszartam, reggel se és hazafelé sem lyukasztottam. Jött is az ellenőr, pont miközben könyvet olvastam és a lábaim között volt két bazinagy kartondoboz összehajtva, amit a költözés miatt hoztam el Ogilvyből, ami múlt héten foglalta el új székhelyét - ergo teli vagyunk dobozokkal:) Offtopic.
Szóval jó bliccelőhöz híven bepróbálkoztam egy olcsó trükkel, adtam egy régebben lyukasztott jegyet, ami ugyebár nem nyert. Megkérdeztem mennyi a helyszíni - 2500 - mondom jó, erre ő - szálljon le velem, adok egy másik jegyet. Én meg leszálltam, könyvestül, dobozostul.
- Papírral akarja, vagy papír nélkül?
- Papír nélkül jobb lenne - mondom.
Megtörtént, aminek meg kellett történni, egy ezressel lett könnyebb a tárcám és szóba elegyedtünk.
Elég érdekes dolgokat tudtam meg a fazontól! Egy sztorimra reagálva elárulta, hogy az éjszakai buszjáratokon nincs ellenőrzés! Ezt nem akartam elhinni, ugyanis többször találkoztam már éjszakain ellenőrrel és szerintem mindenki más is. Kiderült, hogy ezek álelleőrök! Dehiszen van mindenük: kártya, karszalag, csekk, kabát stb. Azt mondta ezeknek a zöme régi kirúgott bkv-s, akik távozás után nem adták le a cuccaikat. Most pedig büntetnek és nem szaroznak.
Najólvan! Ez hasznos info volt!
Búcsúzóul kaptam tőle egy jegyet, hogy a következő buszon lyukasszak. Közben beállt mellénk még egy bagázs ellenőr! És a sztorinak nincs vége, itt jön a fordulat, amikoris begyalogol a buszmegállóba egy régi ismerősöm a Külkerről: ő Cula!
Tök fasza minden, dumálunk, megérkezik a következő busz, felszállunk nyomunkban vagy öt ellenőrrel:) Szakszerűen kezeltem volna a jegyet, ha működött volna a gép. De nem lyukasztott. Szóltam az ellenőrnek - aki leszállított - hogy para van, ő pedig szakszerűen megoldotta a gép dolgát: letépte a jegy sarkát. Culának persze nem volt jegye, de végül nem kérte tőle. Az ellenőrök zöme leszállt a következő megállóban. Elmeséltem neki az iménti sztorit, amit a tagtól hallottam. Erre beköszön a mellettünk álló 50-es nagydarab pasi, hogy van egy egyszerű módja annak, hogy megtudjuk, igazi ellenőrrel állunk e szembe:
El kell kérni tőle a BKV-S MEGBÍZÓI LEVELÉT! Azt mindig maguknál kell hordaniuk, és akinek nincs, az nem ellenőr! Ennyi. Azt mondta, nála már több "ellenőr" meghátrált, amikor kérte.
Még egy nagyon fontos információval lettem gazdagabb és úgy gondoltam ezt megosztom veletek, kedves néhány ember aki ezt a blogot olvassa, úgyhogy vonjátok le a megfelelő következtetéseket és okuljatok e történetből!
Megérte azt az 1000 forintot, nem?

Rezignáltság

Az elmúlt egy hónapban több idôt töltöttem a munkahelyemen, mint eddig bármikor az elmúlt 5 hónapban. Egy reklámtenderen dolgoztunk egyfolytában mint állat, gyakran hajnali 3-4-5 óráig tologattam a pixeleket. Durva menet volt.
Jó lett az anyag, mostantól pár napig izgulunk, hogy mit fog dönteni az ügyfél.
Van egy szép taxis-számla gyûjteményem, néhány Netpincéres számlám, egy gyomrom, ami nagyon szarul érzi magát meg én aki tök rezignált arckifejezéssel bámulja a monitort meg úgy általában mindent ami körülöttem van. Teljesen szét vagyok esve... Az agyam csak takaréklángon mûködik.
Holnaptól nem jövök be egészen jövô hétig. Intézem az elmaradt dolgaimat, az albim, a költözést, elôhívatom végre a Londoni képeimet stb. Találkozok EMBEREKKEL!
Na csô!

Babel

Az élet szar de lehet szarabb is. Az élet jó, de lehet nagyon szar is. Az élet szar és néha lehet jobb is. Az élet jó, de hogy lehet e jobb? Nagyon ritkán...

Tegnap este hatkor el tudtam jönni a munkahelyemrôl (hozzáteszem a múlt hetet és hétvégét végig túlóráztam, volt hogy hajnalig), ezért hirtelen felindulásból Ágival elmentem moziba és megnéztük a Babel címû filmet, ami idén 7 Oscart nyert. Tudom ajánlani mindenkinek!
Hazafelé a Blahán egy olyan esetet láttunk, amire mindig is kíváncsi voltam (okés, ez nem szép de így, de ez van). Konkrétan elbaszott elôttünk egy embert a Combino!

Hatásszünet.

Szóval a faszi kb. 5 méterrel elôttünk ment át a síneken, jobbról meg jött a villamos, csilingelt, fékezett és pont a sarkával kicsit elkapta az embert, aki ettôl hanyattvágódott - mi mást csinálhatott volna. A számat elhagyta egy "Aztakurva!" és egybôl odarohantam megnézni, hogy minden rendben van e. A tag homlokán picit felrepedt a bôr, hatalmas púp nôtt rá, fél perc után felült és bámult maga elé. Tökrészeg volt. Ült ott 3-4 percig, aztán felállt, rágyújtott egy cigire. Közben valaki hívta a mentôket, a villamosvezetô kiszállt, elôkerült egy rendôr is, jöttek a kötschögg katasztrófaturisták és egybôl villogott a fényképezôgép meg a telefon - megérezték a vérszagot. Megérkeztek a mentôk, a rendôrnek megadtam az adataimat és leléptünk. Túl sok volt az izgalom.
Mondjuk ahhoz az esethez képest, amikor 3 éve az albimtól 30 méterre esett pofára az zebrán egy részeg hajléktalan ez semmi nem volt. Ott sok vér volt, meg homlokról lelógó fejbôr...
Egy szó mint száz, ez volt a Babel levezetôje, rendezte: Az élet.

( P.s.: Néha kell egy film ahhoz, hogy az ember tisztázhasson múltbéli dolgokat. )

Piti Brad kurva jól tud szenvedni!